HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 3

Tagok összesen: 1931

Írás összesen: 52142

Olidi fűszerolaj
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / novella
Szerző: black eagleFeltöltés dátuma: 2021-10-06

Az esernyő

A férfi először azt hitte, nem jól lát. Már eleve óvatosan haladt, de most még jobban lelassított. Az autó ablakai cserbenhagyták; nem volt mit tenni, kidugta a fejét az esőbe. Káromkodott egyet, csak úgy indulatszó gyanánt, s azzal visszatolatott. Kilökte az ajtót. - A városba?!

- ... Nem... Nem vagyok prosti!

- Üljön be, az istenért! Bőrig ázik! Meg fog fázni!

A fiatal nő már rég bőrig ázott. Vacogott. A vidéki buszmegálló fedelét talán vihar tépte le, talán ellopták, vagy talán el sem készült. Nem volt neki. Így a várakozó ki volt téve az égbolt kénye kedvének. S e pillanatban úgy zuhogott az eső, mintha nem is cseppekben érkezne, sokkal inkább véget nem érő, nedves szálakban; mintha egy égi póksereg akarná megragadni alálövellt hálóival a földi világot. A nő arca fénylett a nedvességtől; szívből megörült a szükségben érkezett segítségnek.

Valamit igazított csurom vizes öltözetén, s készült máris beszállni az autóba. Keze már az ajtón volt, amikor meghallotta a kétségbeesett kiáltást: - Kislányom!

Megdermedt. Annyira tiszta volt a hang... Körülnézett, de elszörnyedve látta, hogy senki sincs a közelben rajtuk kívül. Megrázta a fejét. Újra emelte a lábát, ám ismét rákiáltottak: - Kislányom, ne!

Ennek már a fele sem lehet tréfa. Végleg megtorpant. Visszahúzta a lábát.

A férfi értetlenül nézte. - Mire vár?!

A fiatal nő egyre nagyobb zavarban volt. Kínosan feszengett. - Köszönöm! Köszönöm, de inkább... Inkább mégse. Mindjárt itt a buszom. Addig már kibírom.

- Nem értem!

- Nem... Nézze, nem magával van a baj. Csak... én nem... nem vagyok rá képes. Értse meg! Sajnálom!

Ez a nő retteg. Fél valamitől. Talán mindentől. De úgy tűnik, az idegenektől mindenképp. A fiatalember igyekezett nem mellre szívni a dolgot. Nem volt az a fajta, aki bárkit cserben hagyna, s ráadásul itt most olyan egyszerű lett volna a segítség. A nőnek csak be kellene ülnie mellé, s máris megszabadulhatna ettől a zord időtől. Ha megadná a címét, egészen az otthonáig vinné. Mi ezen az áldozat? Semmi. Az a pár csepp üzemanyag? Bah! Mindketten jobban érezhetnék magukat, így azonban mindketten rosszabbul fogják. Mi értelme ennek? De a nő fél. Fél beülni egy idegen mellé. S ő végül is megérti. Az utak üresek, a környék egy valódi agglomerációs sivatag, egy világvégi táj. A távolban ott a nagyváros sziluettje, mögöttük a vidék kisebb foltjai, de itt csak ők vannak. Esteledik. A sötétséggel együtt mintha a bizalmatlanság is rátelepedne a világra, mint egy óriasi medúza, amely milliárdnyi láthatatlan tapogatójával az élők szívét ragadja meg. S azok a szívek menten másképp kezdenek dobogni. Épp ilyen díszletek között, épp ilyen dramaturgiában megrendezve történnek azok a borzalmak, amelyekről szeretjük remélni, hogy a sors mindig csak mások számára tartogatja őket, remélni, hogy velünk nem eshetnek meg.

- Kérem! - próbálkozott még utoljára. - Csak pár perc a város, alig negyedóra! Ha kívánja, egészen hazáig viszem! Így megbetegszik!

- Nagyon kedves, de én... én nem szállhatok be! Sajnálom!

