HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 76 Tagok összesen: 1951 Írás összesen: 53244 |
|
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2021-08-25
A lajtorja 93.12. Jöjjön el a Te országod (Negyedik Könyv, folytatás) -Szeretem ezt a János gyereket - mondta egyik este Teréz. lefekvéshez készülődve a hálószobában. Szombat este volt, a fiúk éjfélig tarokkoztak a verandán az apjukkal. A negyedik játékos Evetovics János volt Teréz ágya szélén ülve hozzátette: Finom, úri modorú fiú. Szelíd, jólelkű. Azt hiszem, ha valakiről, róla el lehet mondani, hogy az a fajta ember, aki még a légynek sem tud ártani. Jenő úr erre a monológra csak hümmentett egyet a másik ágyon. Teréz felnézett, nem tetszett neki, hogy a férje nem válaszol, nem erősíti meg, igen, bizony, tényleg így van, én is kedvelem őt, és a többi, és a többi. -No mi van hát? Nem így van? -Biztos így van, ha maga mondja - felelte az ura. Megigazította csontos lába szárán a hálóinget, s bebújt az ágyába. -Jóccakát! -Magának is - válaszolta az asszony némiképp meglepve, és megsértődve. Lefekvés előtt ugyanis szoktak még beszélgetni, ez most valami új volt. Lefeküdt, ő is magára húzta a takarót, s kinyúlva a kezével az éjjeliszekrényhez, eloltotta a kislámpát. Imádkozás előtt hosszan töprengett, mi történt, mi történhetett az este folyamán? Mert, érezte, valaminek történni kellett. Aztán, már éppen belekezdett az esti imába: "az Atyának a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében", amikor váratlanul megszólalt a sötétben a másik ágy felől Dósa Jenő. hangja -Belépett a nyavalyás az Ébredő Magyarokho'. No, ha én egyszer megtudom, hogy a fiúk belépnek valahova, valami istenverte pártba, derekukat töröm le! -Mert mi baja van az Ébredő Magyarokkal? - éledezett Teréz. -Semmi. Azt se tudom jószerivel eszik-e vagy isszák őket. Ez nem teljesen volt így, Dósa Jenő, már csak hivatalánál fogva is teljes mértékben tisztában volt a politikai élettel. -Akkor? Jenő úr erre már nem válaszolt. Az asszony néhány perc múlva meghallotta a másik ágy felől egyenletes, mély lélegzését. A tarokkozók tudják, hogy a holi leosztások nem túl gyakoriak, van úgy, hogy estéről estére hiába vár az ember egy igazán jó zsugát. Pedig ezek jelentik a játék a sava borsát, amikről még hosszú évek elmúltával is beszél az ember. Ezen az estén azonban már az első parti egy különleges leosztással indult. János volt az osztó. Keverni kezdte a paklit. Jó alaposan átpörgette a lapokat hosszú ujjaival. Dósa Jenő rászólt: meggyullad!, - vagyis, hogy elég, mármint a keverésből. Hozzátette: ossza már! Zsugás ugratások ezek. Úgy szoktak válaszolni kártyás körökben az ossz-szamár-ra, hogy hamar, ha akarja! (Ha marha akarja) János azonban, természetesen, nem mert így válaszolni főjegyzőúrnak, aki simán az apja lehetett volna, hanem piros fülekkel, nagy sebesen osztani kezdett. Jobb-felé kell osztani a tarokkban, az óra járásával ellenkező irányba, s a játék is ebbe az irányba megy. Az ütni-hívni kártyajátékok közül egyedül a bridzsnél haladnak fordítva, vagyis az óra járásával megegyezően. Az ötvenkét lapból először ötöt-ötöt osztanak szét, majd kiteszik középre a talon hat lapját, s ezután még négy-négy megy