HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 12

Tagok összesen: 1925

Írás összesen: 51636

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-23 20:21:00

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / regény
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2021-05-06

Holland hazugság 14.

1962. február 11. vasárnap

Ezen a napon, a szobacsere után nem sokkal, egy téli megfázás ürügyén Jutkát átparancsolta a saját szobájukba Zsuzsa, azzal a kijelentéssel, hogy majd ő ápolja.
Az ápolásból ugyan nem sok lett, mert másnap dolgozni ment, de ragaszkodott hozzá, hogy Jutka náluk legyen.
Ugyan aludnia sem volt hol, mert Mariska nem adta oda a húgának a sezlont, amin eddig Jutka aludt, azt remélve, ha Zsuzsa gyógyultnak nyilvánítja, akkor majd visszamehet hozzájuk a kislány.
Azonban nem így lett. Zsuzsa inkább Gabika kiságyába fektette be Jutkát, ahonnan már térdig kilógott a lába. Ráparancsolt a gyerekre, hogy húzza össze magát, és ne mocorogjon. A kis húgát meg befektette maguk közé a kihúzható rekamiéra.
Hetekig gyötrődött Jutka a pirinyó ágyban, még végül az apja vetett véget a szenvedéseinek, akinek elege lett a közöttük fekvő Gabikából.
Haza cipelt valahonnan egy kidobott, rozsdás, vastag drótból álló ágysodronyt, amit két fából ácsolt, régi, megfeketedett festőbakra ráállított, és a sodronyra rátett egy piszkos, sárga, elvékonyodott huzatú szalmazsákot, ami úgy szúrt, mintha nem is szalmával, hanem szöggel lenne megtöltve. Zsuzsa kölcsönkért Mariskától - a soha vissza nem adásra - két lepedőt a tákolmányra, és ezen kellett aludnia Jutkának a kis szobában.
A szülők hencsernek nevezték a borzalmas fekhelyet, amire óvatosan kellett leülni, vagy lefeküdni, mert hirtelen mozdulatra a festőbakok - amikre nem volt rárögzítve a sodrony - feldőltek, és hatalmas csattanással összeomlott az egész.
Jani mindjárt Gabika rácsos ágyát is átvitte a kis szobába, és a hencser végébe tette, ezután itt aludtak a lányok.
Jutka eleinte könyörgött Mamuskának és Mariskának, hogy hagy mehessen vissza a sezlonra hozzájuk, de a nagymamája és a nagynénje tehetetlenül tárta szét a karját, mert Zsuzsa a sokadik rábeszélés után is hajthatatlan volt.
Jutka náluk marad, az ő gyerekük. Nem akarta, hogy másnak is beleszólása legyen abba, hogy - a hollandok által - Jutka részére küldött holmiknak mi lesz a sorsa.
No meg már hasznát is tudta venni a kislánynak. Majd ő megneveli! - gondolta. Alaposan elkapatta ezt a gyereket az anyja meg a nővére, a sógornőjével karöltve. Csak a játék, meg a jövés-menés, viháncolás... Ideje rácba szedni!
A kislány egy darabig sínylődött a borzalmas szalmazsákon, aztán Ila valahonnan szerzett rá három keskeny, használt lószőr matracot, amikből a szakadt huzaton itt-ott kilógott a tömés, de közel sem szúrt annyira, mint a szalmazsák, amiben - mivel nem volt rendesen megtömve szalmával - mindig egy gödör keletkezett a kislány alatt. Így végül csak a szalmazsák ócska, vékony vásznán aludt, a kemény sodronyon. Amitől csupa kék-zöld folt volt a teste, a tornaórán az iskolában szégyellt levetkőzni.
Iláék a cserét a szalmazsákról a matracra, akkor csinálták meg, amikor a szülők dolgoztak, s mire hazaértek - a szalmazsákot és annak tartalmát eltüzelték az egyik kályhában. Így már szó sem lehetett róla, hogy Jutka továbbra is azon aludjon.
A tíz éves Jutka élete nagyon megváltozott, az anyja keze alatt komoly segítség lett.
Mindennap bevásárolt, kihamuzta a két szobában a kályhákat, és mire hazajöttek a szülők a munkából, addigra begyújtott. Ehhez a ház pincéjében levő tüzelőtárolóból kellett felhozni a fát és a szenet, amihez Jutka még kicsi és gyenge volt. Mariska ment le vele a patkányoktól hemzsegő pincébe, összevágta a fát gyújtósnak, és megrakta a szeneskannát. Felcipelte a gyerek helyett és segített neki begyújtani, hogy megkímélje őt a veréstől, amit kapott, ha nem volt jó meleg a szobákban, amire a szülei hazaértek.
Jutka dolga lett kipucolni a család cipőit, anélkül, hogy Zsuzsa megmutatta volna, hogyan kell azt csinálnia. Az első verés után, amikor a cipők nem ragyogtak, Ila mutatta meg a kislánynak hogyan kell a cipőket kitisztítani. Valahogy azóta amióta Jutka dolga lett a cipőpucolás, mindnek tipp-toppnak kellett lennie, míg addig csak hébe-hóba, ünnepre voltak kitisztítva.
Gabika is Jutka dolga lett, ő hozta el délután az óvodából, ő vitte el vasárnap ebéd után sétálni a kishúgát, amikor a szüleik lepihentek.
Nem volt szabad neki négy óra előtt hazavinni, bár nem volt karórája, hogy meg tudja állapítani mennyi az idő. Az utcán a járókelőktől kérdezte meg, hogy hány óra van. Ha esett, ha fújt, a sétának meg kellett lenni. Sokszor lent a földalattiban a peronon, a padon üldögéltek, ha szakadt az eső az utcán. Jutka mindenfélét mesélt a kishúgának, amiket olvasott, vagy csak kitalált, hogy jobban teljék az idő. Amikor jó idő volt, akkor nem volt gond, elsétálgattak, eljátszottak a játszótéren, csak ha esett az eső, vagy a hó, és ha nagy hideg volt, akkor került sok fejtörésébe a kislánynak, hogy mit csináljanak Gabikával.
Az volt a legjobb, amikor Mamuska már vasárnap délelőtt elvitte a lányokat a Rákosszentmihályon lakó fiához, és a menyéhez. Egész nap ott voltak, játszottak az unokatestvéreikkel, és a nagybátyja felesége, Rózsika néni, olyan szeretettel fogadta mindig őket, mintha csak előre tudta volna, hogy mennek. Pedig váratlanul állítottak be hozzájuk, hiszen sem nekik, sem Rózsika néniéknek nem volt telefonjuk.
Azért mindig került az ebédből az ő tányérjukra is, és desszertként felbontottak egy üveg befőttet a gyerekeknek és felnőtteknek. A befőtthöz valók a kertben teremtek meg, és Rózsika néni főzte be a nyáron őket. Ezeken a napokon csak este értek haza, egész nap nem is látták a szüleiket.
Jutkának kellett elcipelni a család szennyes ruháit a Benczúr utcában lévő mosodába, ahol Rózsika néni dolgozott, és elmenni a tiszta ruhákért.
Általában Ilát kérte meg, hogy menjen el vele, mert a nehéz szatyrot csak a földön húzva tudta volna elvonszolni odáig.
Ila meg ment, segített, szánakozva nézte a vékony kislányt, aki már nem játszott az udvaron a többi gyerekkel. Amikor nem tanult, akkor Zsuzsa által kirótt feladatokat csinálta vég nélkül.
Ő takarított, bár csak úgy tudta letörölni a port, ha odahúzott egy széket, és ráállt. Így érte csak el a tálalószekrény polcát, vagy a nagy asztal közepét, a kiságy túloldalát. A partvis is túl nagy volt neki, amivel össze kellett söpörnie a két szobában, de hősiesen küzdött vele.
Mire az anyja hazajött a munkából mindennek meg kellett lennie. Zsuzsa körülnézett, és ha valamiben hibát talált, kiosztott pár pofont a kislánynak, aztán belekuporodott egy regénnyel az összecsukott rekamié sarkába, és egész este olvasott.