A nő most már határozottan hátrált két lépést a járműtől. A férfi összeszorította ajkait. - Jó, hát akkor legalább - s hátrafelé nyújtózkodott -, akkor legalább ezt fogadja el!

Egy esernyőt tartott a nő felé, aki előbb érte nyúlt, majd mégis visszakozott. - Nem! Nem tudnám visszaadni!

- Akkor nem adja vissza! Tartsa meg! De most már legyen esze!

Ezek a szavak hatottak. Az ernyőt végül elvette, s azonnal fel is vonta. - Köszönöm!

A férfi sajnálkozva nézte. - Vigyázzon magára!

***

A busz nagyon soká érkezett. Hétvége volt. Ráadásul a járat útba ejtett még két közeli települést, leírva egy jókora ívet, mielőtt berobogott a városba. Azzal a férfival, egyenes úton, szinte légvonalban alig fertály óra alatt megtehette volna ezt a távolságot. S a busz bizony nem az ajtóban fogja letenni; még jókora séta is vár rá. Vajon miért kényszerítette őt mégis az édesanyja, hogy veszteg maradjon? Ahogy elnézte, az a férfi egy született jófiú volt. Az a fajta, aki akkor sem tudna rossz lenni, ha akarna. Akkor hát miért?

De az édesanyja évek óta nem szólt hozzá. Nem szólhatott, mert meghalt. Ő pedig igazából sohasem hallgatott rá, amíg élt. Kamaszlányként kevesebbet segített a házimunkában, mint tehette volna, és az ablakon mászott ki éjszaka a fiúkhoz. A leckéről is mindig hazudott, és az öccsét is gyakorta hanyagul indította el az oviba. Akkor szeretett volna már szót fogadni, akkor hajlott volna rá a szíve, amikor már késő volt. Egyszeriben már nem volt kinek, és nem volt miben. Hirtelen ő lett anyja az öccsének, s anélkül kellett elkezdenie parancsokat osztogatni, hogy előbb megtanulta volna megbecsülni azokat. Hogy most kétszer is rászólt az édesanyja a síron túlról, azon az aggodalmas, síron inneni hangon, nem tehetett mást, hallgatnia kellett rá.

***

Aznaptól fogva a fiatal nő mindenhová magával vitte az ernyőt, abban a reményben, hogy egyszer még találkozik jótevőjével, s akkor visszaadhatja neki a tulajdonát. Igazán szép darab volt, gravírozással a fogantyúján; "Felhők között", ez állt rajta. Nem volt különösebben sok értelme. De biztosan utalt valamire a reklámszöveg.

Néha még hasznát is vette az alkalmatosságnak; ha eső esett, használatba vette. De mindig úgy bánt vele, mint egy kölcsön kapott holmival. Vigyázott rá, nagy becsben tartotta. Soha nem adta fel a reményt, hogy egyszer visszaadhatja gazdájának.

Egy napon mégis olyan dolog történt vele az esernyő kapcsán, amire nem volt felkészülve. Egy korabeli nő lépett oda hozzá, aki egyszerre tűnt nagyon meglepettnek és módfelett izgatottnak. - Elnézést! Megkérdezhetem...

- Csak tessék!

- Engem... Engem az ernyője... Hogyan jutott hozzá?

A fiatal nő kissé ijedten vonta kezét az esernyőre. Mindig készült visszaadni, de minden nappal egyre kevésbé készült fel arra, hogy megváljon tőle. Az ismeretlen nő meg sem próbálta elkérni, csak egy kérdést tett fel a tárggyal kapcsolatban, ő mégis úgy érezte, veszélybe került. - A nyele miatt kérdi? Sajnos nem tudok segíteni. Nem tudom, hol kapni hasonlót. Tudja ajándék volt. Vagyis. Nos, nem is annyira ajándék, csak... csak úgy kaptam. Tudja, kisegítettek vele.

- Kisegítették?

- Igen. Tudja, egy nagy zuhéba kerültem, és se esőkabátom, se ernyőm nem volt, gyalogszerrel voltam. És hát, volt valaki, aki megszánt.

- Értem.

