HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52188

Milbio hidratáló testbalzsam
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-10-21 11:51:09

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: MadárFeltöltés dátuma: 2021-07-10

Pali és a halál

Azzal kezdődik el, hogy Pali agyoncsapja a halált. Bizony, azt. Ott a disznóólaknál. Nem szándékosan. Nem is tudta, hogy a halál épp ott jár. Nem védem hősömet: csakugyan nem tudta, hogy ott van, honnan tudhatta volna-hisz a halál nem közli, hol van éppen. Miért is tenné? Igaz?

Pali a másnapi disznóvágáshoz készülődött. Valami eszközért lement az ólakhoz, meg is találta, visszaindult, de véletlen túl erősen csapta az ajtót.

Az rendesen be is vágódott-és telibe találta a halált. Aki egy mukkot sem szólt, csak szétlapult és szétfolydogált. Valami tömény, fehér massza és kopott, gyémántkemény csontok-ez maradt belőle. Pali csak állt és bámulta. Tudta, mi történt, hogyne tudta volna. Azonban gyorsan napirendre tért a dolog fölött. "A masszát beissza majd a föld vagy felszárítja majd a nap, a csontokat megeszik majd a kutyák. Legalábbis a Fickó." "És ha nincs halál, hát nincs halál. Annyi baj legyen. Annál jobb." A masszát beitta a föld vagy felszárította a nap, a csontokat megették a kutyák, legalábbis a Fickó. Pali másnap nyugodt szívvel öli le a disznót.

Aztán meg is falatozza. És eltelik pár nap.

Akkor valami furát érez. A gyomrában. És egész testében. Mintha valami mocorogna benne, határozottan. És hall is valamit. Ugatás?... Kotkodácsolás... röfögés. Ez az! Röfögés!... Talán sejted már, miről van szó. Úgy van: a sertés, dacára annak, hogy fejbe lőtték, feltrancsírozták, árammal is agyonvágatták, megfalatozták, megemésztődött, él. Pali testében. Pali testében, lelkében. Vérében, zsigereiben. Persze, hisz Pali előzőleg agyoncsapta a halált. A disznó röfög, mintha kacagna is. Fura érzés Palinak, neki, a disznónak még inkább. Képzeld magad te is a helyükbe. Aztán egyéb is történik. Beköszönt a tél.

Pali tűzifát vág, begyújt. Megvásárolja, felaprítja, pincébe hordja, sorba rakja, elviszi, begyújt. És a hamuból friss rügyek, csodaszép levelek nőnek. Igen, elégett a fa-de hát, nincsen halál, érthető, hogy holtában is virágzik.

De említsük meg azt is, amikor Pali, isten se tudja, miért, lemegy a kert végibe. Kaparászást hall a föld alól, ásni kezd. Puszta kézzel, automatikusan, mint amikor az ember vízbe, fuldokló után nyúl. És előbújik hű kutyája! Egy csontváz mindössze és piszkos, mocskos, évekig volt a talajban, mint elültetett mag. Most kikelt, vidáman, annál is vidámabban ugrálja körbe Palit, ennyi, ilyen sok és ilyen hosszú esztendő múltán is felismeri jó gazdáját. És rezeg csontfarka, ahogy csóválja.

Pali, nem mintha nem örülne viszontlátott jó ebének és nem mintha nem szeretné a virágba borult fákat-elhatározza, hogy feltámasztja a halált.

Döntését a bensejében a sertés felröffenése dicséri. És a kacsa hápogása és a hal farkcsapkodása, őket is meglakmározta.

S vállalja, hogy evégett elmegy halálországba. Összeszedi, ami kell: olló, kalapács, véső, kés, sebtapasz, cérna, fűrész is. S nekiindul. Írhatnék erről szebben is, de így is épp elég. Inkább menjen és élessze, élessze újra, élessze vissza a halált. Megy, megy, mendegél. Hallja, ahogy a porig leégett házak ajtói nyit- és csukódnak, látja, ahogy a vonat által lefejezett öngyilkos levágott feje kétségbeesetten forgatja szemét, hörög, míg eközben teste karjaival kapkod, keresi a fejet bizonyára. Halálországba át kell mennie halálúton. Hatalmas autószörnyek, talán sofőrözi őket valaki, talán nem, elgázolják, jobb karja leválik, állkapcsa eltörik, bal szeme kifolyik, koponyája bezúzódik. Vérzik és fáj és é, lévén, hogy nincs, nincs halál. Halálországba át kell mászni halálfalon. Kapaszkodik fel, fel... és fel... ,... a falban ára, oldalán kígyó, körülötte le-lecsapó vadmadarak. Minden ráz, mar, csíp, tép. De felér, idefenn-odafenn hegyes, éles vasrudak meredeznek fel, le, jobbra, balra, átlósan. És ez az oldalába, az a hátába szúr. Talán nem célzottan, de beletalál. Pali sietve leugrik a fal túloldalán.