körbe. Amíg az összes lap ki nincs osztva, addig tilos a kártyához nyúlni, így kívánja az illem és az etika. Aki ez ellen vét, azt megbünteti tarok-isten, (pocsék lapjárással) s kigolyózzák az úri társaságból Jenő úr felvette a kártyáját, és elámult rajta: a kilenc lapból nyolc lap tarok volt (római számokkal jelölt lapok). Tizenkilencessel kezdődött, és a pagát, az egyes számú tarok, ami egyébként honőr, mégpedig "ő" a "kis-honőr" zárta a sort. Volt még egy káró dáma a kezében. Tisztára pagát ulti lap, örvendezett, bár örömét póker arc mögé rejtette. Mivel János osztott, aki tőle balra ült, ő kezdte a licitet. -Három - mondta. -Kettő - válaszolt Laci a jobbján, a skíz és négy kis-tarokk birtokában. -Passz - folytatta Lajcsi az apjával szemközt. Nála a nagy-erejű húszas lapult, ami bár tényleg nagy-erejű, de nem honőr és így nem lehet rá licitálni. -Egy - zárta le a kört Evetovics János a sor végén, feszélyezetten vigyorogva, hiszen hát a második legnagyobb, ám de mégis üthető, s szintén honőr huszonegyes volt nála. -Tartom - mondta fölényesen Jenő úr. Pssz, passz, passz következet, s ezzel a licit le is zárult. A taloncsere után Jenő úron volt a sor, neki kellett nyilatkozni. -Hívom a nagy-erejű, és remélhetőleg ellenem el nem fektetett húszast a pagát-ultival a falig. A tarokkozók értik a módját, hogy elkerekítsék. A többiek elpasszolták. No már most a helyzet az volt, hogy a három honőr, a skíz, a huszonegyes és a pagát három különböző kézben volt. Ez sohase jelent egy egyszerű, sima lefutású partit, hiszen mindig fennáll a lehetősége, hogy a skíz elfogja a huszonegyest, ami nagy dicsőséget és sok pénzt jelent neki, de nagy szégyen és veszteség a kárvallottra nézve, aki kalapot kap a fejére, és ő lesz a "polgármester" A kalapot viselnie kell az este folyamán végig, de legalább is mindaddig, amíg egy újabb huszonegyes-fogás másvalakivel meg nem történik. Laci indult és egy kis kőrt vágott ki középre, a következő felkiáltás kíséretében: -Körci-börci fúr farag és csicsog! Hiába volt azonban az ármánykodás, ami apja tarokkjainak fogyasztását célozta volna. Főjegyzőúr minden nehézség nélkül hozta a pagát ultit. Amikor már csak két lap volt a kezekben körbe mutatott és sorra megmondta kinél mi van. Evetovics Jánosra került a sor. -Káró dáma és a hetes számú tarokk. Nevetett. -De nálam a kilences van. Most azt hívom, és a hetesed beleesik! János elképedve pillantott rá. -Honnan tetszik tudni, mi van nálam? -Onnan fiam, hogy figyelek! - mondta Dósa Jenő komoly képpel, de belül mulatva a fiú csodálkozásán. A tarokk egy beszélgetős, laza társasági kártyajáték. A partik között, amíg az osztás tart, trécselnek, tréfálkoznak. Elhangzik egy-egy vicc. Ismeritek? Egy elefánt egyszer....Várj, én jobbat mondok. Móricka az iskolában.... Lajcsi osztott éppen. Dósa Jenő odafordult Evetovics Jánoshoz, és évődő hangon megkérdezte: -No és fiam veled mi van? Hogy ityeg a fityeg? -Sehogy Jenő bátyám - válaszolta a fiú szemét lesütve, mint aki rejteget valamit. Dósa Jenő sasszemét nem kerülte el a mozzanat. Lecsapott rá, mint héja az egérre. -Hogy érted? Sok a munka? -Sok. Az is hát. -Hallom, minden éjszaka a Nagymező utcában vagy? -I..igen, csak néha nem, mint