HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 15

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52085

Hangya közösség jótékonyság
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: MadárFeltöltés dátuma: 2021-07-24

Erik és Mária

Ült és nézte a kalácsot. Milyen kalács volt? Hosszú és vastag és magas és széles. Meleg is, az épp most sütöttség érződik, látszódik, tapintódik. Kellemesen langyos, főleg az olyan decemberi, szélkeltető, zúzmarás, kezet-lábat dermesztő időben. Ült és figyelte.
Olyan volt a kalács mint egy baráti kéz. Csonkolt? Lemetszett? Nem. Nem feltétlenül. Odaképzelhető hozzá a barát. Itt a törzse, itt a feje, lábai kinyújtva, egészen és teljesen előre. Olyan a kalács mint egy szivacs! Magába szívta a meleget, a gyengédséget, erőt, hatalmat, bátorságot és csak az alkalomra vár, hogy kisugározza. Erik is érezte ezt- határozottan. Nevetett hiszen rá a kalács, kacsintott is, öszekuporodott, no nem mint riadt sünike, inkább mint simigatás előtt álló tacskókutya. Egye meg?
Mi is történt pár órával ennek előtte? Erik arra ébredt, hogy éhes. Ami, aki éhes, annak ennie kell. Törvényszerű. Kényszer. Elővette tegnapról-vagy még korábbról-maradt két zsemléjét és megette. Igen. Belakmározta. Fölfalta. Most pedig emiatt bűntudat gyötörte. Úgy égette lelkét, mintha már el is kárhozott volna. Miatta. Miattuk. Két régi elfonnyadt-kiszáradt zsemle. Kőkemények mint a gyémánt. Mint két árva lepke. Mint két szomorú gyermekfej. Ártatlan és ártalmatlan zsemleszemélyek.Könyörögtek az életükért, bizonyára, ám ő beterelte őket a szájába, mint holmi SS-őr a gázkamrába az embereket. Igenis, a gázkamrába. És most itt ez a kalács. Vásárolta, lopta, kapta, találta. A melengető, barátságos kalácslény. A "barátod akarok lenni"-kalács. Mária-Erik így nevezte el. Elnevezte? Önkéntelenül feltolult e név elméjében. Agyában. Dacára annak, hogy az hosszú ideje nem jutott tápanyaghoz.
Mária félénk, pislogott. Megijedt. Az "ugye nem pusztítasz el?" belengte a teljes szobát! No de persze az "Éhes vagyok" is. Ennek bátyja (öccse?), az "Éhes vagyok" nem kevésbé. Azután az "(Éhes vagyok...)". Lengedeztek, egymásba kapaszkodtak. Verekedtek, vívtak. _Megegye! -Nem eszi meg! -De igen. (Minő magabiztosság!) De Erikre figyeljünk. Szembebámult Máriával. Tulajdonképpen miért eheti meg? Megesett rajta a szíve vagy racionálisan végiggondolt mindent. Nékik is vannak jogaik. Ők azért készülnek, születnek, keletkeznek vajon, hogy bezabáljuk őket. A halál asz életük, már a létreköttüknek is a célja? Számára ez nem tűnt ésszerűnek. Nem fogyasztotta el Máriát. Talán nem simogatta meg, nem mosolygott vissza rá... mindenesetre berakta a szekrénybe. Igen, kopogott a szeme az éhségtől, a gyomra is hevesen tiltakozott eme kegyelemgyakorlás ellen. Belei, tüdeje, szíve. De nem és nem. És nem. Mert a becsületessége erősebb.
Mária a szekrényben maradt Erik halála után is. Megkeményedett, el- és kiszáradt. Összeaszott. Megrágták az egerek, patkányok. Végül valaki rátalált.
"Ki a fene tette a kalácsot ide? És miért? Valaki elől rejtegette? Aztán megfeledkezett róla?" "Miért nyúl hozzá valaki más ételéhez?" "Ámbár lehet, hogy volt rá oka, de tényleg." Kidobta a kalácsot a szemétbe. Már mindenképp ehetetlen volt.
Elszállították. A szeméttelepen elrohadt, szétesett, elporladt. Morzsáit elhordták a hangyák és a verebek, ezek kezükben, azok begyükben.

De végül lett értelme életben hagyni. Megírta a Biblia folytatását, felfedezte az atomot, kivégezte Sztálint. Mária okos ember.

Erik pedig ilyen volt. Szülőanyja a föld, atyja az ég. Nagyszülei az állatok. Testvérei? A többi ember. S gyermekei a tárgyak. Anyját megbecsülte, mindig megcsókolta a földet. Apját úgyszintén. Tisztelettel tekintett föl a felhőkre. Nagyszüleiről gondoskodott. Hisz rendszeresen vett és vitt a kóbor és gazdátlan vagy épp menhelyi kutyáknak, macskáknak, papagájoknak, széncinrgéknek ételt-nem Máriát, helyette ételt. A tárgyakat sem bántja, soha. Kopog a szekrényajtón mielőtt kinyitja. Nem vágja földhöz a kulcsot, ha elsőre nem nyitja ki neki és előtte a kaput. Gondosan megfürdeti ruháit. No és a táplálkozása?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2020-08-28
Összes értékelés:
411
Időpont: 2021-08-09 12:31:24

válasz ElizabethSuzanne (2021-08-08 18:01:01) üzenetére
Viszont kívánom. Madár
Alkotó
ElizabethSuzanne
Regisztrált:
2017-01-20
Összes értékelés:
1916
Időpont: 2021-08-08 18:01:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Madár!

Gratulálok
elgondolkodtató, érdekes, érdekfeszítő, élményt nyújtó alkotásodhoz.

"Erik pedig ilyen volt. Szülőanyja a föld, atyja az ég. Nagyszülei az állatok. Testvérei? A többi ember. S gyermekei a tárgyak. Anyját megbecsülte, mindig megcsókolta a földet. Apját úgyszintén. Tisztelettel tekintett föl a felhőkre. Nagyszüleiről gondoskodott. Hisz rendszeresen vett és vitt a kóbor és gazdátlan vagy épp menhelyi kutyáknak, macskáknak, papagájoknak, széncinrgéknek ételt-nem Máriát, helyette ételt. A tárgyakat sem bántja, soha. "

Tetszett!
Kellemes nyári napokat kívánok:
Zsuzsa

Legutóbb történt

Alkonyi alkotást töltött fel Elfújt dalok a téren címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Őszi anziksz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Ha / Wenn címmel

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) zagyva hétfő című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A világ képlete című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Holnapok tánca című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Dunakanyarban című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Szeretem... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Alvórétek kandalló meséje című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) A visegrádi Fellegvár című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Én vagyok a szeretet című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Születésnapodra című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ébredés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lánykérés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lánykérés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Lánykérés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Lánykérés című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Ébredés címmel

Tóni bejegyzést írt a(z) Senki: Mindennap / Jeden Tag című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Őszi anziksz címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) zagyva hétfő című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a vak pék című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a vak pék című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a vak pék című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021