HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 13

Tagok összesen: 1948

Írás összesen: 52879

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2022-05-29 22:53:30

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2021-02-10

A lajtorja 67.

19. Szabadíts meg a gonosztól (Harmadik könyv, folytatás)

A következő nap esett az eső, így, gyerekek felnőttek beszorultak a házba. Erős szél fújt, az udvaron álló nagy diófa időről időre útjára engedett egy-egy sárguló levelet. Az ősz előhirnöke volt az eső és a szél. Jelezte, nemsokára véget ér a gazdag, jó meleg nyár, s jön majd valami más utána, valami vegyes, tele meglepetéssel, és változékonysággal.
Endre ostornyelet faragott az ámbituson, Lenke körülötte téblábolt, kiment, bejött, Ilona asszony a konyhában volt. Lassan telt az unalmas délelőtt. Végül, miután Ilona visszautasította Lenke ajánlkozását, hogy segít (megpucolom a krumplit, mondta, nem szükséges az, a lány dolga, replikázott Endre felesége), letottyant a lócára a bátyja mellé. Endre mogorvának, rosszkedvűnek tűnt, ez azonban nem vetette vissza Lenke próbálkozó kedvét. Nagy levegőt vett és belevágott.

-Figyel csak, ti hogy kerültetek végül ide?
-Tessék?
-Azt kérdezem....
-Hova, hogy kerültünk?
-Hát ide, Fonyódra.
-Ja? Csak úgy jöttünk. Nem érdekes.
-De...
-Mondom, nem érdekes.
Letette az asztalkára bicskát és az ostornyelet.
-Kimegyek pisilni.
Kiment, majd rövidest visszajött. Leült, felvette a kést és a fanyelet, folytatta a faragást.
Lenke pedig ismét próbálkozott, ő meg a kérdezősködést folytatta volna.
-Szóval ott tartottunk...
-Mondtam már, nem érdekes!

Átrohantak a tornácon a gyerekek. Mint a forgószél, huss, ki az udvarra, mezítláb a sárban tapicskolni. Az ám a móka! Lenke látta, hogy nem boldogul Endrével. Sóhajtott, s elkezdte mondani a maga történetét. Elölről kezdte megint, a világháborútól. Mesélt arról, hogyan határozta el Ferenc, hogy bevonul önkéntesnek, mi történt, amikor egyedül maradt a két gyerekkel. Megmutatta a frontról kapott lapokat, melyeken szépen rajzolt kalligrafikus betűkkel adott hírt magáról a férje. Az egyiket vidám--szomorúan fel is olvasta.
"Drága, édes kis Angyalkám! Nagyon hiányzol! Jól vagyok, minden rendben, de hogy hol vagyok, merre vagyok, azt nem írhatom meg. Tudom, hogy rettenetesen nagy kérés ezekben a szűkös időkben, de küldj csomagot, ha tudsz, kolbászt, szalonnát, süteményt. Nagyon szeretem a Te süteményeidet, Édes Drága kis Feleségem, én aranyos Angyalkám! A gyerekeket öleld, meg, puszild meg helyettem. Ami nagyon fontos, csomagolj meleg ruhát, vastag zoknit, meleg alsót, sálat, kesztyűt. Nincs a napnak egyetlen perce, pillanata sem, hogy ne gondolnék Rád, vágyakozó, soha nem szűnő, soha nem múló, végtelen szeretettel, én édes, drága kis Feleségem! Szívem minden melegével ölellek, csókollak, vigyázz nagyon magadra és a gyerekekre, Médyre, Győzőre. Ölellek, csókollak százszor, ezerszer a Te Ferid."

Előkerült egy fénykép. Négyen vannak rajta. Vöröskeresztes fityulával a fején középen ül Lenke és egy másik nővér. Fogják egymás kezét. Komoly képpel néznek bele a felvevőgép lencséjébe. A másik nő kedves, széles arcán mosolyféle dereng át. Mögöttük ketten, állva, egy vékony, filigrán ápolónő, és csákóval a fején nyalka, bajszos katona. A kép hátoldalán gyerekes betűkkel írás: Drága Lenkémnek emlékül. Ada

