HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 5

Tagok összesen: 1944

Írás összesen: 52762

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-04-02 07:39:26

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2021-10-01

A lajtorja 97.

17. Jöjjön el a Te országod (Negyedik Könyv, folytatás)

A kávéház padlótól mennyezetig érő ablakaiból a térre, és a szemközt magasodó színház oszlopos, timpanonos homlokzatára lehetett rálátni. A Rákóczi út és a Körút kereszteződésében, dacára a viszonylag kora délelőtti órának (fél tíz volt), és a szakadatlanul ömlő hónak, javában zajlott a csúcsforgalom. A túloldali villamosmegállóba éppen akkor, amikor a fivérek odanézek szerelvény állt be két sárga, tágas, kövér kocsival, az utasok, télikabátban, kalapban, vastag sállal, a nyakukon dideregve özönlötték el a peront. Úgy futkároztak a Nemzeti Színház főbejárata és a sarkon álló, csúcsos süvegén kerek órát tartó, vastag derekú hirdetőoszlop között, mintha óriási fekete termeszhangyák lennének, akik nem találják a helyüket ebben a számukra szokatlan és ijesztő, fene nagy fehérségben.

Laci mosolygott, és így, mosolyogva, derűs jókedvvel paskolta meg az öccse karját.
-Te Lajos! Tudod mi jut az eszembe erről a képről itt?
Széles mozdulattal mutatott az ablaktáblán túl elterülő kinti hófehér világba. Busz érkezett a kereszteződésbe a Keleti pályaudvar felől, mögötte autók szorosan egymás nyomában. Feltűnt szemből, a Rákóczi úton közlekedő villamos motorkocsija. A sisakos, kék kabátos rendőr még engedte a forgalmat ebbe az irányba, ahogy azonban a villamos elhaladt az EMKE kávéház előtt, felemelte forgalomirányító botját, és keresztbe fordult keskeny dobogóján. Tökfedőjét, vállát belepte a hó, s ahogy mozdult, apró, vattaszerű hó-pamacsok hullottak ruhájáról mindenhova.

Lajcsi, a megszólított fivér, szótlan és rosszkedvű volt ezen a délelőttön. Talán újra az a fránya szúrás a tüdejében, töprengett a bátyja, majd emelt szóval, hangosan, vidáman megismételte: na, tudod hát, mi jut az eszembe?
Csak egy felvillanó érdeklődő tekintet volt a válasz.
-Egy dal -monda mosolyogva a fiú
Választ se várva halkan dúdolni kezdte a nótát, ami akkoriban kezdett ismertté és népszerűvé válni a pesti éjszakában:

"Hétre ma várom a Nemzetinél,
Ott ahol a hatos megáll".

Lajcsi felnézett, elmosolyodott. Együtt folytatták:

"Szemben az EMKE cigánya zenél
Esküszöm a szívem de fáj".

A cigány most, délelőtt lévén ugyan nem muzsikált, de este fog majd, amikor odakinn fényárba borul a város.
-De eljön ugyebár? -Lajcsi az énekhangról átváltott normál beszédre, így idézve fanyar képpel a sláger következő sorát. -Mindjárt tíz. Remélem, nem járatja velünk a bolondját?
-Kizártnak tartom - vonta meg a vállát a testvére. -Bánlaky azt mondta...
Kétkedő fejrázás. -Létezik egyáltalán ez a "Bánlaky"? Már úgy értem...Vagy csak beugratás az egész?
-Ezt komolyan kérdezed? -Laci felhúzott szemöldöke rosszallást fejezett ki.
-A lehető legkomolyabban. Bárki mondhatja, hogy én vagyok "Bánlaky".
Kávéscsészéjére nézett, azt szemlélte, mintha valami nagyon érdekes, tanulságos látvány lenne egy aranycsíkos porcelán kávécsésze, aztán Lacira emelte fátyolos tekintetét. Laci észrevette szemének pajkos villanását, ami arról árulkodott, hogy öccse, fájdalmai ellenére is, vagy éppen azok leplezésére, csak ugratja most.
Jó, mondta magában. Ezt itt nem kell felvennem. Hangosan azonban csak ennyit válaszolt. -hamarosan megtudjuk - s vállat vont.
Az átellenben lévő nagy fekete falióra mutatója könyörtelenül kúszott a tízes szám felé.

