HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52160

Mantova fűszerolaj spray
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-10-21 11:51:09

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2021-02-06

Három tünet - December 1/2

Avagy: újra nyeregben, de hol a paripám?

Avagy: az ajándék lényege a meglepetés, a meglepetés lényege az ajándék, de összességében mindez lényegtelen

Avagy: a gyermekkor megérte az árát, felnőni viszont nagy kár volt

Avagy: a kicsi nagy akar lenni, a nagy pedig kicsi, ergo senki sem szeret önmaga lenni?



Piros* hangja nagyon izgatott volt. Csodálkoztam is, hogy kora délelőtt felhívott; tudvalevő, hogy olyankor ő is gőzerővel tapossa a maga mókuskerekét. Kellemes meglepetés volt mindazonáltal, bevallhatóan jólesett a fülemnek. Azt szeretem a hangjában leginkább, hogy teljes hitelességgel elém vetíti őt. (Persze napjainkban bármilyen okoseszköz elém vetítheti őt, de én és a modern technika... nos, az nem egy romantikus történet. Leginkább egy tragikomédiához hasonlítanám.) Számomra egy hang, egy illat, bármilyen közvetetten észlelt gesztus többet jelenít meg a feladóból, mint akármilyen fejlett vevőkészülék. Van nekem jó érzékeny radarom az ilyesmire, kifinomult vizuális alkotóerőm, köszönöm szépen. Ő pedig már kezdte megszokni ezt a paleolitikumba illő csökönyösségemet; egy darabig próbálkozott az átnevelésemmel, de idő múltán belátta, hogy itt már minden hiába, s végül felhagyott a domesztikálásommal. Szóval... Piros hangja nagyon izgatott volt.

- Készülj, mert este rád megyek! - trillázta a fülembe, s hadd nyugtassak meg máris mindenkit, hogy semmi vulgárisra nem kell itt gondolni, nála ez a "rád megyek" csupán annyit tesz, hogy találkozik majd velem; célba vesz és "rám repül". Én persze könnyű célpont vagyok, mert hiszen nem menekülök előle sehová. - Ma egy különleges ajándékkal készültem - folytatta -, de nem árulom el, mi az. Csak annyit, hogy lesz nálam egy palack finom és drága bor is. Többet viszont tényleg nem mondok. Rágjad csak addig a körmöd!

Majd' belepusztult, hogy elmondhassa. Egy kis unszolás, és tudtam, úgy dalolna, mint egy énekesmadárka. Épp ezért csak leheletnyi ideig firtattam a dolgot, nehogy elrontsam az örömét azzal, hogy a kedvében járok. Őrület, mi? Pedig ez van. S azt hiszem, ráadásul mondanom sem kell, hogy én meg reménytelenül és javíthatatlanul nem vagyok az a körömrágós fajta, sem átvitt, sem semmilyen értelemben, szóval nem volt könnyű megjátszanom az érdeklődőt.

- Azért adhatnál némi támpontot - tettem eleget mégis férfiúi kötelességemnek. - Egy homályos utalást például, vagy nem tudom, vásárolhatnék mondjuk egy magánhangzót?

Bámulatos kitartással uralkodott magán, válasz helyett kuncogott. Elégedetten nevetett benne a nő ugyebár; hiszen jó munkát végzett, a felajzott hím primitív agya most már egész nap azon fog kattogni, hogy vajon mivel is lepi meg a nőstény, mi lehet az, ami megérdemel egy egész palack finom és drága bort. Na és persze, hogy vajon mifajta ellenajándékkal illik az ilyetén előre bejelentett meglepetést viszonozni, ergo felülmúlni. Elárulom, nem lehetséges. Ráadásul a szomorú valóság az, hogy a mókuskerekét hajtó férfi primitív agya nagyon hamar letesz ám arról, hogy találgasson, hogy visszanyomozza emlékei között, mondott-e mostanában olyasmit, hogy "szüksége lenne erre vagy arra", "szeretne egy ilyet vagy egy olyat", amely óvatlan kijelentéseket, mint tudjuk, a kifinomult nő szenzitiv agya úgy kapkod el a levegőben, mint kaméleon nyelve a legyeket, és egyet sem felejt el soha. A férfi agya nem ilyen, kérem. Épp elég megterhelést jelent neki a napi robot; jó, hogy munka után egyáltalán még hazatalál.