Mariska eleinte nem nyugodott bele, hogy a húga olyan feladatokat bíz Jutkára, amit az még nem tud megcsinálni.
Ott fagyoskodott vele az utcán, amikor elfogyott Zsuzsáék tüzelője, és a húga a gyerekre bízta a TÜZÉP telepről hozott szén átvételét. Jutka még olyan alacsony volt, hogy fel sem látott a tüzelő szállító lovas kocsira, hogy mindent lerakodnak-e róla. A járdán lévő mázsálóra rátett szénnel megrakott nagy háti kosarak lemérését sem tudta egy gyerek követni, nem is ismerte a mázsáló beosztását, és fogalma sem volt róla, hogy a kosár súlyát le kellene vonni a lemért szén mennyiségéből.
A szénporral borított, fekete szénlehordók, akik lecipelték kosarakban a pincébe a szenet, félelmetesek voltak egy kisgyereknek, viszont minden alkalmat megragadtak, hogy becsapják. Mariska kiabált - Jutka helyett - velük, hogy ne rövidítsék meg:
- Rendesen mérje meg azt a kosarat! Nem a nyolcadik kosár ez csak a hetedik! Tessék a maradékot is lepakolni, az is fizetve van!
Amikor lekerült a szén a pincébe, ő adott borravalót a szeneseknek, a saját pénzéből, akik fenyegetően körülállták őket, és követelték a borravalót, hiszen halálra dolgozták magukat, és miattuk nyelték a szénport.
Este aztán, amikor Zsuzsa megverte a kislányt, mert az nem tudott jól befűteni a még nedves szénnel a kályhába, és visszament a füst a szobába, látni is alig lehetett a gomolygó fekete füstpamacsoktól, átment hozzá, és felelősségre vonta, hogy mégis mi a frászt akar egy kisgyerektől, miért használja cselédnek?
Éppen a legrosszabbkor, a szóváltás kellős közepén ért haza Jani, és a sógornőjét egyszerűen kilökte a szobából, bezárta az ajtót, és iszonyatosan megverte Jutkát, hogy mindig miatta van a családi perpatvar.
Ettől kezdve senki egyetlen szót sem mert szólni, Zsuzsának és Janinak a gyerekkel kapcsolatban, mert mindenért a kislányt büntették meg.
Inkább segítettek Jutkának ahol tudtak, és falaztak neki, ha elment az osztálytársaihoz, hogy egy kicsit velük is lehessen. Annyi kisdobos őrsgyűlésre, rajgyűlésre, meg karénekre senki nem járt, mint amivel őt mentették ki a nénjei és a nagymamája a végeláthatatlan otthoni feladatok alól.