A kávéházban kevesen voltak ezen a kora délelőtti órán. Az egyik belső asztalnál két középkorú hölgy üldögélt tejszínhabos feketéje mellett, s lehalkított szóval, szaporán pergő nyelvvel beszélgettek. Nem messze tőlük, a bejárat felé eső sarokban három férfi, afféle jövö-menő alakok az utcáról, akik ügyes bajos dolgaik intézése közben beugranak a kávéházba egy konyakra, míg a túlsó bokszban egyetemistának tűnő fiúk, és ugyancsak diáknak kinéző lányok.
A pincérek diszkrét neszezéssel jártak az asztalok között. Hűvös elegancia és családias meleg légkör érzete, mint pára a metszett poharakon, lengte be a kávéház cigarettafüstös levegőjét.
A pestieknek az EMKE több, mint egy kávéház, a pestieknek az EMKE, az EMKE, mint ahogy a párizsiaknak is a Le Select, vagy a Les Deus Magots, a Montparnassén, (ahova Hemingway járt) egyszerűen csak a "kávéház"

A falióra alatt a mélybarna mahagóni faburkolatnak támasztva hátát, egy elegáns, csíkos öltönyt, szürke mellényt, és csokornyakkendőt viselő úr újságot olvasott. Már akkor is ott volt, amikor a fivérek fél tízkor megérkeztek. Úgy tartotta a lapot, hogy az arcát ne lehessen látni. Néha leengedte a kezét és aranykeretes szemüvege fölött körbenézett. Unott tekintete megállapodott néhány másodperc erejéig a fivéreken, aztán feje, mint egy tengeralattjáró hajó periszkópja újra belemerült a betűk hullámzó tengerébe. Ez az úr, pontban akkor, amikor az óra nagymutatója elérte a tizenkettőt, felállt, és az újságot akkurátusan összehajtva kényelmes, nyugodt léptekkel átsétált az ablak melletti asztalhoz, ahol a fiúk ültek. Rövid, gyors mozdulattal meghajolt, így hajolnak meg azok a katonaemberek, akik civil ruhában egy kicsit mindig sutának, esetlennek tűnnek, és bemutatta magát.
-Újszászy István vagyok. Megengedik uraim, hogy ide telepedjek egy rövid kis időre önökhöz?
A fivérek meglepetten néztek fel. Olyan váratlanul történt, akár egy bravúros katonai rajtaütés. Vendégüket a bejárat felől várták, az utcára nyíló üvegajtót lesték, s nem innen-felől, belülről. Tekintetük kétkedést és csodálkozást fejezett ki.
Ez az átlagos kinézetű jó negyvenes, az előbb még a túlsó sarokban gubbasztó, újságjába temetkező civil úr lenne hát ama híres, neves, vagyis inkább hírhedt katonatiszt? Az első (nagy) háború ismert fenegyereke, a rettenthetetlen tüzér, akinek harctéri dolgairól (egyszer, egyetlen megmaradt ágyújával, parancs ellenére, álló napon keresztül védte a magyar állásokat, a megújuló orosz rohamok ellen) és Karády Katalin színésznőhöz fűződő gyengéd kapcsolatáról legendák keringenek? Ő a magyar katonai hírszerzés és kémelhárítás mindenható főnöke?

-Én vagyok - mondta halk szóval, mosolyogva, de nagyon pontosan és érthetően megfogalmazott szavakkal az érkező, mintha a fel nem tett, de a levegőben lógó kérdésre válaszolna.
-Nos, fiúk lecsüccsenhetek akkor?

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10440
Időpont: 2021-10-04 17:18:34

válasz Bödön (2021-10-04 17:09:38) üzenetére
Az Interneten utánanéztem: hihetetlen kalandos élete volt. A tűzzel játszott, amikor elvállalta a háborúból való kiugrás előkészítését. Nem rajta múlt, az ő szakértelmén, egysége felkészültségén, h végül nem sikerült. Mindez ma már történelem, és a történelemkönyvekben megtalálható. Én úgy írom majd le, ahogy én tudom, és ha itt-ott eltérek majd a történelemkönyvektől, azt bocsásd meg nekem, én regényt írok, és nem történelem-könyvet.
Örülök, h itt vagy, nagyon várom mindig értékes hsz-et, amelyek hitet adnak és előre visznek! Köszönöm! -én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10440
Időpont: 2021-10-04 17:09:38

