HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52134

Olidi fűszerolaj
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: AzraelFeltöltés dátuma: 2021-08-06

Gergő És Pamela-Tizenhetedik Rész

Tizenhetedik Rész

Minek mentél oda?



Néhány percig néma csend volt a pinceklubban ahol a minap botrányba fulladt a műveltségi vetélkedővel egybekötött farsangi buli. Néhányan megcsóválták a fejüket és komoran bámultak maguk elé. Valahogy senkinek nem volt kedve ezek után bulizni, táncolni, enni-inni, csak tanácstalanul bámulták egymást és a földet. Nikol se vihogott már, egyáltalán nem akart kitűnni a tömegből. Okosabbnak látta ha most elsikkad a többiek között.
Alexandra megbotránkozva tört ki hirtelen.
- Ez a nő nem normális! Hogy lehet így viselkedni? Jajj Ágicám édesem minden rendben van?
Amaz bólintott.
- Ne aggódj minden oké. -válaszolta csendesen.
- Te vagy a győztes a többivel meg ne törődj. Igaz hogy Nikol provokálta Pamelát de akkor se lehet így megnyilvánulni civilizált emberek között főleg egy kultúrkörben. Tényleg igaza van Gergőnek és Nikolnak, hogy nem volt gyerekszobája, most aztán kiállította magáról a szegénységi bizonyítványt.
- De én is piszkoskodtam vele mert nagyon feldühített. -mondta Ági kissé bűnbánóan. - Kérlek titeket ne haragudjatok rá miattam és ne bántsátok, szenved ő eleget a saját hülyesége végett. Igaz nekem nagyon nagy fájdalmat okozott, tönkretette a kapcsolatunkat Gergővel ugyanakkor mégis igazságtalan hogy a versenyen nyújtott teljesítményét is ezután ítéljük meg. A kettőnek semmi köze egymáshoz. Attól még simán lehet jó képességű hogy a szíve-lelke romlott. Legyünk ennél jobbak és próbáljunk meg neki segíteni hogy tényleg megbánja a bűneit és jó útra térjen.
Nikol megint elröhögte magát és így szólt:
- Ja végülis annyit tehetünk érte hogy ajánlunk neki egy jó pszichiátert mert csak az tud rajta segíteni. Áhh, szerintem egy orvos se vállalná mert ez a némber menthetetlen.
- Az is lesz ha továbbra sem hagyod békén. -szólt közbe Gabi. -Minden flottul ment egészen addig míg ki nem kezdted őt. Kellett ez most neked mi?
- Jajj hogy én mennyire szeretem a közmondásokat! -válaszolt erre Nikol. - Nagyon nagy igazságok és az élet minden területén útmutatók hogy megértsük a dolgokat magunk körül. A nagy kedvencem az hogy nem zörög a haraszt, ha a szél egy egészen picit nem fújja meg. Ahogy reagált azzal azt bizonyította be nekünk hogy igazam van vele kapcsolatban és a róla szóló mendemondák egytől-egyig valóságok. A közmondás egyszerűbb változata: Kinek nem inge, nem gatyája ne vegye magára. Ha nem lenne igazunk vele kapcsolatban csak nagyot nevetne az egészen, akárhogy is bosszantom. Ha valaki engem próbál megkóstolni és mindenféle hülyeséget terjeszteni rólam csak jól kinevetem azt ennyi. Én normális vagyok, velem minden rendben, ami meg őt illeti ezek után már senki sem kételkedik abban hogy komoly gondok vannak vele.
- Ahogy te elővetted és nekiálltál sértegetni már ne is haragudj azon nem lehet röhögni csak úgy. Senki sem köteles azt némán, alázattal eltűrni ahogy kikezdted őt, még ha igazad lenne akkor sem.
- De igazam van! A viselkedésével ezt bizonyította. Egy null ide.
- Még ha igazad is van akkor sem így kell ezt elintézni.
- Dehogynem! Van még egy nagyon kedvenc közmondásom: Aki kurvának áll ne sírjon ha megbasszák. Ő kereste a bajt hát meg is találta. Ő vitte Gergő esküvőjén a nyilvánosság elé az ügyet, hát úgy illik hogy mi is a nyilvánosság előtt bizonyítsuk hogy igazunk van. Márpedig igazunk van és punktum. A barátnőd ha megette a koncát hát igya is meg a levét. Mindenről ő tehet, minden rosszat ő csinált, ha bajt keverni nem volt rest, megfizetni érte se legyen. Túl van tárgyalva.
- Így van. -mondta Gergő.- Menjünk haza drágám, elfáradtam. Tudod még nem vagyok egészen jól.
- Rendben most már indulhatunk. - hagyta rá Nikol. - Megyek a ruhatárba a kabátokért.
Gabi is vette a kabátját és indult volna kifelé de Ági megállította.
- Te vagy Pamela barátnője ugye? - kérdezte.
- Igen én. És én tehetek róla hogy lett ami lett. Én beszéltem rá a versenyre.
- Tudod mégiscsak ő az igazi győztes és vidd el neki kérlek a nyereményét amit itthagyott. Mondd meg neki hogy nagyon sajnálom amiket mondtam, én se viselkedtem tisztességesen.
- A legjobb szívvel segítenék neked de attól tartok ez már nem lehetséges. Pamela nem fogja már elfogadni ezek után. Ismerem, nagyon büszke meg önérzetes így nem fog menni nála. Maradjon minden úgy ahogy van.
- Csak tudod én rosszul érzem magam emiatt. Nikol igazán túlzásba esett, nem így kellett volna tényleg és én se voltam teljesen igazságos.
- Ebben egyetértünk de az én hibám is volt hogy beszerveztem a versenybe. Nagyon nem kellett volna. Senki se próféta a maga hazájában de az ellenségei között aztán végképp nem. A nyeremény a tiéd, fordítsd amire akarod. Minden jót.
Gabi még Gergőék előtt távozott. Nikol ki végighallgatta az imént elhangzott párbeszédet kérdően nézett Ágira, amaz meg kacsintott egyet rá hogy Gergő, Gabi és a többiek ne lássák. Nikol elvigyorodott ezen, Ági úgyszintén lopva mosolygott és vigyázott hogy ezt senki se lássa.
Lehetnének riválisok is a szeretett férfi kegyeiért de az még odébb van. Most még ott tartunk hogy összefogtak és összezártak egy harmadik ellen akit mindketten szívből gyűlölnek. Majd ha együttes erővel kiütötték Pamelát végképp a nyeregből, nekiállhatnak vetélkedni Gergőért.

***


Pamela feldúltan ért ki a Bajcsy-Zsilinszky útra, retiküljét hányavetien lóbálva. No kellett neki ez most! Gergő erre azt szokta mondani hogy házhoz ment a pofonért. És még csak az a kifogása se lehet meg hogy nem tudta mi vár rá. Mert ezt bizony tényleg előre látnia kellett volna. Sőt, még a Gergővel való viszonya esetén se állta meg a helyét ez a védekezés hogy nem tudta, nem sejthette semmiből hogy a fiúnak ő csak alkalmi kis szórakozás, kamaszos kis szeszély amin rövid időn belül túl is lesz, hiszen várja őt az igazi szerelme akit nemsokára oltár elé vezet. Tudnia kellett volna előre hogy nem elég szép, nem elég jó, nem elég ügyes--ezzel számolnia kellett volna az okosak szerint. Kinek a hibája az hogy ő többet gondol saját magáról mint amennyit valójában ér vagy nem ér? Bizony erről senki más nem tehet csak egyes egyedül ő. Gergőtől csak azt kapta amit megérdemelt.
És kinek a hibája az hogy nem tanult belőle hanem még most is neki áll feljebb? Egy dolog hogy Gabi ötlete volt a versenyen való részvétel, ő az elején nem is akart belemenni de mégis csak ott kötött ki! Ahol neki egyáltalán nincs helye valójában! Végülis ha egy másik oldalról nézzük a dolgokat, nem volt olyan rossz döntés, sőt tiszta haszon. Megtudhatta pontosan hányadán van az egész dolog a maga száraz rideg valóságában. Kétségeknek és ábrándoknak nincs már helye, semmi más nem maradt hátra mint elfogadni a helyzetet és most már aztán tényleg megtanulni a leckét. Ahogy egy régi török népdal mondja:

"Vajh, ki tudja, mi is a szerencse, mi a baj, mi a kár?
Győzni jó, vagy veszteni jobb-e, ki okos, ki a szamár?"



