HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 44

Tagok összesen: 1926

Írás összesen: 51792

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Alkonyi felhő
2021-07-28 13:19:14

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / novella
Szerző: MadárFeltöltés dátuma: 2021-01-19

Lenn és fenn

Anna az egyik kislány, az aprócska dombon ült, a hársfa árnyékában. Egy fűszálat rágcsált.
Éva, a másik kislány lassan jött felfelé a domboldalon, ő is leült és azt mondta:
-Szerintem kellene.
Anna kivette a szájából a fűszálat.
-Micsoda?
-Hát az űrhajó.
Anna erre bólintott és azt mondta:
-Szerintem is.
Ezt a szép elhatározást tett követte. Helyes.
(Anna nem rágcsált fűszálat-attól ilyen-olyan betegséget lehet kapni, ezt nem engedheti meg magának senki sem, Anna sem. Ő talán még annyira sem, mint más!)
Összegyűjtöttek mindenfélét: fémet, fát, papírt, gyapjút, selymet, csontot, aztán szögeltek, kalapáltak, ragasztottak, fúrtak, véstek talán hegesztettek is. Napokig, hetekig, évekig.
És elkészült az űrhajó. Miért ne tette volna?
Miután elkészült az űrhajó, megelégedetten megszemlélték. Űrhajó-ez volt, ilyen volt.
Mindketten alig tízévesek voltak. De éleseszű! bölcs! kislányok. Mint egy ezeréves.
Úgy döntöttek: először Anna megy. (Az űrhajó egyszemélyes.)
Anna beszállt, az űrhajó felszállt. Szállt, szállt: 12 km, 26 km, 67 km,109 km... Emelkedék, magasodék. Anna szükségszerűen szintén szállt, szállt: 12 km, 31 km, 88 km, 120 km. Emelkedék, magasodék ő is.
Aztán, más lehetőség hiányában felértek és földkörüli pályára álltak.
Anna mindaddig ott ült az űrhajó, ezen csodálatos szerkezet egyik sarkában. Sőt, kuporgott. Kissé félénken és izgatottan ám! a helyzet és a pillanat és a helyszín jelentőségének teljes tudatában!
Most felállt, óvatosan az űrhajó egyetlen, kicsiny ablakához lépett-és kinézett. Nem kikukkantott. Kitekintett. Felállt-lábait kinyújtotta, csípőjét megemelte, karjaival fellökte magát, jobb láb-bal láb és megint és megint és
Hát igen, ott vala a Föld. Vizenyős szemgolyó az univerzum fekete koponyájában.
Csak egy ablak, igen. Őneki az is épp elég, kifelé nézni-befelé pedig nem kell nézegetnie senkinek.
S az űrhajó keringett: Anna keringett. Körbe, körbe, körbe, körbe. Lassan, lassan... lassan... Vagy kissé gyorsabban.
Csönd, hideg, állandóság, feketeség.
Anna mindent megnézett, megvizsgált, mindent feljegyzett, mindent elvégzett, csöndben, hidegben, feketében, állandóan.
Telt az idő, telt az idő.
Anna írt, olvasott, evett, aludt, ivott, majd hirtelen felkapta a fejét. Épp Afrika fölött repültek. (Ott? Ott.) Anna megpillantott egy borzasztó hosszú és kígyózó embersort.
Sorembert. Nyugat- vagy Kelet-Afrikából haladni látszott Európa, valamerre felé. Anna akár meg is tudta volna simogatni őket, ha a kezét kinyújtotta volna-legalábbis így érezte.
Nem nyújtotta ki-ő tudja, miért.
Sok-sok száz, ezer, tízezer, akár tízmillóezer ember. Soványak vagy testesek, kopaszok vagy szomorúak, fáradtak vagy boldogok, dús hajúak vagy tettrekészek, bizakodóak vagy félénkek, ki egyedül, ki egymást támogatva.
Egy fekete kabátú, őszes hajú férfi kicsi, de sietős léptekkel ment, nem nézve semerre-semarra, csizmája alatt porzott a föld. Balra két sötét színű, (de) kékszemű, virgonc kölyök futkosott, szinte egymás körül körözve.