(S itt hadd érdemeljen meg egy röpke, közbevetett gondolatot, hogy épp az ilyen haza nem találó, tévelygő férfiak védelmére szolgálnak azok a szent helyek, amelyeknek elődeit a bibliai időkben menedékvárosoknak nevezték volna; ma már bárként, kocsmaként ismerik ezeket az áldott létesítményeket a hű zarándokok. Oda térnek be útbaigazítás meg némi lelki felszabadulás reményében a megfáradt férfiak, s éppolyan riadtan pislognak a szentély ajtaja felé, ha már egyszer sikeresen bemenekültek, mint egykoron a vétlen gyilkos a menedékváros kapujára, tudván, hogy odakünn egy zord külvilág és haragos asszonyok hada várja őket, csőre töltött sodrófákkal.) (Záradék: én sajnos nem vagyok zarándok.)

*

Az ütközőpont a Szent Lukács tér volt. Alkalmam nyílt elidőzni a felújítás alatt álló középületek malterszagú frisseségén, s ezzel együtt jutott időm egy kis fájdalmasan édes nosztalgiára is, enyhe, tagadott gyásszal vegyítve. Egészen odáig sétáltam, ahol tavasszal még állt a fodrászüzlet, amelynek Zsani néni fürge ujjai alatt évtizedeken át törzsvendége voltam. Most egy megterhelt konténer s néhány tonnányi sitt éktelenkedett a helyén. Eltűnt a fogorvosi rendelő is meg a szomszédságából egy-két épület, a parkolóknak nyoma sem volt, a haladás, a megújhodás mindent legázolt itt. Csakhogy bennem is legázolt valamit, s végül el kellett fordulnom; mikor ér már ide Pirka?

Na, tessék! Most Pirkának neveztem magamban. Ilyesmire pedig még soha nem is vetemedtem, ki sem merném hangosan mondani. Úgy tűnt tehát, hogy ideges lettem. De legalábbis frusztrált. Nem szerettem volna azonban ilyen állapotban fogadni őt, aki minden bizonnyal töretlen lelkesedést és elsöprő energiát fog felvonultatni. Inkább arrább kellene sétálnom, okoskodtam magamban, hogy legalább elsimuljak, mire ideér.

De mikor tanulom már meg, hogy nekünk férfiaknak soha semmire nincs időnk? Mert én elindultam ugyan, jámbor elsimulási szándékkal telve, amikor is ő annak rendje s módja szerint lerohant a semmiből. Pontosan így rohant le harminc év után egy teljesen szürke hétköznapon, fittyet hányva a hadviselés és a járványügyi helyzet legalapvetőbb szabályaira; még csak egy fehér kendőt se' volt időm keríteni, amivel megadást lengethettem volna. Piroska jött, mögém állt egy sorban, a sarkamra lépett és győzött. S most épp megérintette a vállamat, egy fájdalmas kis hadszíntér előtt, ahol gyermekkorom ikonikus darabkáit markolták ki a létezésből láthatatlan kezek.

Az érintés ismerős volt, minden átmenet nélkül beazonosította feladóját. Lassan szokássá válik ez köztünk, annál is inkább, mivel úgy tűnik, én minden lényegesnek mindig épp háttal állok. Rajtakapottan fordultam meg. - Ahoy, idegen! - üdvözölt ő a maga szokásos "Jelen!" pózában.