- Ne haragudjon, valami baj van? Nem érzi jól magát?

Az ismeretlen nő ábrázatán látszott, hogy vasakarattal uralkodik magán, de ennek dacára egyre csak sápadozik. - Jól vagyok. Jól vagyok. De mutatnék valamit. Velem jönne az autómhoz, kérem!

Igazán forgalmas helyen voltak, s valamiért a fiatal nőnek ezúttal meg sem fordult a fejében, hogy nemet mondjon. Mi baj történhet? A nőtársa csupán mutatni akar neki valamit.

Az autó nem messze parkolt. Az ismeretlen nő, egy kisebb, hosszúkás tárgyat halászott elő a hátsó ülésről, majd a fiatal nő kezébe adta. - Mindig itt tartom. Mindig itt tartottuk.

A fiatal nő elképedve forgatta. Egy esernyő volt. S nem csupán egy esernyő, de annak pontos mása, amelyet ő már három hónapja magánál hord. Kisebb volt, mivel nyilván női kézbe szánták, de ugyanolyan. Maga felé kapta a fogantyúját, s már tudta, hogy ott elegáns gravírozást fog látni. Elkerekedett szemekkel olvasta. "Nincsenek farkasok", ez állt a markolat csúcsán. Tehát nem reklámszöveg! A két ernyő egy párt alkot! Rendelésre készült! "Felhők között nincsenek farkasok", igen, ennek így már van értelme.

- Az az ernyő, ami önnél van - hallotta az ismeretlen nő hangját -, a férjemé.

***

- Óh! - A fiatal nő egyszeriben rettentő' kínosan kezdte érezni magát. Mentegetőzésbe fogott: - Remélem, nem gondol semmi rosszra. Higgye el, az ernyő valóban úgy került hozzám, ahogy mondtam. Akkor láttam életemben először a férjét. Na, meg persze utoljára is. Mert azóta nem találkoztunk. Azért is hordom magamnál ezt az esernyőt, még ilyen verőfényes napon is, nem bánom, ha kinevetnek, azért, hogy ha összefutunk, vissza tudjam adni neki, és még egyszer megköszönjem, hogy olyan kedvesen segíteni akart. De tessék! Akkor oda adom magának. Csak kérem, tényleg ne gondoljon semmi rosszra! A maga férje igazán rendes ember.

- Nem kell ezt mondania. Jól ismertem a férjemet.

A szó megütötte a fiatal nő fülét. - Bocsánat! Ismerte?

Az ismeretlen nő eddig falfehér arca egyszeriben lángra gyúlt. - Igen. A férjem... A férjem sajnos elhunyt.

A fiatal nő megszédült. A motorháztetőnek támaszkodott. Érezte, hogy hányinger környékezi. - ... Hogyan?

- Baleset.

- ... Mikor?

- Úgy három hónapja. Hazafelé tartott. A város határában érte. Nagy eső volt aznap este. Egy terepjáró megcsúszott. Belerohant. Esélye sem volt. Az autóban senkinek sem lett volna. Ha bárki utazott volna még vele... Hé! Hé! Mi van magával?! Segítsenek! Valaki segítsen! Elájult!

***

A fiatal nő visszaadta az ernyőt. S ezzel nem egy tárgyat szolgáltatott vissza, hanem megajándokozott egy asszonyt a férje utolsó, elvesztett perceivel.

Vitt egy szál virágot az urnafalhoz. Letette a párkányára, és sírt. A fülke gránittáblácskáján fénykép is állt. Ovális pillanatkép egy fiatalemberről, aki már örökké mosolyogni fog mindenkire, aki ellátogat hozzá. Jóra és rosszra, érdemesre és érdemtelenre egyaránt. Ezért hát neki sírnia kellett.

Az urnatemetőből hagyományos sírok zsúfolt kis városkáján keresztül vitt kifelé az út. A temetőkert mellett szép park terült el, egy másik kert az élőknek, arrafelé sétált. Vonzotta a zöld, a gyerekzsivaj.

