ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!

12. Jöjjön el a Te országod (Negyedik Könyv, folytatás)

Azt mondják a jó feleség férje minden lélekrezdülését megérzi.
Ezzel a mondással csak két baj van. Az egyik: mi az, hogy "jó feleség"? Mert van rossz is? És a rossz milyen? Mitől jó a "jó feleség" és mitől nem jó, a rossz?
A másik. Mi az, hogy "lélekrezdülés"? Van olyasmi egyáltalán, hogy "lélek"? Nem csak az anyagi világ egyik speciális megjelenési formáját nevezzük fennkölten "léleknek", egy bizonyos agyi funkciókhoz köthető jelenségkört?
És, ha van, ha lenne lélek, rezegne-e, mint mondjuk egy öreg biciklivilla a göröngyökön?

Akárhogy van, egy biztos, Teréz előtt nem maradt rejtve férje korábbiaktól eltérő viselkedése, Azóta észlelte, hogy eljöttek Zsámbokról.
Jenő, amióta ismerték egymást, mindig egy nagyon erős, megbízható, szilárd jellemű, életvidám ember volt. Olyan valaki, aki tudja, mit akar, állhatatos, határozott, egyúttal azonban jó kedélyű, jó humorú, vicces, szellemes. Ugratta, froclizta családja tagjait, vagy a vendégeket, mesélt, anekdotázott furtonfurt.
Igaz, ez most is megvan, tűnődött az asszony. Most azonban egyre gyakrabban ingerült szegénykém. A legapróbb dolog is kihozza a sodrából. Itt volt ugye nemrég a Bundás temetése. Rászólt, hogy a gyereket védje, Babát, aki támolygott a fájdalomtól, amit hű barátjának elvesztése okozott. Rászólt igen, no, azt mondta: Jenő, ne legyen cécó! Mit tett erre ő? Visszaszólt: "maga csinálja a cécót nem én" Korábban, még az előtt, hogy eljöttek volna Zsámbokról, biztos nem szólt volna egy ilyen alkalommal!
Egyébként is, mostanában a legkisebb dologtól is ideges lesz. Azt mondja valaki a rádióban, a bemondó, vagy a riport-alany: "ez miatt", vagy "az miatt így vagy úgy". Szabályosan dührohamot kap tőle! Kapcsoljátok ki, kiabál. Hogy engedhetnek mikrofon közelébe olyan embert, aki beszélni se tud rendesen! Nem ez miatt, az miatt, hanem e miatt, amiatt! Vissza kellene küldeni a marhát az elemi iskola harmadik osztályába!
Tegnap pedig, mi történt. Új bemondó-lány lehetett a reggeli műsorban, más volt a hangja, mint a többieké. Palócos tájszólással beszélt, kifejezetten kellemes volt hallgatni, felidézte a zsámbokiak beszédjét, hanglejtését. Hallgatják, hallgatják, s ahogy így hallgatják, Jenő egyszerre csak felcsattan. Ki ez az idétlen némber? Hogy engedhették ide a burgyingból? Egy rádióbemondónak kutyakötelessége lenne ismerni az irodalmi nyelvet! Felháborító. Írok majd a szerkesztőségbe.

Áradtak tovább a gondolatok.
Lacival és Lajcsival is mennyit veszekszik a nyavalyás politika miatt, szidja őket, kiabál velük. "Mit gondoltok" -ordította minap a verandán - "azt hiszitek, a németek önzetlenül támogatják Magyarország revizionista törekvéseit? Kutya gumit az orrotokra! Busás árat fizetünk majd egyszer ezért!"
Az is igaz, fűzte tovább magában, hogy itt az új helyen sokkal több, és leterhelőbb a munka. Csömör nem Zsámbok. Csömör nagyközség, míg Zsámbok csak egy közepes méretű falu. Közel van Pesthez, szinte egybeépült vele: ami ott fel se tűnik, itt Csömörön mindenkinek szemet szúr. A járda állapota, a vízlevezető árkok, a villanyvilágítás, a pöcegödrök, a kisajátítási ügyek. Ja főleg azok, meggyűlik vele a baja Jenőnek!

Megkavarta a levest. Bablevest főzött csülökkel, az ura nagyon szerette.
Vagy talán öregszik Jenő? Rémülten hessegette el magától a hirtelen jött, tolakodó gondolatot. Mán hogy öregedne? Még csak ötvenöt éves! A legszebb férfikorban van!
Tovább gondolkodott. Igyekezett mederben tartani a gondolatait, viszolygott az ellenőrizetlen gondolatoktól, amelyek útonálló módra lerohanják az embert, s kínozzák, gyötrik. Uram segíts! Kérlek Uram! Ne vigy minket a kísértésbe, és szabadíts meg minket a Gonosztól!

