HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 4 Tagok összesen: 1947 Írás összesen: 52873 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2021-08-25
A lajtorja 93.12. Jöjjön el a Te országod (Negyedik Könyv, folytatás) -Szeretem ezt a János gyereket - mondta egyik este Teréz. lefekvéshez készülődve a hálószobában. Szombat este volt, a fiúk éjfélig tarokkoztak a verandán az apjukkal. A negyedik játékos Evetovics János volt Teréz ágya szélén ülve hozzátette: Finom, úri modorú fiú. Szelíd, jólelkű. Azt hiszem, ha valakiről, róla el lehet mondani, hogy az a fajta ember, aki még a légynek sem tud ártani. Jenő úr erre a monológra csak hümmentett egyet a másik ágyon. Teréz felnézett, nem tetszett neki, hogy a férje nem válaszol, nem erősíti meg, igen, bizony, tényleg így van, én is kedvelem őt, és a többi, és a többi. -No mi van hát? Nem így van? -Biztos így van, ha maga mondja - felelte az ura. Megigazította csontos lába szárán a hálóinget, s bebújt az ágyába. -Jóccakát! -Magának is - válaszolta az asszony némiképp meglepve, és megsértődve. Lefekvés előtt ugyanis szoktak még beszélgetni, ez most valami új volt. Lefeküdt, ő is magára húzta a takarót, s kinyúlva a kezével az éjjeliszekrényhez, eloltotta a kislámpát. Imádkozás előtt hosszan töprengett, mi történt, mi történhetett az este folyamán? Mert, érezte, valaminek történni kellett. Aztán, már éppen belekezdett az esti imába: "az Atyának a Fiúnak és a Szentlélek Istennek nevében", amikor váratlanul megszólalt a sötétben a másik ágy felől Dósa Jenő. hangja -Belépett a nyavalyás az Ébredő Magyarokho'. No, ha én egyszer megtudom, hogy a fiúk belépnek valahova, valami istenverte pártba, derekukat töröm le! -Mert mi baja van az Ébredő Magyarokkal? - éledezett Teréz. -Semmi. Azt se tudom jószerivel eszik-e vagy isszák őket. Ez nem teljesen volt így, Dósa Jenő, már csak hivatalánál fogva is teljes mértékben tisztában volt a politikai élettel. -Akkor? Jenő úr erre már nem válaszolt. Az asszony néhány perc múlva meghallotta a másik ágy felől egyenletes, mély lélegzését. A tarokkozók tudják, hogy a holi leosztások nem túl gyakoriak, van úgy, hogy estéről estére hiába vár az ember egy igazán jó zsugát. Pedig ezek jelentik a játék a sava borsát, amikről még hosszú évek elmúltával is beszél az ember. Ezen az estén azonban már az első parti egy különleges leosztással indult. János volt az osztó. Keverni kezdte a paklit. Jó alaposan átpörgette a lapokat hosszú ujjaival. Dósa Jenő rászólt: meggyullad!, - vagyis, hogy elég, mármint a keverésből. Hozzátette: ossza már! Zsugás ugratások ezek. Úgy szoktak válaszolni kártyás körökben az ossz-szamár-ra, hogy hamar, ha akarja! (Ha marha akarja) János azonban, természetesen, nem mert így válaszolni főjegyzőúrnak, aki simán az apja lehetett volna, hanem piros fülekkel, nagy sebesen osztani kezdett. Jobb-felé kell osztani a tarokkban, az óra járásával ellenkező irányba, s a játék is ebbe az irányba megy. Az ütni-hívni kártyajátékok közül egyedül a bridzsnél haladnak fordítva, vagyis az óra járásával megegyezően. Az ötvenkét lapból először ötöt-ötöt osztanak szét, majd kiteszik középre a talon hat lapját, s ezután még négy-négy megy körbe. Amíg az összes lap ki nincs osztva, addig tilos a kártyához nyúlni, így kívánja az illem és az etika. Aki ez ellen vét, azt megbünteti tarok-isten, (pocsék