HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1939

Írás összesen: 52468

Hangya közösség jótékonyság
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2022-01-18 09:41:19

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2021-07-10

A lajtorja 91.

11. Jöjjön el a Te országod (Negyedik Könyv, folytatás)

Július végén elpusztult a Bundás kutya. Öreg volt nem vitás, el kellett mennie. Teréz benn volt a konyhában, Mariska vizet húzott kinn, Baba hintázott az almafa vízszintes vastag ágára felkötözött hintán. A kutya bement a konyhába. Soha nem tett ilyet, tudta, hogy neki nem szabad oda bemenni. Teréz már éppen rászólt volna, nyitotta is a száját, aztán mégse mondott semmit. Valahogy olyan furcsa volt a Bundás. Oda ódalgott Terézhez, lekushadt, és Teréz cipőjére hajtotta a fejét.
-No mi van? - kérdezte tőle az asszony.
Bundás megmozdította a fejét, és még jobban odafúrta, szinte belebújt a cipőbe. A sparhelton főtt az étel, meg kellett volna kavarni. Nem mozdult sem az asszony, sem az állat. Néhány nagyon hosszú pillanat telt el így.

-Jól van, jól: Elég most már - szólt rá szelíden.
A nagy kutya feltápászkodott és bizonytalan léptekkel kisirült az ajtó mögé, a helyére.
Teréz utána nézett: vak szegény és süket, alig lát és alig hall. Istenem, hogy eljár az idő ember és állat fölött. Uram irgalmazz, Krisztus kegyelmezz.
Megkavarta a főzeléket. Egy csöppnyit kiszedett a fakanállal, megfújta, majd óvatosan a szájához emelve megkóstolta. Sótlan. Belenyúlt a konyhaasztalon lévő dobozba, hüvelyk, mutató és középső ujjával összecsippentett, amennyi jött és beleszórta a főzelékbe. Megkavarta és újra megkóstolta. Most már jó volt. Azon gondolkodott, elkezdje-e sütni már most a húst, vagy várjon vele? Ránézett a faliórára, fél tizenkettő volt. Ideje, mondta magának, mindjárt megjön Jenő. Betette a tepsit a sütőbe, kinyitotta a sparhelt ajtaját, megpiszkálta a tüzet, rakott rá egy fahasábot. Így ni, ez elég lesz. Egyszer csak meghallotta kintről Vótán hangját, a kis vizsla kétségbeesetten szűkölt az ajtó előtt. Hát ezt meg mi a fene lelte? Baba halk sikoltása érkezett el hozzá. Anyu! Jaj, jaj! Anyukám, gyere gyorsan, meghalt a Bundás!
Letette a fakanalat és kisietett. Első pillantásra meg sem érttette mi van ott? Lánya az ajtó mögött guggolt az oldalán fekvő Bundás mellett, másik oldalon Vótán kimerevített lábakkal nyüszített, farkát a lába közé húzta. Mariska a kútnál állt vödörrel a kezében, és rémülten nézett Baba felé. Kiejtette kezéből a vödröt, ami nagy csattanással leesett a betonra és felborult.

Hirtelen minden világos lett Teréznek. Gyengéden Baba hóna alá nyúlt. Felemelte a kislányt.
-Gyere!
Szelíd erőszakkal elvonszolta onnan. Baba sírt. Az öklével szétmázolta az arcán a könnyeket, tiszta maszatos lett a pofija. Teréz bevitte a konyhába, leültette a hokedlire. Átölelte a vállát, lehajolt hozzá, megpuszilta.
-Ne sírj.
Kiszaladt a küszöb elé.
-Hol vagy Mariska?
.Itt nagysasszony.
A kis cselédlány, mintha álomból ébredne.
-Szaladj hamarjában a strandra. Keresd meg Lacit. Mondd meg neki, hogy azonnal jöjjön haza. Érted?
Mariska nem mozdult, földbegyökerezett lábbal állt a kút kávája mellett.
-Mi lesz már? Megmozdulsz végre?
-Igen, nagysasszony! A többieknek is szóljak, hogy jöjjenek?
-Nem kell! Csak a Lacit hívd haza. Vigye valahova a kutyáját, mert megőrjít a vinnyogásával.

