HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 3

Online vendég: 34

Tagok összesen: 1925

Írás összesen: 51764

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-22 10:14:06

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: MadárFeltöltés dátuma: 2021-07-10

Pali és a halál

Azzal kezdődik el, hogy Pali agyoncsapja a halált. Bizony, azt. Ott a disznóólaknál. Nem szándékosan. Nem is tudta, hogy a halál épp ott jár. Nem védem hősömet: csakugyan nem tudta, hogy ott van, honnan tudhatta volna-hisz a halál nem közli, hol van éppen. Miért is tenné? Igaz?

Pali a másnapi disznóvágáshoz készülődött. Valami eszközért lement az ólakhoz, meg is találta, visszaindult, de véletlen túl erősen csapta az ajtót.

Az rendesen be is vágódott-és telibe találta a halált. Aki egy mukkot sem szólt, csak szétlapult és szétfolydogált. Valami tömény, fehér massza és kopott, gyémántkemény csontok-ez maradt belőle. Pali csak állt és bámulta. Tudta, mi történt, hogyne tudta volna. Azonban gyorsan napirendre tért a dolog fölött. "A masszát beissza majd a föld vagy felszárítja majd a nap, a csontokat megeszik majd a kutyák. Legalábbis a Fickó." "És ha nincs halál, hát nincs halál. Annyi baj legyen. Annál jobb." A masszát beitta a föld vagy felszárította a nap, a csontokat megették a kutyák, legalábbis a Fickó. Pali másnap nyugodt szívvel öli le a disznót.

Aztán meg is falatozza. És eltelik pár nap.

Akkor valami furát érez. A gyomrában. És egész testében. Mintha valami mocorogna benne, határozottan. És hall is valamit. Ugatás?... Kotkodácsolás... röfögés. Ez az! Röfögés!... Talán sejted már, miről van szó. Úgy van: a sertés, dacára annak, hogy fejbe lőtték, feltrancsírozták, árammal is agyonvágatták, megfalatozták, megemésztődött, él. Pali testében. Pali testében, lelkében. Vérében, zsigereiben. Persze, hisz Pali előzőleg agyoncsapta a halált. A disznó röfög, mintha kacagna is. Fura érzés Palinak, neki, a disznónak még inkább. Képzeld magad te is a helyükbe. Aztán egyéb is történik. Beköszönt a tél.

Pali tűzifát vág, begyújt. Megvásárolja, felaprítja, pincébe hordja, sorba rakja, elviszi, begyújt. És a hamuból friss rügyek, csodaszép levelek nőnek. Igen, elégett a fa-de hát, nincsen halál, érthető, hogy holtában is virágzik.

De említsük meg azt is, amikor Pali, isten se tudja, miért, lemegy a kert végibe. Kaparászást hall a föld alól, ásni kezd. Puszta kézzel, automatikusan, mint amikor az ember vízbe, fuldokló után nyúl. És előbújik hű kutyája! Egy csontváz mindössze és piszkos, mocskos, évekig volt a talajban, mint elültetett mag. Most kikelt, vidáman, annál is vidámabban ugrálja körbe Palit, ennyi, ilyen sok és ilyen hosszú esztendő múltán is felismeri jó gazdáját. És rezeg csontfarka, ahogy csóválja.

Pali, nem mintha nem örülne viszontlátott jó ebének és nem mintha nem szeretné a virágba borult fákat-elhatározza, hogy feltámasztja a halált.

Döntését a bensejében a sertés felröffenése dicséri. És a kacsa hápogása és a hal farkcsapkodása, őket is meglakmározta.

S vállalja, hogy evégett elmegy halálországba. Összeszedi, ami kell: olló, kalapács, véső, kés, sebtapasz, cérna, fűrész is. S nekiindul. Írhatnék erről szebben is, de így is épp elég. Inkább menjen és élessze, élessze újra, élessze vissza a halált. Megy, megy, mendegél. Hallja, ahogy a porig leégett házak ajtói nyit- és csukódnak, látja, ahogy a vonat által lefejezett öngyilkos levágott feje kétségbeesetten forgatja szemét, hörög, míg eközben teste karjaival kapkod, keresi a fejet bizonyára. Halálországba át kell mennie halálúton. Hatalmas autószörnyek, talán sofőrözi őket valaki, talán nem, elgázolják, jobb karja leválik, állkapcsa eltörik, bal szeme kifolyik, koponyája bezúzódik. Vérzik és fáj és é, lévén, hogy nincs, nincs halál. Halálországba át kell mászni halálfalon. Kapaszkodik fel, fel... és fel... ,... a falban ára, oldalán kígyó, körülötte le-lecsapó vadmadarak. Minden ráz, mar, csíp, tép. De felér, idefenn-odafenn hegyes, éles vasrudak meredeznek fel, le, jobbra, balra, átlósan. És ez az oldalába, az a hátába szúr. Talán nem célzottan, de beletalál. Pali sietve leugrik a fal túloldalán.

Halálországba át kell úszni haláltavat. De mivel csak egy karja van, a jobbat elveszté azon a halálúton, képtelen úszni, elmerül, beléfúl. Holttestét kihúzzák, ő megköszöni s máris továbbsiet. Több akadály: nincs. Íme, halálország. Nyílnak a virágok, ég a tűz, csobognak a patakok. Még halálországban is, nincs halál. Piros és fehér rózsák és tulipánok. Mily ingerlően illatoznak! A tűz apró lángocskáival idilli látványt nyújt. Szinte vonz, igéz, hogy nyúljunk bele. A vízcsobogás pedig fület gyönyörködtető. A halál teteme itt hever. Épp mint Pali elképzelte. Milyen? Hullább már aligha lehetne. Abszolút halál. Mintha már nem is akarna-kívánna-óhajtana-kérne, követelne semmit.

Most Pali fúr-farag, kalapál és vés, varr, ragaszt. Ám a halott halott, a halál halál marad. Hiába adja rá fel a köpenyt is. Amikor rávágta az ólajtót a halálra, s az kimúlt, köpenyét, pirosszegélyű köpönyeg Pali felhajította az ottani szemétkupacra, bele is ásta, ne lássa senki. Aztán előásta, ki is tisztította és elhozta, ez is hasznos lehet.

Megtörli homlokát. Mi legyen? Elkészíti az Örökéltetőt. A halálhullából. Miért ne? Fúr-farag, vés és ragaszt, varr, kalapál... A halál köpenyéből gyárt neki is köpenyt. Az Örökéltető örökéltet azóta is. Pali pedig szépen hazatért.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Majd címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) Mindennap-ÉN című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mert című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Mert című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Az ősz kísér című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Mert című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Tájkép címmel a várólistára

black eagle alkotást töltött fel Mert címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Mindennap-ÉN című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mindennap-ÉN című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mindennap-ÉN című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Teleírató címmel a várólistára

gleam alkotást töltött fel Mindennap-ÉN címmel a várólistára

Madár bejegyzést írt a(z) A játszótéren című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Enyves tenyerű Tiborc és az új kenyér című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Hilda a lúd című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Aranyhíd című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ajánlom magamat fórumtémához

Pecás alkotást töltött fel Aranyhíd címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Szépia-gondolatok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szépia-gondolatok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Szépia-gondolatok című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Csodásan címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Pletykák egy panelházból című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Jevgenyij Jevtusenko: Ne féljetek... címmel a várólistára

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szépia-gondolatok című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A kereszteslovag című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Napok című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Lelketlenül című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) Suttogás című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Színek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Színek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Töredék című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Színek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Színek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) életképek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Töredék című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Napok című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)