Igazából ma este nem győzött hanem veszített. És így van jól. Ez az a tisztességes, megérdemelt vereség amire szüksége volt. Ami járt neki. És ez a tisztességes megérdemelt vereség sokkal értékesebb és jobb tanítómester egy ilyen nőnek mint amilyen ő. De az ember amúgyis a kudarcokból tanul-- ha egyáltalán tanul-- és nem a győzelmekből. Ha jól sáfárkodik a tapasztalatszerzéssel, valamikor később más feladatoknál, hasonló de mégis más élethelyzeteknél sokkal kifizetődőbb lesz és abban a másik szituban ennek köszönhetően még győzelem is lehet abban az adott dologban. Ha tanult a mostaniból.
Ha eddig volt is valami kételye abban hogy Gergő mennyire lenézi és megveti őt, most már biztos hogy nincsen. Az egyenlet megoldódott a ma esti botránynak köszönhetően. A megoldás pedig a távozás. El innen Budapestről. Véget ér egy fejezet....és kezdődik egy másik, még ismeretlen. De ennél csak jobb lehet. Innentől fogva hegynek felfelé visz az út. De ehhez el kell indulni.
Nekiállt megkutatni a táskáját a Népköztársaság Útja sarkán. Ez régi berögződött szokása volt, nem kell ehhez ellenséges területen járni, elég ha az ember csak egy percre nem figyel oda a buszon, villamoson és máris lába kél leginkább a pénztárcának. Noha úton-útfélen azt hirdetik hogy a népi demokrácia egyik vívmánya hogy ma már mindenki dolgozik és nincs rászorulva ilyesmire azért a gyakorlatban még előfordulnak ilyen esetek. De még mennyire hogy előfordulnak! Elég gyakran ahhoz képest hogy már mindenkinek van munkája és senki nincsen rászorulva.
A pénztárca, lakáskulcs megvan, abban hiba nem esett. De a Naplócska! Hol hagyhatta el? Zsolti halála óta hurcibálja magával a retikülben ugyanis az első időkben nagyon nyomasztó volt egyedül otthon lenni, hát el-elment ide-oda a város különböző helyeire és akármilyen hideg volt de leült egy padra kiírogatni magából a dolgokat. Azóta hányódik a Naplócska a retikülben és jártában-keltében még most is előfordul hogy kerül bele valami, akár lelkizés, akár dalszöveg, akár idézet, akár újságból, magazinból kivágva egy-egy kedvelt rockegyüttes, színész vagy színésznő portréja. Aki nem tud rajzolni az sztárokkal díszíti a naplóját.
Gergő balesete napján is került bejegyzés a dologról.
Lehet hogy mégis kivette a táskájából azt otthon hagyta? Az a legjobb lehetőség. De nem emlékszik rá hogy kivette és otthon valahol letette volna. De reméljük hogy így van. Hátha mégis.
Vállára vetette keresztben a retikült és elindult tovább. Jó szokása szerint éppen zsebredugta kezeit, valahogy távol állt tőle a kesztyű használata, ami ilyen csípős, hideg télen igencsak indokolt lett volna. Üres mindkét kabátzseb csak az egyikben van egy vászonzsebkendő. Illetve az egyik zsebben valamit megfogott. Valami ismeretlent. Kihúzta és lám- egy tábla Piros Mogyorós csokoládé. A kedvence.
A Naplócska elveszett helyette hogy hogy nem itt egy tábla Piros Mogyorós. Ki érti ezt? Mielőtt jöttek volna a versenyre Gabival betértek ugyan egy közeli ábécébe de csokoládét főleg Piros Mogyoróst egészen biztos nem vettek.

Gabi végül utolérte Pamelát.
- Jajj de jó hogy megvagy! Bocsáss meg nekem! Nagyon sajnálom! - mondta esdeklően. - Az én hibám az egész, megértelek ha dühös vagy rám és látni se akarsz ezek után mert azt hiszed hogy belehúztalak a csőbe és direkt a kezükre játszottalak. Semmi ilyen szándék nem volt a részemről.
- Ne mentegetőzz kérlek mint a kisgyermek aki eltörte a nagyi kedvenc tányérját és bizonygatja hogy véletlen volt. Kettőn állt a vásár, ehhez én is kellettem tudod nagyon jól. De veled ellentétben én egyáltalán nem bánom a ma estét. Ha pontosan ez kellett ahhoz hogy egyszer s mindenkorra leszámoljak az ostoba képzelgéseimmel és tisztában legyek a valósággal. Hogy végre valahára a józan ész kívánalmai szerint cselekedjek és ne a blőd hagymázas ábrándjaim szerint. Most már 100 százalék tudom hányadán állunk. Még mindig jobb mint állandó bizonytalanságban tipródni.
- De ez akkor sem fair veled szemben ami ma este volt. Nagyon gonoszak és igazságtalanok voltak veled. Gergő is. Ma szerintem ők állították ki a szegénységi bizonyítványt magukról és nem rólad. Legalábbis ami Gergőt és Nikolt illeti. A többiek meg csak pislogtak mint hal a szatyorban.
- Te is azt tetted úgyhogy ne szólj meg senkit ezért. Egyedül maradtam annyi ellenséggel szemben és ha azt akartad hogy úgy vérezzek el mint a spártai Leonidasz jelentem hogy átvitt értelemben teljesült a kívánságod. Csak míg ókori hősünk a hazájáért halt meg a háromszáz katonájával együtt addig én egyedül a nagy büdös semmiért, a tulajdon délibábos hülyeségemért pusztulok meg! Azért ne keseredjünk el mert ha most veszem a fáradtságot és végre valahára megtanulom a leckét és azt hogy hol a helyem, a későbbiekben nem nagyon lesznek ilyen és ehhez hasonló gyötrelmes problémáim. Te mondod mindig hogy a tanulópénzt meg kell fizetni. Hát tessék.
- Valóban tanulópénz ebben nem tévedsz, ezt aláírom neked. Annyi a feladat hogy engedd el Gergőt és felejtsd el. Nem azért mert te nem lennél méltó hozzá, nem veled van probléma--hanem vele. Ő nem érdemli meg hogy még mindig szeresd és szenvedj miatta. Mert aki ilyen szemétláda némberrel mint Nikol képes együttmaradni mint férj és feleség, főleg hogy még babát is terveznek annak nincs ki mind a négy kereke!
- Madarat tolláról, embert barátjáról és élete párjáról. -hagyta rá Pamela. - Annyiban viszont kijavítalak hogy nem el kell felejtenem Gergőt mert akkor semmit nem tanultam az egészből mert ugye ez egy lecke, semmi más. A leckét meg kell tanulni és emlékezni rá hogy később se legyen ilyen problémánk mint ami most van. Nem elfelejteni kell Gergőt hanem józan megfontolással lemondani róla és minden vele kapcsolatos értelmetlen szürreális képzelgésről. Stimm?
- Igen jól látod, én se akartam mást mondani végülis. Te jobbat érdemelsz nála. Légy türelmes és előbb-utóbb eljön.
- Inkább utóbb mint előbb főleg hogy össze is kell szednem magam az sem mellékes. Így jár az aki elérhetőnek hitte az elérhetetlent. Minden farsangnak megvan ám a maga böjtje.
-Hidd el hogy borzasztóan sajnálom. Hát az a csoki a kezedben? Útközben betértél egy Piros Mogyorósért....meg tudom érteni ebben a helyzetben.
- Épp az hogy nincs már nyitva ilyenkor semmi, ha hiszed ha nem a kabátom zsebéből húztam ki. Égből pottyant csoki!
- Az nem lehet!
- Én is azt mondanám ha nem lenne most nálam. Emlékszel jövet ide nem vettünk Piros Mogyoróst. Lenyúlni a boltból pedig nem az én műfajom, még ha egy vasam se lenne akkor sem vetemednék rá.
- Érdekes....valami titkos hódolód lehet aki a zsebedbe csempészte....
- Ugyan menj már...ezek után ami ma este történt az a minimum hogy fiúk-lányok mind átmennek az utca másik felére ha találkoznak velem. Ha lesz is valaha valakim az nem innen kerül ki.
- De a csokit innen kaptad ha minden igaz...
- Hidd el én sem értem ezt. Aztán van még valami. Eltűnt a táskámból a Naplócska. Ahogy mondani szokás Lepsénynél még megvolt.
- Biztos otthon hagytad. Miértis hurcibálod magaddal?
- Előfordul hogy itt-ott írogatok. De fölöttébb érdekes hogy idézőjelbe téve normális esetben a pénztárca szokott eltűnni iratokkal együtt nem az emlékkönyv vagy a napló. Nincsen annak semmi értéke.
- Valaki kíváncsi arra miket írogatsz.
- Jó de honnan tudná hogy ott volt a táskámban? Talán valahol látta valaki hogy írogatok és én nem vettem észre. Akkor viszont van erre magyarázat. Nikol lopathatta el, hogy aztán betérjen vele a fénymásolóirodába és sokszorosíthassa. A többit pedig tudjuk. Meglásd azzal a szöveggel fogja osztogatni mindenfele hogy: "Egy szerencsétlen fogyatékos ribanc gondolatai. Annyira nyomorult az egész hogy még pénzt se kérek érte. Csak tessék, vigyétek. Szomorú a napod? Ha elolvasod kinyúlsz majd a nevetéstől."
- Írtál bele valami olyat ami kompromittáló?
- Ha leírod a saját gondolataidat erről-arról valahol valakinél biztos az lesz. Egyáltalán miért írogattam kint a Városligetben vagy néhány más illusztris helyen? Igazán gondolhattam volna ezt is előre.....
- Más is írogat meg festeget szabadtéren.
- De nem lopják el a művét.
- Honnan tudod te azt hogy mással máshol ez nem történt meg? Egy kicsit jobban vigyázz a holmijaidra azt ennyi. És ne járj olyan helyeken ahol mondjuk elveszítheted a dolgaidat.
- Írhattam volna románul én bolond, a biztonság kedvéért. Azzal nem tudna mit kezdeni...
- Ugyanmár Nikolnak miből áll ki előkerítenie egy tolmácsot ha már tényleg ő nyúlta volna le?
- Annyit tégy meg értem hogyha az eljövendőben látod mégis azt hogy osztogatna Nikol valami írott sajtót ami valószínűleg a naplóm fénymásolva, megpróbálod leállítani.
- Persze ez a minimum. Nem is kell kérned erre. Eszünk egy kis Piros Mogyoróst?
- Nesze bontsd ki.
- Nézd csak, ez olyan mintha már egyszer felbontották volna. Valami üzenet a csokipapír szélén tollal írva. Várj alig tudom kiolvasni olyan csúnyán ír az illető mint te édesem. Olyan ismerős ez az írás...de meg nem mondom kié ha agyonütnek se.
- Na akkor én kisilabizálom. - vette át Pamela a csokit. - Ez kérlek szépen egy dalszövegrészlet. Jelbeszéd, Szörényi, Bródy. Az Illés 1972-es betiltott albumáról. Kéz alatt megkaptam a bakelitlemezt azt onnan tudom...
- Illés ami most már Fonográf a Tolcsvayékkal kiegészülve...
- No de a dalszövegrészlet beszédes. Azt mondja hogy:

||: Jelbeszéd az életünk, de túl sok ember van,
Ki többre nem, csak jelszavakra gondol. :||