Ebédre nem jött meg a főjegyzőúr. Tizenkettő előtt valamivel megcsörrent a telefon, ő telefonált:
-Nyanya bolondokháza van, nem megyek csak este.
-Pedig...
-Nem tudok! -Megszakadt a vonal.

Teréz tanácstalanul állt egy percig kezében a kagylóval, aztán visszahelyezte a villába. Végigsietett a hosszú előszobán ki a konyhába, Babához. A kislány előregörnyedve ült a hokedlin, térdére könyökölt, arcát tenyerébe rejtette. Mellé lépett, letérdepelt elé. a kőre.
-Kislányom, jól van, elég már.
Simogatta a fejét a vállát.
-Jól van, jól. Várj, mindjárt jövök.
Kiment az ajtó elé. A nagy kutya mozdulatlanul feküdt a rongyszőnyegen. Úgy tűnt, mintha aludna. Szürkésbarna, bozontos szőrét megborzolta a feltámadó szél. Szólt hozzá: Bundás! A kutya meg se moccant.

Állt ott, nem tudta mit csináljon.
A cselédlány szaladt volna a kertkapuhoz, hogy a strandra rohanjon Laciért, gyors mozdulattal elkapta a karját.
-Várj csak. Segíts előbb, vigyük be szegényt a fészerbe.
Megfogták, elől Teréz, hátul a lány, becipelték. Nagysasszony zsákvásznat terített alá, arra tették. Baba odafutott, be akart volna menni, az anyja azonban elállta az útját.
-Nem lehet most bemenni - szólt rá, szigorúságot tettetve. -Alszik.
Rátette az ajtóra a pántot, rácsattintotta a lakatot.
-Így ni! Hadd aludjon békében - mondta a síró kislánynak.

Másnap hajnalban eltemették. Dósa Jenő a kert hátsó kerítése mellett, két piros-levelű díszbokor közé ásott egy gödröt. Laci és Lajcsi saroglyán kihozták a fészerből a kutya testét. Letették a földre. Baba kétségbe esetten zokogott, rázkódott a válla, oda akart menni, hogy elbúcsúzzon tőle, de az anyja szorosan tartotta, nem engedte, hogy odamenjen.
-Végezzünk már - mondta az urának - nem kell a cécó.
-Maga csinálja a cécót, nem én! - morgott vissza Dósa Jenő.
A kislány ebben a pillanatban kiszakította a karját Teréz szorításából, és Bundáshoz szaladt. Térdre esett előtte, átölelte a fejét, és megcsókolta.
-Baba! -szólt rá az asszony. -Gyere ide!
Mintha meg se hallotta volna, ölelte a halott kutya nyakát.
És akkor hihetetlen dolog történt, Bundás megmozdult és felsóhajtott. A kislány megbabonázva nézte. Majdnem felkiáltott: él!, de a döbbenettől nem jött ki hang a száján. Csak egyetlen röpke pillanatig tartott a káprázat. A test mozdulatlanul feküdt a saroglyán. Laci és Lajcsi Babához léptek, belekaroltak jobbról, balról és hátrébb vitték. A két nagyfiú ezt követően óvatosan leengedte a testet a sírba. Ráterítettek egy kockás pokrócot, és mellé tették kedvenc rongylabdáját, ami már kissé szét lett rágva. Elkezdték szórni a földet.
Baba feljajdult.
-Várjatok! Még ne!
A gödörhöz lépett, lehajolt és megsimogatta őt még egyszer, utoljára.
-Soha nem felejtelek el - suttogta. -Te voltál a legjobb, leghűségesebb barátom!