Igen, amikor (újra) megismerkedtünk, egészen közvetlen volt, olykor kifejezetten bizalmaskodó. Elvégre nem volt tétje a kiejtett szavaknak, a gesztusokban nem rejlett szándék, inkább csak holmi testetlen, öntudatlan ösztönök. Bizonyára mindig s mindenhol így flörtöl minden létező férfival, akivel csak úgy összefut, rendszeresen vagy harminc évente. Én lehetek az egyetlen, aki előtt katonásan összezárt lábakkal, hátul összekulcsolt kezekkel áll meg. Elvégre velem nem csak úgy összefut, hanem én vagyok az a szerencsés, akire gondos egyeztetés alapján rárepül, vagyis akivel randizik. Ilyen körülmények között már viselkedni illik, kérem. Attól a pillanattól fogva, hogy a szavaknak immár tétje lett és a gesztusokba tudatos szándék költözött, mindketten elkezdtünk görcsösen ügyelni a másik komfort zónájára. S ekkor még nagyon is ott tartottunk. Ott a legelején. Mondhatom, nem bujkáltak bennem kínos érzések emiatt, én a lehető legkomfortosabban éreztem magam ebben az "ott"-ban. Úgy éreztem, nem csak úgy összecsapódtunk egy-két randira, hogy aztán kipipáljuk és soha többé ne lássuk egymást, hanem elindultunk s akartunk is tartani valamerre, s egyformán óvatosan tapogatódzunk. Talán áltatom magam, talán nem tudok olvasni a jelekből, de én szeretem így látni a dolgokat. Én így szeretem látni a dolgokat.

- A Sebestyénben** voltam tegnap - feleltem viszontüdvözlet-képpen. - Két nő beszélgetett valami Zsani néniről, akit háromszor hoztak vissza. Háromszor! A covid miatt, ez is elhangzott. ... Visszahozták... háromszor... Szerinted is az újraélesztésre gondoltak?

Piroska nem szólt, csak pislogott fel rám a télünnepi motívumokkal tarkított szájmaszk fölött. Aranyos volt, bájos, de hirtelen komoly is lett. Nem akartam elrontani mindkettőnk hangulatát, de valami lelki bántalom, ami a jóakaratom fölé kerekedő erővé manifesztálódott, visszafordította a fejemet a fodrászüzlet hűlt helye felé. - Én... én csak egyetlen Zsani nénit ismerek... és annyit se' kérdeztem tőlük, hogy milyen Zsani. Hogy pontosan melyik Zsani néniről van szó. Érted?

Piroska megigazította vidám kis szájmaszkját, és ügyetlenül segíteni próbált: - csak azért, mert te annyira... félszeg úri ember vagy, tudod. Te sohasem tolakodnál oda, hogy félbeszakítsd két idegen tereferéjét.

Édes kis Piroska. Harminc év alatt mit sem változott. A hátam mögötti padban ült, s nem ágált, amikor én hanyagul ledobtam magam a székre, az pedig meglökte az ő padját s ledöntötte róla a sarkánál már bekörmözött iskolatejét, rá a szép kis iskolaköpenyére. Voltak pillanatok, amelyek mintha mai jelenünkből szakadtak volna abba a régmúltba. Mi fiúk kifőve fociztunk a salakon, míg a lányok háztartási fakultáción robotoltak. Hogy, hogy nem, amikor odakeveredtünk az ablakuk alá, a kis Pirike csak engem etetett a maga készítette spagettivel; nagyon vigyázott, nehogy a villával megszúrja a számat. A minap, harminc évvel később, ugyanígy nyújtotta az orrom alá a villáját, s nem értette, hogy nekem mitől szökött könny a szemembe, én pedig nem tudtam neki elmondani.

- Talán nem róla beszéltek - motyogtam szégyenkezve.

- Neeem. Biztosan nem. Rengeteg Zsani néni él körülöttünk.