Aztán leveleket mutatott. Volt nála egy egész köteg, rózsaszínű pertlivel átkötve. Abban a sorrendben mutatta meg Endrének, ahogy voltak. Mindegyik a Kassa-Óderbergi vasúttól jött.
"Vezérigazgatóság" - állt az egyiknek a tetején. 17244/14 sz. Alatta apró betűvel: Ezen számot a válaszban idézni kérjük. Másik szélén: Budapesten 1919. szeptember 23.
Középen a címzés: Herderics Ferencné úrnőnek, II. osztályú kezelőnő. Mellette és alatta jobbra: Budapest (aláhúzva). Az aláhúzás alatt: Az F. szakosztály útján.
A tartalom három sor, tájékoztatják a címzettet. hogy számára két hét üdülési szabadságot engedélyeznek. Pecsét: Gépészeti Szakosztály. Aláírás: olvashatatlan: vezérigazgató-helyettes.
A hivatalos belső levél, néhány sor mindössze, két teljes ív Á/5-s fényes, vastag papírra íródott. Csak az egyik lapon van szöveg, a másik üresen lifeg. Igen, így illett. A Kassa-Óderbergi megadta a módját...!

Endrének minden fásultsága elmúlt. Előrehajolva, csillogó szemekkel nézte. a paksamétát. Lenke irományai. Benne van az élete. Ó, sokért nem adná, ha részese lehetett volna ennek az életnek. Ha nem szakította volna el őket, testvéreket olyan szigorú, kemény kézzel ez a nyavalyás, rongyos élet!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2021-05-14 09:31:32

válasz T. Pandur Judit (2021-05-11 15:14:42) üzenetére
Szia Judit! Igazad lehet! Én se gondoltam át. Azt szerettem volna érzékelni, milyen közvetlen viszony volt a testvérek között.: ) Köszönöm: én
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5607
Időpont: 2021-05-11 15:14:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!

Nagyon jó lett ez a rész is. Csak egy helyen állt meg a szemem az olvasásban: " Kimegyek pisilni." - mondta Endre.
Hát ilyet még most sem mondanak az idősebb férfiak, nemhogy akkor!
"Kimegyek a reterátra", vagy "Mennem kell a budiba", vagy "Benézek az árnyékszékre" - inkább valami ilyesmit kell mondania szerintem.

Judit
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2021-03-02 07:58:13

válasz ElizabethSuzanne (2021-02-28 09:07:25) üzenetére
Kedves Zsuzsa! Köszönöm, h felkerestél. Örülök, h tetszett, jól érzékeled, eza rész tényleg elég szomorúra sikeredett! Köszönettel: én
Alkotó
ElizabethSuzanne
Regisztrált:
2017-01-20
Összes értékelés:
2301
Időpont: 2021-02-28 09:07:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Bödön!
Elgondolkodtató, nagyszerű, sokatmondó történetet írtál.
Fájdalmat, szomorúságot érzek benne.
Örömmel időztem nálad.
Szép napot kívánok:
Zsuzsa
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2021-02-13 16:20:16

Ide kívánkozik az idézet:
"Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon."
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2021-02-13 16:15:54

válasz hundido (2021-02-13 09:47:10) üzenetére
Szia! Radnóti is a frontról írta a Levél a hitveshez c. versét. Igaz, h munkatáborból, de az tök mindegy abból a szempontból, h milyen szenvedéseket kellett itt is, ott is elviselni. Hasonló szitu. Persze Ferenc viszont nem volt költő, legfeljebb csak egy költői lélek. Szörnyű lehetett hónapokig a lövészárokban. Elképzelhetetlen. Köszönettel: én
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
2553
Időpont: 2021-02-13 09:47:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Ez a rész is klassz. A levelet nem tartom túlzónak, mert valóban, akik a övészárokban voltak, bennük felerősödött a családjuk iránt érzett szeretet, az, hogy lehet, hogy többet nem láthatják őket. Szép, érzelmes sorok születtek ilyenkor. Nagyon megható. Üdv hundido
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2021-02-11 20:28:43

válasz oroszlán (2021-02-11 14:19:23) üzenetére
Kedves Ica! Ez egy igazi, létező postai levelezőlap, ami valahonnan Szerbiából jött. Csak kicsit "nyúltam bele" , mert úgy érzetem így illik, de a lényeget, és a szövegfordulatokat megtartottam. Mai olvasó nyilván túlzónak érzi. De a lövészárokban a fedezékekben örökös életveszélyben élő. éhező, fázó, reményüket vesztett katonáknak nem volt az! Köszönettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2021-02-11 20:20:50

válasz sailor (2021-02-11 08:59:11) üzenetére
Szia Sailor! Én köszönöm! Szép estét kívánok: én
Szenior tag
oroszlán
Regisztrált:
2012-04-25
Összes értékelés:
8797
Időpont: 2021-02-11 14:19:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

Kedves Laci!

Nagyon megérintett a levél ami őszinte egy kicsit túlzó ragaszkodást, szeretetet (szeretet nélküliséget abban a helyzetben) mutatott ki.

