HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1948

Írás összesen: 52879

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2022-05-29 22:53:30

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2021-03-25

A lajtorja 76.

27. Szabadíts meg a gonosztól (Harmadik könyv, folytatás)

Olga szomorú históriája még jó ideig téma volt. A napilapok részletesen beszámoltak a történésekről, színezték, tálalták, kerekítgették a patakparton történteket, és a lány öngyilkosságának körülményeit. Az újságcikkek áldozatként tüntették fel. Rámutattak, hogy a sajnálatos eset nem következezett volna be, ha a magyar parancsnok megtiltja katonáinak az ünnepi eseményeken való részvételt. Ugyanakkor nagyon tárgyilagosan azt is kiemelték, hogy a vétkes megbüntetése nem maradt el, hiszen Herdőfy őrnagy végül is hadbíróság elé állíttatta erőszakot tevő katonáját.
Az emberek véleménye azonban megoszlott. Voltak, akik legyintettek: "Ugyan kérem, színjáték az egész! Csak nem képzeli bárki is, hogy ott fenn a magyar parancsnokságon majd elítélik a saját emberüket?"
Mások kardoskodtak: "Dehogynem, ki fogják végezni, majd meglássa szomszéd, agyonlövik. Voltak hasonló esetek!"
Megint mások ezt mondták: "Mit keresnek itt egyáltalán ezek? Nincs saját hazájuk? Menjenek vissza oda, ahonnan jöttek, menjenek az anyjuk kínjába!"

Lecsengett aztán, ahogy minden lecseng egyszer. Meghalt egy lány, ennyi történt. Háború van, ezrek halnak meg naponta! - mondogatták a városban sokat tudó képpel bólogatva néhány héttel a temetés után, és napirendre tértek felette.

Augusztusban Kjecin sivár, poros utcáin hőhullám söpört végig. Lombjukat lógatva kókadoztak a fehér törzsű nyírfák a Lenin sugárút mentén, leveleik szárazon zizegtek, s pörögve hulltak alá az aszfaltra, az erre felé állandóan fújó forró, keleti szélben. Napok, hetek teltek el eseménytelenül. A város élte megszokott hátországi életét. Napi huszonnégy órában dolgoztak a gyárak, termelték a német hadigazdaság számára nélkülözhetetlen javakat. Az emberek fáradtak, fásultak voltak. Az utcákon csak rokkantakat, gyerekeket, vagy nagyon öreg aggastyánokat lehetett látni. Néhány kávéház, egy két étterem és söröző nyitva volt a központban, ezek délután négyig-ötig üresen álltak, ez után kezdtek feltünedezni bennük a kimenős katonák kisebb csoportjai.

Herdőfy fontosnak tartotta, hogy jó karban, állandó harckészültségi szinten tartsa katonáit, s ezért elrendelte, hogy a századok a város mellett lévő mezőn nap, mint nap gyakorlatozzanak. A programok sokrétűek voltak: alaki és menetgyakorlatok, harcászati gyakorlatok, éles-lövészetek váltogatták egymást megfelelő ütemterv szerint.
A szolgálat természetesen a helyén maradt. A zászlóalj őrséget adott az állomáson, a hadiüzemeknek nyilvánított gyárakban, és a középületeknél.
A vasúti forgalom, mióta a pályatest helyreállítása megtörtént, zavartalanul folyt. A síneken éjjel-nappal zakatoltak kelet felé a hadianyaggal, hadfelszereléssel zsúfolásig teletömött szerelvények. Szergej Szemjonovics, az állomásfőnök, nagy tapasztalattal és munkabírással irányította a forgalmat. Vicces kedvű ember lévén még mindig Szemjonovics elvtársnak szólíttatta magát, közel harminc éve volt szolgálatban ezen a helyen. Jó-kedélyű, kövérkés bácsi volt pirospozsgás arccal, mindenki szerette, Herdőfy katonái is.

A katonák jelenlétét a gyerekek élvezték a legjobban. Reggelente, amikor az egykori tűzoltó laktanyából kivonultak a századok, seregestől kísérték ki őket a gyakorlótérre, mellettük szaladtak, meneteltek mezítláb, maszatos képpel, vigyorogva. Utánozták minden mozdulatukat, megpróbáltak ők is lépést tartva haladni, s a vállukra fektetett rudakat, botokat úgy hordani, mint amazok a puskát. Jó móka volt számukra a menetelés, a díszlépés, a sorakozás, a kettős rendekbe való felfejlődés.
Leginkább a harcászatot szerették: ahogy a katonák feltűzött szuronnyal, gázálarcban megrohamozzák a patak parti füzest, ahogyan kézigránátot dobnak (gyakorló gránát volt, nem robbant csak pukkant) a túlsó partra, vagy, ahogy kúsznak, másznak hason az előzőleg odatelepített dróthálóakadályok alatt.
De a kedvenc kétségkívül az éleslövészet volt. Kötélkordon mögül nézték, jó ötven méter távolságból. A magyarok puskával lőttek álló, vagy fekvő testhelyzetből zöldre mázolt, emberi alakot formázó céltáblákra. Imádták a látványt. A fegyverek dörgését, a csövön kicsapó fehérkés füstöt. A parancsszavakat, amelyeket nem értettek, de megpróbáltak utánozni. -Túúúzs! - kiabáltak ők is, amikor a vezénylő tiszt "tűz" kiáltása felcsattant