Némán.
De lehet, beszéltek, Anna nem tudta, nem tudhatta, hiszen az űrben nem terjed a hang. A szájuk esetleges mozgása-ahhoz mondjuk, hogy túl távol volt tőlük. Akár így, akár úgy, de soruk keresztülkígyózott a tengeren, a sivatagon, az őserdőn, a Nagy Hegyen...
Itt-ott valaki csatlakozott és beállt. Esetleg kilépett és eltűnt.
Anna, igen,épp felettük (űr)hajózott. És támadt egy ötlete. Megragadta a kenyeret és közéjük dobta. Nézte, ahogy esik, hullik, zuhog. Ahogy egyre kisebbedik, mintha már ennék, végül puff. Valaki fel is vette.
(Mielőtt ugyanis felszállt volna, Éva elhelyezett neki az űrhajóban egy jókora kenyeret!)
De, ő Anna ezt már nem láthatta, az űrhajó tovaszállt.
Anna, mit tehetett volna, továbbolvasott, továbbtanult, ezen kívül megírta A világűr eposzát, talán mást is.
Aztán látott valamit, ismét. Nem véletlenül küldtük fel!
Valahol Kelet-Európa fölött járhatott és azt vette észre: odalent valaki szónokol. Vagyis prédikál. Beszél. Átszellemülten beszél, lelkes, megigézülten. Szaval valamiről. Körötte rengetegcsomóan álldogálnak és tátott szájjal hallgatnak. Őt, biztosan. Álmélkodva, tátott szájjal stb.
A szónok egy felfordított ládán-talán koporsón-állt. Átszellemülten beszél, lelkes. Megigézülten. Rongyos, kócos, miegymás, de bizonyosan ingerlő és tetszetős. Nő-férfi, fiatal-öreg stb.-erre Anna nem emlékezett, nem emlékszik. Ám amidőn befejezte volt, két karját ének emelé, a hallgatóság nemkülönben.
Anna itt is gondolt egyet és lehajította közéjük, rájuk Az ember bibliáját. Ez egy könyv, amit szintén Évától kapott még a felszállás előtt.
Ő maga Anna, elolvasta már oda-vissza, fejből tudta. A könyv valakit épp fejen talált, talán a prédikátort, talán mást, hogy megsérült-e, Anna ezt már nem láthatta: az űrhajó tovaszállt.
(Egy kislányt talált el, nem lett baja. Nem Évát!)
Anna kilőtte a magával hozott rakétát vagy mit, útnak indítva a szomszéd galaxisba vagy még messzebbre. Már azóta odaértek.
A rakéta vivé, viszi, vivendi-amit kell.
Aztán? közben? elért Észak-Amerika fölé. Anna:
Ült az űrhajó, ezen modern őstojás közepében, hirtelen szokatlan fényességre figyelt fel. Nem, nem a csillagok fénye volt. Annál erősebb és közelebbi volt. Anna, ha akarta, sem tudta volna nem észrevenni.
Az volt, hogy:
Hogy:
Egy hatalmas tűz égett odalenn!
Sárga, vörös, kék, fehér, fekete stb., stb. tíz-húsz-többszázméteres lángok. Mint lidércek, mint koboldok táncoslábú halmaza.
Mi ég? nem láthatta. Azt sem, oltják-e. Persze, bizonyára oltották.
Anna belebámult a tűzbe. Nem volt ijesztő .
Biztonságban volt, hiszen ha a tűz fel is ér, fel is csap az űrbe, ott oxigénhiány, ugye, rögvest kialszik.
Anna megmarkolta a kancsó vizet, amit a kenyérrel együtt Évától kapott (és Az ember bibliájával együtt) és a tűzre öntötte, löttyintette. A víz nem fagyott meg az űr hidegjében.
A tűz azonnal kialudt és parázslott. Előbb kialudt, aztán parázslott.
De hogy kiújult-e? (tudományosan elképzelhető), Anna nem tudhatta meg. Az űrhajó tovaszállt.
Az űrhajó, persze, de Anna is így kénytelen-kelletlen. Bele volt zárva az űrhajóba, anélkül nem tudott volna ottmaradni. Persze, az űrhajó sem nélküle.

