Troll - ha úgy tetszik: kívülálló. Sokan csak annyit tudnak róluk, hogy őket kerülni kell, illetve zsigerből nem szeretni. Azonban a trollokat körbelengő rémhírek legjava alaptalan, hova tovább, igencsak téves megvilágításba helyezi a virtuális lét valódi fenegyerekeit.
"Ne etesd a trollt." A netes világ őskorában ez az instrukció még egyfajta pajzsként szolgált, de mára már elavult, hasztalan, senkit sem véd meg a nyilvános platformokon. Miért? Mert megfordult a felállás: a naiv köznép falatozik minőségi trollok markaiból.

Közösségi oldalakon- akár egyéb vitafórumokon, bármely politikai platformokon szerveződött csoportok - innentől: csorda - sok esetben egyfajta állóvíz. A bennük tobzódó átlag állampolgárok legjava vágyik valamiféle elismerésre. Így vagy úgy, de muszáj valamijét előtérbe préselnie, bármit, amire megkaphatja jussát: a like-okat. Mindenki egyetért mindenkivel, nincs háttérhang, semmilyen ellenséges zörej. (Miért is lenne, hiszen a csordaszellem jól konstatálható a virtuális berkekben is).

Virtuális térben légvárat építeni nem nehéz feladat. Megtartani, ha az szoros ostrom alá kerülne? Na, ez a legnagyobb kihívás, hiszen a semmit nem tartja egyben semmi. Szakmai zsargonnal élve: shitpost. Az internetes mátrix megadja a lehetőséget a jámbor, jóravaló népeknek, hogy annak mutathassák magukat, amik csak lenni szeretnének, de a trollok nem veszik be az álszent meséket, az elferdített látszatképeket. Sokak tartanak a trolloktól. Senki sem szereti, ha nyilvánosan taposnak az önérzetébe azáltal, hogy belerondítanak a köznapi megosztásaikba, hozzászólásaikba.
A jóhiszemű felhasználók akadálymentesen bekajálnak bármit, ha eléggé hihetően van eléjük tálalva. Nem úgy a trollok, akik tisztán olvasnak a sorok közt, és azonnal kiszagolják a huncutságot. Hirtelenjében "szétszedik" a postot. Ez vonatkozik a politikai hírportálokra, nyilvános platformra, ahol gagyi "kamuhírt" közölnek le, illetve a közösségi oldalakon kiposztolt "bullshitekre" is.

A felhasználók legjava nem-, vagy csak későn ismeri fel a trollokat. Tisztának tűnő - ártatlannak vélhető -, ámde annál alattomosabb indíttatás a troll számára egyik fő komponens, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az adott csoportban huzamosabb ideig ténykedhessen. Adott szálat követ, annak mentén konspirál. Például azt állítja magáról, hogy lapos Föld hívő, hisz a szellemekben, gyíkemberekben, vagy netán épp Holdra szállás tagadó. Minden minőségi trollnak megvan a maga egyedi stílusa, minden esetben képes felvenni a tempót. Hihetőnek tűnő történeteket kreál, azokkal manipulálja az éppen aktuális csordát, annak adminisztrátorait, moderátorait, netán a frissen kiszemelt áldozatot.
Itt jön képbe az irónia és a szarkazmus megfelelő mértékű használata, mindez úgy összevegyítve, hogy csak azoknak tűnjön fel a csalás, akiknek valóban kifinomultak az olyasmihez szükséges érzékszervei.

Többféle troll létezik. Tömegével akadnak silányak, ámde annál kötekedőbbek. Valóban visszataszítóak. Ők inkább csak feltűnési viszketegségből ontják bárkire a pocskondiázó, méltatlan tónusú megnyilvánulásaikat. Helyesírásuk képzetlen, kommentjeik összefüggéstelenek. Sokfelé felbukkannak, próbálják megzavarni a csordaszellemet. Affinitásuk, stílusuk nincs, vaktában vagdalkoznak, csakis azért, hogy a nevüket minél többen megjegyezzék.
"Oltás, savazás". Olyan szlengek ezek, amiket csak az önelégült (de középszerű, vagy éppen az alatti) szinten tendáló "beszólogatók" használnak a csipkelődéseikre. Tehetségtelen gyászhuszárok ők, akik csak a hírnevet hajhásszák. Eleve csak a szakma kukabúvárai lehetnek, mivel a helyesírás, mint kihalóban levő humán alaptevékenység, elengedhetetlen az érdemi hozzászólásokhoz. Többjük csupán kirakati beszólogató, aki azonnal magába fordul, majd egyből személyeskedésbe csap át, ha valaki egy picit a tyúkszemére lép.