Halálországba át kell úszni haláltavat. De mivel csak egy karja van, a jobbat elveszté azon a halálúton, képtelen úszni, elmerül, beléfúl. Holttestét kihúzzák, ő megköszöni s máris továbbsiet. Több akadály: nincs. Íme, halálország. Nyílnak a virágok, ég a tűz, csobognak a patakok. Még halálországban is, nincs halál. Piros és fehér rózsák és tulipánok. Mily ingerlően illatoznak! A tűz apró lángocskáival idilli látványt nyújt. Szinte vonz, igéz, hogy nyúljunk bele. A vízcsobogás pedig fület gyönyörködtető. A halál teteme itt hever. Épp mint Pali elképzelte. Milyen? Hullább már aligha lehetne. Abszolút halál. Mintha már nem is akarna-kívánna-óhajtana-kérne, követelne semmit.

Most Pali fúr-farag, kalapál és vés, varr, ragaszt. Ám a halott halott, a halál halál marad. Hiába adja rá fel a köpenyt is. Amikor rávágta az ólajtót a halálra, s az kimúlt, köpenyét, pirosszegélyű köpönyeg Pali felhajította az ottani szemétkupacra, bele is ásta, ne lássa senki. Aztán előásta, ki is tisztította és elhozta, ez is hasznos lehet.

Megtörli homlokát. Mi legyen? Elkészíti az Örökéltetőt. A halálhullából. Miért ne? Fúr-farag, vés és ragaszt, varr, kalapál... A halál köpenyéből gyárt neki is köpenyt. Az Örökéltető örökéltet azóta is. Pali pedig szépen hazatért.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2020-08-28
Összes értékelés:
469
Időpont: 2021-08-04 12:23:52

válasz ElizabethSuzanne (2021-08-04 06:51:38) üzenetére
Kedves Suzanne, örülök, hogy így gondolod. Köszönöm az olvasást. Barátsággal: Madár
Alkotó
ElizabethSuzanne
Regisztrált:
2017-01-20
Összes értékelés:
1996
Időpont: 2021-08-04 06:51:38

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
Gratulálok
szép alkotásodhoz.
Ahogy olvasni kezdtem először meghökkentem : "a halál épp ott jár. "
Aztán elnevettem magam : "de véletlen túl erősen csapta az ajtót.
Az rendesen be is vágódott-és telibe találta a halált. Aki egy mukkot sem szólt, csak szétlapult és szétfolydogált. " - szinte láttam magam előtt.
Elgondolkodtató, humoros, komoly, mély, érdekes és izgalmas...fantasztikusan jó írás!
Tetszett!
Kellemes nyári napokat kívánok:
Zsuzsa

Legutóbb történt

túlparti bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 2/4 című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 1/4 című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Jövőkép a jelen hagyományaiból című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Jövőkép a jelen hagyományaiból című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Jövőkép a jelen hagyományaiból című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Jövőkép a jelen hagyományaiból című alkotáshoz

Kőműves Ida alkotást töltött fel Életünk rejtett titkai 3/4 címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) CS.A. látogatása a belső szívben című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 2/4 című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ragyogj fel... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Jövőkép a jelen hagyományaiból című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az önmarcangolóhoz című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 101. című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Kéne és van címmel a várólistára

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Esti hangverseny című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Passió című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú magányossága című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csipkelődő című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

túlparti alkotást töltött fel Mese a három kismalacról, (az egy farkasról), no meg a három huncut kiscicáról címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Csipkelődő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Csipkelődő című alkotáshoz

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Maradj velem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) gyere fogd a kezem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) gyere fogd a kezem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Életünk rejtett titkai 2/4 című alkotáshoz

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Maradj velem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ragyogj fel... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 101. című alkotáshoz

Munkácsy bejegyzést írt a(z) Nincs ideálom című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Csipkelődő című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Üveg mellkasomba című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Ébred a Nap című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021