HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 25

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52073

Mantova fűszerolaj spray
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: Isik RékaFeltöltés dátuma: 2021-07-28

Kicsengettek

A tavasz illata súlyos lepelként nehezedik az iskola előtti térre. A fák már virágba borultak, a gyakran feltámadó szél az újjászületés ígéretével tölti meg a levegőt. Felnézek az előttem tornyosuló fehérre meszelt épületre. Nincs már sok hátra, hamarosan magam mögött hagyom az általános iskolás éveket.
A padon ülünk, Peti és én. Átöleljük egymást, a külvilág megszűnik számunkra létezni. Jól esik a karjaiban lenni, biztonságot nyújt. Szeretem, ahogy a keze átkulcsolja a vállamat, melegséget sugároz. Mélyen magamba szívom az illatát, nem akarom, hogy véget érjen a pillanat. Az iskola udvara gyerekzsivajtól visszhangzik, de a mi közös világunkig szinte el sem jut. Kizártuk a zajokat és vele együtt minden mást is, most csak mi létezünk.
A gyomromba ideges remegés költözik, lassan haza kellene mennem. Már semmi keresnivalónk nem lenne itt, hiszen mindkettőnk órája véget ért. De én még nem akarok elindulni, mellette szeretnék maradni, nehezen engedem el a pillanatnyi boldogságot. Peti ajka az enyémhez közeledik, nem állok ellen, az ajkam elnyílik, aztán már csak a puha melegséget érzem. Átadom magam neki, a szemem csukva, hagyom, hogy az érzés teljesen magával ragadjon.
De az idillt hirtelen megtöri az iskola bejárati ajtajának nyikorgása. A szemem kinyílik, a levegő besűrűsödik, a szívem pedig a torkomban kezd dobogni, amikor megpillantom az igazgatónő alakját.
- Azonnal takarodjatok innen! - szólít fel minket, és könyörtelen kék szeme szinte lángokat szór.
Abban a pillanatban mindketten felpattanunk a helyünkről, és döbbenten hallgatjuk az igazgatónő szűnni nem akaró gyalázkodását. Petire rá sem néz, egyenesen hozzám beszél. A szavai összemosódnak, szeretnék reagálni, bármit, akármit de képtelen vagyok rá. Kurvának nevez, és az iskolaudvar kerítésébe kapaszkodó kisebb gyerekekre mutat.
- Hát mégis milyen példát mutatsz nekik? - kérdi tőlem és a hangjában megbúvó szemrehányás miatt szeretnék láthatatlanná válni.
Mi apró lépésekkel távolodunk, ám ő csak áll a lépcső tetején, és elhord mindennek, aminek csak tud. A szégyen fojtogat, azt kívánom, bárcsak abban a pillanatban meghalnék. Miután kimondja a végső ítéletet, hátat fordít, és eltűnik a szemünk elől. Igazgatói megrovás.
Megsemmisülve leülök az út szélére, és a sírás fojtogat. Rettegek, mit fog ehhez szólni az anyám. Az időzítés nem is lehetne rosszabb. A továbbtanulás már a küszöbön áll, és az anyám, hogy bekerülhessek az általam olyannyira vágyott középiskolába, éppen a gimnázium igazgatójával találkozik. Hogyan fogom neki elmondani, hogy igazgatóit kaptam?
De nincs más választásom, mert vagy megteszem én, vagy megteszi valamelyik jóakaróm. Egy ilyen kis faluban semmi sem maradhat titokban. Így amint beesik az ajtón, közlöm vele a hírt. Pont úgy reagál, ahogy arra számítottam. Üvölt velem. Hogy tehettem ezt vele pont ma, amikor ő lábát is lejárta miattam? Nem tudom elmagyarázni neki, hogy semmi rosszat nem tettem, pláne nem szándékosan. Én csak ültem azon a padon, és megcsókoltam a fiút, akit szeretek.
Mégis mocskosnak érzem magam, bűnösnek, hitványnak és mindenre méltatlannak. Kurva. Valóban az lennék? Hát ki más csinál ilyet egy iskola előtt a kisebb gyerekek szeme láttára? Igen, kurva vagyok. Ha nem az lennék, nem érezném ennyire rosszul magam a bőrömben.
A cirkusz azonban még nem ér véget. Másnap rendkívüli megbeszélést hívnak össze az aulában. Ott az egész iskola, minden tanár és minden diák, a legkisebbektől a legnagyobbakig. És az igazgatónő elmondja a történteket, és azt is, hogy a bűnösök megkapták méltó büntetésüket. Én meg csak állok ott, és azért imádkozom, hogy minél hamarabb vége legyen. Csak legyünk túl rajta.
De nem leszünk túl rajta, mert nem engedik, hogy elfelejtsem. Hetekig erről beszél az egész falu, az iskolában összesúgnak a hátam mögött, a tanárok elejtett megjegyzéseket tesznek az órán. Lefújják a helyesírási versenyt, amire tovább jutottam. Nem csak én nem mehetek el, hanem senki más sem. A bűnömért mások is vezekelnek. A versenyt szervező tanárnő hirtelen agyvérzést kap, és a fél oldalára lebénul. Ő a kedvenc tanárom, mindenkinél jobban szeretem.
Amikor megtudom, hogy mi történt vele, meg vagyok róla győződve, hogy az egész az én hibám. Rengeteget sírok, és minden korábbinál jobban gyűlölöm magam. Szeretnék meghalni, fáj levegőt venni, a szégyen és a bűntudat mázsás súlyként nehezedik rám. Meg kell szabadítanom magam ettől a kíntól.
Egy nap, mikor senki sem figyel rám, keresgélni kezdek az iskola udvarán. Eleinte magam sem tudom, mire szeretnék rábukkanni, de aztán a kezembe akad egy éles tárgy, és már látom, mit kell tennem. Bemegyek a mosdóba, és felhasítom a bőrt a csuklómon. Az apró üvegszilánk nem elég éles ahhoz, hogy komolyabban kárt tegyek magamban, de ahhoz igen, hogy vért fakasszon. Nézem kiserkenő vérem látványát, és valami kellemes bizsergés jár át. Igen pontosan ezt érdemlem.
A pillanatnyi felszabadulás azonban nem hoz tartós javulást. Továbbra is ott az a súly a mellkasomnál, és nehezen kapok tőle levegőt. Nehezen is alszom el. Néha meghúzom a nevelőapám konyakos üvegét, amikor senki sem látja. Szeretem ezt az újfajta lebegést, amit kivált bennem. A fájdalom ugyanis eltűnik belőlem.
Egy nap arra ébredek, hogy piros pöttyök tarkítják a testem. Először olyanok, mint egy kis pattanás, de elkezdenek viszketni, és a viszketés magával hozza a terebélyesedésüket. Beterítik a testem. Először a törzsemen jelenik meg, később a combomon a karomon és a fejbőrömön is. Mindenhol ott vannak, így orvoshoz megyünk. A diagnózis pikkelysömör, az okai tisztázatlanok, gyógyítani nem lehet. Az orvos szerint próbáljunk ki néhány kenőcsöt talán használni fognak.
De nem használnak. Mire eljön az év vége, és a ballagásom, a mellkasomban uralkodó nyomás valamelyest enyhül. A bőröm nem javul, de megtanulok vele együtt élni. Csak még egy ok, amiért szégyellhetem magam, már fel sem tűnik. A figyelmemet az olvasásra fordítom, és a saját kis világomba menekülök. Ami odakint történik valahogy már egyáltalán nem érdekel. Mint utólag kiderül, felmerült a nevem, hogy megjutalmazzanak a bizonyítványok kiosztásakor. Kiváló tanulmányi eredményeim indokolttá tették volna. De végül a nevemet kihúzták a listáról. Hogyan tüntessenek ki egy olyan személyt bármivel is, aki igazgatói megrovásban részesült?
Igazuk van. Nem érdemlem meg, hogy elismerjék a tanulmányaimat. Velem valami nagy baj van, ezt kár is lenne tagadni. Kurva vagyok. És nagy valószínűséggel az is maradok.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2021-07-28
Összes értékelés:
1
Időpont: 2021-07-29 13:10:49