- Érdekes....tényleg van egy hódolód errefelé...
- Vagy csak egy otromba tréfa. Ne álmodozz ezek után ami ma este volt tuti hogy valami beugratós csapda.
- De attól a csoki még finom.
- Edd meg...neked adom. Elment a kedvem még a kedvenc csokimtól is. Megyek haza mert túl sok volt a mai nap.
- Nagyon sajnálom hidd el.
- Te nem tehetsz semmiről. Nekem kellett volna gondolkozni előre ekkor is és akkor is. Ha valakit hibáztatni lehet meg óvatosságra inteni az én vagyok. Na de most már ideje tanulnom és továbblépnem. Más nincs hátra ebből a dologból.
- Mondd mihez kezdesz?
- Még én se tudom....csak annyit hogy jó messzire elmegyek.....na jóéjszakát.
- Holnap azért felhívlak.
- Ha nagyon akarod....felőlem...

***



Következő héten már itt is, ott is véget ért a farsangi időszak. A régiek még emlékeztek arra hogy van hamvazószerda mely a tél végi időszak és a megújulás kezdetét jelenti. Bár aki bulizni akart ezek után is megtehette. Pamela semmi okot nem látott semmiféle vidámságra, csak annyi vigasztalta hogy ha maga mögött hagyja ezt az egészet és megvalósítja azt amit Zsoltival együtt terveztek, új élet valahol máshol--immár egyedül akkor egyszer csak egyenesbe jön.
A kellemetlenségek nem múlnak el egyik napról a másikra ahogy azt sejteni is lehetett. Pamela épp anyjánál ebédelt mikor újra szembesülnie kellett az ominózus farsangozás emlékével.
Anna néni így szólt a lányához:
- Mindig azon tépelődtél miért jobb az a másik lány nálad, Gergő mégis miért ővele maradt annak idején. Tessék, itt a válasz, remélem most végre megérted.
S azzal elővett egy újságot amit a héten hoztak, fellapozta a kellő oldalig és a lánya elé tette. Az adott cikk arról szólt hogy a belvárosi fiatalok műveltségi vetélkedőjének győztese Révay Ágnes a nyereményül kapott összeget felajánlotta a Rákospalotai Javítóintézet javára. A cikk a továbbiakban a győztes látogatásáról szól az intézetben, meghívták ugyanis hogy tartson előadást a rossz útra tévedt, büntetésüket ott töltő fiatalkorú lányoknak a jó útra térésről, hogyan váljanak normális emberekké, a társadalom hasznos tagjaivá ha egy szép napon kikerülnek onnan. Még az olyan női dolgokról is szó esett miért érdemes várni az első alkalommal a nászéjszakáig. Akiknél viszont ez már nem aktuális azok bánják meg őszintén amit fiatal szívük meggondolatlanságával ösztöneikre hallgatva tettek és tartsanak ki addig míg megváltoznak és hátha szerencséjük lesz valaki komoly szándékú fiatalemberrel aki még így is elfogadja őket hibásan. De akkor aztán szolgálják meg de nagyon hogy kaptak még egy esélyt mert bizony az élet szép, az emberiség csodálatos, a szocialista társadalom csupa jó emberből áll akik milyen elfogadóak és segítőkészek hogy ezek után is visszamehetnek közéjük. Aki pedig továbbra is kételkedik abban hogy az ember lánya már megváltozott és másképp csinálja a dolgait, nincs más hátra mint kellő alázattal,bűnbánattal és szorgalmas, tevékeny életvitellel meggyőzni és akkor egészen biztos meg fog enyhülni ha eléggé odatesszük magunkat meg apait-anyait beleadva jól viselkedünk és keményen dolgozunk. Ha mégsem így történik, gondolkozzunk el mit csinálunk rosszul. Ennyi hát Ági javítóintézetben tartott szentbeszédének lényege.
Pamela gúnyosan elkacagta magát. Jobb megoldás mint azon dühöngeni mennyire hazug és képmutató emberek járnak köztünk akik milyen ügyesen tudják elő és eladni magukat.. Akármiért is kerültek rács mögé azok a szerencsétlen kamaszlányok, nem nagyobb a bűnük mint annak aki a jóságos szentet megjátszva, a valójában másnak járó győzelmet elhappolva port hint a szemükbe---bocsánat, csak segít nekik beilleszkedni ebbe a világrendbe....
- Hát igen, milyen igaza volt Napóleonnak hogy a történelmet mindig a győztesek írják....- mondta Pamela cinikus felhanggal.
- Persze hogy a győztesek írják lányom. Aki győz az büszke lehet magára mint ez az Ági is, aki veszít az pedig tanuljon a vereségéből. Te is befuthattál volna ugyanúgy mint ez a másik lány ha időben odatetted volna magad és nem a szórakozáson, az ostoba barátnőkön meg a fiúkon járt volna az eszed....nem értem ezen mi a nevetséges én a te helyedben szégyenkeznék magamon és nem idétlenül vihorásznék a tenyerembe.
- Győzelem de hogyan miként? Milyen módszerrel? Inkább veszítek tisztességesen de utána valamikor még tudok nyugodtan aludni mint győzök tisztességtelen, aljas módon és utána nem sokkal kihányom a belem ha tükörbe kell néznem.
- Nem értelek téged de komolyan. Mi ebben a tisztességtelen hogy az az Ági megnyert egy műveltségi vetélkedőt, főleg hogy színkitűnő tanuló és mindenhez ért ami a világon van. Te is ha összeszednéd magad meg tudnál nyerni ilyen vetélkedőt ahogy meg is nyertél párat iskoláskorodban. Amikor még így vagy úgy de értél el elfogadható eredményeket. De amióta nagylány vagy és főleg mióta az a Gergő gyerek belépett az életedbe, azóta komolyan mondom elmentek neked hazulról. Én meg tudom érteni Gergőt hogy miért azt a másikat választotta. Egy férfinak olyan nő kell aki szép, teljesen tökéletes, mindenki szereti és fel tud eredményeket mutatni. Ágiból lett valaki, az emberek odavannak érte, te meg egy nagy szamár vagy aki nem vitte semmire és még arra se erőlteti meg magát hogy mások megkedveljék.
Pamela gúnyos vigyorral énekelte a török népdal szövegét mely pont aznap este a botrányos verseny után jutott eszébe:

"Vajh, ki tudja, mi is a szerencse, mi a baj, mi a kár?
Győzni jó, vagy veszteni jobb-e, ki okos, ki a szamár?"



Édesanyja elhűlve nézett rá:
- Te tényleg nem vagy épelméjű. Teljesen bediliztél. Agyadra ment ez a Gergő-mizéria. Téged orvoshoz kéne vinni, nem vagy te normális. A szégyen megöl miattad ha rendes emberekkel kell találkoznom. Bezzeg Áginak a szülei most milyen büszkék lehetnek a lányukra, ők emelt fővel járhatnak az utcán. Irigylem Gergőt ő legalább választhatott kettőtök között, de én nem dobhatlak el mert olyan vagy amilyen de sajnos a gyerekem vagy.
- Sajnos? -húzta fel a szemöldökét Pamela. - Csak ismételni tudom magam. Nem kértem hogy legyek. De hát úgy esett.
- Akkor legalább tedd magadat hasznossá ha már létezel.
- Dolgozom, fenntartom magam, fizetem az adót. Ennél hasznosabb ha fejem tetejére állok se lehetek. Nem Ágicáék adójából lébecolok itt ebben a felemás szocializmusban.
- Nocsak ne légy zsivány, ha nem lenne szocializmus te sehova nem kellenél, egy munkahelyre se vennének fel. Nem azért mert nem tudsz dolgozni, mert tudsz ha akarsz és odafigyelsz hanem mert a nagy szádat és a durva pokróc viselkedésedet senki nem köteles elviselni, mondd ki akar veled így együttdolgozni?
- Jól meg lehet velem lenni békésen amennyiben korrekt és rendes velem valaki én is az vagyok. Ha szemétkedik velem akkor magára vessen mert nálam amilyen az adjonisten épp olyan a fogadjisten.
-Azért váltogatod te negyedévente a munkahelyed mert olyan békés kisnyuszi vagy....ne nevettess kérlek. Azért tud Gergő felesége mindenhonnan eltanácsoltatni mert olyan békés jó kislány vagy...na persze. Ha rendes lennél nem tudna hozzádnyúlni. És ha nem bántanád őket akkor ők se foglalkoznának veled.
- Érdekes a jelenlegi munkahelyemről nem tudott kirúgatni pedig próbálkozott. Valahol mégiscsak hasznos vagyok és megbecsülnek.
- Néha a bolondnak is lehet szerencséje. De a szerencse forgandó, a normalitás és a tisztesség állandó. Ezt jól jegyezd meg.
- Persze annyira kripli vagyok ha valami nekem összejön az csakis szerencse lehet semmi más. Olyan nincs hogy valamiben jó vagyok vagy valamiért megdolgoztam.
- Legyél olyan kitűnő mint Ági és Nikol akiknek Gergő gyűrűt adott és akkor senki nem fog rólad ilyeneket feltételezni még én se és Gergő se. Egyedül rajtad múlik, csakis tőled függ.
- Azt hiszem jobb ha távozom. Úgy néz ki nagyon nem értjük meg egymást.
- Te mondod mindig hogy szereted az igazságot de azt soha nem ha valaki jó szándékkal felszolgálja neked és megmondja a valót a szemedbe.
- Mert nem hiszem hogy egy értéktelen kripli vagyok aki nem jó semmire. Magának édesanyám és Gergőnek igen de máshol másnak még jó lehetek.
- Akinek te jó vagy az olyan is.
- Sajnálom hogy ilyen rossz a véleménye rólam édesanyám.
Azzal felkapta a holmijait és az ajtót hangosan bevágva távozott. Ezek után végképp nem tartotta helyénvalónak megmondani az igazat hogy a műveltségi vetélkedő valódi nyertese ő volt. Úgyse hinné el még a saját anyja se. Még ő maga se hiszi el magáról. De jobb is hogy így történt minden. Hiszen az a pénz amit otthagyott Áginak csak a éppenhogy töredéke annak a horriblis összegnek amit Ági és családja ölt bele Gergőbe, azon szép reménység tudatában hogy majd jó férj és derék családapa lesz belőle. És az a diadal amit Ági érzett azzal hogy Pamela győzelmét a sajátjának könyvelhette el és jótékony akciójával ismét fürödhetett az emberek csodálatában milyen nagyszerű teremtés is ő---csak töredéke annak a fájdalomnak amit ő okozott neki akkor az esküvőn és utána, hogy miatta ment tönkre két ember gyönyörű nagy szerelme.

***


Ám nemcsak Pamelánál volt ennyire puskaporos a levegő a családi környezetet illetően. Gergőnek se voltak nyugodt napjai amit azonban Pamelához hasonlóan részben magának is köszönhetett.
A február még nyugodtan telt el nála ám pár nappal nemzeti ünnepünk március 15-e előtt beütött a krach a Szigetváry családban.
Noha mindig elővigyázatos volt, most ezúttal mégse tudott úgy odafigyelni a részletekre mint szokott.
Mindig kulcsra zárja az ajtót mikor a csempészárukkal meg egyéb olyan dolgokkal foglalkozik amit nem tárna a nyilvánosság elé, legalábbis a felesége meg a húga nagyon nem jó ha arrafelé turkál. Ám most mégis kimaradt nála hogy a kulcsot előrefordítsa kétszer a zárban pedig mennyi kellemetlenségtől megóvta volna magát!
Most nem is a csempészáruval foglalkozott hanem egy naplószerű füzet volt nála amit elmerülten nagy érdeklődéssel olvasott ahogy a képregényeket és a fantasy- scifi regényeket szokta. Úgy néz ki módfelett szórakoztató volt ezen olvasmány is neki, mert többször elmosolyodott rajta, néhol még kuncogott is. Volt hogy többször elolvasott egy-egy bejegyzést:

" Kedves Naplóm!


Már két hete nem írtam, mióta hazajöttem és újra itthon vagyok. Mi történt velem azóta hogy épségben és szerencsésen megérkeztem?
Be kell vallanom idehaza gyorsan telik az idő. Én meg járok-kelek ahogy szoktam. Elfoglalom magam ahogy az eddig is szokott lenni. Jól érzem magam itthon ahogy eddig is. Mégis valami nagyon más. Ma itt vagyok a Zetelaki-gát mellett és azon tűnődöm mi változott meg bennem örökre és visszavonhatatlanul. Aztán eszembe jutott hogy július huszonharmadika van. SZ.G. B. születésnapja. Azértis jöttem haza Erdélybe többek között hogy elfelejtsem. Errefel rá gondolok még most is itt a Zetelaki-gátnál hogy ő milyen boldog lehet nélkülem odaát Magyarországon. Én pedig még mindig tiszta szívből gyűlölöm és mégis mennyire hiányzik nekem. Eddig ha szerelmi csalódásom volt és utána hazajöttem mit érdekelt az engem hogy kit és mit hagytam odaát. Az érdekelt ami itthon van és kész. Most meg itthon vagyok és azon kattogok hogy SZ.G.B. mit csinál odaát. Hogy az ókori római költőt, Catullust idézzem: "Gyűlölök és szeretek." --momentán így vagyok.
Annyira gyűlölöm és még mindig annyira szeretem.
Ezerszer...tízezerszer..százezerszer...!! És tegyünk még egy pár nullát ide, az se lenne elég!!!
Jaj Istenem mondd mi lesz velem mikor visszamegyek??? Mondd mit tehetek? Annyira szeretném ha választ kapnék miért kell még mindig szeretnem és miért kell mindig szenvednem? Szánj meg Istenem egy szegény kisnyuszit.
Így hát boldog szülinapot a tolvajnak ki ellopta és összetörte a szívemet...
Pamela voltam aki idén a szíve nélkül jött haza Székelyföldre...."


A lap alján Bara Margit színésznő képe valami régi magazinból kivágva és a naplófüzetbe ragasztva, vagány kosztümben még a hatvanas évek elejéről. A másik oldalon a Nazareth skót rockegyüttes szintén újságból kivágva és beragasztva. Melléje Nagy László képverse leírva: "Virág voltam hajdanán, világ volt a mostohám." Van itt kérem minden mint a búcsúban, rockegyüttesek mint a Led Zeppelin, Black Sabbath, Doors, meg persze LGT, Omega, Beatrice, Illés, Dinamit, Karthago. Na és Koncz- Kovács- Zalatnay. Meg színészek és színésznők, hollywoodi és magyar sztárok. Itt van a Házibuli sztárja Sophie Marceau is. De még a harmincas-negyvenes évek csillagai is itt virítanak: Vivien Leigh és Clark Gable azaz Scarlett O' Hara és Rhett Butler az Elfújta a szél című romantikus filmdrámából, Marlene Dietrich, Ingrid Bergman, Claudette Colbert, magyar vonalon meg van Szeleczky Zita, Karády Katalin no meg a kedvenc: Bara Margit. Utóbbi az ötvenes-hatvanas években volt nagy filmcsillag aztán valamivel megvádolták ami az addigi fényes karrierjét derékba törte. Pamela válltig bizonygatta hogy rágalomhadjárat volt az egész, valamivel el kellett őt távolítani hogy mások akiknek útjában állt érvényesülhessenek. Gergőék persze ilyen esetekre csak azt tudják mondani hogy minek ment oda? Valaki haragját biztos kihívhatta maga ellen ahogy Pamela is rendre kihívja Gergő, Vanda, Nikol és mások haragját saját maga ellen. Aztán meg nem tetszik a végeredmény ha bosszút állnak rajta akár nem túl igazságos és tisztességes eszközökkel hogy végre tanuljon. Gergő úgy gondolta hogy Pamelának és kedvenc színésznőjének is az lett volna a legjobb ha otthon maradnak a hazájukban a fenyvesek közt és nem itt keresik a bajt. Mindig azzal nyugtatgatta esetenként feltámadó lelkiismeretét hogy ő csak megleckéztette egy kicsit Pamelát hadd tudja meg ő és a hozzá hasonló butalibák hogy a valódi élet nem az amit a Házibuli és a hozzá hasonló romantikus történetek prezentálnak, meg persze Nikol életszemléletével is nyugtatgatta magát hogy hadd tanulják meg a senkiháziak nem patikamérlegen mérik ki nekik hogy jogos és igazságos-e amit kapnak éppen. Lehet hogy az ember fia szíve mélyén nem ért egyet éppen azzal amit tesznek de mégis végig kell csinálni hogy rend legyen. A gyengéket el kell taposni, az erőseket fel kell emelni a gyengék kárán is, hogy rend, csend, tekintélytisztelet és vasfegyelem legyen a társadalomban. Valamint csakis és kizárólag a józan ész kell parancsoljon, csak semmi érzelgősködés. Azt hagyjuk meg a moziba mikor olyan filmet nézünk mint mondjuk a Love Story vagy a Jeremy.

Bár ami azt illeti a farsangi bálon Nikol egy picit túlzásba vitte amit leművelt. És amikor ezt tudomására hozta még ő volt felháborodva, szerinte Gergő nem állt ki mellette eléggé, még meg is szégyenítette azzal amikor engedelmességre szólította fel. Gergő pedig mindig azzal csitította le az asszonyt hogy elérték amit akartak, így vagy úgy de ők nyertek tehát nincs mit panaszkodni. Amikor kritikussá vált a helyzet, Gergő úgy kiosztotta Pamelát, tudta miket szóljon be aminek hatására a lány ledobja az ékszíjat és ennek köszönhetően Ági kezére játsszák a nyereményt, amivel persze ők is győztek. Ennél csúfabb vereséget nem is szenvedhetett Pamela. Legyen már Nikol megelégedve végre, inkább a saját maga részével foglalkozzon hogy minél hamarabb teherbeessen. Utána már nem rúghat a másik labdába, hisz Nikol végképp biztosította magát. Csak essen teherbe és egészséges kisfiú legyen a végeredmény. Utána senki semmit nem szólhat.
Tovább olvasgatta hát az ellopott naplót, nagyokat élvezkedve azon hogy körülbelül minden második-harmadik oldal vagy róla szól, vagy némi utalás van rá.
El is kacagta magát:
- Utáljál! Szeressél! Csinálj amit akarsz. Engem elfelejteni nem tudsz. -mondta ki hangosan és önelégülten vigyorogva majd hozzátette: -Ezerszer, tízezerszer, százezerszer!
Egyszer csak Nikol termett ott előtte.
- Szabad érdeklődnöm mi ez a szórakoztató olvasmány? Úgy látom valami titkos napló- szerűség.
Gergő felocsúdott és döbbenten nézett a feleségére. Realizálhatta hogy hiba volt az ajtót nem bezárni.
- Á csak ilyen bugyuta történetek amiket te úgyis kinevetsz. Tipikus hülye libáknak való lektűr amiket még kisgimnazisták se olvasnak, max a szakmunkástanuló kiscsajok a szabadidejükben ezeken szórakoznak.
- Úgy és te mióta olvasol ilyeneket?
- Dodi ideadta mert az ő húga írogatta szabadidejében azt elcsórta tőle. Mondta hogy nézegessünk bele mert olyan vicces néhol és olyan szar hogy már jó.
Nikol kinyújtotta a kezét tenyérrel felfelé és várakozóan nézett. Gergő becsukta a füzetet és tekintete feszültséget árult el.
- Mi van? Mit állsz itt? -kérdezte megütődve.
- A füzetet. -mondta Nikol parancsolóan.
- Hidd el drágám ezek annyira hülyeségek, te ilyenekre nem szoktad vesztegetni az idődet.
- A füzetet!
- Ugyan menj már, megyek és visszaadom Dodinak, mutogassa valahol máshol a húga blőd irományait, nem is értem egyáltalán minek ültem le olvasni ilyeneket amikor nem is szoktam én se ilyen hülyeségekre pazarolni azt a kevés szabadidőmet.
Felállt és elindult kifelé a füzettel de Nikol elébe állt és újra a tenyerét nyújtotta.
- A füzetet!!- kiabálta. - Jobban jársz ha most szépszerével odaadod, ne nehezítsd tovább a magad és Pamela helyzetét! Ennyire ostobának nézel? Láttam én nálad ezt a füzetet a farsangi bál után hogy eldugdostad! Az is külön kérdés mit keres nálad egyáltalán? Szóval ideadod vagy erőnek erejével vegyem el?
- Nem tudom miről beszélsz, megyek és visszaadom Dodinak a húga kéziratát. - szólt Gergő és mint a kosárlabdát úgy emelte fel a füzetet hogy feldobja egyelőre a szekrény tetejére és aztán onnan menekítse tovább mikor az lehetséges. De Nikol mint ahogy a kosárlabdában a védő a csatár elé áll hogy megakadályozza a zsákolást úgy ugrott fel és kapta ki a füzetet Gergő kezéből majd elrohant vele.

Na ezt megcsináltad emberfia! Na lesz itt olyan nemulass hogy egész Csepel-sziget megemlegeti még évek múltán is!!! Na kellett ez neked jóember!!! Minek mentél oda?? Minek zabráltad el a füzetet? Ha elcsórtad miért nem zártad el úgy hogy más ne lássa? És miért nem zártad be az ajtót mikor nekiálltál olvasni? Számonkéred másokon az óvatosságot de te nem tartod magad hozzá? Hogy is van ez??? Ahogy Pamelának előre tudnia kellett volna hogy te csak egy kis játéknak, szórakozásnak tekinted úgy neked méginkább látnod kellett volna előre azt is hogy bosszút fog állni ha elhagyod és azt is ha a naplóját úgy olvasod hogy nem zárod be az ajtót és hangosan vihorászol azon hogy miket írt, az asszony rajta fog kapni. És az asszony minden csak nem ostoba! Na most légy okos Domonkos! Magyarázhatod a magyarázhatatlant!

Nikol nemsoká visszatért Vandával és a már többszörösen elzabrált naplóval együtt.
- Megöl a szégyen! -visibálta Gergő húga. - Mondd még milyen bajt fogsz a családodra hozni?? Szóljál előre hogy készüljek fel!!
Gergő próbált laza maradni.
- Jajj már lányok, a bolhából fújjátok fel az elefántot egy darab szalmaszállal! Komolyan nincs jobb dolgotok?
- Mégis mit gondoljon egy feleség ha a férje pont a volt szeretője naplóját olvassa? -kiáltotta Nikol. - Rögtön az jut eszembe hogy még most is tart a kis liezon. Jól mondom?
- Ha még csak ennyi lenne! - vette át a szót Vanda. - Képzeld Nikol itt most mondom hogy múlt héten összefutottam a postásunkkal a lépcsőházban amint éppen hordta ki a leveleket. Beszélgettünk ezt-azt ahogy az szokott lenni, majd mondja hogy látta a drágalátos fivéremet múlt héten a postára bemenni valami nagyon szépen becsomagolt ajándékot adott fel az egyik ablaknál. A postás éppen akkor indult a körútjára mikor látta hogy Gergő tölti ki a papírokat a csomagfeladáshoz. Mikor ezt említette nekem gondoltam biztos valamelyik vidéki ismerősünknek küld ajándékot születésnapjára, mert ugye van egy pár barátunk-ismerősünk erre-arra akiknek azért szoktunk küldözgetni figyelmességből szülinapra postán keresztül valamiket vagy éppenséggel szívességet honorálunk meg egy szép csomaggal. Hanem aztán leültem gondolkozni, végigvettem kinek lehet március eleje-közepe felé születésnapja és senki nem jutott eszembe se pesti, se vidéki ismerősök közül. Gyanút fogtam, bementem hát a postára hét elején és az egyik ügyintéző kiscsajjal amúgyis jóban vagyok, megkértem hogy nézzen utána kinek adtál te fel csomagot. Seccpecc kiderítette nekem hogy annak a nőnek küldted azzal hogy a születésnapjára érjen oda. Jobb ha tudod Nikol egy kicsit rövidebb pórázon kéne fogni a férjuradat mert nézd meg mit csinál a hátad mögött!
Gergőnek hirtelen eszébe jutott a megoldás hogy vághatja ki magát ebből a fölöttébb kínos helyzetből amit az óvatlanságának köszönhet most.
- Na álljunk meg hölgyeim! - kiáltotta diadalmasan. -Szögezzünk le itt és most pár dolgot. Először is ha eddig elfelejtettétek volna most újra közlöm veletek: én vagyok a főnök, a ház ura sőt az egész környék, a csibésztelep vezére és fejedelme. Tehát én döntök itt életről és halálról, enyém az utolsó szó mindenben és amit parancsolok azt teszi itt mindenki. Aztán hogy egyetértetek e velem a döntéseimben és cselekedeteimben vagy sem az mindenkinek egyéni szociális problémája, dekára nem érdekel hogy ki mit gondol. Nincs joga itt senkinek megkérdőjelezni vagy elvitatni azt amit én mondok vagy teszek. Világos? És még valami: ha történetesen nem lennék itt én a góré hanem csak egy valaki a sok közül, akkor is ezen lakás négy fala között enyém a végső döntés, az utolsó szó mivel én vagyok a férfi, a család feje. Komolyan el kell magyaráznom az elejétől hogy hol a nőnek a helye, mi a kötelessége és mit szabad neki meg mit nem? Engedelmesség, szolgálat és munka a ti reszortotok nem pedig az hogy beleüssétek az orrotokat az én dolgaimba. Szimatoltok mint a vadászkutyák hogy merre járok, mit csinálok, nyomoztok mint Columbo hadnagy és a fantom-felesége miközben édes drága Nikolkám a ruha mit kimostunk nem teregeti fel magát a fugára, meg nem vasalja ki és hajtogatja össze magát és nem rendezi el magát a szekrények polcain. Ugyanúgy az edények sem mosogatják és törölgetik el magukat-- ja és ez a kedves hugomnak is szól. Én a főzéssel-sütéssel kiveszem a részemet a háztartásból úgyhogy lássatok a magatok dolga után és viselkedjetek is!!! Másokra tudtok ujjal mutogatni hogy nem a nőknek megszabott norma szerint élnek de vajon a ti kezetek tiszta e? Az is külön megér egy misét hogy a postásunk dolga az lenne hogy kihordja a leveleket és a számlákat anélkül hogy híreket is hordana vele mert hogy én kinek mit adok fel a postán az énrám tartozik és senkinek semmi köze hozzá, a postahivatalnak is csak annyi hogy továbbítsa nektek meg semmi!
- A rendes, normális feleségednek sincs hozzá köze hogy te megcsalod azzal a szutyokkal? -visibált Vanda megbotránkozva. - Hogy megalázod őt ország-világ előtt? Komolyan ezt érdemli egy olyan gyönyörű, normális és okos nő mint Nikol aki mindent megtesz érted? A kutya is jó dolgában veszik meg jól mondják! Én pedig a húgodként nem nézem tétlenül hogy ilyen orbitális marhaságokat csinálj amivel lejáratsz minket is. Mert az is a nők feladatai között van hogy ügyeljünk családunk jó hírnevére. A postásunk pedig nagyon rendes volt hogy szólt nekem erről, tudod mi nem Budapest többi kerülete vagyunk ahol mindenki azt csinál amit akar a maga kénye-kedve szerint és magasról tesznek a másikra, mi itt Csepelen közösség vagyunk és vigyázunk egymásra. Én is szólok az ismerősnek ha valami hülyeségben utazik, sőt a családjának is megmondom hogy figyeljenek oda rá mert láttam hogy ezt és ezt csinálja és lehet hogy már máshol is erről beszélnek. Ez így tisztességes. Inkább örülj hogy egy igazi közösség vagyunk ahol az emberek figyelnek egymásra, segítenek egymásnak és nagyon összetartanak. Neked is könnyebb egy ilyen csibészbandát vezetned, mi lenne ha széthúznánk nem is tudom mihez kezdenél.
- Így van. -bólogatott hozzá Nikol.
Gergő nevetett.
- Igen persze hát hogyne. Nem kell nekem bemutatni a saját pereputtyomat meg hogy milyen jóság és segítőkészség uralkodik ezen a kies Csepel-szigeten. Ha valakit éppen ki kell csinálni, jól le kell járatni, tönkre kell tenni akkor nagy az összetartás. De ha valaki tényleg bajban van és segítségre szorul mondjuk ruhára, élelemre lenne szüksége akkor csak felhúzzátok a szemöldökötöket majd kisvártatva jönnek az instant népi bölcsességek hogy "segíts magadon és Isten is megsegít" meg "mindenki a maga szerencséjének a kovácsa". Esetleg nagy okosan megkérdezitek hogy minek ment oda. Ha valaki rosszul lesz az utcán teszem azt leesik a vérnyomása vagy a cukra és összeesik ti már egyből tudjátok hogy részeg vagy bedrogozott, majd valaki biztos beviszi a detoxba, bár jóllehet nem is ott a helye. Lényeg hogy felőletek meg is dögölhet ott az a szerencsétlen, senkinek semmi köze hozzá, így járt. De mikor okoskodni kell valaki más életébe, ítélkezni kell, kiröhögni meg szörnyűlködni rajta akkor aztán ott vagytok a legnagyobb elánnal meg mindenkinek minden köze van hozzá ugye kislányok?
- Hogy lehetsz te ekkora kretén??- visibálta Vanda hisztérikusan. - Mikor Ágival füstbement az esküvőd amiatt a nő miatt, mindenki téged sajnált és vigasztalt, lábujjhegyen jártunk körülötted, nagyon aggódtunk hogy valami hülyeséget csinálsz! Egymásnak adták át a kilincset a barátok-rokonok-ismerősök, úgy jöttek mintha haláleset történt volna vagy valami más tragédia. Mind azt kérdezték miben segíthetnek. És még ezek után van képed azt állítani hogy nem jók és rendesek az emberek meg mindenki csak a maga pecsenyéjét sütögeti? Mert te önző vagy bátyus és csak magadra gondolsz, ezért van hogy nem átallod bemocskolni a családunk nevét a hülyeségeiddel, nem gondolsz a te szerető testvéredre aki mindenre képes hogy neked mindig jó legyen, anyánk helyett is anyád vagyok. És nem gondolsz a te normális, szépséges és rendes feleségedre aki szintén érted él. Nekünk te vagy a minden de mi nem számítunk neked. Különben nem tartanád a kapcsolatot azzal a hitvány némberrel aki tönkretette mindannyiunk életét és akinek még a nevét se vagyok hajlandó kiejteni mert annyira gyűlölöm és megvetem! De meg fog fizetni, nagyon drágán meg fog fizetni azt borítékolom!!! Mert én mindenre képes vagyok csakhogy megóvjam a házasságod Nikollal.
- Igen hugi? És még azután is ragaszkodsz Nikolhoz hogy tudomásodra jut hogy ő ténylegesen megcsalt? Hogy szeretőt tart mellettem már jó ideje?
Nikol erre elsápadt, Vanda egyből rávágta:
- Fogadjunk ezt most találtad ki a magad védelmében, hogy mentegesd a te hűtlenségedet. Nikol soha nem tenné ezt velünk, mert ő mint mondtam normális és nagyon jó családból van.
- Még most is ezt tartod? - kérdezte Gergő majd felmarkolta a fiókjából a Nikol hűtlenségét bizonyító fényképeket és átadta húgának. Amaz elkerekedett szemekkel nézte végig.
- Ez nem lehet igaz....Nikol, hogy tehetted ezt a bátyámmal? Válaszolj! Én bíztam benned, melletted álltam, segítettem amiben tudtam...hogy tehetted mégis ezt?
Nikol azonban ura volt a helyzetnek.
- Ha már a bátyádnak csak dísz vagyok az oldalán, muszáj volt valakit találnom aki tényleg utánam érdeklődik és fontos vagyok neki minden tekintetben. Jancsitól annyi törődést kapok amennyit tőled soha. A te hibád mert magányosnak érzem magam veled.
- És ez a megoldás?- kérdezte Gergő. -Ha ezek után sikerül teherbeesned mivel tudod bizonyítani hogy tőlem van a gyerek és nem attól a félnótás tejfelesszájú hülyegyerektől?
- Erre én is kíváncsi lennék. -mondta Vanda. - Ezek után hogy higgyünk neked?
- Jancsinak nem lehet gyereke. Orvosi papírja van arról hogy terméketlen. Nem vagyok hülye, eleve olyan férfival fekszem le aki magtalan és ezt tudja igazolni. A többivel csak szórakozom, cicázgatok. Nem akarom hogy egy szemernyi kétely is legyen abban hogy ha teherbe sikerül esnem akkor az tőled van. Ha kéritek elhozom Jancsi papírját és megmutatom. Így az a veszély nem fenyeget hogy más gyerekét neveled majd.
- Rendben van már ha igaz. De hogy tudnám azt elviselni hogy rajtam kívül mással is viszonyod van? Hogy idiótát csinálsz belőlem?
- Ahogy én elviselem hogy azzal a nővel viszonyod van!
- Nincs! És ha lenne is, én férfi vagyok megtehetem. Az én jóhírem nem bánja meg! Az én méltóságom nem lesz kevesebb tőle. Nekem jogom van hozzá és a társadalom elnézi ha egyszer azt látják hogy a családomat jól ellátom, semmiben sem szenvedtek hiányt, számíthattok rám mindenben. De ha te rólad kiderül édesem hogy kikapós vagy, ne ülj be itt egy eszpresszóba se meginni valamit mert a kiszolgáló személyzet szépen óvatosan beleköp abba amit kivisz neked, nem beszélve arról hogy már nem dicsekedhetsz Pamelával szemben sem azzal hogy téged bezzeg mennyire szeretnek az emberek vele ellentétben. De ne aggódj szívem mert csak nagyon kevesen tudják aki pedig tudja az a családunk iránti tiszteletből mélyen hallgat vele. Ne aggódj mert tettünk róla hogy ne derüljön ki. De más férj az én helyemben nem így cselekszik hanem útilaput köt a talpadra és nem csinál abból titkot miért döntött így. Én úriember voltam és az is maradok. Nem most tudtam meg hogy ez van hanem még tavaly nyáron mikor a képek készültek . Akkor Nikollal megegyeztünk hogy ő diszkréten folytathatja ha ettől boldog csak ne derüljön ki mert nagy szégyen lesz. Ennek ő meg is felelt maximálisan hisz nem hallod sehol vissza hogy félrejárkál, megkapja továbbra is a nagy tiszteletet, elismerést ami a feleségemként és egy nagyon jó család szépséges és bájos lányaként őt megilleti, tehát nem tudják és ha rajtunk múlik nem is fogják tudni. Nikol amúgyis óvatosabb lett sokkal azóta és ennek szellemében nem szólt Erikával kapcsolatban sem. Ezt nem tudják hogy mit tesz Nikol mindenki háta mögött mert intelligensen kezeljük a helyzetet úgyhogy ezért is foglalkozik mindenki azzal hogy mit küldtem a postán és kinek holott azzal még nem áll meg a hűtlenség,megcsalás vádja. Megkönnyebbülhettek igazán. Ezért is mondom hogy a bolhából pumpáljátok fel az elefántot. Az még nem megcsalás meg a családom lejáratása ha valakinek küldök valamit.
- Jó de kinek? Annak a nőnek? Hogy Nikol félrelépett az is az ő hibája. Miatta nem törődtél annyit vele és szegényke máshol keresett vigaszt. Úgyhogy ezért is az a némber a felelős. És ezt is behajtjuk rajta!
- Sőt még a rossz időről is ő tehet meg arról is hogy a sör meleg és te egy idióta vagy! Milyen jó hogy Pamela itt van, igazán hálásak lehetünk neki, van akire mindent ráverjünk és van akit elővegyünk és hibáztassuk ha valami hülyeséget csinál bármelyikünk vagy valami nem úgy jön össze ahogy elterveztük. Mit számít hogy alig látjuk? Lényeg hogy nem kell nekünk semmiért se felelősséget válllalni mert itt van ő bűnbaknak és azért is elviszi a balhét amihez semmi köze nincs!