Intellektuálisabb trollok köreiben szempont az "élni és élni hagyni" - elv. Ha egy adott csoportba már valamelyikük befészkelte magát, akkor illik azt tiszteletben tartani. Különös, hogy ebből a nézőpontból az utca íratlan törvényei ugranak be. És valóban! Nem véletlen. Azon trollok, akik beédesgették magukat bármely csordába, szeretik azt a felügyeletük alatt tartani, vigyáznak a nevük becsületére.
Trollok ritkán verődnek falkákba, de a legtöbbjük mégis névről ismeri a másikat. Létrehoznak ugyan saját csoportokat, egymást csak ritkán kezdik ki. A virtuális világ kívülállóinak számítanak, ezért egy idő után az "éhség" úgyis terepre hajszolja őket.
A trollkodás lényege: a társadalmi hiányosságok kifigurázása. Egy troll élesen látja a hibákat és a rohadásokat a társadalomban, és nem hasonul meg, mint egy átlagember, hanem odaszúr kegyetlen, bántóan ironikus módon. Trollok nem követik a megszokott sémákat vagy etikai elvárásokat, hanem alkotnak maguknak sajátot.
Trollok minden esetben kiszagolják egymást, és fel is merülhet némi érdekütközés. Onnantól már kinek mit diktál a hiúsága. Vagy elmennek egymás mellett, vagy pedig valamelyik ledobja a kesztyűt, és átmenetileg kialakulhat enyhébb hangvételű szó- illetve sorváltás a farokméregetés jegyében.
Akik nem rendelkeznek megfelelő intelligenciával, kitartással valamint tűrőképességgel, lelkileg sérülékenyebbek, azokból soha nem lehet minőségi troll (bár elég sokan szeretnek maguknak a titulust). Hírnév? Nem kell érte megdolgozni, jön az magától. Abból is konstatálható, ha egy trollt a kiszemelt csordába már alapból nem vesznek be, sőt, örökre ki is tiltják onnan. Elég csak a nevének feltűnése...

Virtuális térben - akárcsak a való életben -, a színfalak mögött (sorok közt) zajlanak a presztízsharcok. Ezekből az átlag felhasználó semmit nem vesz észre. Az ok egyszerű: számára túl magas szintű a trollok közti kommunikáció, és nem képes azt megfelelően értelmezni. Tulajdonképpen arról sincs fogalma, hogy épp trollok vívják a kisebb csatáikat.
Furán hangozhat, de egyes körökben igenis létezik "szakmai" féltékenység, amikor bizony eldurvulhat a verbális pingpong. Gyenge troll is válhat erősebb troll martalékává, amennyiben nem eléggé elszánt, ha egy picit is sérülékenyebb egoval áldatott meg. Akadnak dilettánsok, akik valamiért nagyon vágynak a spotba, valamilyen indíttatásból nagyon szeretnének közgyűlölet tárgyaivá válni. Nos, ők valóban bandákba verődve partizánkodnak, mivel egyenként képtelenek megvédeni önmagukat - valamint a prédáikat -, ha éppen egy nívósabb "bestia" bukkanna fel a horizonton, kinek neve olvasatán már megáll az ütő a jámbor, jóravaló népekben.

Troll - utálatos módon tart görbe tükröt más felhasználók elé, fegyvere az intelligencia és a humor legaljasabb fajta cinizmussal kevert elegye. Őt nem érdekli a többség véleménye, odavág és elsétál.
Troll - teljesen közömbös neki, hogy ki mit gondol róla. Az ő közege a bomlasztás - ez a célja. És egy jó troll el is éri azt, ráadásul remekül szórakozott mindvégig.
Troll - számára mindenki más csak egy eszköz, hogy üthessen, bánthasson. Akár barátságot is színlel, de azt senki ne vegye komolyan. Ők csak egymás közt ismerik el a tiszteletet, míg mások csak katalizátorok lehetnek.
Troll - kellemetlen, kényelmetlen, bosszantóan arrogáns, de művelt, intelligens, fejlett (fekete) humorérzékkel. Nem gátolja az erkölcs, az etikett, sem a szociális konvenciók. Megragadja a humort, kifacsarja belőle a maximumot, nem úgy, mint a gagyi dumaszínházakban és sóder klubokban.
Troll - az internet hetedik bugyrából előbújt szörnyeteg. Olyan, mint a mellkasodon ülő, szúrós seggű lidérc, ami a legmélyebb álmodból ébreszt fel. Félve olvasod a kommentjét, hiszen tudod, hogy bármikor ízekre szedhet, kihasználhatja a gyenge pontjaid. Mégsem tudod megállni. Azt hiszed, hogy sikerülni fog, hogy talán most nyerhetsz. És elkezded etetni. Ő pedig készségesen csíp fel minden morzsát, majd fordítja azokat ellened.
Troll - kizsigerel, felkoncol, szögre akaszt. Verbális kését élezi a tetemed felett, könnyedén, lezser eleganciával fürdik meg a beképzelt, önmutogató, fennhéjázó - ámde annál naivabb -, színtelen, szagtalan, (számára!) haszontalan és híg véredben.

Köszönet a további közreműködőknek: L. Zsófinak és Sz. Csillának!

Sid Clever