Szeretettel gratulálok,
üdvözlettel
Ica
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9148
Időpont: 2021-02-11 08:59:11

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Köszöet,hogy megosztottad gondolataidat:
" Hátborzongató különben, h úgy élnek, mint a kisgyerek egy jó családban, bűn nélkül, szeretetben. S mit kapnak az élettől? Milyen sorsot? Halált, rettenetet. Nehéz belegondolni. Ugyanígy van velünk is, most élőkkel?...
Szép napot:sailor
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2021-02-11 08:44:37

válasz Alkonyi (2021-02-10 12:46:27) üzenetére
Szia Alkonyi! Örülök, h újra itt vagy, köszönöm! Jól látod, a világ alaposan megváltozott azóta! Hogy előnyére-e vagy hátrányára, azt nem tudom. De az ember, ember marad, s az emberi érzések ma is megvannak. Csak talán máshogy fejeződnek ki, nem olyan közvetlenül, mint pl. Ferencnél, a frontról küldött üzenetben. Ma az okos-telefonon ráírna. Helló! Mi az ábra? Nálam semmi. Még mindig bírom a búrádat: Küldj valami kajálni valót, stb, stb. Sztem csak a kifejezési mód más, mi magunk ugyanolyanok vagyunk a körülmények változása ellenére is. Ha Endre mai karakter lenne, ez az epizód lehet, h így fejeződne be: "Rohadtul gáz ez az egész. De hát ez van! Egye meg a fene...!" Köszönet még egyszer! Üdv: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2021-02-11 08:29:25

válasz sailor (2021-02-10 12:01:20) üzenetére
Szia Sailor! Bevallom engemet is meglepett, amikor kézbe vettem a leveleket. Érdekes dolog volt visszamenni a múltba. Van valami hátborzongató benne Akkor éltek, jöttek, mentek, cselekedtek. Hátborzongató különben, h úgy élnek, mint a kisgyerek egy jó családban, bűn nélkül, szeretetben. S mit kapnak az élettől? Milyen sorsot? Halált, rettenetet. Nehéz belegondolni. Ugyanígy van velünk is, most élőkkel? Biztos. A folyamat előre, eleve elrendeltetett. Miért? Miért? Miért? A miértekre nincs válasz! Köszönettel: én
Alkotó
Alkonyi
Regisztrált:
2010-01-21
Összes értékelés:
890
Időpont: 2021-02-10 12:46:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Jó Napot kívánok 😊

Ismét azonnal olvastam ahogy kikerült egy másik "fórumra"😊
Nagyon elvarázsolt ez a rész is.
Azt nem kell mondanom,hogy Endre a kedvenc karakterem.
Tetszik benne,hogy csak akkor beszél, amikor szükség van rá😊

A levelek meghatóak voltak. Lenke hite is egy nagyon valódi érzés....
A mai világunkban ezen érzések de ritkák.

Ez a rész pedig a kedvenc:

"Endrének minden fásultsága elmúlt. Előrehajolva, csillogó szemekkel nézte. a paksamétát. Lenke irományai. Benne van az élete. Ó, sokért nem adná, ha részese lehetett volna ennek az életnek. Ha nem szakította volna el őket, testvéreket olyan szigorú, kemény kézzel ez a nyavalyás, rongyos élet!"

"Az a nyavalyás, rongyos élet" itt még az én tekintetem is csillog...

Szeretettel: Alkonyi
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9148
Időpont: 2021-02-10 12:01:20

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Köszönet az élményért!
Az eddigi beletekintésért,amit nekümk adsz
írásoddal!

Gratulálok:sailor
Szép napot!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9148
Időpont: 2021-02-10 11:57:10

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Ez a rész is sokat mond Lenke és Endre,de Ilona
karakterjárol is
Az élethez igazódásukhoz...különösen azokban az
idökben!
Endre szinte a maga szószátyárságaban él.míg Lenke
mindent próbál,hogyy szóra birja!
A Kassa-Óderbergi üzenetek nagyon szépek!
Tele szeretettel és odaadásal!
Az író elénk tárja azt a hanglatot ami akkor uralkodott
az emberekben.

Legutóbb történt

szigi hsh alkotást töltött fel Nézlek címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) A szó című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Keresztek útjaink mentén című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Hőség! címmel a várólistára

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A szó című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Keresztek útjaink mentén című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) közeleg az idő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel közeleg az idő címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A ligetben címmel a várólistára

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék XX. című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az órásmester című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ez a nyár című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Kertelő címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022