HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 29

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51451

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Versek / műfordítás
Szerző: TóniFeltöltés dátuma: 2021-05-02

Arany János: Családi kör / Familienkreis

Családi kör

Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is - bogarászni restel -
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb... a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,... s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: "Gyer közelebb, édes!"
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, -
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? "Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!"
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
"Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is."

Köszöni a gazda: "Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne."
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb -
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
(1)Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is - szemei könnyben úsznak -
Kikkel más hazába bujdosott... koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
(2)Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
"Meséljen még egyet" - rimánkodik szépen.

"Nem mese az gyermek," - így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van... a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, - egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát...
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851. ápr. 10.)

Arany János 1817 - 1882

Familienkreis

Abend ist, Abend ist: Alle gehen schlafen!
Und traurig nickt jetzt der Maulbeerbaum im Garten,
der Nachtkäfer brüllt eins und fliegt gegen die Wand,
ein großes Klopfen folgt, alles verstummt dann.
Als alle Klümpchen jetzt Beine bekommen hätten,
träge Bodenfrösche überall hin Quäken,
die Fledermaus flattert und trifft die Dachrinne,
und die Fledermaus kreischt an alte Turmruine.

Draußen auf dem Hof steht eine weiße Kuh:
Die Herrin war am molken ‘d, kommt rein mit Melkstuhl;
eine sehr fromme Rasse und kaut leise weiter,
doch sein hungriges Kalb sticht fest auf seinen Eiter.
Ein Kätzchen lauft langsam zu Käfern ist es faul -
vorsichtig schleicht sie mit einem Schleckmaul.
Dann stoppt, schaut sie rundum und dann ganz plötzlich
mit ein-einziger Sprung im Gang ist sie gänzlich.

Die Tür ist geöffnet; dass Licht der Herde
scheint so einladend auf die Gartenhecke.
Vor die Türe liegt ein ausgedienter Hund,
er streckt seine Beine ‘d darauf liegt sein Mund.
Drinnen die Hausfrau hat die Milch gefiltert,
den ihren kleinen Sohn gibt sie, ein Schluck zu trinken;
dann fügt sie sich in die Kindergesellschaft ein,
wie bei den Sternen, der jede Nacht der Mondschein

Ein großes Mädchen legt Rebe ans Feuer,
sie ist der größte und hübscheste Morgenstern.
Feuert den Bügeleisen an: Das neue Kleid ist dran,
jetzt muss nur noch Bügeln ... Morgen zieht sie es an.
Rundum sind die kleinen bei fröhlichen Geschichten,
reife Erbsen und Bohnen sortieren in Schichten.
Von den Schalen werden im Herd helle, lichter:
Und beleuchtet ihre rundlichen Gesichter.

Der jüngste Junge bittet um Brot und trauert;
dann spielt er mit der Glut: Und Feuerschlangen zaubert.
Lesen Sie das Größere, ohne auf etwas anderes zu achten:
Der Junge wird ein Priester, jeder kann das sagen!
Zumindest sagte das öfter seine Väter das,
obwohl der Junge nie zum Beten pressiert hat:
Er bevorzugt Gedichte und singt er auch lieber,
versucht auch selber 'd schreibt er manchmal Lieder.

Schwirrt der Hacke 'd der Bauer hängt es an Haken;
seine gestreiften Brotbeutel auf einen Nagel;
stöbert das Kinderschar, und von Freude springen
wenn einen Stück Hasenbrot würden darin finden.
Es schrie vor Entsetzen, der die Hand reinsteck hat:
Ach! irgendein Teufel ... oder ein Kaninchen!
Es ist gross die Freude: Sie können nachts nicht schlafen;
sie reichen es Kohlblättern und alle wollen streicheln.

Und der Bauer grüßt der Abend den Guten,
er setzt sich, um den müden Körper auszuruhen,
wisch seine Stirn mit seinem staubigen Hemd ab:
Tief sind die Falten, was das Leben gepflügt hat.
Doch sobald an der fröhlichen Kinderschar schaut,
seine dunklen Falten glätten sich an der Haut;
in seinen Sorgenbrecher Pfeife stieg der Rauch;
an Gesicht seiner Frau, ein Lächeln auftaucht.