Egyszer-egyszer a magukkal hozott nehézgéppuskákkal is lőttek a katonák, na, az félelmetes volt. Két géppuska nyitott tüzet egy futamodásnyi távolságra kihelyezett roncsautóra. Fülszaggató dübörgés. Látszanak a becsapódások, lemezdarabok repülnek szanaszét. Mintha egy mesebeli óriás kalapáccsal ütné-verné, szaggatná darabokra a roncsot.
Csak egy perc volt, vagy annyi se. -Tüzet szüntess! - kiáltotta valaki, jobbra elől. A gyereksereg a szavakat nem értette, de látták a végeredményt: a fegyverek elhallgattak, s ahol pillanatokkal előbb még az autó állt, ott most semmi nem volt, csak elgörbült megfeketedett fémdarabok!

Augusztus 24.-re az Ukrán Függetlenség Napjára zászlódíszbe öltözött a város. Este, sötétedés után Borigyin beszédet mondott a díszkivilágításban fürdő Főtéren, ezt követően pedig fogadást adott a Városházán. A fogadásra, amelyre a város vezetői és családjaik voltak hivatalosak, meghívták a megszálló zászlóalj tisztjeit is. Herdőfy a polgármester mellett ült az asztalfőn, mellettük körben a városvezetők, és a magyar tisztikar. Jelen volt Borigyin felesége Zsenya, és két tizenéves kislánya, Másenyka, és Nataska. A felszolgálók között az őrnagy felismerte a csinos Nadja Petrinovát, aki a Komszomolszkaja szállodában dolgozott mindenesként. A fiatalasszony özvegy volt, férje Volokalámsz mellett esett el. Volt egy hároméves kisfia, Vologya. Vologyát gyakran magával vitte a szállodába, a munkahelyére. Az őrnagy és a kisfiú között hamarosan szoros barátság szövődött. Hedőfy gyakran lovagoltatta a térdén, játszott vele. Gyakran fogócskáztak, bújócskáztak lent a kertben, vagy mesélt, énekelt az őrnagy, s a kisfiú félrebillent fejjel hallgatta, mintha értené. Amikor a lakosztályban voltak, fenn az emeleten, a kisfiú megfogta a kezét, és lehúzta maga mellé a szőnyegre. -Gyere, játszunk!
Előszedte apró barna hátizsákjából a kincseket, amiket magával vitt a szállodába: üveggolyókat, színes kavicsokat, ólomkatonákat, festett, fa építőkockákat.
A játékokat, amiket játszottak a kisfiú irányította. Ő mondta meg mindig, hova álljanak a katonák, ő rendezte el őket, felét a kockavár falaira várvédőnek, másik felét a vár körül, az volt az ostromló sereg.
Herdőfy bámulta a gyerek képzelő-erejét, elbűvölte kedvessége, ragaszkodása, gyermeki bája.

Vologya rendkívüli módon értelmes és érdeklődő kisfiú volt. Sto etó, kérdezgette minduntalan, miközben rámutatott a telefonra, a rádióra, a függönykarikára, vagy valami másra, ami felkeltette éppen az érdeklődését, s az őrnagynak el kellett magyaráznia mi az a dolog, mire való, s hogyan működik. Hogy aztán Vologya értette-e vagy sem a németül előadott magyarázatot, az nem volt teljesen világos, bár úgy tűnt, igen. Egyszer ugyanis kezébe vett egy függönykarikát, majd rámutatott a karnisra, jelezve ezzel: tudja, hogy oda való, s hogy megértette, ez tartja a függönyt.