Még történt sok minden.
1. Anna felrakott az égre egy-két csillagot.
2. Zöldre festette az ég egy szeletét .
3. Szippantott egyet az ott, az ő magasságában már ugyancsak ritkás, ám annál ízletesebb földi atmoszférából.
4.
11.

A végén, hát igen,leszállt.
Írhatjuk: az űrhajó szállt, szállt: 112 km, 91 km,55 km, Anna is 203 km, 99 km, 62 km.
Egyébként szerencséje. A szerkentyű akár fel is robbanhatott volna. Szét is pukkanhatott volna, mint egy lufi, mint egy labda, mint egy golyó. Biztos-az űrhajók szoktak ilyeneket tenni.
Vagy le is zuhanhatott volna, kissé talán túl gyorsan süllyedt lefelé, ennyire vonzotta a Föld?! Ha lezuhant volna,agyonvághatta volna Évát (is).
Hanem végül leért. Egyet puffant a fűben. Megérkezett. (Hányat kellett volna?)
Most bizonyára arra számít mindenki: az ajtó kinyílt attól a puffanástól. Magától kitárult, elmozdult, lepottyant akár.
S Annának mindösszesen kényelmesen ki kellett lépnie.Talán így volt, de talán Anna nyomta ki, odabentről. Gyönge kis karjaival kilökte a súlyos vas- vagy fa- vagy mástömböt. Igen.
Éva jött feléje. Egy pillanatig mindketten csak álltak egymással szemben.
-Szia.
-Szia.
Felsiettek a hársfájukhoz(?)
-Tizenkétezer évig voltál oda.
Anna elgondolkozott. Ez éppen annyi idő, mint...
-Most én jövök.
Éva bemászott, előtte betett magának is kenyeret, vizet meg a többi, meg egy almát is.
Felszállt, mint tizenkettőezer esztendővel annak előtte Anna, aki most leheveredett a fűbe, a fa, a hársfa alá. Nem vett a szájába fűszálat, megírta úti élményeit és újféle űrhajó tervét kidolgozta.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2020-08-28
Összes értékelés:
285
Időpont: 2021-01-28 15:51:41

válasz ElizabethSuzanne (2021-01-28 05:56:33) üzenetére
Ez nem mese, legalábbis én komoly történetnek szántam.
Alkotó
Regisztrált:
2020-08-28
Összes értékelés:
285
Időpont: 2021-01-28 15:50:45

válasz black eagle (2021-01-26 14:04:12) üzenetére
Köszönöm, hogy olvastad. Igazad van, valóban megdolgoztatja az olvasót.
Alkotó
ElizabethSuzanne
Regisztrált:
2017-01-20
Összes értékelés:
1715
Időpont: 2021-01-28 05:56:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nekem nagyon tetszett a mese:)
Zsuzsa
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2053
Időpont: 2021-01-26 14:04:12

"Vizenyős szemgolyó az univerzum fekete koponyájában." - ennél a mondatnál az volt a benyomásom, hogy egy olyan mesében, amelynek két kislány a főhőse, egy ilyen szóképnek (szerintem) aligha van helye. Túl sötét, túl morózus. De tovább olvastam, s kezdtem ráhangolódni a nyelvezetre. Többször odanéztem az alkotó nevére, hogy biztosan nem túlpartit olvasok-e.
Érdekes olvasmány volt, tele szimbolikus momentumokkal. Mondanám, hogy inkább mesének nevezném, mint novellának, de mégsem.
Sajátos a szemlélet, az ábrázolásmód, a nyelvezet. És megdolgoztatja az olvasót.
Leginkább a nyitás és a zárás összhangja tetszett; eltelt tizenkétezer év, de minden ugyanolyan volt, mintha a nyitójelenet folytatódna.

Érdekes volt
Laca

Legutóbb történt

Susanne alkotást töltött fel Egy perc címmel

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szépia-gondolatok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szépia-gondolatok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Honlapunk fórumtémához

gleam bejegyzést írt a(z) Honlapunk fórumtémához

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Tónál ülve című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Őszbefull-minden napsugár című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Honlapunk fórumtémához

Kankalin alkotást töltött fel Satnyár címmel

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Csillogóhamvas-rózsa címmel a várólistára

Madár bejegyzést írt a(z) Szuszimuszi és Bíborka gyomlál című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Temetődben című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Éves címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Éjszakai szélvihar címmel a várólistára

Pecás bejegyzést írt a(z) Reggel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Őszbefull-minden napsugár című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Őszbefull-minden napsugár című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Őszbefull-minden napsugár című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ki ér többet? című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Az északi és a déli sivatagban című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Reggel című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ki ér többet? című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) Május ősz ruhában című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Mindennap-ÉN című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ki ér többet? címmel a várólistára

Madár alkotást töltött fel Valami hazáról... címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) performansz mindhalálig című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Fundoklia télen című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Temetődben címmel a várólistára

pusztai bejegyzést írt a(z) Tavaszóhajtó című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Rigómadár című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A bátor Szuszimuszi című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A bátor Szuszimuszi című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hilda a lúd című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Én voltam című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Fundoklia télen című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) A bátor Szuszimuszi című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021