HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 8 Tagok összesen: 1951 Írás összesen: 53244 |
|
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2021-07-10
A lajtorja 91.11. Jöjjön el a Te országod (Negyedik Könyv, folytatás) Július végén elpusztult a Bundás kutya. Öreg volt nem vitás, el kellett mennie. Teréz benn volt a konyhában, Mariska vizet húzott kinn, Baba hintázott az almafa vízszintes vastag ágára felkötözött hintán. A kutya bement a konyhába. Soha nem tett ilyet, tudta, hogy neki nem szabad oda bemenni. Teréz már éppen rászólt volna, nyitotta is a száját, aztán mégse mondott semmit. Valahogy olyan furcsa volt a Bundás. Oda ódalgott Terézhez, lekushadt, és Teréz cipőjére hajtotta a fejét. -No mi van? - kérdezte tőle az asszony. Bundás megmozdította a fejét, és még jobban odafúrta, szinte belebújt a cipőbe. A sparhelton főtt az étel, meg kellett volna kavarni. Nem mozdult sem az asszony, sem az állat. Néhány nagyon hosszú pillanat telt el így. -Jól van, jól: Elég most már - szólt rá szelíden. A nagy kutya feltápászkodott és bizonytalan léptekkel kisirült az ajtó mögé, a helyére. Teréz utána nézett: vak szegény és süket, alig lát és alig hall. Istenem, hogy eljár az idő ember és állat fölött. Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz. Megkavarta a főzeléket. Egy csöppnyit kiszedett a fakanállal, megfújta, majd óvatosan a szájához emelve megkóstolta. Sótlan. Belenyúlt a konyhaasztalon lévő dobozba, hüvelyk, mutató és középső ujjával összecsippentett, amennyi jött és beleszórta a főzelékbe. Megkavarta és újra megkóstolta. Most már jó volt. Azon gondolkodott, elkezdje-e sütni már most a húst, vagy várjon vele? Ránézett a faliórára, fél tizenkettő volt. Ideje, mondta magának, mindjárt megjön Jenő. Betette a tepsit a sütőbe, kinyitotta a sparhelt ajtaját, megpiszkálta a tüzet, rakott rá egy fahasábot. Így ni, ez elég lesz. Egyszer csak meghallotta kintről Vótán hangját, a kis vizsla kétségbeesetten szűkölt az ajtó előtt. Hát ezt meg mi a fene lelte? Baba halk sikoltása érkezett el hozzá. Anyu! Jaj, jaj! Anyukám, gyere gyorsan, meghalt a Bundás! Letette a fakanalat és kisietett. Első pillantásra meg sem érttette mi van ott? Lánya az ajtó mögött guggolt az oldalán fekvő Bundás mellett, másik oldalon Vótán kimerevített lábakkal nyüszített, farkát a lába közé húzta. Mariska a kútnál állt vödörrel a kezében, és rémülten nézett Baba felé. Kiejtette kezéből a vödröt, ami nagy csattanással leesett a betonra és felborult. Hirtelen minden világos lett Teréznek. Gyengéden Baba hóna alá nyúlt. Felemelte a kislányt. -Gyere! Szelíd erőszakkal elvonszolta onnan. Baba sírt. Az öklével szétmázolta az arcán a könnyeket, tiszta maszatos lett a pofija. Teréz bevitte a konyhába, leültette a hokedlire. Átölelte a vállát, lehajolt hozzá, megpuszilta. -Ne sírj. Kiszaladt a küszöb elé. -Hol vagy Mariska? .Itt nagysasszony. A kis cselédlány, mintha álomból ébredne. -Szaladj hamarjában a strandra. Keresd meg Lacit. Mondd meg neki, hogy azonnal jöjjön haza. Érted? Mariska nem mozdult, földbegyökerezett lábbal állt a kút kávája mellett. -Mi lesz már? Megmozdulsz végre? -Igen, nagysasszony! A többieknek is szóljak, hogy jöjjenek? -Nem kell! Csak a Lacit hívd haza. Vigye valahova a kutyáját, mert megőrjít a vinnyogásával. Ebédre nem jött meg a főjegyzőúr. Tizenkettő előtt valamivel megcsörrent a telefon, ő telefonált: -Nyanya bolondokháza van, nem megyek csak este. -Pedig... -Nem tudok! -Megszakadt a vonal. Teréz tanácstalanul állt egy percig kezében a kagylóval, aztán visszahelyezte a villába. Végigsietett a hosszú előszobán ki a konyhába, Babához. A kislány előregörnyedve ült a hokedlin, térdére könyökölt, arcát tenyerébe rejtette. Mellé lépett, letérdepelt elé. a kőre. -Kislányom, jól van, elég már. Simogatta a fejét a vállát. -Jól van, jól. Várj, mindjárt jövök. Kiment az ajtó elé. A nagy kutya mozdulatlanul feküdt a