Nadja felajánlkozott az az őrnagynak. Rendrakás ürügyén ment be a szobájába. Tett vett, pakolgatott, kiürítette a hamutartót, vizet hozott a kancsóba, megigazította a csipketerítőt. Herdőfy oda se nézett, egy hivatalos iratot tanulmányozott éppen az íróasztalnál háttal a nőnek, mikor az, egyszer csak levette a blúzát, s odaszólt halkan: Major Herdofy!
Az őrnagy meglepetten fordult hátra: was?
Látta a félmeztelen lányt, alabástrom fehér bőrét, s ahogy lépett egyet előre, megrezzenő telt mellét.
-Öltözzön fel kedves - mondta neki. -Nem való ez!
Visszafordult az asztal felé, kezébe vette a papirost.
Néhány héttel később a lány Pálvölgyi századosnál próbálkozott hasonló módon. Pálvölgyi nőtlen ember volt, nem utasította el. Nadja a szeretője lett. Jó sora volt mellette, a férfi hozzáértő szerető volt, kedves, figyelmes, s bőkezűen támogatta.

Oldott beszélgetés zajlott az asztal körül. Borozgattak, nevetgéltek a vendégek a kellemes halk zene mellett. Magyar és rajnai borokat ittak: rajnai vöröset, tokaji aszút, badacsonyi kéknyelűt. A magyar borokat az őrnagy vitte az asztalra, a rajnai a Városháza pincéjéből került elő.
-Azt tudja Viktor, hogy népeink között már több mint ezer éve jó kapcsolat van? - kérdezte egyszer csak, az idő előrehaladtával Borigyin.
Akkorra már baráti viszonyban voltak, keresztnéven szólították egymást: Borigyin Viktornak az őrnagyot, az meg Szásának a polgármestert.
Herdőfy kérdőn nézett rá. Borigyin eredeti foglalkozása történelemtanár volt, ő többet tudhatott erről.
-Ja - folytatta, s az őrnagyra emelte a poharát. -Goszpodi pomiluj! -Szóval eleink már a Kijevi nagyfejedelmek idején találkoztak, és feltehetően kereskedtek egymással. Feljegyzések vannak arról, hogy Nagy Oleg idején, 880 körül fel-feljöttek magyar portyázók a kazárok fennhatósága alatt álló sztyeppei szállásterületeikről Kijevig, s később Szvjatoszláv alatt, amikor a mogyeri törzsek a Volga környékén tanyáztak, a találkozások még gyakoribbá váltak.
Az őrnagy csodálkozva nézett rá.
-Tényleg?
-Persze, hiszen itt már közelebb voltak egymáshoz. De ez még semmi! Azt tudja-e, hogy a maguk Álmos vezére 884-ben elfoglalta Kievet?
-Micsoda? Na, ez nem valami kedves cselekedet!
Borigyin nevetett, értette a viccet.
-Hát nem! De van itt más.
-Hallgatom!
Borigyin úgy vágta ki, mint profi kártyás az adu-ászt: -Szvajatoszláv nagyfejededelem magyar hercegnőt vett feleségül!
-Csak nem?
-De. Mégpedig Taksony fejedelem Emese nevű lányát, 972-ben.
-Horribile! - kiáltott fel az őrnagy. -Miket tud Szasa!
A polgármester hamiskás arccal mosolygott, és folytatta.
-A dinasztikus kapcsolatok miatt, amiről sokat lehetne beszélni, történt az is, hogy az I. István haragja elől menekülő hercegek: András, Béla, és Levente, ama hírhedt Vazulnak fiai, akiket a szent király megvakíttatott, nagybátyjuknál Bölcs Jaroslavnál kerestek és találtak menedéket. Tudta?
Az őrnagy a fejét vakarta. Ez a Borigyin jobban ismeri a magyar történelmet, mint ő.

-Tudja, mire igyunk? - kérdezte kis hallgatás után elkomolyodva a polgármester.
Győző ránézett, felhúzta a szemöldökét.
-Nos?
-Igyunk arra, hogy ha majd egyszer vége lesz a háborúnak, népeink békében és barátságban éljenek egymás mellett!
-Proszit - emelte fel a poharát Győző. -Látja, erre igazán szívesen iszom!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2021-05-18 08:03:12