Igaz, a gyerekek iskoláztatása is komoly problémát, és főfájást jelent: Zsámbokon a jegyzői fizetés mellé járt a községtől egy darabka föld, amit bérbe tudtak adni. és ily módon hónapról hónapra jött egy kis plusz pénz. Itt nincs földjuttatás, valami ostoba törvény miatt. Beépítették a jegyzői fizetésbe, mondta a férje, Beépítették, igen, lehet, hogy beépítették, de vajon mennyivel nőtt így a járandóság összege? Nem valószínű, hogy sokkal, érezni legalább is nem nagyon lehet.
Megalázó dolog volt segélyért folyamodni. Urának a Városházáról kellett passzust hozni Endrétől, beleírva, hogy mennyit keres: havi fizetés, alkalmi juttatások, jutalmak. Igazolni kellett, azt is, hogy ő háztartásbeli, s ennél fogva jövedelemmel nem rendelkező egyén. El kellett küldeni a kérelmező levélben a gyerekek összes adatát, a keresztlevelek másolatát, az iskolai papírokat, még talán a torokgyík elleni oltási bizonylatot is.
És mi történt? Semmi. Még csak nem is válaszoltak.

Kavargatta az ételt. Hiányzott Bundás, hogy nem jön oda a konyhaajtóhoz szimatolni, ahogy máskor szokta. Szegény, öreg kutyám, mondta magában. Elmentél hát te is. No, elmegyünk egyszer mindnyájan!
Baba minden nap kimegy hozzá a kert végébe, és friss virágot visz neki. Mekkora szíve van ennek a kislánynak! Csupa szív és lélek. Mi lesz belőle, ha nagy lesz? Csak a Jóisten tudja, mert ő mindent tud, és mindent lát.
Remélem nem lesz háború, sóhajtott fel. Nem lesz, persze, hogy nem lesz, nyugtatgatta magát, pedig belül kalapált egy rossz érzés, hogy igenis lesz, hiába ágálnak, kapálóznak ellene. Olyan rémisztő érzés volt, hogy úgy érezte mindjárt megfulladt. Levegőért kapkodva kiszaladt az udvarra. Megállt a konyhaajtó és a nyomóskút között, felnézett az égre. Szikrázóan kéknek látta, mint még soha. Héja-pár keringett magasan a kert felett. Lejjebb ereszkedtek moccanatlan szárnnyal. Hogy csinálják, tűnődött? Talán azok a hosszú tollak mozognak a szárnyak végén? Hirtelen elfogta megint a kételkedés: szívét összeszorította a rémület. a madarak rosszat hoznak, betegséget, bajt, háborút, halált. "Add meg Uram" - fohászkodott némán -"hogy irgalmadból mindenkor bűn és baj nélkül élhessünk"
Egyszerre jeges kéz szorította össze a mellkasát.
"Ő" nem hallja! Talán nincs is! Talán tényleg nincs Isten, s mi vakon, bénán, tehetetlenül hánykolódunk az idő sodrában!

Szinte elájult a gondolattól. Minden erejével igyekezett szabadulni, de a Sátán karmai erősen fogták. Uram segíts, kiáltott fel. Irgalmazz bűnös lelkemnek! Letérdelt a szőlőlugas mellett, végigimádkozta a rózsafüzért, ujjai közt morzsolgatva a füzér gyöngyszemeit. Igyekezett a szövegre összpontosítani, az ima szövegében az ember magával Istennel találkozik. Lassan, nagyon lassan távozott tőle a Gonosz.

Homlokához nyúlt, megtapogatta a fejét, ép-e még ott benn, nem szakadt-e szét valami az agyában. Jaj, a leves, jutott az eszébe. Beszaladt, hogy megkavarja. Látta, hogy zubogva forr, lehúzta hát oldalra.
Felsóhajtott. Miért van ez? - kérdezte, talán magától talán az Égtől. Miért van az ember szívében annyi kételkedés, bizonytalanság? Azért, mert azt látjuk mindenütt, hogy az ima nem segít? Hogy minden erőlködés, jóra való törekvés hiábavaló? Hogy egyedül vagyunk, védtelenek vagyunk a sors kegyetlen csapásaival szemben?- gondolta megborzongva.
Bűn, betegség, nyomorúság, háború halál! De hiszen Krisztus urunk is szenvedett! Értünk halt meg a keresztfán!
Új erőt adott a hirtelen jött felismerés.
Ha az Isten fia értünk szenvedett, és értünk halt meg, akkor nem úgy dukál-e, hogy itt a földön mi meg érte szenvedjünk és ezzel a szenvedéssel közelebb kerüljünk Hozzá, és az Ő országához?

Jenő, forró nyári vasárnap délutánokon a ház északi felében lévő hűvös kis-szobában szokott szunyókálni a vaságyán. Meg is alszik néha, s álmodik. Horkol, hogy rázkódik tőle az ócska vaságy, s alszik, álmodik. Hogy miket álmodik, arra csak tippelni tud Teréz, vagy még tippelni se. Annyi rossz történt velük az utóbbi években. Lajcsi tüdőműtétei, a költözés, anyagi gondok, Édes-mama halála, Bundás elvesztése.

...Hirtelen felriad, fejére húzza a lecsúszott újságpapírt, ami a pimaszkodó legyektől védi. Átfordul a másik oldalára, mormol valamit az orra alatt, majd hangosan felkiált:
-Jenő bácsi! Mit tettél velem Sípos Jenő!
Teréz hallgatózik fél percig az ajtó előtt. Nem megy be, nem ébreszti föl. Mindenkinek joga van az álmaihoz, akár jók, akár rosszak.