válasz sailor (2021-10-04 12:35:06) üzenetére
Sic transit gloria mundi. Így múlik el a világ dicsősége. De a hatos villamos még mindig ott áll meg! i939 óta sok minden megváltozott. A nótát még néha énekelik a TV valamelyik, retro zenéket bemutató műsorában: hétre ma várom a Nemzetinél, ott ahol a hatos megáll. Volt hangulata.
A D. fiúk Ujszászy ezredest várják, ő a magyar katonai kémelhárítás parancsnoka. Izgulnak: mit akarhat tőlük a főtiszt?
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10440
Időpont: 2021-10-04 17:01:40

válasz sailor (2021-10-04 12:29:58) üzenetére
Szia Sailor! Az EMKE már nem kávéház, bankfiókok vannak benne, de az épület most is ott áll a Rákóczi út és a Körút kereszteződésében. Ablakai nem néznek a Nemzeti Színház homlokzatára, mert már sok évtizede lebontották azt az épületet. Nincs már meg (csak régi fotókon) a hirdetőoszlop a sarkon az órával,, és nem közlekedési rendőr irányítja a forgalmat, hanem lámpák.
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9012
Időpont: 2021-10-04 12:49:26

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon érdekel mit terjeszt elö Bánlaky!
A."Az első (nagy) háború ismert fenegyereke, a rettenthetetlen tüzér, akinek harctéri dolgairól"...
Siess a folytatással!

Igazi elismeréssel gratulalok erre a csoda jó részletre is!

Szép napot!

Üd:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9012
Időpont: 2021-10-04 12:43:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Abba a bizonyos hangulatba
akartam

...és ebben a csodszép környezetben Laci és Lajcsi
sorsdöntö találkozásra várnak!
A nota:"
"Hétre ma várom a Nemzetinél,
Ott ahol a hatos megáll".
és
""Szemben az EMKE cigánya zenél
Esküszöm a szívem de fáj"....gondolom nagyon szép lehet a melódiája!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9012
Időpont: 2021-10-04 12:35:06

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
és ezek:
"A pestieknek az EMKE több, mint egy kávéház, a pestieknek az EMKE, az EMKE, mint ahogy a párizsiaknak is a Le Select, vagy a Les Deus Magots, a Montparnassén, (ahova Hemingway járt) egyszerűen csak a "kávéház"
Szinte szeretnénk ott lenni!
Azt a bizonyos hangulatba belemerülni és az akkori idöket egész közelröl látni!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9012
Időpont: 2021-10-04 12:29:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Majdnem elszalajtottam ezt a részt!
Pár napig el kellett mennem és csak most ´láttam meg!

Nagyon szépen szemünk elé tárod :
A kávéház padlótól mennyezetig érő ablakaiból a térre"...a kilátást
a nyüzsgést,szinte sejteted,kimutatod,lefested az akkori szokásokat,
képeket,dolgokat!
A kávéházat nagyon otthonossá tetted elöttünk és ezek a sorok.
" Hűvös elegancia és családias meleg légkör érzete, mint pára a metszett poharakon, lengte be a kávéház cigarettafüstös levegőjét."...csodajóóó

Legutóbb történt

mandolinos bejegyzést írt a(z) EmanuelGeibel: Wasserrose / Vízirózsa című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Virágok - III. címmel a várólistára

eferesz bejegyzést írt a(z) fúga és kantáta című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel fúga és kantáta címmel a várólistára

Szabó András alkotást töltött fel Találd el szívemet béke címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 132. című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 132. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 132. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 132. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 132. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 132. címmel

black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Láthatatlan című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Heinrich Leuthold. Heimkehr / Hazatérés című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Heinrich Leuthold. Heimkehr / Hazatérés című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Heinrich Leuthold. Heimkehr / Hazatérés című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Tavaszi este, kék... címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Mindenkinek tartozom című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Éhség címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Heinrich Leuthold. Heimkehr / Hazatérés című alkotáshoz

Tóni bejegyzést írt a(z) Heinrich Leuthold. Heimkehr / Hazatérés című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Szeretem nézni ... címmel a várólistára

Marcsy bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Egyszerű óda című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Egyszerű óda című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Heinrich Leuthold. Heimkehr / Hazatérés címmel

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022