lapjárással) s kigolyózzák az úri társaságból Jenő úr felvette a kártyáját, és elámult rajta: a kilenc lapból nyolc lap tarok volt (római számokkal jelölt lapok). Tizenkilencessel kezdődött, és a pagát, az egyes számú tarok, ami egyébként honőr, mégpedig "ő" a "kis-honőr" zárta a sort. Volt még egy káró dáma a kezében. Tisztára pagát ulti lap, örvendezett, bár örömét póker arc mögé rejtette. Mivel János osztott, aki tőle balra ült, ő kezdte a licitet. -Három - mondta. -Kettő - válaszolt Laci a jobbján, a skíz és négy kis-tarokk birtokában. -Passz - folytatta Lajcsi az apjával szemközt. Nála a nagy-erejű húszas lapult, ami bár tényleg nagy-erejű, de nem honőr és így nem lehet rá licitálni. -Egy - zárta le a kört Evetovics János a sor végén, feszélyezetten vigyorogva, hiszen hát a második legnagyobb, ám de mégis üthető, s szintén honőr huszonegyes volt nála. -Tartom - mondta fölényesen Jenő úr. Pssz, passz, passz következet, s ezzel a licit le is zárult. A taloncsere után Jenő úron volt a sor, neki kellett nyilatkozni. -Hívom a nagy-erejű, és remélhetőleg ellenem el nem fektetett húszast a pagát-ultival a falig. A tarokkozók értik a módját, hogy elkerekítsék. A többiek elpasszolták. No már most a helyzet az volt, hogy a három honőr, a skíz, a huszonegyes és a pagát három különböző kézben volt. Ez sohase jelent egy egyszerű, sima lefutású partit, hiszen mindig fennáll a lehetősége, hogy a skíz elfogja a huszonegyest, ami nagy dicsőséget és sok pénzt jelent neki, de nagy szégyen és veszteség a kárvallottra nézve, aki kalapot kap a fejére, és ő lesz a "polgármester" A kalapot viselnie kell az este folyamán végig, de legalább is mindaddig, amíg egy újabb huszonegyes-fogás másvalakivel meg nem történik. Laci indult és egy kis kőrt vágott ki középre, a következő felkiáltás kíséretében: -Körci-börci fúr farag és csicsog! Hiába volt azonban az ármánykodás, ami apja tarokkjainak fogyasztását célozta volna. Főjegyzőúr minden nehézség nélkül hozta a pagát ultit. Amikor már csak két lap volt a kezekben körbe mutatott és sorra megmondta kinél mi van. Evetovics Jánosra került a sor. -Káró dáma és a hetes számú tarokk. Nevetett. -De nálam a kilences van. Most azt hívom, és a hetesed beleesik! János elképedve pillantott rá. -Honnan tetszik tudni, mi van nálam? -Onnan fiam, hogy figyelek! - mondta Dósa Jenő komoly képpel, de belül mulatva a fiú csodálkozásán. A tarokk egy beszélgetős, laza társasági kártyajáték. A partik között, amíg az osztás tart, trécselnek, tréfálkoznak. Elhangzik egy-egy vicc. Ismeritek? Egy elefánt egyszer....Várj, én jobbat mondok. Móricka az iskolában.... Lajcsi osztott éppen. Dósa Jenő odafordult Evetovics Jánoshoz, és évődő hangon megkérdezte: -No és fiam veled mi van? Hogy ityeg a fityeg? -Sehogy Jenő bátyám - válaszolta a fiú szemét lesütve, mint aki rejteget valamit. Dósa Jenő sasszemét nem kerülte el a mozzanat. Lecsapott rá, mint héja az egérre. -Hogy érted? Sok a munka? -Sok. Az is hát. -Hallom, minden éjszaka a Nagymező utcában vagy? -I..igen, csak néha nem, mint most például. -Ilyenkor ki viszi a bótot? -Van egy helyettesem Both Pista. Zsidó gyerek, de rendes, megbízható. A lapok az asztalon feküdtek, lehetett volna folytatni a játékot, főjegyzőúrnak azonban még kérdezősködni tetszett. -Mindent átvettél apádtól? -Nem csak a Casinót és a Moulin Rouge-t. Dósa