HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 17

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52184

Olidi fűszerolaj
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-10-21 11:51:09

Szülinaposok
Reklám

Versek / sorsképek
Szerző: MadárFeltöltés dátuma: 2021-06-23

La Nouva Commedia

La Nuova Commedia, Új Isteni Színjáték
Töredékek

Az emberélet kezdetén-vagy végén:
vonatra én felültem, úgy bizony!
Atyám nem jött velem, hiába kérém.
(...)
Mennem kellett, azonnal és titkon,
valószín árnyak körbevettek, oly sok
bizsergettek minden csontjaimon.
Az "énsemértem" vágya úgy elkapott,
futottam és úsztam szenvedéllyel
fogdosni, úgy, az Ősi Nagy Jó Majmot,
előtte tisztelegni bal kézzel.
Sütött a hold is amidőn felszálltunk.
Benéze ablakon galamb-éjjel.
Mi, kik maradtunk, kergettük az álmunk,
virradt éjjel, megint, ismét, újra,
vonat kisiklik. Emlékszem, kiáltunk.
Beszéljem-é el, mily sok volt hulla?
A kar csonkolt, a láb oly fürgén repült,
ki és hogyan gáncsot rakott útra??
Elindulék én mint akár a rémült
(...)
A puszta földön bandukoltam, így ni...
Hogy rémalak kilép elém: féltem!
Célt érhetek, nem tudtam benne bízni.
Akkor pedig felül s alul zengvén setét dicsőségben
mögöttem egy hang földi , meg-megszólalt:
ne menj tovább magad miatt s értem.
Én hátrafordulék mint aki meghalt.
Név- és arcnincsen senki volt ottan,
hatalmast rámütött aztán átölelt.
"Én az vagyok, ki már mindes mindent befejeztem-lezároltam.
Tudom, mi van. Ne kérdezzél, mert ne még.
Követni fogsz, tüstént örök nyomban."
(...)

A Pokolból
(...)
A Führernél:
"Adolf, vezette "nemzeti szerelme".
S tekintsd meg, itt is megmaradt árja."
Adolf szemét rám izzóan emelte.
"Sosem lankad fajomnak ős árja!"
Elámulék én, nagyon, körbenézve.
A vérfolyó apadni is, látsza:
Előkerült Endlösung kezdezménye.
Sok évtizedre kit zárt Spandau.
S ki önciánnal nem került kötélre.
(...)
X. Y. nyögött, sóhajtozva.
"Szerelmes íz, az vágyta, szülőség nem,
lőn így öngyermekének gyilkosa.
Mit tesz, jól tudta, én mondom, higgy nekem.
Tehette-ebből lásd, milyen kora? "
Lélek fájón: bocsánatért esdeklem!
(...)
A kettős világból
Üres vidék, se napsütés, se szél.
Szakadt füvek közt ősz magányvirágok.
Vihar kiált, suttog vagy nem beszél.
Az átmenet világa ez, itt látod.
Erényt, de bűnt is, ki egyként cseleksz,
ő földjük ez, együtt áldás és átok.
(...)
"Nézd, lásd, emitten üldögél Fat Man.
Őszintén hitte, védi az emberhont."
Beszéle így kisérő mesterem.
"Leverte a Vezéreket, de viszont:
atomja keltett rettegő felhőt!
tehát kapá ezen földet mint otthont."
Fat Man kiált: felhőt, égbe érőt!
Atom hatalma adja a Győzelmet!
Verejték, vér és könny után erőt!
(...)
Az ártatlan rasszista
"Rasszista, ám nem gyűlöl senkit, ne félj.
Hisz abban és szentül: Kék az Atya,
viszont a szőke, az ennyit meg nem ér.
Létét őszinte Erkölcs mozgatja.
Adott kéknek: lakás, leves, föld meg ég,
míg Szőkének: lakás, leves, tanya."
(...)
A Paradicsomból
(...)
Az örök űrhajósnál:
Arc- s névtelen vezérem ekkép szóla:
"fajod dicső nagy és hős utasa,
Plútón is túlrepült az űrhajója.
Vákuumtellett a szíve és hasa.
Belékiáltá jelszavad kozmoszba.
Továbbutad meg ő is mutassa!
(...)
Végül:
Talán a mennyen is túl immáron
az Emberpápa oly csodás világít!
Hitet ki túlvivé az egyházon.
"Bocsásd, de gyilkoljad világ hibáit!
Szeress!! tehát átkod legyen átkon!
S hallgasd őszinte meg minden imáit!"
(...)
(Talán a Paradicsomon is kívül)
Az istenség előtt:
Az istenség piros, kistermetű!
Hiányos, ámde mégis egész, teljes.
Le kell írnom. Van erre toll s betű!
Vajon való-ság, helytelen meg helyes?
Vagy látomás? Mit ád pokol-pára?
Az istenség jó meg közömb meg aljas.
Az isten egy árva magánylámpa.
Diák, tanár, kioktat és kiokul.
Az egy. De van mínusz-meg nullája.
Isten nekünk derül, nekünk is borul,
csodálkozik, remeg, szeress, imád.
Ha kell, cselekszik és csinál jól-rosszul,
és visszamond akármi szép imát.

Istentelen agyakba és okokra
lövelli ezt, fából ácsolt nyilát.
Az isten élő. Mint a csipkebokra.
Előtte itt állok. Csináljak mit?
Előtte állok. És csinálok mit?
"Legyek, ki őt kimondja, hordja, toldja (?)"

Megjegyzések:
- az Endlösung, a végső megoldás, a zsidók kiirtásának terve, ennek kezdezményezője Reinhardt Heydrich
- sok évtizedre kit zárt Spandau, a náci háborús bűnösök börtöne: Rudolkf Hess, Hitler helyettese
- aki ciánnal elkövetett öngyilkosság miatt nem lett felakasztva: Heinrich Himmler és Hermann Göring
- X. Y.: a gyerekgyilkos és a tettükért felelős szülők
- az Emberpápa: fiktív figura, nem valamely, bármely katolikus egyházfő

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 101. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 101. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 101. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A boldogok országa című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú magányossága című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 101. címmel

Madár alkotást töltött fel A boldogok országa címmel a várólistára

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Ébred a Nap című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Ragyogj fel... című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Rügyet bontó című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 2/4 című alkotáshoz

efmatild bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 1/4 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 2/4 című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Az önmarcangolóhoz című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Ébred a Nap című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Életünk rejtett titkai 2/4 címmel

Kankalin alkotást töltött fel Csipkelődő címmel

szilkati alkotást töltött fel Ragyogj fel... címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Az önmarcangolóhoz című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Az önmarcangolóhoz című alkotáshoz

Árvai Emil alkotást töltött fel A tékozló fiú magányossága címmel a várólistára

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Passió című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ébred a Nap című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel A létező szól címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Belülről árad a fény című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Pillantva az égre című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

Krancz Béla alkotást töltött fel Pénteki baleset címmel a várólistára

szhemi alkotást töltött fel Ébred a Nap címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) A remény peremén című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 1/4 című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) CS.A. látogatása a belső szívben című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Esőben nyugvó boldogság című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Az önmarcangolóhoz című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) A remény peremén című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Fekete őszben feledő című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021