HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 5

Tagok összesen: 1931

Írás összesen: 52142

Olidi fűszerolaj
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2021-09-25

A megkésett

Az eső nem volt tekintettel az emelkedett eseményre. Esett. Hullott, mint a hó. Mintha minden cseppje vonakodott volna földet érni. Földet vagy vállat, kalapot, ernyőt.

Szakadozott is a felhőzet, nem is. Olykor fénysugarak aranylottak bele a levegőbe, mint felhőfogytakor, szivárvány ívelése előtt. De csak ígérgettek, hitegettek, mert szivárvány az nem volt. Persze nem is várta senki.

A csöndes társaság közös némasága fölerősített minden egyéb neszezést. A nadrágok szisszentek, a kabátok susogtak, a fűcsomók elhalón ropogak a nyekkenő cipőtalpak alatt, és az az egy, az az egyetlen szoknya sóhajtozott csak minde fölött gyászos lobogással. Mégis mindenki csak arra figyelt. Mint mindig, az anomáliára.

Soha nem látott még senki emberfia tisztes férfiklub ily' meghitt összejövetelén holmi nőszemélyt. Mindenki zavart volt kissé, akadt, ki jobban, az önmaga tűrtőztetése határaihoz vészesen közel, de az illemtudás egyelőre még erősebb volt mind a kíváncsiságnál, mind a felindulásnál. A klub az persze más, az szent hely, oda nő nem teheti be a lábát, de itt mégiscsak semleges területen járnak, ezt a helyet másféle szentségek védik, nem tilthatják ki innen, nem küldhetik el.

Egyébiránt a hölgy esetleg tapasztalt és veszedelmes manipulátor lehetett, gyakorlott idomár, mert egyedüliként lépdelt társasága közt rendíthetetlen' magabiztosan, mely nyugalom már-már közönyként hatott le arcáról. Vagy csupán valóban őszinte volt gyásza, mely lehajtotta fejét s pillantását a cipője orrához szegezte. Tudta pedig jól, hogy számos sanda tekintet pásztázza, tapogatja lénye alakját, amint a kis sokadalom hömpölyögve, folyton alakot váltva halad vele, mint holmi amőba, amely úgy küszködik ottlétével, mint egy valahogyan beléje oltott idegen testtel, amelyet legszívesebben kilökne magából, de ereje kevés hozzá. Óh, azok a gyönge férfiak, s óh, az illemtudás, az ő kegyetlen hóhéruk! Ebben van a nőknek minden titkos varázsereje.

Elöl ment a koporsó, úszott a légben; esőcsillogta, remek bükkfa, tizenkét remegő láb alatta. Egyik-másik meg-megcsúszott olykor a fénylő pázsiton, olyankor rend szerint rándult hozzá egy fegyelmezett arc. Néha több is, ha netán megingott maga a szép faalkotmány.

Néhányan talán irigyelték benne az elhunytat. Ő volt az egyetlen a jelenlévők közül, aki nem ázik.

Haladtak. Gépiesen. Előre.

***

Már alkonyodott. Egyre kevesebben voltak.

A lelkész már leeresztette Bibliáját, amelyből némi jegyzetek kandikáltak elő kíváncsian, s miközben egy ifjú tanonc (aki maga ázott) ernyőt tartott fölé, joviális ábrázattal nézte a sírásók munkáját. Egyre kevesebb választotta el attól, hogy végre kegyeletteljesen, jó munkája fölötti tiszta lelkiismerettel ő is elforduljon végre, s méltóságos szomorúsággal - mert hisz ő minden pillanatban hivatalában van - elballagjon.

Ekkor lépett ki a férfi a smaragdtuják sora mögül. A férfi, aki elkésett. Vagy, aki talán kimondottan nem is sietett. Talán jönni sem akart. Viszont mégis ott állt most, szembefordulva a sárkupaccal, amelyből küszködő lapátok igyekeztek valami tisztes hantfélét összegyúrni. Odaállt, ami mindig jelent valamit. Akkor jelent valamit igazán, ha nehezen hoznak el valakit a lábai.

S végül ott állapodott meg, épp a hölgy mellett. Mert ennek már csak így kell történnie ilyen langyos, lebegő permetesőben.

Megállva hatalmas levegőt vett, ázott ballonja alatt mellkasa mint a fújtató emelkedett majd süllyedt vissza, mint a szándék, amely már csaknem tetté születik, majd közel a célhoz mégis visszahal. Visszahal a semmibe, ahonnét azt hitte, előtörhet. Visszahal önmagába.