...Futottak fejében a képek. Leforrázta a lábát, egyszer kiskorában, lehetett vagy négy éves. Nagyon beteg volt, rettenetesen fájt a lába, a két combja, ahova a forró tea ráömlött. . Emlékezett. Az udvaron fekszik a lugas mellett, a fehér deszkapadon az árnyékban, hátával egy párnának dőlve. Bundás mellette ül a földön. liheg, piros nyelvét kilógatja, folyik a nyála. Félrehajtott fejjel néz fel rá.
Beteg vagy kis gazdim? Hol fáj? Gyere, mutasd, megnyalogatom, hogy gyógyuljon!
El nem maradt mellőle egy percre se! Ha arra a félreeső helyre kellett mennie, Bundás oda is elkísérte. Leült a bódé elé, megvárta, amíg végez. És, igen! A legjobb játszótárs volt. Hozott egy labdát, vagy egy botot, letette a lába elé. Dobd csak el, kis gazdim! Dobd! Jó! S futott, nyargalt, árkon, bokron, az ágyásokon keresztül, hogy visszahozza, és újra kezdődjék a játék.

Baba soha senkinek nem mondta el, mi történt a kertben, csak az unokájának, Andriskának, amikor megöregedett. A gyerekek mások, mint a felnőttek. Andriska nem csodálkozott, nem nézte bolondnak, ő elhitte.

Nagy lapos követ helyeztek arra a részre, ahol a szíve lehetett a föld alatt. Baba kérte az apját, faragjon keresztet, és azt tűzzék oda.
-Hogyisne - tiltakozott Teréz, meghallva, mit kér a gyerek.
-Még csak az kellene. Kereszt csak embernek dukál, állatnak nem!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10240
Időpont: 2021-09-11 07:56:14

válasz T. Pandur Judit (2021-09-10 14:41:46) üzenetére
Szia Judit! Jó, hogy itt vagy újra. Hiányoztál! Köszönöm, h olvastad ezt a részt is, és örülök, h tetszett! Üdvözlettel: én
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5610
Időpont: 2021-09-10 14:41:46

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laci!

Jöttem, hogy tovább lépkedjek a "lajtorján"...
Nem sokat nőtt a lajtorja nyár eleje óta, olvasom, hogy dolgozol.

Nekem is összecsaptak a fejem felett a hullámok, majdnem el is sodortak. Nem azok a fajta hullámok, amiket te szeretsz, hanem amin az élet dobál minket, amíg Bundás sorsára nem jutunk...
Szép szomorú rész.
Bundás kutya "utolsó sóhaja" valószínűleg a bomló test gázai voltak, mondják a földhözragadtak.

Judit

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10240
Időpont: 2021-07-13 07:36:41

válasz Alkonyi (2021-07-12 09:26:00) üzenetére
Szia Alkonyi! Örülök, h így látod, és köszööm! -én
Alkotó
Alkonyi
Regisztrált:
2010-01-21
Összes értékelés:
890
Időpont: 2021-07-12 09:26:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Bödön, hát meghatott ez a rész 😔
A leírás,mint mindig részletes, mintha ott lenne az olvasó
s mint egy szellem kísérné tekintetével a cselekményt.

Elismerésem számodra!

Szeretettel: Alkonyi
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10240
Időpont: 2021-07-11 08:01:43

