HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 4

Tagok összesen: 1931

Írás összesen: 52142

Olidi fűszerolaj
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: szilkatiFeltöltés dátuma: 2021-10-02

A gyászoló

November volt. A fák szemérmetlenül meztelenre vetkőztek. Göcsörtös ágaik, mint csupasz csontváz-karok meredeztek a folyóparton. Egy reggel aztán fagy ropogtatta a vén bütyköket, de a sudár jegenyék is megborzongtak a váratlan hidegben.
Hó után sóvárgott az erdő, puha, fehér dunyhába burkolózva akarta átaludni a telet. És persze álmodni is valami szépet, hetyke tavaszi rügyekről, a nyári napban sütkérező levelekről, a fanyar, tarka októberről.
Mari órákig el tudta nézni az ablakból a folyóparti fákat, egészen késő alkonyatig, amikor már csak a sötét sziluettjük látszott. Irigyelte az aludni vágyó erdőt. Ő sokáig fenn volt, félt lefeküdni, félt álmodni.
Mióta Tamás meghalt, estig még csak eltéblábolt valahogy a mindennapi teendők között. De jött az éjszaka. Álmában szinte mindig ugyanazon a helyszínen találta magát. Valószerűtlenül magas, egymásba nyíló szobák, függönyök lebegnek, de nincsenek ablakok, nincsenek bútorok, csak egy karosszék. És benne ül Tamás, háttal Marinak. A sűrű, fekete haja látszik, meg a két keze a karfán.
− Én tudom, hogy nem baleset volt - kezdi Mari. - Engem nem tudsz átverni. De hát miért? Miattam léptél az alá az átkozott autó alá? Miattunk?
Tamás csöndben ül, mintha nem hallaná, amit az asszony kérdez.
− Milyen sokáig szerettük egymást! Azt hittem, legalább te boldog vagy.
Tamás végre megmozdul. Furcsán kitekeredve tesz Mari felé egy félfordulatot.
− Nem voltam az - mondja.
A hangja szokatlanul mély, mélyebb, mint élő korában. Valahonnan torokból szól, idegenül.
Aztán egészen megfordul. A karosszék recseg csak a beállt csöndben. Öreg, törődött ember néz Marira, táskák a szeme alatt, ráncok a szája szögletében. Olyan most, amilyen évtizedek múlva lett volna, ha megöregszik. Pedig a ravatalon kisimult, nyugodt arccal feküdt, szinte szép volt.
Az álom Mari sírásával ért véget. Gyűrött, nedves párnán ébredt fel. Lehet, hogy ő az oka a férje halálának? Mit rontott el? Soha sem veszekedtek. Igaz, az utóbbi években, a vetélése után, már nem sokat beszéltek. De a közös bánatban szükségük volt egymásra. A szerelemnél is erősebb volt ez az összetartozás. Ő legalábbis azt hitte. A jóakarói egy idő után suttogni kezdték, hogy a férjének van valakije. Hitte is, meg nem is. Ha így volt, miért nem ment el ahhoz a másikhoz? Ő elengedte volna.
Az átizzadt párnák közül kikeveredve egy kis öröm vagy inkább büszkeségféle ébredt benne.
− Hát csak így tudott engem elhagyni. Más szerelme nem tudta elvenni tőlem.
Aztán szégyellni kezdte ezt az érzést. Gyász közepette ez nem illendő.
Felkelt, vékony hálóingében megborzongott a hideg szobában. Az ablakhoz ment, a konvektorhoz, hogy nagyobbra vegye a gázt. Ahogy kinézett a folyópartra, látta, hogy csupa fehérben állnak a szemközti fák. Az éjjel havazott.
− Nektek már jó - sóhajtotta, ahogy végigfuttatta szemét a beburkolódzott erdőn.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
2394
Időpont: 2021-10-15 22:30:17

válasz Krómer Ágnes (2021-10-12 23:35:58) üzenetére
Szia Ági!

Lehet, hogy igazad van, nem mindig jó, ha teljesen kiismerjük a társunkat. nem tesz jót egy kapcsolatnak.
Írtam már disztichont. Nem olyan bonyolult, a pentameternél kell vigyázni.

Szeretettel: Kati
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3587
Időpont: 2021-10-12 23:35:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nem olyan ritkaság válás 20 év után én kettőt ismerek.
" Mennyire zárja el tőlünk a saját világa, illetve mennyire tesz vakká minket a saját világunk?"
Ez egy igen jó kérdés. A válasz néha nagyon elzárja a saját világa.
Mennyire tesz, minket vakká a saját világunk? Engem is foglalkoztat a téma.
Tapasztalatom szerint a válasz: Néha rettentően vakká tesz minket a saját világunk.
Ezzel a témával kapcsolatban néha szoktam írni mese szerű valamit, de ehhez már fáradt vagyok.
Még egy nem ide illő kérdés jól emlékszem vagy tévedek? Írtál már disztcihont?
Érdekes kis elmélkedős próza volt. Megérte elolvasni.