A nő megérezte az illatát, átérezte a lágy permetfüggönyön is. A férfi pedig, noha ernyője nem volt, sohasem érezte még magát szárazabbnak. Szárazabbnak és erősebbnek. Elevenebbnek. Néha el kell látogatnunk a halálhoz, hogy mi magunk feltámadjunk. A férfi úgy érezte magát öltözete melegében, mintha sebezhetetlen volna.

- Hát eljött - szólalt meg, s csak abból lehetett tudni, hogy a hölgyhöz intézi szavait, mivel rajta kívül már senki nem volt a közelben. A lelkész is eloldalgott, az ernyőjét fölébe tartó ifjú legnagyobb megkönnyebbülésére. Csak a sírásók küszködtek még, láthatóan egyre kevesebbet törődve már a méltósággal. Ők se láttak, se hallottak.

A férfi hangjának halkja jelezte, hogy ő is az az illemtudó fajta, aki minden rosszallása mellett is képes tisztelni. A hölgy azonban nem tisztelte meg őt azzal, hogy a kijelentésszerű kérdésre bármit is reagáljon.

A férfi annyiban hagyhatta volna ezt, de valami mégis foglalkoztatta.

- Hát nem volt elég magának, hogy a vesztét okozta, hogy véget vetett az életének, most még a halálának is véget kíván vetni azzal, hogy betört ide?

A hölgynek szempillája sem rebbent a vádra. Akkor történik ez, ha a vád nagyon messze áll a valóságtól. S persze akkor, ha a vád és a valóság egy és ugyanaz. A kettő közti tágas intervallum rebegteti csak meg a szemek pilláit. De úgy tűnt, ahhoz a tartományhoz a mi hölgyünknek nem volt semmi köze. Ő vagy fekete volt, vagy fehér. Más szóba sem jöhetett. Hit kérdése lehetett csupán, hogy ki melyiket tartja felőle.

A férfi, ki nyilvánvalóan az előbbit, elfordította tekintetét e kőszobornyi hölgyről, s már csak maga elé mormogta: - Szívtelen.

A hölgy ernyője erre megperdült kissé, ahogy végre megmozdult. Szinte valószerűtlenül hatott; mintha kizárólag ő lett volna az egyetlen, aki éppen hogy meg nem mozdulhatna a kertben.

Mi mozdította meg? A férfi utolsó szava? A férfi hangja? Az igazság? A hazugság? Elfordult, s megindult arra, amerről a férfi érkezett. Nem dacolt, nem vetett ellent, mintha nem is látna, nem is hallana, mintha ott sem volna. S talán nem is volt egészen. Csak nézte cipője orrát, és ment utána.

A férfi ottmaradt e súlyos szóval és a küszködő lapátok mögött küszködő bőreázott sírásókkal. De azok dolgozni jöttek, nem kegyeletet leróni. Tehát igazából ott sem voltak. Csak épp annyira, hogy legyen, aki látja, s ha már látta, elmesélhesse majd a söre fölött a szájtáti kocsmanépnek, hogyan csapott a villám a ballonos férfiba, miközben a hölgy elfelé sétált.

A reccsenés iszonyatos volt; mintha egy másik dimenzió ajtaja szakadt volna bele ebbe a világba. A férfi mintha nyöszörgött volna egy lefordíthatatlant, mielőtt megfeszült vigyázz állásából kidőlve, mint egy lusta cövek, arccal előreborult. Ballonja füstölt kissé. Csak diszkréten. Csak éppen. De a benne lévő hústömeg már a sehovába bámult, szánalmasan bamba képet vágva. S nem árasztott többé semmiféle illatott. Szaga lett. Egyetlen pillanat művelte ezt.

A hölgy megtorpant, s mintha ébredéskori elvesztett álmát keresné, csak a válla fölött nézett vissza. Mire gondolhatott, mit érezhetett, hogy mégis tovább indult? Miért nem remegtek meg a léptei? Talán mert valóban nem volt neki szíve. Vagy talán csak azért, mert tudott valamit. Valamit, amit senki más. Talán a jelenségben egy megnyilatkozott titokra vélt ráismerni, miszerint az ő ideje messze még. Hogy az, aki el sem akart jönni, ím', biztosan küldve volt. Küldve valaki vagy valami által, valamely okból, hogy őt leváltsa. S ily' módon az ő dolga nem lehet más, mint hogy elsétáljon. De az is lehet, hogy ennél szerényebb teremtés volt. S talán csak rájött, hogy az a villám, amelyik őt kereste - csakúgy, mint az az illatos férfi - egyszerűen elkésett.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2098
Időpont: 2021-09-30 01:01:00

válasz Kankalin (2021-09-28 19:02:12) üzenetére
Szervusz Kankalin!