Csak annyit kellett volna közbevetnem, hogy "egyet mondj", s egészen biztosan tönkreteszem a percet, de bölcsen hallgattam. Inkább mesélni kezdtem. A kis teleszkópos fodrász székről, ami piros volt, szuper volt és abba ültették a kisgyerekeket; arról, hogy én mindig azt kértem, csak akkor kezdjék följebb tekerni, ha már benne ülök; arról, hogy szinte hazajártam oda, olyan volt abban a fodrászüzletben üldögélve magazint lapozgatni, mintha saját előszobánkban időznék... S csak akkor vettem észre, hogy kezemet magasra emelve tartom, úgy mutogatok előre, amikor Piroska finoman lefogta a karomat. Igen, csupán én láttam azt a kis teleszkópos széket, a kerek tükröket, az öblös fotelokat. Az illatokat is éreztem, és hallottam a duruzsló, gondtalan beszélgetéseket, Zsani néni sajátosan markáns akcentusát. Valójában azonban csak a megterhelt konténer pislogott vissza rám megilletődve.

- Biztosan nem ő volt - sóhajtottam.

- Persze, hogy nem - karolt belém a kis Piri a háztartás fakultációról. - Gyere, nagyszerű ajándékom van a számodra. Az majd felvidít. Szuper lesz. Gyere!

*

*; ** - A személyiségi és egyéb jogok megsértését elkerülendő a személy- és üzletneveket megváltoztattuk. (Jobbágyi többes.)

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2096
Időpont: 2021-02-23 18:35:29

válasz Kankalin (2021-02-20 11:41:36) üzenetére
Szervusz, kedves Kankalin!

Örömmel olvasom, amiket alább írsz, nagyon szépen köszönöm. Megtisztelő a figyelmed és örömteli a jelenléted.

Laca ⚘
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7607
Időpont: 2021-02-20 11:41:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! :)

Egyáltalán nem unalmas - mint ahogy lentebb írtad -, én élvezem ezt a sorozatot. :)
Kicsit lemaradtam az írással (az olvasással nem), most megpróbálom behozni.
Nagyon kedvelem eme művedet, mert emberi, és tele van a várakozás örömével, pozitív energiával.
Tetszik. :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2096
Időpont: 2021-02-12 19:18:34

válasz oroszlán (2021-02-12 10:50:37) üzenetére
Kedves Ilona!

Örülök, ha elvittelek. A férfiagy is jó néha valamire. 😊

Laca ⚘
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8812
Időpont: 2021-02-12 10:50:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves emlékeket idéztél, amíg várakoztál (persze férfiaggyal, mi mással is) Nagyon beleéltem magam, nem is tudom én mit vittem volna neked (a férfinak, bocs) Elvittél kedves Laca!
Köszönöm. szeretettel
Ica
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2096
Időpont: 2021-02-11 09:51:02

válasz szilkati (2021-02-10 00:01:59) üzenetére
Kedves Kati!

Ezzel talán közmegbotránkozást okozok, s voltaképpen tananyag volt a középiskolában, de én még sohasem olvastam Proust-ot. Érdekelt, kerestem, de a helyi kis könyvtárunknak nem volt meg az "Az eltűnt idő nyomában". Illés Endre "Száz történet"-ét is úgy kérettem át a megyei könyvtárból. "Az eltűnt idő nyomában"-t a mek-en sem találtam. De egyszer biztosan összeakadok vele.
Nagyon köszönöm megtisztelő jelenlétedet. Az általad alább írtakat kísértetiesen visszaadják az újonnan feltöltött rész záró gondolatai.

Laca ⚘
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
2398
Időpont: 2021-02-10 00:01:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kicsit Az eltűnt idő nyomában... Minden felidéz valamit, és másnak fogalma sem lehet, hogy mindez hogy játszódik le, még ha időnként ő is részese az emlékképeknek.

Kati
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2096
Időpont: 2021-02-09 21:37:50

válasz sailor (2021-02-09 12:39:18) üzenetére
Üdvözletem sailor!

Örülök, hogy élményt nyújthattam. Köszönöm az értékes időt és figyelet, amit ide szántál. Megtisztelsz.