- Te akartad így! Te hajtogattad annak idején hogy mindenért ő a hibás te pedig csak áldozata vagy a helyzetnek. Úgy bántunk el vele ahogy te kívántad. A pénztártól távozóban reklamációt nem óhajtunk elfogadni.- mondta Nikol határozottan. - Amúgy meg miértis kellett neked ajándékot küldened a közellenségünknek? Erre a kérdésre szeretnék választ. Jogom van tudni a feleségedként.
- Csupán a véradást köszöntem meg vele, ennyi és nem több.
- Tudod jól hogy mi erről a véleményünk. Amennyiben így van, tökéletes hülyét csináltál magadból te szerencsétlen. Mintha nem tudnád hogy számítás volt az egész, hogy miért csinálta igazából! Ugyanolyan számító kis csaló mint mi, csak ő még kezdő és mindenki átlát rajta téged kivéve.
- Egyvalamit nem tudsz erről drágám: Pamela mikor eljött sejtelme sem volt arról hogy nekem kell vér. Gabi nem mondta meg neki az elején, idecsalta azzal hogy valami kedves ismerősén segít hogy idejön vért adni. Pamela csak a véradás után kábé fél órával tudta meg az igazat. Nem tudta előre így nem tehette érdekből vagy szemfényvesztésből. Úgy látom az a nagyon logikus gondolkodásod kezd cserbenhagyni.
Nikol visítva nevetett.
- Hogy te milyen ostoba vagy! Elhiszed te azt annak a másik csalónak is hogy nem tudta előre? Veled aztán mindent meg lehet etetni. Nagyon naív vagy, egy kisgyermek szintjén állsz. Nevetséges vagy!
- Te meg nagyon rosszindulatú! Te mindig a rosszat nézed ki a másikból és neked mindenki ostoba meg naív aki nem olyan cinikus és rosszhiszemű mint te.
- Komolyan? Én veled ellentétben nagyon jó emberismerő vagyok és jóhiszemű vattacukros álomvilág helyett két lábbal a földön járok úgyhogy aki trükközni próbál errefelé annak korábban kellett volna felkelnie mert felismerem a szándékát és leleplezem, meg már csak a móka kedvéért meg is szégyenítem nyilvánosan. Olyan jókat szórakozom ilyenkor. Annyira szeretek nevetni az ilyen idiótákon.Inkább hálásnak kéne lenned hogy a feleséged ennyire józan, életrevaló és szemfüles. Nélkülem már ki tudja hányan csaptak volna be és fosztottak volna ki, bolond lesz akárki nem bepróbálkozni nálad ha te ekkora balek vagy! Még jó hogy mi Vandával itt vagyunk és nagyon erős védvám- rendszer van körülötted nekünk köszönhetően.
- Úgy-úgy. Teljesen igazad van Nikolkám!- hagyta rá Vanda.
- Na hát nem is haragszol a sógornődre amiért félrelépeget?- kérdezte Gergő cinikus vigyorral. Bizonyisten nem tudta már sírjon e vagy nevessen a két nőn.
- Ne tereld a témát bátyus! Lényeg az hogy Nikol dolgát nem tudják az emberek csak mi. Ami pedig minket illet, a saját jól felfogott érdekünkben hallgatunk, nem szellőztetjük sehol. Még csak az hiányzik hogy az a trampli is megtudja mert akkor aztán vérszemet kap és nézhetünk. Azt kell mindenhol mutatni hogy nálunk minden tökéletesen rendben van, ti ketten pedig elképesztően boldogok vagytok és minden gondotok az hogy a baba minél hamarabb összejöjjön. Inkább azzal foglalkozzunk ami miatt mások a nyelvükre vesznek.
- Neked aztán ez a legnagyobb problémád! Hogy mit mondanak meg mit gondolnak mások! Ez tölti ki azt a sivár,szegényes életedet...
- Ha téged nem érdekel a közvélemény csibészvezérként meg hogy miket suttognak rólad akkor azt javaslom mondj le a tisztedről és költözz ki az erdőbe. Majd lesz nekünk más aki jóval rendezettebb életet él, nincsenek kétes dolgai és akinek nem mindegy hogy mit beszélnek róla mert jól akarja csinálni a dolgait és a közösséget összetartja normálisan. Egyre többen kezdik látni hogy bevásároltunk veled, egyre többen kérdőjelezik meg hogy tényleg te vagy e a mi emberünk, egyre többen mondják azt hogy alkalmatlan vagy a vezetésre. Ha meg nekiállsz azzal a perszónával bratyizni még csak haveri szinten is, méginkább elpártolnak mellőled. Nem csak én tartom azt hogy minden az ő hibája hanem itt szinte mindenki azon a meggyőződésen van hogy ő a felelős egyedül mindenért. De ez neked is jó addig míg nem kezdenek el téged is hibáztatni vele együtt. Sokat tettem azért hogy rád mint áldozatra tekintsen mindenki, mert a sajnálat és részvét jó ha profitálsz belőle. Ne feledd mennyi áldozatot hoztam! Ezek után elvárom hogy Nikollal nagyon rendes és normális házaséleted legyen és ezért te mindent megtegyél. Én a legjobbat akarom neked. És most megnézem én is milyen szégyentelenségek vannak ebben az úgynevezett naplóban. Ne aggódj mert nem fogjuk sehol se mutogatni hiszen nettó égés ez a családunkra nézve.
- Adjuk vissza inkább neki. -mondta Gergő.
- Miért nem küldted ezt is el akkor a postán azzal a csomaggal? - kérdezte Nikol.
- Nem mindegy az neked?
- Nem mert finoman szólva is sértő rám nézve hogy ennek a nőnek a naplója egyáltalán hozzád kerülhetett. Ő adta oda mi hogy olvasd el és gondolkozz el azon hogy mennyire odavan érted?!
- Rám nézve meg a Jancsikázás sértő. Hogy az a tejfelesszájú, taknyos kis szerencsétlen meg tud kapni téged! Én küldtem egy kis ajándékot Pamela születésnapjára hogy megköszönjem neki a véradást mert akár taktika volt részéről az egész akár nem, mégiscsak megmentette az életem és ennyivel tartozunk neki. Vagy akár úgy is vehetjük hogy a véradással ő is befejezte a számlája kiegyenlítését felénk azokért amiket leművelt eddig, tehát békénhagyhatjuk egyszer és mindenkorra, amennyiben ő is így tesz. Végre elértük azt az üdvös állapotot hogy senki nem tartozik senkinek semmivel.
- Azt csak te hiszed bátyus. Jó hogy mihelyst megkapta a szülinapi ajándékát futni fog megint utánad mint a pincsikutya mert te biztattad ezzel a gesztussal. Bolond lesz nem kihasználni ezt. Akkor aztán meg hogy koptatod le? És mit fognak szólni az emberek? Mert igenis nem az számít ami valóban történt hanem hogy mit hisznek. Persze te nem tudhatod mert mindig nekem kell magyaráznom a bizonyítványodat. Attól meg az Isten mentsen hogy megtudják ő volt a véradó. Bele se merek gondolni mit fognak ezek után mondani rólunk...ő meg hogy ki fogja ezt aknázni hogy lekenyerezze a többieket. Végén még ő lesz a kis hősnő mert a kezére játszottál!! Ha csak ennyi lett volna akkor szólhattál volna nekem vagy Nikolnak hogy adjunk neki egy kis összeget a véradásért, abból aztán azt venne magának amit akar te meg nem kerülnél vele semmilyen kontaktusba.
- Nem venne semmit mert nem fogadná el tőletek. Sőt nem teszitek ki az ablakba amit kaptok tőle ezért a megalázó gesztusért. Ti ahogy viselkedtek vele, még jobban magunk ellen fordítjátok pedig lehetne ezt másképpen is, civilizált emberek módjára.
Nikol megint visítva nevetett.
- Mi csak a helyén kezeljük ezt a kis szutykot és a vele való ügyünket. Mert mindent és mindenkit a helyén kezelünk nem úgy mint te.
- Ja hát persze. Főleg te Nikol. Istennek képzeled magad azt hiszed jogod van ítélkezni bárki fölött meg jogod van bárkit elkaszálni örök életére egy-két rossz döntése miatt miközben te is hibázol eleget!
- Te még véded ezt a kis nyomorultat! Kilóg a lóláb nem kicsit. A húgodnak igaza van hogy te valójában szereted a rongybabát és próbálsz neki a hátunk mögött kedvezni! Úgylehet ő se szaladna utánad ha nem látna biztató jeleket. Kettőn áll a vásár mindig minden esetben. Bolond ez a némber de nem annyira hogy olyan szekér után szaladjon ami egyáltalán nem veszi fel.
- Ha fel is veszi csak azért mert szórakozni akar egy kicsit a kocsis. Hidd el a bátyám téged imád, semmi komoly szándéka nincs ezzel a rüfkével csak egy kis szeszély mint nálad az a Jancsi gyerek. De tudd meg hogy vége ennek a kis játéknak mi nem fogjuk ezt hagyni! - vette át a szót Vanda.
- Jól van édeseim akkor én se fogom hagyni Nikolnak a kis paprikajancsiját. Valamit valamiért.
- De Nikol teljesen diszkréten szórakozik vele, nem tudják mások. Ellenben téged mindenhol beszélnek.
- Neked csak az emberek véleménye számít, mint mondtam ez tölti ki az életed. Megérkeztünk megint ide. Még egy öregasszonynál is rosszabb vagy kedves hugom! Nekem nincs semmilyen viszonyom Pamelával, a lehetetlennel egyenlő hogy valaha is legyen köztünk valami mert nem bocsát meg nekem. Sikerült magamra haragítanom véglegesen. De Nikol igenis hülyét csinál belőlem ezzel a magát denevérembernek képzelő pojácával, ő az aki elárulta és leköpte a házasságunk szentségét. Ha igazán szeretne nem csalna meg hanem némán tűrne mint Ági. Pamelának meg bőven okoztam szenvedést, igazság szerint nem érdemeltem volna meg a segítséget tőle akkor se ha tényleg érdekből tette. Mi meg most is hogy bántunk vele? Hogy köszöntük meg neki? A farsangi bulin nem ő viselkedett ocsmányul hanem mi. Nem ő állított ki magáról szegénységi bizonyítványt hanem Nikol meg jómagam. Nem neki kéne szégyenkeznie és elgondolkoznia magán hanem nekünk mindhármunknak. Én azért hogy tényleg ne érje szó a ház elejét a lányok mellé álltam, mármint Ági és Nikol mellé de valójában mindannyiunk helyett szégyellem magam úgy leszerepeltünk morálisan. Mert az égegyadtavilágon senki de senki nem érdemel olyan bánásmódot mint amit mi Pamelának adtunk. Ő valójában tényleg nem érdemli meg ezt a sok rosszat amit eddig tőlünk kapott mert igazából nem rossz ember csak más mint mi. De mindenki azt adja ami tőle telik. Tőlünk úgy látszik csak a piszkoskodás úgyhogy nézzünk egy kicsit magunkba miért csak ezt tudjuk produkálni.
- Na álljon meg a menet!- visította Vanda. - Kettőjük közül ki teszi le az ételt az asztalodra nap mint nap? Kinek a jóvoltából élünk ilyen nagy lábon? Kinek van neve, jó családi háttere, befolyásos kapcsolatai, ki intéztet el neked mindent soron kívül, ki a nagy szépség akit mindenki irigyel a nők közül, míg az összes férfi rád irigy hogy ilyen tüneményes álom felesége van! Elfelejtetted tán a régi időket mikor egyik intézetből a másikba dobáltak minket, néhol minden napot egyesével kellett ügyesen túlélni mert nem volt egy pártfogónk se aki szót emel értünk és megkönnyíti a helyzetünket? Vagy amikor te leszereltél a sorkatonaságtól és visszajöttünk ide mindent a nulláról kellett kezdenünk. Hányszor feküdtem le éhgyomorral azért hogy neked jusson eledel bőven? Hány undorító mocskos elhízott bűnronda vén kéjenc rendőrnek, nagynevű pártembernek, katonatisztnek adtam oda magam azért hogy te fel legyél öltöztetve mint egy gróf mert csóré seggel nem lehet se csibészvezérnek sem egy jó családból származó menőcsaj vőlegényének lenni? Hogy kerülsz így be a legjobb körökbe ha nem vagy tisztességesen felruházva? Hagytam hogy alkoholtól bűzlő kőgazdag mocskos perverz öreg potentátok, Kádár elvtárs legjobb emberei azt csináljanak velem az ágyban amit akarnak, amit a legutolsó cafkákkal szokás leművelni azért hogy te itt azt csinálj amit akarj, hogy a királyságod itt állam legyen az államban! Megtehettem volna hogy elmegyek a papírgyárba vagy akármelyik más üzembe váltott műszakban tolni a melót de én azt akartam hogy te mindenből a legjobbat kapjad meg. Inkább táncoltam nekik meg lefeküdtem mindegyikkel amennyiszer akarták csakhogy pénz üsse a markunkat, sok-sok pénz. Mert a ruha és a pénz teszi az embert. Úgyhogy becsüld meg magad és Nikolt nagyon értékeld mert ha ő nem lenne a szemétdombon rohadnánk el bizisten. Vannak neki is apró kilengései de kinek nincsenek? Emberek vagyunk mindannyian. Ameddig mások nem szólják meg hadd csináljon amit akar kedvére. Lényeg hogy senki meg ne tudja és az ínséget ne ismerjük meg újra.
Gergő belátta hogy nem érdemes ezzel a két nővel vitatkozni. Meg is mondta erről a véleményét:
- Én nem kértem soha hogy áruba bocsásd magad de mindegy is mert csak elbeszélünk egymás mellett. Egy biztos: veled meg a kedves feleségemmel vitába szállni annyi mint galambbal sakkozni. Feldönti a bábukat, leszarja a sakktáblát aztán vígan szökdel hogy ő nyert. Megyek és kiszellőztetem a fejem mert ott vagyok én veletek mint a mádi zsidó. Cirkuszba meg színházba biztos nem kell járnom, megkapom a műsort ingyen tőletek.
Azzal vette kabátját és az ajtó felé indult.
- Csaknem a szőröstalpú medvetáncoltató idegbeteg vérnyuladhoz indulsz? - kiabálta Nikol.
- És ha igen akkor mi van? Te mehetsz addig Batman Jancsihoz. Délután van gyerekek szabad foglalkozás mint régen a kóterban.
- Nem vagy te normális. Elment a józan szépeszed. Az a boszorkány így megbabonázott téged. Mióta felbukkant csak a bajok jönnek. Megfizettek ezért mind a ketten úgy éljek én. -visibálta Vanda. - Majd viselitek mindketten a következményeket!!! De leginkább ő nem ússza meg !!

Gergő bevágta az ajtót maga után és alig várta hogy kint legyen a szabad levegőn.
Később azonban megnyugodhatott a két nő mert a Pamela figyelésével megbízott csibész azt állította hogy sem aznap délután vagy este sem a korábbi napok bármelyikében nem látta ő vagy a többi társa Gergőt Pamela körül. A fiatal özvegy amúgyis csak dolgozni meg bevásárolni jár el otthonról, kerüli az emberek társaságát, édesanyján és két barátnőjén kívül nem találkozott senki mással az elmúlt időszakban. Ami az aznap délutánt és estét illeti, Gergőről megtudták hogy Rizmajerben ütötte el az időt Patrik, Norbi és még néhány fiú társaságában, igaz lányokkal is szórakozgattak de semmi komoly. Pamela hazament a munkából és ki sem mozdult utána otthonról, tehát aggodalomra semmi ok, mondhatni tényleg a bolhából fújják fel az elefántot. De továbbra is úgy tartotta a két nő hogy jobb félni mint megijedni, no meg az ördög nem alszik. Vagy ahogy az általuk nagyrabecsült Lenin elvtárs mondotta régen: " Jó dolog a bizalom de az ellenőrzés még jobb!"

A legszebb az volt ebben a történetben hogy mindezekből Pamela semmit nem sejtett. Arról sem hogy titokban követik Nikol csatlósai akik mindenről beszámolnak a két nagy ellenségének, sőt még a telefonbeszélgetéseit is lehallgatják Nikol rendőr ismerősei, bár sok dolguk nincs hiszen alig beszél valakivel és semmi olyat ami számukra érdekes. De egy szó mint száz Pamela egy tyúklépést nem tesz anélkül hogy Nikol és Vanda erről tudomást nem szerezne. Nagyon odafigyelnek rá.
És arról sincsen semmi sejtése hogy a Csepel-szigeten mekkora családi balhé áll miatta napok óta és nem telik el úgy nap hogy ne lenne ő így vagy úgy megemlegetve a Szigetváry-famíliában.

Pedig ha tudná.... de nem tudja!

Még nem tudja...még....

A botrányos farsang után---

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Oratus alkotást töltött fel A gondoskodó Emily címmel a várólistára

aphrodite bejegyzést írt a(z) Véget ért című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A gyászoló című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fésztufész című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Levél című alkotáshoz

aphrodite alkotást töltött fel Ikerlángos rémtörténet címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) halk kopogtatás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) halk kopogtatás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Van nekem címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 99. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) A lajtorja 98. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Őszapóka című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Őszapóka című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Utolsó találkozás című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az öröklétező szózata című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nyisd ki az esélyek ajtaját című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

dpanka bejegyzést írt a(z) Levél című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021