most például. -Ilyenkor ki viszi a bótot? -Van egy helyettesem Both Pista. Zsidó gyerek, de rendes, megbízható. A lapok az asztalon feküdtek, lehetett volna folytatni a játékot, főjegyzőúrnak azonban még kérdezősködni tetszett. -Mindent átvettél apádtól? -Nem csak a Casinót és a Moulin Rouge-t. Dósa Jenő, mint aki a vesébe lát: -De van még valami, ami böki a csőröd. Ugye csak? János zavarban volt. Ismerte a házigazda nagy-nagy politika-ellenességét, nem szívesen beszélt erről, de itt ezen a ponton már nem volt visszaút. Szemlesütve rebegte. -Beléptem az Ébredő Magyarok Egyesületébe Jenő bátyám. Akkoriban rengeteg ilyen apró-cseprő magyarkodó pártocska volt, jobbára ártalmatlanok: a Turul Szövetség, a Szabad királyválasztók, a Legitimisták, és még hosszan lehetne sorolni. Egy közös volt bennük: a dühös tenni vágyás. -Micsoda? Jenő úr már a lapja után nyúlt eres, csontos nagy kezével, e szavakra azonban visszahúzta a kezét, s úgy nézett a szerencsétlen hebegő-habogó fiúra, mint óriáskígyó, az aprómajomra. -No igen- szabadkozott a gyerek. -Úgy éreztem tenni kell valamit ebben az országban azért, hogy... Jenő úr, mint a kőszikla az asztalfőn. Kortyolt a borából. Jóféle kadarka volt az asztalon előttük, s pogácsa a tálban. -Osztán mit tesztek? Laci élesen ránézett az apjára, nem kellene talán, de Jenő úr hajthatatlan volt. Emelt hangon megismételte a kérdést. -Azt kérdezem, mit tesztek, azon kívül, hogy járatjátok a bagólesőtöket? János habozott. Mit mondjon ő most erre? Gyűlésezünk, tüntetünk, vitatkozunk. Ez nem sok ezt nem mondhatja. De van még valami. Nagy, komoly dolog, komolyan az. -Árnyék-kormányt állítottunk fel mind a hatvannégy vármegye tekintetében. Mert szentül hisszük, hogy az elcsatolt területek egyszer visszatérnek, s akkor ugye ott a közigazgatásnak flottul kell majd működni az első pillanattól kezdve! Dósa Jenő egy rémségesen hosszú pillanatig meredten nézett a vendégre, majd hatalmas hahotára fakadt. -Micsoda? Hogy árnyékormányt? Ez jó! Ha, ha, ha! A szemét törülgette, nagy-sokára tért csak magához. Feszült hangulatban ért véget a kártyaparti. Még volt egy huszonegyes fogás, kalap került Dósa Lajcsi vöröses-szőke fejére, aztán skíz oszt nem oszt, s kész vége volt. Laci a kertkapuig kísérte a barátját. -Ne is törődj vele - biztatta a lekókadt kedélyű fiút. -Tudod milyen az Apu. Mindenkit zrikál. Most te voltál soron. Kezet fogtak a kapunál. -Semmi baj - próbált nevetést erőltetni magára Evetovics János. - Lehet, hogy apádnak van igaza! Kilépett az utcára. Sötét volt, csak a sarkon világított halványan az oszlop tetején a lámpafény. Valahol ugatott egy kutya. Laci egy pillanattal később hallotta, hogy berúgja a motort, majd a távolodó gép jellegzetes hörgő, rekedt berregését. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: A farkasok dala / Lied der Wölfe címmel Tóni alkotást töltött fel Radnóti Miklós: Járkálj csak, Wandeln nur címmel Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Jörgné Draskóczy Ilma: Élet ? halál / Leben ? Tod címmel eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Ady Endre: Egy jövő költő / Ein zukünftiger címmel Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023 ![]() ![]() ![]() |