Laca 🙂
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2096
Időpont: 2021-02-09 21:34:10

válasz Kőműves Ida (2021-02-08 21:45:16) üzenetére
Kedves Ida!

Igazán örülök annak, amit mondasz, amit alább lejegyeztél: hogy a részletes kifejtések, leírások dacára nem találod unalmasnak a művet. Igyekszem egyensúlyra törekedni a téma és a stílus párosításában. Örülök, hogy ez itt most sikerült.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.

Laca ⚘
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2096
Időpont: 2021-02-09 21:25:08

válasz gleam (2021-02-08 08:44:59) üzenetére
Kedves gleam!

Hálásan köszönöm a figyelmet. Tudom, hosszúak az egyes epizódok, köszönöm a türelmet. Örülök, hogy a terjedelem nem öli meg az érdeklődést és a kikapcsolódást.
A téma valóban nem derűs; ahogy mondod, mindenre rávetül most az a felhő.

Laca ⚘
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2096
Időpont: 2021-02-09 21:20:12

válasz Bödön (2021-02-08 08:02:17) üzenetére
Üdvözletem Bödön!

Örülök, hogy itt vagy. Köszönöm megtisztelő figyelmedet. Örülök, hogy jól sikerült; igyekszem felzárkóztatni a folytatásokat.

Laca 😎
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
8277
Időpont: 2021-02-09 12:39:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca!

Elismerésel gratulálok!
Köszönöm az élményt!

Üdv:sailor

Szép napot!

Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6918
Időpont: 2021-02-08 21:45:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca!

Nem igazán szeretem a nagyon részletes leírásokat (általában untatnak), de itt semmi jele, sem helye az unalomnak. Annyira izgalmasan és hangulatosan írod a legapróbb részleteket is, hogy visz magával a szöveg és hoz mindig újabb meglepetéseket, annyira élményszerű az egész, mintha ott röpködnék valahol a történések felett, s látnám, érezném az egész őrületet, ami zajlik az emberekben. Nagyon jó, folytasd! Hiszen mi mindannyian szereplői vagyunk ennek az őrületnek napjainkban.

Szeretettel,
Ida
Alkotó
gleam
Regisztrált:
2007-04-08
Összes értékelés:
781
Időpont: 2021-02-08 08:44:59


Ez a covid.... 😕 Mindenre ráteszi a maga felhőjét...
Sajnálom.
A mi baráti társaságunkból is többen megbetegedtek, volt olyan is, aki kórházba került, s ha minden jól alakul, akkor talán fél év múlva rendben lesz a tüdeje. És vannak távolabbi ismerősök olyanok is, akiknek a szervezete nem tudta felvenni a harcot...

Az írásod remekül átadja a jelent.... Hogy az élet megy tovább, amit beárnyékol ez a helyzet...

Várom a folytatást ám!
Köszönöm az élményt, kedves Laca!

Szeretettel: gleam
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10034
Időpont: 2021-02-08 08:02:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Sas! Nagyon jó! Belülről láttatod! Lassan, mint a hömpölygő víz árad, s beborít sajátos hangulatával! Várom a folytatást! Üdv: én

Legutóbb történt

eferesz bejegyzést írt a(z) Akár a kár... című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Akár a kár... című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Belülről árad a fény című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Madár bejegyzést írt a(z) A haldokló című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

sailor bejegyzést írt a(z) Belülről árad a fény című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 100. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Akár a kár... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A haldokló című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Akár a kár... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 100. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 100. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 100. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 100. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 100. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 100. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Madár alkotást töltött fel Annyi mindent... címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

csiszkovics bejegyzést írt a(z) Fény című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

eferesz bejegyzést írt a(z) A lajtorja 100. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Akár a kár... címmel

Pecás alkotást töltött fel A zene címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 100. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 100. című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) A poéta dolgozik című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 100. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 100. című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) A poéta dolgozik című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 100. címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) Esőben nyugvó boldogság című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021