Jenő, mint aki a vesébe lát: -De van még valami, ami böki a csőröd. Ugye csak? János zavarban volt. Ismerte a házigazda nagy-nagy politika-ellenességét, nem szívesen beszélt erről, de itt ezen a ponton már nem volt visszaút. Szemlesütve rebegte. -Beléptem az Ébredő Magyarok Egyesületébe Jenő bátyám. Akkoriban rengeteg ilyen apró-cseprő magyarkodó pártocska volt, jobbára ártalmatlanok: a Turul Szövetség, a Szabad királyválasztók, a Legitimisták, és még hosszan lehetne sorolni. Egy közös volt bennük: a dühös tenni vágyás. -Micsoda? Jenő úr már a lapja után nyúlt eres, csontos nagy kezével, e szavakra azonban visszahúzta a kezét, s úgy nézett a szerencsétlen hebegő-habogó fiúra, mint óriáskígyó, az aprómajomra. -No igen- szabadkozott a gyerek. -Úgy éreztem tenni kell valamit ebben az országban azért, hogy... Jenő úr, mint a kőszikla az asztalfőn. Kortyolt a borából. Jóféle kadarka volt az asztalon előttük, s pogácsa a tálban. -Osztán mit tesztek? Laci élesen ránézett az apjára, nem kellene talán, de Jenő úr hajthatatlan volt. Emelt hangon megismételte a kérdést. -Azt kérdezem, mit tesztek, azon kívül, hogy járatjátok a bagólesőtöket? János habozott. Mit mondjon ő most erre? Gyűlésezünk, tüntetünk, vitatkozunk. Ez nem sok ezt nem mondhatja. De van még valami. Nagy, komoly dolog, komolyan az. -Árnyék-kormányt állítottunk fel mind a hatvannégy vármegye tekintetében. Mert szentül hisszük, hogy az elcsatolt területek egyszer visszatérnek, s akkor ugye ott a közigazgatásnak flottul kell majd működni az első pillanattól kezdve! Dósa Jenő egy rémségesen hosszú pillanatig meredten nézett a vendégre, majd hatalmas hahotára fakadt. -Micsoda? Hogy árnyékormányt? Ez jó! Ha, ha, ha! A szemét törülgette, nagy-sokára tért csak magához. Feszült hangulatban ért véget a kártyaparti. Még volt egy huszonegyes fogás, kalap került Dósa Lajcsi vöröses-szőke fejére, aztán skíz oszt nem oszt, s kész vége volt. Laci a kertkapuig kísérte a barátját. -Ne is törődj vele - biztatta a lekókadt kedélyű fiút. -Tudod milyen az Apu. Mindenkit zrikál. Most te voltál soron. Kezet fogtak a kapunál. -Semmi baj - próbált nevetést erőltetni magára Evetovics János. - Lehet, hogy apádnak van igaza! Kilépett az utcára. Sötét volt, csak a sarkon világított halványan az oszlop tetején a lámpafény. Valahol ugatott egy kutya. Laci egy pillanattal később hallotta, hogy berúgja a motort, majd a távolodó gép jellegzetes hörgő, rekedt berregését. Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
eferesz bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz szilkati alkotást töltött fel a fenyegetőknek címmel sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Lengyelország címmel a várólistára eferesz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz eferesz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) furcsa árny című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Viszontlátás című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Csillaglesen című alkotáshoz Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel furcsa árny címmel a várólistára Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej jeszenyin: A kéregető kislány címmel a várólistára Miléna bejegyzést írt a(z) Évente egy levél című alkotáshoz Madár bejegyzést írt a(z) Rózsavölgyi reggel című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |