3. Jöjjön el a Te országod (Negyedik Könyv, folytatás)

Egykori leírások szerint már az 1800-s évek közepén volt egy víztározó medence Csömörön. A Csömöri patak táplálta, ami a Gödöllői dombság délnyugati peremén ered, s mintegy 30 km-s kanyargás után, több kis erecske vizét összegyűjtve ide folyik. Hogy mire használták régen, az már feledésbe merült. Valószínű, nem fürdésre, hanem inkább öntözésre.
Egy csömöri lakosnak, bizonyos Laky Imre rendőrfogalmazónak jutott először az eszébe, hogy a Kossuth Lajos utca végén lévő, akkor már semmire sem használt tavacskából legyen strand! Ő egyébként Pesten dolgozott, de Csömörön lakott.
1928-at írtak. A falusiaknak tetszett az ötlet, s legott belevágtak. Két medencét alakítottak ki, az egyik volt az un. "előmelegítő", a másik pedig a tulajdonképpeni fürdőmedence, ami valójában a nagyobbik tó volt. Lebetonozták a park gyepes része felőli oldalt, sétányokat alakítottak ki, padokat tettek melléjük, virágágyásokat, sportpályákat hoztak létre, lenyírták a füvet, s hipp. hopp készen lettek, mire a nyári szezon beköszöntött.
A festői szépségű, vadregényes környezetben lévő strand hamarosan a környék fiatalságának kedvelt találkahelye lett. A bejárat melletti szaletliben este tánc volt, szólt a zene, s romantikus szerelmek szövődtek. A szerelmeseknek bőven volt hová elrejtőzni a kíváncsi szemek elől, a park kacskaringós sétaösvényei és a köztük lévő bokros, nehezen megközelíthető búvóhelyek tálcán kínálták a jobbnál jobb lehetőségeket.
A Dósa gyerekeknek a strand hozta vissza az életkedvét, ha a csömöri strand nem lett volna, talán a mai napig elbúslakodtak volna Zsámbok után.

De, mondom, létezett ez a tó, ez a strand, odajárt az összes barátjuk, egyetemista fiúk, gimnazista lányok, ott találkoztak, ott mulattak, táncoltak esténként.
Mert mi mást csinálhat az ember, ha egyszer diák, és ha ráér, a nyári vakáció ideje alatt?

Lajcsi joghallgató volt, Laci tanítóképzőbe járt. Ica utolsó éves növendék a Szent Erzsébet nővérképzőben. A kicsi kis Baba se volt már a szó szoros értelemben pici lány, betöltötte a tizenkettőt.
Nagy társaságuk volt. Sasvári gyerekek, Szabó Margit, és Bence, Láncz Tamás, Swartz Pepe, Szentlászlói Réka és Borbála. Feleki János, a helyi evangélikus középiskola igazgatójának fia, Margittai Gertrúd, Margittai Bandi, Sváb Feri. És nem utolsósorban Evetovics János, akit a Dósa fiúk még Gödöllőről ismertek, együtt végeztek ugyanis négy éve a Premontrei gimnáziumban. Laci nagyon szerette Jánost, s viszont, ők ketten sülve-főve együtt voltak. János, elsősorban Laci kedvéért járt ki Pestről Csömörre, no meg persze a világszép csömöri lányok miatt. Nem kellett sokat utaznia, a Keleti pályaudvar Kerepesi út felőli oldalánál ült fel a Gödöllő felé közlekedő Hévre, egész pontosan a csömörire, ami Cinkotánál kanyarodik el Csömör felé. Negyven percnél nem volt hosszabb az út, csak ha esetleg késett a Hév, de a cinkotai vonalon a Hév soha nem késett!

1936 nyarán Úrnapra készült a község, miközben kitört az igazi nyári kánikula: 32-34 fokokat mértek árnyékban, a szó szoros értelmében csak a vízben lehetett kibírni.
-Gyertek - kiáltotta Dósa Laci - építsünk gúlát!
Egymás nyakába másztak, ez volt a gúla. Legalul álltak összekapaszkodva a legmagasabb, legerősebb fiúk, ők négyen voltak, vállukon, összefonódó karjukon három izmos, de kisebb srác, akik két még kisebb fiatalembert tartottak. S legfelül, a gúla csúcsán, egy pehelykönnyű kislány! Általában Baba volt az a pehelykönnyű kislány, mert az ő súlya alig haladta meg a negyvenkettőt.