és sort kerítek arra, h kedvenc íróimat, s költőimet felkeressem itt a Napvilágon. Sok jó alkotás van, de muszáj valahogy szelektálnom, mert állandó időhiánnyal küszködöm - nem csak a nyári szezonban, de mindig. Remélem jól vagy, jól telik a nyarad. Olvastam legutóbbi versedet, majd írok hozzá ott. Még egyszer köszönök mindent, a sok figyelmet, törődést! -én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10240
Időpont: 2021-07-11 07:56:20

válasz sailor (2021-07-10 12:38:05) üzenetére
csak az unokájának öregkorában. Köszönöm, h olvasod a lajtorját, s a sok értékes hozzászólást. Most hajózom, s ez nagyon lefoglal, de próbálok időt keríteni egyszer egyszer, h jelen legyek. Hosszú még a nyári szezon szerencsére, de lehetőség szerint ez alatt az idő alatt is folytatom
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10240
Időpont: 2021-07-11 07:51:57

válasz sailor (2021-07-10 12:38:05) üzenetére
Szia Sailor! Felnőtteknek is nehéz dolog elveszíteni egy hűséges barátot, egy kutyát, de egy gyerek számára ez különösen nehéz. Hogy Baba végül tényleg azt érzékelte-e, h Bundás el akart tőle búcsúzni, - nem lehet tudni,, Biztos így volt. Szoros kapcsolat alakult ki köztük az idők során, sok emlék, sok együtt töltött boldog óra. Senkinek nem mondta el mi történt
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10240
Időpont: 2021-07-11 07:45:55

válasz hundido (2021-07-10 12:07:15) üzenetére
Szia! Fájdalmas dolog tényleg. Az ember nehezen tud túljutni rajta. Vagy soha. Örökké megmarad! Köszönöm: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
8588
Időpont: 2021-07-10 12:38:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
"...Futottak fejében a képek. Leforrázta a lábát,"...
ez a rész csodaszépen mutatja,mennyire érthetnek
az állatok,mennyi odaadással szolgálnak minket.

Gratulálok remek írásodra!
Siess mielöbb a folytatással
(ahogy majd a munkád engedi!)

Legyen szép napod és nagyon ügyelj magadra!

Üd.sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
8588
Időpont: 2021-07-10 12:31:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
"A kislány ebben a pillanatban kiszakította a karját Teréz szorításából, és Bundáshoz szaladt. Térdre esett előtte, átölelte a fejét, és megcsókolta."
Nagyon megható jelenet!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
8588
Időpont: 2021-07-10 12:29:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Elöször is,nagyon hiányoztál.
´Tudom,tudom nagyon foglalt lehetsz:

Ez a része a lajtorjának egy csodaszépen megírt,
kifejezett.átélt érzéseket vetít felénk!
Olyan aprólékosen és annyi beleéléssel írott,
hogy szinte ott találjuk magunkat a helyszínen
és együtt érezünk Babával!
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
2458
Időpont: 2021-07-10 12:07:15

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Nagyon szépen írtad le Bundás halálát. Megkönnyeztem. Köszönöm az élményt. ( nekem is ment el kutyám, felidéződtek bennem az utolsó pillanatok) üdv hundido

Legutóbb történt

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) a lángok hatalma című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Hiányzol című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szerencsesüti című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Porhóban fürdik... című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

Erdős Sándor bejegyzést írt a(z) Csendes éjszaka című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szergej Jeszenyin: A költő című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Kristályomhoz, szabadon című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Szergej Jeszenyin: Az éjszaka című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: A költő címmel a várólistára

Zoltanovic alkotást töltött fel A találkozó címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Kiért is, miért is... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Evidens című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Kiért is, miért is... című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Kiért is, miért is... című alkotáshoz

A. K. Mraz alkotást töltött fel A Fekete Csillag - 1# novella címmel a várólistára

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Hideg van! című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Csendes éjszaka című alkotáshoz

Erdős Sándor bejegyzést írt a(z) Csendes éjszaka című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) hacacáré című alkotáshoz

leslie b shepherd alkotást töltött fel Evidens címmel

sailor bejegyzést írt a(z) hacacáré című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Kiért is, miért is... című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Mert című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Hűség című alkotáshoz

Czövek Zoltán alkotást töltött fel Kecskerímek 1 címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Csendes éjszaka című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kiért is, miért is... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A saját farkába harapó című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Torony című alkotáshoz

aLéb bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A saját farkába harapó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 112. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022