Ila feje nem csak Jutka miatt fájt. Már hónapok óta nem aludt jól. Éjjel álmatlanul hevert az ágyban, és emésztette az aggodalom. Mi lesz, ha bekövetkezik az a helyzet, amire a hollandoknak írt bemutatkozó levél időpontjában még úgy látszott, hogy semmi esély sincsen, és nem is lesz soha? Mi lesz, ha valóban eljönnek látogatóba hozzájuk a hollandok?
Ansz és Kész, akik patronálják őket, már az idén nyárra tervezte, hogy eljönnek, de most nem kapták meg a beutazási engedélyt a magyar hatóságoktól.
Ugyanis a magánautóval beutazó külföldiek csak előre egyeztetett időpontban, konvojban léphettek be az országba. A hegyeshalmi határátkelőnél a magyar hatóságok rendelete szerint, kísérőt kaptak az IBUSZ-tól, és csak az előre meghatározott útvonalon közlekedhettek az országban.
Kijelölt szállásokon aludhattak, és a kísérővel haladva látogathatták végig az országban, a programban szereplő helyeket. Kevés ilyen csoport indult, mert a hatóságok hamarabb engedélyezték, ha busszal érkeztek a nyugati vendégek. Azt sokkal egyszerűbb volt átvizsgálni, a programokat vezetni, az utasokat terelgetni a Halászbástyához, Bazilikához, Parlamenthez, a Hősök-terére, a Széchenyi- vagy a Gellért fürdőhöz. A vidéki kirándulásokat is egyszerűbb volt megejteni busszal Visegrádra, a Duna-kanyarba, vagy Balatonra, a Hortobágyra.
Az első levélnél, amiben megírták, hogy ide utaznak látogatni, Zsuzsa még bizakodóan kijelentette, hogy ilyen feltételekkel biztosan nem akarnak majd eljönni a hollandok Magyarországra, és felesleges rettegni azon, ami soha nem fog megtörténni.