válasz T. Pandur Judit (2021-05-17 17:04:09) üzenetére
Szia Judit! H. őrnagyot ismertem gyerekkoromban. Róla simán el tudom képzelni! Azért írtam meg így! :)
A gyárakban, stb, asszonyok, gyerekek, öregek,(és rokkantak is!) dolgoztak 24 órában, de két (vagy három) műszakban. Ezek történelmi tények .A K. ben működő gyárakból késztermékek kerültek ki, amelyekre szüksége volt a német hadigazdaságnak. Továbbszállításuk? Biztos megoldották - amíg lehetett. Kelet felé, a front felé özönlött a hadianyag. Ez bizony így volt. Köszönöm! Örülök, h már itt jársz! Üdv: én
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5607
Időpont: 2021-05-17 17:04:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!
Nem vagyok tisztában az orosz front hátországi életével. Csak picit elgondolkodtam, hogy kik is dolgoztak napi 24 órában a hadiüzemekben, ha csak az öregek, gyerekek, rokkantak voltak otthon...
Az asszonyok?
A kelet felé tartó hadianyaggal, hadfelszereléssel megtömött vonatokon is elméláztam egy darabig.
A 72. részben ezt írod: "Három jelentősebb gyár működött a város területén, a Vörös Október Posztógyár, a Győzelem Görgőcsapágy Gyár és a Lenin téglagyár."
Keleten húzódik a front, oda - gondolom én - nyugatról jön a helyreállított vasúton a hadifelszerelés. Kjecinben termelő üzemek meg - gondolom én - az alapanyagokat nyugatra küldték feldolgozásra.
A szobaasszony kisfiával a kertben bújócskázó, fogócskázó őrnagyot kicsit költői túlzásnak érzem. Értem én, hogy hiányzanak a saját gyerekei, és egyfajta apapótlék az ukrán kisfiú számára, de szerintem egy katonai városparancsnoktól az is szép dolog, ha a szőnyegen játszik a kisfiúval, a fogócskázás, hát hm hm...
Judit
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2021-03-28 08:37:23

válasz hundido (2021-03-28 06:06:21) üzenetére
Szia! Egy kis béke a háború kellős közepén! Mert pár száz km-re van a front, ahol ezrek halnak meg naponta. Köszönettel: én
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
2553
Időpont: 2021-03-28 06:06:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Hát igen! A hír egy darabig az, aztán lecseng, minden folytatódik tovább. Az rész, ahol a gyerekek figyelik a katonákat, kicsit utánozzák, nagyon szemléletesen írtad le. Láttam magam előtt a kicsi menetelőket, kukucskálókat. Az Ukrán Függetlenség Napról szóló rész is remek. Vologya, ahogy játszik az őrnaggyal, Nadja, amint felajánlkozik, a beszélgetés borozgatás közben. Igaza van sailornak, tényleg olyan ez a rész, mint egy film. Üdv hundido
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2021-03-26 07:54:14

Szia Sailor! Köszönöm az elismerést, melyre méltatlannak érzem magam! Örülök, h olvasod, és hogy tetszenek a feltett részek. Várlak a folytatásokhoz is! Üdvözlettel: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9148
Időpont: 2021-03-25 18:43:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
és jött:
"Augusztus 24.-re az Ukrán Függetlenség Napjára zászlódíszbe öltözött a város"
A fogadáson a többek közt elhangzottak közül,nagyon fontos é´s
értékes Borogyin fejtegetése:
"-Ja - folytatta, s az őrnagyra emelte a poharát. -Goszpodi pomiluj! -Szóval eleink már a Kijevi nagyfejedelmek idején találkoztak, és feltehetően kereskedtek egymással"

Minden elismerésel gratulálok!
Csoda jó lett!

Üd:sailor

Szép estét
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9148
Időpont: 2021-03-25 18:32:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ezt a részt kellet iédznem,mert sokszor,sok helyen
mentek hasonló dolgok abban az idöben!
Ez a része a regenyednek nagyon gazdag eseményekben
mint pl találkozás Najával és kisfoával Vologyával is.
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9148
Időpont: 2021-03-25 18:22:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Hu...ez a rész olyan benyomást keltett,minta egy filmet néznék,
Minden detály kidolgozott,simán folynak az események,a hátteret
szolgáló város Kjecin egyszerre ´ismerös´lett!
Az emberek véleménye megoszlott a történtek után...
ezt nagyon jól ábrázoltad!
A gyakorlatokat is!így történhettek.
"A város élte megszokott hátországi életét. Napi huszonnégy órában dolgoztak a gyárak, termelték a német hadigazdaság számára nélkülözhetetlen javakat. Az emberek fáradtak, fásultak voltak. Az utcákon csak rokkantakat, gyerekeket, vagy nagyon öreg aggastyánokat "

Legutóbb történt

szigi hsh alkotást töltött fel Nézlek címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) A szó című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Keresztek útjaink mentén című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Hőség! címmel a várólistára

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A szó című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Keresztek útjaink mentén című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) közeleg az idő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel közeleg az idő címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz

dodesz bejegyzést írt a(z) Merengő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel A ligetben címmel a várólistára

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Mini mesék XX. című alkotáshoz

történetmesélő bejegyzést írt a(z) Az órásmester című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szergej jeszenyin: A kéregető kislány című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ez a nyár című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú apja címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) tikkadásig című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel tikkadásig címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Kertelő címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022