Eine gute Hausfrau kommt jedoch nie zu spät,
es gehört sich, dass sie den Hausherrn zu essen lädt,
sie stellt den großen Tischstuhl schnell auf dem Tisch,
darauf serviert sie die frische Mahlzeit emphatisch.
Sie hat schon gegessen und die Kinder auch schon,
doch der Ehemann drängt: "Komm näher, Süße komm!"
Es schmeckt viel besser, wenn sie alle essen,
‘d gibt den Kleinen einen Flügel oder Schenkel.

Wer mag es sein, wer klopft? "Schau mein Kind, doch sei wach:
Vielleicht ein armer Mensch bittet um Platz für die Nacht:
Lassen wir ihn rein, die Kälte soll er nicht spüren,
wie die vielen Leiden vor verschlossenen Türen!"
Das Mädchen kommt zurück, von einem Mann folgend.
Ein Verwundete war er, guten Abend wünschend:
"Der Herr Gott soll euch segnen, und euer Leben auch,
(So beendet das Wort) des Mannes mit einem Brauch."

Der Bauer sagt dankend: "Hier gibt Essen ‘d trinken:
Füll der Schüssel Mutter, es ist noch viel drinnen."
Und dann lädt der Bauer schön näher zu sitzen -
er willigte sich ein, doch währte sich ein bisschen.
Den Hunger, die große Schüssel vertriebt es gewillt
ihr Durst wird vom Krug mit frischem Wasser gestillt;
weil während des Essens niemals reden solltest,
das liegt in Natur des ungarischen Volkes.

Aber dann, wenn das Abendessen vorbei ist,
die Worte des Bettlers hat der stille durchbricht;
es plätschert ebenso schnell wie ein Bergbach,
desto weiter fließt es, desto mehr schwillt es an.
(1) Er spricht von der, der Freiheit blutigsten Tage,
seine Brust ist am Brennen und das Gesicht in Rage,
er spricht auch von denen - mit Tränen volle Auge-
mit denen in fremden Heimat, nur als Bettler taugte.

Erzählte sein Wunsch nach dem heiligen Heimatland,
lange schwere Reise, bis er nach Hause fand.
(2) Der ältere Junge legte das Buch nieder,
mit aufmerksamem Gesicht krümmt sich immer wieder;
und sobald der Bettler aufgehört zu sprechen:
"Erzählen Sie noch eins," reimt sich immer netter.

"Kein Märchen ist es mein Kind", tadelt ihn sein Vater,
der Wanderer sieht ihn an ‘d verzählt er weiter:
Mit stiller Aufmerksamkeit hängen an seinen Lippen
vor allem die Mädchen, die jetzt fast ausflippten.
Wenn sie nicht hören ‘d, wenn sie nicht sehen,
errötend fragt sie von seinen Bruder eben:
Ist drei Jahre vergangen, seit sie ihn gefragt hat:
Sie wartet noch ein Jahr, bis sie heiraten kann.

Abend ist, Abend ist ... das Feuer leuchtet fern,
es zwickt langsam müde mit den Aschewimpern;
das Kind ist auch schläfrig - der andere schläft schon,
es legte den Kopf weich in ihren Mutterschoß.
Der Gast spricht sehr langsam und denkt oft länger nach;
nur die Katze schnurrt noch, der zwischendurch erwacht.
Dann wird das weiche Stroh auf den Boden gestreut ...
und die Grille im Stroh hat sich darauf gefreut.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

Hausen, 2021 Mäjus 2

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 75. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 74. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 73. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 72. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Beoson az ősz című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lajtorja 71. című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Tücsök-kórus című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Beoson az ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Szuszimuszit baleset éri című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Szuszimuszit baleset éri címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Kik nem csupán sejtik címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Bálint István alkotást töltött fel Merre jársz címmel a várólistára

Susanne alkotást töltött fel Angyalok kísérjen címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Tücsök-kórus című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)