válasz Kankalin (2021-07-28 23:16:18) üzenetére
Kedves Kankalin!

Nagyon szépen köszönöm a kedves biztató szavakat :) És az észrevételt is!

Ölelés: Réka
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7551
Időpont: 2021-07-28 23:16:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Réka! :)

Ritkán írok azonnal hsz-eket, de az admin felületen belemerültem, frissen él bennem a történet, leírom az első benyomásomat.
Hitelesen meséltél, átéreztem a lány helyzetét.
Nem zökkentem ki, végig fenn tudtad tartani érdeklődésemet.
Nem beszélted túl, éppen annyit mondtál el, amennyit kellett, és jó a zárás visszacsatolása.
A személyiségjegyeket pontosan mutattad be: a tulajdonságokat monológ segítségével közvetítetted és cselekedtetéssel.
Kiemelem helyesírásod tisztaságát. Nagy örömmel fogadtam. :)
Mondatfűzésed igazodott a tartalomhoz, a beszédstílus pedig a főszereplő korához.
Részletezhetném tovább, de szerintem az előző mondatokkal körvonalaztam, mit gondolok a novelládról.

"Nézem a kiserkenő vérem látványát, és valami kellemes bizsergés járt át." - ebben a mondatban véletlenül múlt időre váltottál, és elhagynám az "a"-t.

Ígéretes kezdés, nagyon tetszett.
Érezd jól magad a Napvilágon! :)

Szeretettel: Kankalin

Legutóbb történt

történetmesélő bejegyzést írt a(z) A medve barátsága című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 96. címmel

Tóni alkotást töltött fel Senki: Jer kedvesem / Komm Liebling címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Parancsom címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Lánykérés című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Időtlen címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lánykérés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lánykérés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Míg lefő a kávé című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Szeptember címmel a várólistára

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Őszbe fordult című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Őszapóka című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Kavalkád című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Lánykérés című alkotáshoz

Szalki Bernáth Attila bejegyzést írt a(z) Születésnapodra című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Őszbe fordult című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy kozmoszlény beszél című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Csendet írok című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Kavalkád című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Őszapóka című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A piaci légy című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A piaci légy című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Őszbe fordult címmel a várólistára

Tóni alkotást töltött fel Égly Mihály: A völgyben / In dem tal címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Lánykérés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kavalkád című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kavalkád című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Hűség című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Hűség című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Őszapóka című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Egy kozmoszlény beszél címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021