Folyt. Köv.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
ElizabethSuzanne
Regisztrált:
2017-01-20
Összes értékelés:
1585
Időpont: 2021-05-18 06:15:27

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Szomorú történetet írtál.
Sajnos volt ilyen, van ilyen. Veréssel nem lehet nevelni.....
Köszönöm, hogy olvashattam.
Gratulálok.
Szép napot kívánok!
Zsuzsa
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5581
Időpont: 2021-05-17 18:42:24

válasz Susanne (2021-05-17 12:29:43) üzenetére
Kedves Zsu!

Jutka sorsát alaposan megváltoztatja a "holland hazugság", kénytelen lesz beletörődni ebbe.
Köszönöm szépen a figyelmedet. :)

Judit
Szenior tag
Susanne
Regisztrált:
2012-04-16
Összes értékelés:
6204
Időpont: 2021-05-17 12:29:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Judit!
Érdekes, szomorú sorsa van ennek a kislánynak, remélem jobb is adatik neki.
Nagyon jó a családon belüli kontaktok erzekeltetese.
Tetszett ez a rész is.
Szeretettel Zsu
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5581
Időpont: 2021-05-13 10:10:10

válasz hundido (2021-05-08 13:57:53) üzenetére
Kedves Katalin!

Ugyan Jutka a regénybeli kislány, de a sorsa nem egyedi. A regény megírása előtt beszélgettem sok kortársammal, és bizony a verés a gyereknevelés részét képezte akkoriban.
A híres "Makarenkoi pofontól" kezdve a fakanálon, nadrágszíjon, nyaklevesen keresztül a fizikai bántalmazás különféle formáit abban az időben nem ítélték el. A mai szemmel nézve ezek elfogadhatatlannak tűnnek, ám ne feledjük, általában az emberek viselkedése sosem független a környezeti hatásoktól, s a társadalomtól, amiben élnek.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5581
Időpont: 2021-05-12 09:52:33

válasz Bödön (2021-05-07 09:10:14) üzenetére
Szia Laci!

Igen, ebben az időpontban a hollandok csak ilyen feltételekkel jöhettek Magyarországra. Ez is egy érdekes adalék a korról amit kevesen tudnak.
Nem ez még nem a puha diktatúra időszaka a Kádár korszakban. Még alig telt el 4-5 év a kádár korszakból, amikor a hollandok el szerettek volna jönni Magyarországra. Csak 1963-ban hirdette meg Kádár, hogy "aki nincs ellenünk, az velünk van", és engedték ki a börtönökből 1956 elítéltjeinek 80%-át.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5581
Időpont: 2021-05-11 17:26:48

válasz Kőműves Ida (2021-05-06 20:51:36) üzenetére
Kedves Ida!

Akkoriban a gyerekeknek nem voltak jogaik, csak kötelességeik.
Az csak a családjuktól függött, hogy mennyi és milyen kötelezettséget raktak a gyerekre.
Annak idején nem a szülőt nevelték, hanem a gyereket. A nevelésen meg inkább a gyerek akaratának megtörését - fizikai bántalmazással és különféle dolgok megvonásával tőle - értették.
A kislányokat meg különösen "fogták", hogy a majdani társadalmi szerepre - a férj és a család kiszolgálására - felkészítsék. Munkára és szolgálatra szocializálták őket, nem tanulásra és szórakozásra.
Jutkának peche volt, hogy Zsuzsa lustaságból és kényelemből minden feladatot rátolt, mielőtt még alkalmas lett volna a tevékenységek elvégzésére. Nem ő volt azonban az egyetlen gyerek, akinek akkortájt felnőttként kellett helytállnia a családjában.

Judit
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5581
Időpont: 2021-05-10 23:17:37

válasz sailor (2021-05-06 19:48:03) üzenetére
Kedves Tengerész!