Köszönöm megtisztelő figyelmedet és szavaidat. Szokásommá vált mondani, hogy "mostanában már nem írok, csak néha még rosszalkodom". Ami bizonyára nem is baj. 😁

(Az a jó, ha elvitt.) 😊

Szeretettel üdvözlöm Voxot, jó egészséget kívánva mindkettőtöknek.

Laca ⚘⚘
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7592
Időpont: 2021-09-28 19:02:12

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! :)

Lacás. :) Így jellemzem röviden. :)
Számomra ez a jelző minőséggel társul. Igényes, jól kidolgozott írás. Megmondom őszintén, elsőre nem adta magát, kicsit elkeveredtem. Tegnap Vox-szal kiveséztük, akkor már világossá vált minden.
Nem gondoltam, hogy köze van a valósághoz, de lent olvastam erről.
Nagyon jól forgatod a szavakat. Talán az első részében több hosszú mondat van, sok jelző, ezek terelték el a figyelmem, pedig még bekezdésekre is tagoltad.
Talán az is elvitt, hogy túl sok művedet ismerem, emiatt teljes misztikum felé indultam.
Fantáziadús a novellád, mint mindig.
Nagy örömmel olvastalak. :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2098
Időpont: 2021-09-28 00:23:09

válasz pusztai (2021-09-26 20:00:08) üzenetére
Kedves Pusztai!

Valóban megtörtént az eset gyermekkoromban egy friss diplomás fiatalemberrel, aki nem ért haza a szüleihez. Ha nem késlekedik, ha út közben nem áll meg, ma is élhetne. Elkésett. De hát, honnan tudhatta volna... (A romantikus körítést egy esős délután szállította.)

Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet. Örömmel láttalak.

Laca 🙂
Alkotó
Regisztrált:
2021-05-08
Összes értékelés:
118
Időpont: 2021-09-26 20:00:08

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves black eagle!

Élvezetes, a témától függetlenül is érdekes, kitűnően megírt novellát olvashattam tőled. Bizonyos vagyok benne, hogy nem merő kitaláció az egész.

Elismeréssel, és barátsággal: pusztai
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2098
Időpont: 2021-09-25 23:39:58

válasz sailor (2021-09-25 13:27:21) üzenetére
Kedves Sailor!

Nagyon köszönöm értékelésedet. Igazán örülök jelenlétednek és megtisztelő figyelmednek.

Laca 🙂
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2098
Időpont: 2021-09-25 23:36:45

válasz gleam (2021-09-25 09:38:35) üzenetére
Kedves Gleam!

Rosszalkodtam kicsit. 😊
Örülök, hogy tetszett.

Laca ⚘
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
8247
Időpont: 2021-09-25 13:33:41

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *

A befejézésre csak egy szót tudok mondani:
REMEK!

Nagy elismeréssel gratulálok:sailor

Szép napot!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
8247
Időpont: 2021-09-25 13:27:21

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Hu...
Nagyon jó írás!
Stílusod,az ahogy kifejted a dolgokat és
ahogy keresed az okokat...nagyon tetszik!

Egy jó írás tükröt tart elénk,ha bozonyítani akar,
Nálad több...Te a tükör háta mögött is kutatsz
az események értelme után´és a cslekedetek
felsorolása nem elég,mindig a széndékot is keresed.
Alkotó
gleam
Regisztrált:
2007-04-08
Összes értékelés:
772
Időpont: 2021-09-25 09:38:35


Kedves Laca!

Hú, ez nagyon izgalmas volt amellett, hogy a temetések nem szoktak izgalmasak lenni! Különös hangulata magával ragadja az olvasót! Köszönöm az élményt! Nagyon tetszett!

Szeretettel: gleam

Legutóbb történt

pusztai bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

HaNocri bejegyzést írt a(z) Gerrő És Pamela --Tizennyolcadik Rész című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Bársonyábránd című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Barát - vagy ellenség? Ébredés című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Ne ölj! című alkotáshoz

jerrynostro alkotást töltött fel Hideg lánc címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Októbert hűlnek a párák címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ne ölj! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ne ölj! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

gleam alkotást töltött fel Ne ölj! címmel a várólistára

pusztai alkotást töltött fel Indián nyár címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Egy nagy tűz címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Tornácos udvar rőt szil alatt... címmel a várólistára

Oratus alkotást töltött fel A gondoskodó Emily címmel a várólistára

aphrodite bejegyzést írt a(z) Véget ért című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A gyászoló című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fésztufész című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Levél című alkotáshoz

aphrodite alkotást töltött fel Ikerlángos rémtörténet címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) halk kopogtatás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) halk kopogtatás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021