rongyszőnyegen. Úgy tűnt, mintha aludna. Szürkésbarna, bozontos szőrét megborzolta a feltámadó szél. Szólt hozzá: Bundás! A kutya meg se moccant. Állt ott, nem tudta mit csináljon. A cselédlány szaladt volna a kertkapuhoz, hogy a strandra rohanjon Laciért, gyors mozdulattal elkapta a karját. -Várj csak. Segíts előbb, vigyük be szegényt a fészerbe. Megfogták, elől Teréz, hátul a lány, becipelték. Nagysasszony zsákvásznat terített alá, arra tették. Baba odafutott, be akart volna menni, az anyja azonban elállta az útját. -Nem lehet most bemenni - szólt rá, szigorúságot tettetve. -Alszik. Rátette az ajtóra a pántot, rácsattintotta a lakatot. -Így ni! Hadd aludjon békében - mondta a síró kislánynak. Másnap hajnalban eltemették. Dósa Jenő a kert hátsó kerítése mellett, két piros-levelű díszbokor közé ásott egy gödröt. Laci és Lajcsi saroglyán kihozták a fészerből a kutya testét. Letették a földre. Baba kétségbe esetten zokogott, rázkódott a válla, oda akart menni, hogy elbúcsúzzon tőle, de az anyja szorosan tartotta, nem engedte, hogy odamenjen. -Végezzünk már - mondta az urának - nem kell a cécó. -Maga csinálja a cécót, nem én! - morgott vissza Dósa Jenő. A kislány ebben a pillanatban kiszakította a karját Teréz szorításából, és Bundáshoz szaladt. Térdre esett előtte, átölelte a fejét, és megcsókolta. -Baba! -szólt rá az asszony. -Gyere ide! Mintha meg se hallotta volna, ölelte a halott kutya nyakát. És akkor hihetetlen dolog történt, Bundás megmozdult és felsóhajtott. A kislány megbabonázva nézte. Majdnem felkiáltott: él!, de a döbbenettől nem jött ki hang a száján. Csak egyetlen röpke pillanatig tartott a káprázat. A test mozdulatlanul feküdt a saroglyán. Laci és Lajcsi Babához léptek, belekaroltak jobbról, balról és hátrébb vitték. A két nagyfiú ezt követően óvatosan leengedte a testet a sírba. Ráterítettek egy kockás pokrócot, és mellé tették kedvenc rongylabdáját, ami már kissé szét lett rágva. Elkezdték szórni a földet. Baba feljajdult. -Várjatok! Még ne! A gödörhöz lépett, lehajolt és megsimogatta őt még egyszer, utoljára. -Soha nem felejtelek el - suttogta. -Te voltál a legjobb, leghűségesebb barátom! ...Futottak fejében a képek. Leforrázta a lábát, egyszer kiskorában, lehetett vagy négy éves. Nagyon beteg volt, rettenetesen fájt a lába, a két combja, ahova a forró tea ráömlött. . Emlékezett. Az udvaron fekszik a lugas mellett, a fehér deszkapadon az árnyékban, hátával egy párnának dőlve. Bundás mellette ül a földön. liheg, piros nyelvét kilógatja, folyik a nyála. Félrehajtott fejjel néz fel rá. Beteg vagy kis gazdim? Hol fáj? Gyere, mutasd, megnyalogatom, hogy gyógyuljon! El nem maradt mellőle egy percre se! Ha arra a félreeső helyre kellett mennie, Bundás oda is elkísérte. Leült a bódé elé, megvárta, amíg végez. És, igen! A legjobb játszótárs volt. Hozott egy labdát, vagy egy botot, letette a lába elé. Dobd csak el, kis gazdim! Dobd! Jó! S futott, nyargalt, árkon, bokron, az ágyásokon keresztül, hogy visszahozza, és újra kezdődjék a játék. Baba soha senkinek nem mondta el, mi történt a kertben, csak az unokájának, Andriskának, amikor megöregedett. A gyerekek mások, mint a felnőttek. Andriska nem csodálkozott, nem nézte bolondnak, ő elhitte. Nagy lapos követ helyeztek arra a részre, ahol a szíve lehetett a föld alatt. Baba kérte az apját, faragjon keresztet, és azt tűzzék oda. -Hogyisne - tiltakozott Teréz, meghallva, mit kér a gyerek. -Még csak az kellene. Kereszt csak embernek dukál, állatnak nem! Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: A farkasok dala / Lied der Wölfe címmel Tóni alkotást töltött fel Radnóti Miklós: Járkálj csak, Wandeln nur címmel Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Jörgné Draskóczy Ilma: Élet ? halál / Leben ? Tod címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Egy jövő költő / Ein zukünftiger címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023 ![]() ![]() ![]() |