Ez a rész nem csak Jutkáról szól, igaz, ő van a középpontban, de a családi viszonyokat, az egyes embereket is mélyebben meg lehet ismerni.
Ha a holland csomagok nem lennének, /"Nem akarta, hogy másnak is beleszólása legyen abba, hogy - a hollandok által - Jutka részére küldött holmiknak mi lesz a sorsa." /Zsuzsát továbbra sem érdekelné Jutka, élhetne tovább Mamuskáékkal.
Ezt a változást is a "holland hazugság" hozta a történetbe, egy előre nem sejthető következménye lett.
Köszönöm, hogy megosztod velem a gondolataidat.

Judit
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
2305
Időpont: 2021-05-08 13:57:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Sajnos Jutkának szomorú sora, az örökös verések, ha vlmi nem tetszett a szülőknek, borzasztó.A verés akkor elfogadott volt. Vajon miért ilyen gonoszkodók a szülei? Tetszett ez a rész is. üdv hundido
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
9876
Időpont: 2021-05-07 09:10:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia JudiT Pedig meg fog történni, úgy érzem! Mi lesz akkor? Na, majd kiderül!!! :)
Jutkát nagyon sajnálom! Szinte nincs is gyerekkora.
Elgondolkodtam azon a beléptetési rendszeren, ami leírtál. 62-ben létezett még ilyesmi? Hiszen, ha jól tudom, az már a Kádár éra "puha" szakaszához tartozott:
De gondolom alakosan utána néztél, ahogy műveid alapján ismerlek!
Nagyon érdekel ez a történet, olvasmányos, klassz! Üdv: én
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6903
Időpont: 2021-05-06 20:51:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Jajj, ez nagyon szomorú rész volt. Össze kellett volna fogni a családnak a kegyetlen szülők ellen, és ráncba szedni őket. Hogy tűrhette annyi felnőtt, hogy a kislány végezze a legnehezebb fizikai munkát. Értem én, hogy segítettek neki (szerencsére), de a szülők hozzáállásán ez mit sem változtatott. Azokat kellett volna megnevelniük, összefogással.

Persze, könnyen beszélek én a jövőből, de értem én a tragikumát... nagyon is. :(

Hááát, az igazán meglepett, hogy a hollandok mire készülnek. Nos, majd kiderül, aminek ki kell derülnie.

Ida
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
7576
Időpont: 2021-05-06 19:48:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Ez a rész Jutkáról szól!
Szegény kislány!
Szinte nehéz hallani a felsorolásokat,amiket meg
kellett tennie!Különösen azokat,amelyek felülmúlták
erejét!
...és a többiek:"Ettől kezdve senki egyetlen szót sem mert szólni, Zsuzsának és Janinak a gyerekkel kapcsolatban, mert mindenért a kislányt büntették meg. "
Mégis mamuska,Ila segített neki,ha csak lehetett.
Ismétlem,mint az elöbbi hsz nál,annyira közel tudod hozni az eseményeket,hogy mi is
aggódni kezdünk és segíteni szeretnénk.

Nagyon érdekel,mi lesz,hogy fog majd a hollandok látogatása kiesni...

Gratulálok remek írásodhoz:sailor

Szép estét!




Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A nagy elefántkaland című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A kiscsibe nagy napja című alkotáshoz

magam bejegyzést írt a(z) Már nem keresem című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Koktél című alkotáshoz

Marcsy alkotást töltött fel Út hozzám címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Űrszél című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Várj még rám című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Űrszél című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Űrszél című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Koktél című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Űrszél című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) messziről minden szép, a közel oly rideg című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Nincs semmi baj velem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Űrszél című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A nagy elefántkaland című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Ez is egy Tavasz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A nagy elefántkaland című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Radnóti Miklós: Alkonyi elégia / Zwielicht Elegie című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Nincs semmi baj velem című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Petőfi Sándor: A magyar nemes / Der ungarische Adlige című alkotásh

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ez is egy Tavasz című alkotáshoz

inyezsevokidli alkotást töltött fel Űrszél címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Ez is egy Tavasz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Várj még rám című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A szó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Danyiil Harmsz: Szerelmem hozzád titok című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Álmatlan parkok őszi napsugara című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel A nagy elefántkaland címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Az öreg fűzhöz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az öreg fűzhöz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az öreg fűzhöz című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ez is egy Tavasz című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Boldogságmorzsák című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 90. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) messziről minden szép, a közel oly rideg című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Koktél címmel

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Ez is egy Tavasz című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)