Versenyben voltak egy másik társasággal, Kéri Balázsékkal. Mérték az időt, ki, mennyi ideig tudja kitartani a gúlát, ki potyog először a vízbe. Aki tovább bírta, az nyert. Nagy volt a tét, a vesztesek fizették aznap este a sört. A szerencse forgandó, hol Dósa Laciék nyertek, hol a Kériek, de mindenképpen nagy nevetés lett belőle. A medence mögött lévő homokos területen megrendezett fejelő-bajnokságok viszont mindig a Dósa féle társaság javára dőltek el, legalább is így mesélte Dósa Lajcsi Amerikában a Chesapeake Bay-en Roveti Dénesnek, s fotókat is mutatott.
Akkor már Annapolisban éltek mindketten, messze az óhazától.

-Várjatok, hékám - kiáltotta Körmöczi Rozi - mikor a fiúk elindultak - csak egy perc, hozom a fényképezőmasinámat!
Fölvette a gúlaépítés stációit, több képet is készített hamarjában. A strandon készült fotók ma is megvannak a Dósa családnál valahol, valamelyik fiókban.
A gúlázók majdnem fél percig tartották magukat. Szabó Margit kezelte a stoppert, 28 másodpercet mért.
Laci bosszankodott.
-Csak huszonnyolc? Kevés! Nyű esne bele! Ma biztos mi fizetünk!
Körmöczi Rozi mellette lépkedett, ahogy visszafelé jöttek, kuncogott, kezét a szája elé kapta.
-Mi olyan vicces? - reccsent rá a Dósa-fiú.
-Laci, hogy is mondjam, ... kissé kínos...!
-Mi kínos?
-Hát ez!
-Bökd már ki, hogy micsoda!
A fiú arrébb rúgott egy kavicsot. A többiek előttük mentek. Beszélgettek, nevetgéltek. Evetovics János belekarolt a Margittai lányba, Sváb Feri és Tóth Marika egymás kezét fogták.

-Mi kínos? Azt kérdezed? Szóval...- váratlanul nevetni kezdett a Rozi.
-Mit szóval, Rozi? Mit? Ha nem folytatod, itt hagylak!
Hadarva, piros képpel, akadozó nyelvvel mondta a lány:
-Ahogy ott álltál... derékig a vízben, s fogtad János lábát, lecsúszott az izéd...
-Lecsúszott? Mi a fene csúszott le?
Roziból kipukkadt a nevetés.
-Hát a fürdődresszed vállpántja!
Laci meghökkent.
-Na és?
-Na és? Ne mondd azt, hogy na és! Te ló! Kilátszódott a... hogy is mondjam...szóval az, aminek nem lett volna szabad kilátszódni.
Laci nagyot nézett. Meg is állt egy pillanatra a kerti úton. A lány is megállt mellette.
-A mellkasom?
-...Igen az! Hát az! Így is lehet fogalmazni...
A magas, nagyfiú felcsattant.
-Jesszusom! És akkor mi van?
-Semmi - vonogatta vállát a lány. -Csak...
-Csak?
Rozit elfogta a nevetőgörcs.
-Nem érted?
-Nem.
-Figyelj olyan izé az egész! Hogy magyarázzam? Képzeld el egy percre, hogy nekem csúszik le, és az enyém látszódik ki. El tudod képzelni?

Laci elindult előre. Újfent belerúgott egy kavicsba. A lánynak futnia kellett, hogy utolérje, olyan hosszú lépésekkel ment a Laci.
-Nem tudom elképzelni, de ne haragudj, nem is akarom elképzelni!
Erre fel most a Rozi sértődött meg. Fél percig oldalvást pislogott fel az égimeszelő fiúra, aztán fogta magát és elszaladt.
Aznap este nem táncoltak egymással. Rozi máshova ült le, nem nézett arra fele, ahol Dósáék tanyáztak.
Korán elment, még éjfél sem volt. Másnap azonban újra Laci mellett csücsült az árnyékos padon a nagymedence mellett, s be nem állt a szája.