Szeretettel: Ági
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3587
Időpont: 2021-10-12 23:27:01

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
A vége annyira tipikus. Nektek már jó - sóhajtotta, ahogy végigfuttatta szemét a beburkolódzott erdőn.
Sokat hallottam ezt eleinte bosszantott nagyon az ilyesmi már nem.
Szerintem jók az úgy mond jellemrajzaid. Azt írta Kankalin esti mesének szántad.
A Te válaszod pedig " Sokat foglalkoztat az a kérdés, hogy vajon jól ismerjük-e a társunkat, akivel évtizedeket is együtt éltünk le. Mennyire zárja el tőlünk a saját világa, illetve mennyire tesz vakká minket a saját világunk?"
Én úgy gondolom az ember változik állandóan. Nem mindig igaz, hogy ismerjük, vagy ha igen jó az nekünk.


Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3587
Időpont: 2021-10-12 23:16:31

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kati!

Éppen ma beszélgettem valakiről a halottakról.Nekem egy munkatársam jutott eszembe.
Hihetetlen mennyire másképp látom, mint más. Én nem látom meghatónak inkább érdekes.
Pár sort kiemelek.


Hát csak így tudott engem elhagyni. Más szerelme nem tudta elvenni tőlem.
Aztán szégyellni kezdte ezt az érzést. Gyász közepette ez nem illendő.
Felkelt, vékony hálóingében megborzongott a hideg szobában. Az ablakhoz ment, a konvektorhoz, hogy nagyobbra vegye a gázt. Ahogy kinézett a folyópartra, látta, hogy csupa fehérben állnak a szemközti fák. Az éjjel havazott.
− Nektek már jó - sóhajtotta, ahogy végigfuttatta szemét a beburkolódzott erdőn.



Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
2394
Időpont: 2021-10-12 13:50:04

válasz Kőműves Ida (2021-10-11 11:48:48) üzenetére
Kedves Ida!
Köszönöm szépen, hogy elolvastad. Talán jobb is, ha bizonyos dolgok titokban maradnak.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6913
Időpont: 2021-10-11 11:48:48

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kati!

Nagyon megható, egyben szép a történet. Sok-sok titkot rejt az élet, amit ki-ki magával visz a túlvilágra.

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
2394
Időpont: 2021-10-04 21:05:35

válasz Bödön (2021-10-04 16:54:04) üzenetére
Szia Bödön! Örülök, hogy tetszett a történet.
Üdv: Kati
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
2394
Időpont: 2021-10-04 21:04:18

válasz Kankalin (2021-10-03 18:46:09) üzenetére
Szia Kankalin!

Örülök, hogy a te olvasatodban mindaz működött, amit ábrázolni szántam.
Sokat foglalkoztat az a kérdés, hogy vajon jól ismerjük-e a társunkat, akivel évtizedeket is együtt éltünk le. Mennyire zárja el tőlünk a saját világa, illetve mennyire tesz vakká minket a saját világunk?
Köszönöm, hogy elolvastad, és örülök, hogy tetszett.

Szeretettel: Kati
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
2394
Időpont: 2021-10-04 20:56:50

válasz Madár (2021-10-03 11:20:03) üzenetére
Kedves Madár!

A választ kérdésedre megadta Kankalin. A történet téridőbeli elhelyezése mellett a főszereplő jellemzését is szolgálja.
Köszönöm, hogy elolvastad.
Üdv: Kati
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10009
Időpont: 2021-10-04 16:54:04

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kati! Nagyon szívbemarkoló történet! Tetszett! Üdv: én
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7592
Időpont: 2021-10-03 18:46:09

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kati! :)

Elolvastam a novellát, utána Madár gondolatait. Megerősödött bennem, hogy mennyire másképp látunk részleteket. Ez így van jól, nincs két egyforma olvasó, különbözőek vagyunk. Másképp nem is volna értelme írni, mert minden egyforma lenne, ha meg akarnánk felelni.
A bevezetést értem és jónak is tartom, mert a lírai leíráson keresztül kerül előtérbe a főszereplő, megmutatkozik jelleme, és ez a kezdés hangulatfokozó, erősíti a kontrasztot, a végén pedig van visszacsatolás.
Rövid terjedelme ellenére fordulatos, tartogat meglepetéseket. Kiválóan alkalmaztad a tömörítés eszközeit. Egyre jobban tetszenek a novelláid. :)
Éjszaka már nem mertem elolvasni, mert a cím utalt, hogy nem esti mesének szántad.
Nagyon tetszik, gratulálok! :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2020-08-28
Összes értékelés:
450
Időpont: 2021-10-03 11:20:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * *
Kedves szilkati! A novellád érdekes, kétszer is elolvastam. Amit nem ertek: mi a funkciója az elején a viszonylag hosszú természetleírásnak.

Legutóbb történt

pusztai bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

HaNocri bejegyzést írt a(z) Gerrő És Pamela --Tizennyolcadik Rész című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Bársonyábránd című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Barát - vagy ellenség? Ébredés című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Ne ölj! című alkotáshoz

jerrynostro alkotást töltött fel Hideg lánc címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Októbert hűlnek a párák címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ne ölj! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ne ölj! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

gleam alkotást töltött fel Ne ölj! címmel a várólistára

pusztai alkotást töltött fel Indián nyár címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Egy nagy tűz címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Tornácos udvar rőt szil alatt... címmel a várólistára

Oratus alkotást töltött fel A gondoskodó Emily címmel a várólistára

aphrodite bejegyzést írt a(z) Véget ért című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A gyászoló című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fésztufész című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Levél című alkotáshoz

aphrodite alkotást töltött fel Ikerlángos rémtörténet címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) halk kopogtatás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) halk kopogtatás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021