A park szélén, a sövényen túl egy anyuka birkózott egy babakocsival, amiben ott ült egy édes csöppség. De volt egy már futkosó lurkója is, aki láthatóan túlontúl megelevenedett a természet közelségétől.

A sövénnyel keretezett parkot csupán egy széles járda választotta el egy négysávos úttesttől. Itt-ott a sövényfalat kijáratok szakították meg, ahol a járdák kifutottak a lombok alól. Egy kétsávos aszfaltút is beszaladt a park közepére, ez gépjárműveknek volt fenntartva.

A fiatal nő épp akkor ért oda, amikor a kétségbeesett anyuka hangja belehasított a levegőbe: - Kislányom! Kislányom, ne!

A kislány azonban nem állt meg. Tiltakozó visongással trappolt tovább a feje után. A sofőr riadtan beletaposott a fékbe, a kerekek fájdalmasan csikorogtak, de a gyerek eltűnt.

Azonban csodával határos módon mégsem került a kocsi alá. A föld felett himbálódzott, lábai a levegőben kalimpáltak. A fiatal nőnek az utolsó pillanat utolsó törtrészében sikerült elkapnia őt a grabancánál, és úgy ahogy volt elrántania az autó elől. Most dühödt mozdulattal letette, maga felé penderítette, és sírva ráripakodott: - Mi a fene ütött beléd?! Hát nem hallottad, hogy anyád azt mondta, ne?! Nem hallottad, hogy szólít téged?! Talán azt hiszed, ez játék?! Azt hiszed, anyád szórakozik veled?!

A gyerek megszeppenve intett nemet a fejével, s a kis szája máris sírásra görbült. A fiatal nő szabad kezének mutatóujjával figyelmeztette: - Soha! Értetted?! Soha ne merészelj szórakozni anyáddal! Mindig fogadj szót neki! Megértetted?! Mindig fogadj szót az édesanyádnak!

Azzal hatalmasat húzott a fenekére, hogy a lurkó sivalkodva menekült vissza az anyjához. De a fiatal nőnek valamiért senki sem merte mondani, hogy nevelje a saját gyerekét.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2098
Időpont: 2021-10-14 06:07:44

válasz Kankalin (2021-10-11 15:31:24) üzenetére
Szervusz Kankalin! (Még egyszer 😊 )

Újra elolvastam soraidat, mert zavart, hogy a számomra legszívmelengetőbb részletekre nem reagáltam helyszűke (és a butaságom) miatt. Most én éreztem "cselekvési kényszert", hogy ezt a mulasztást pótoljam. Hiszen legek hangzottak el, éspedig Tőled, ami nem mindennapi dolog. Azt mondád, ennyire intenzíven talán még nem élted meg egyik írásomat sem; ez a mondatrész számomra nagyon kedves és fontos, ezért is kellett visszatérnem hozzá, hogy kifejezzem az örömömet. S azt is írod, hogy szinte cselekvési kényszered volt olvasás közben. Ez különösen nagy hatást gyakorolt rám.

Hálás vagyok, hogy mindezt megosztottad velem.

Laca ⚘
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2098
Időpont: 2021-10-14 01:27:25

válasz Kankalin (2021-10-11 15:31:24) üzenetére
Szervusz Kankalin!

Mindig jó nyomon jársz, ismét rajtakaptál. Valami olyasmi ez, mint egy versciklus. Kezdődik valamikor, valamiért; tart egy darabig; végül valahol lezárul; és amik utána következnek legtöbb jellemző vonásukban elütnek a korábbi halmaztól. Annyi biztos, hogy nem volt szándékos. Egyszerűen így alakult; a "Megkésettel" és "Az esernyővel" elkezdődött valami, s egyelőre még tart. Bevallom, élvezem, mert sokáig nem írtam semmit, s nem is gondoltam az írásra. Most is csak rosszalkodom. 🙂

A zárással kapcsolatban (bár ilyesmit nem szoktam elárulni), volt egy olyan befejezési tervem is, hogy a fiatal nő az urnafalnál hagyja az esernyőt. S az lett volna az emelkedettből a pofonszerű visszaesés, hogy az esernyőt másnapra ellopják. (Csak, hogy ne feledjük, milyen világ vesz körül minket.) De ezt végül ejtettem. Talán gyenge voltam.

Örülök, hogy (ebben a formában) tetszett. 🙂
Köszönöm figyelmedet!

Laca ⚘
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2098
Időpont: 2021-10-14 01:10:20

válasz Kőműves Ida (2021-10-11 11:45:32) üzenetére
Kedves Ida!

Nagyon örülök, hogy látlak. 😊

Köszönöm a megtisztelő figyelmedet, s szívből örülök, hogy tetszett a történet. Annak is, hogy tetszett a szerkesztés. Ami miatt kaptam már hideget, meleget, de én magam jobban átlátom így a szöveget, s örülök, hogy a Te szemednek is jobb így, szellősen.

Örömmel láttalak.

Laca ⚘
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7592
Időpont: 2021-10-11 15:31:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca! :)

Úgy érzékelem, hogy sorozatot írsz a véletlenekről. :)
Pillanatokon, belső vagy külső hangokon, egyetlen lépésen múlhat az élet. Izgalmas témát választottál.
Novellád minőségében nem csalódtam, mindig a legjobb formádat hozod, és tudsz újat mutatni.
Érdekes hatást váltott ki belőlem ez az írásod. Olvasás közben zakatolt a fejemben, vajon mi történik majd. Talán ennyire intenzíven még nem éltem meg egyik írásodat sem, pedig mindegyikbe bele tudtam kerülni, bent is tartottak. Itt szinte cselekvési kényszerem volt. Gondoltam, elmondom ezt a hatást.
Jók a jellemábrázolások, a szereplők belső utazásai és a felépítés.
A zárást halványan sejteni véltem, talán éppen emiatt kattogtam végig az egész történetet.
Nagyon tetszett. :)

Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6913
Időpont: 2021-10-11 11:45:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Ez nagyon szép volt! Sírtam, szinte végigsírtam az egészet.

Nagyra értékelem, hogy ilyen szellősre hagyod a szöveget, kevésbé fárad a szem.

Köszönöm. Szép volt!

Szeretettel,
Ida
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2098
Időpont: 2021-10-09 11:11:14

válasz sailor (2021-10-08 17:37:03) üzenetére
Kedves Sailor!

... Azt hiszem, ezt a hozzám szólásodat nem tudom, nem lehet eléggé megköszönni. Nem is próbálom, inkább arra igyekszem összpontosítani, hogy mennyit, mit és milyet sikerült adnom neked az írásaimmal. Ettől pedig megduplázódik az örömöm.

"Kigondolni lehet sok mindent, de hogy elérje a 'megtörtént' szintet, nem könnyű elérni!" - Ez a gondolatod, azt hiszem, sokáig itt fog csengeni a fülemben.

Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmedet és buzdító szavaidat.

Szép napot!

Laca 🙂
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
8247
Időpont: 2021-10-08 17:42:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Itt ebben az írásodban a fantáziád játszik a
legnagyobb szerepet.
Kigondolni lehet sok mindent,de hogy elérje a ´megtörtént´
szintet,nem kömnyü elérni!
Neked ez mindig sikerül!
...és mindig ott a ´tanulságos´is!

Nagyon,nagyon értékelem írásaidat!
Elismeréssel gratulálok:sailor

Szép estét!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
8247
Időpont: 2021-10-08 17:37:03

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Laca!

Nagyon,nagyon értékelem írásaidat!
Olyan egyediek,annyi körültekintéssel írod öket,
minden zugot megvilágítasz,semmi nem marad
árnyékban!
Kihozod a fényre gondolataidat.
Minden lehetséges oldalát kimutatod,kikutatod
a történeteknek.
...és egyben,ami nem ellentét,nagyon sokat
meghagysz nekünk is,hpgy döntsük el a dolgok
mibenlétét,a felkínált lehetöségek közül
melyik-ek tetszenek,jók,érdekesek,esetleg nem-tetszöek
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2098
Időpont: 2021-10-07 06:07:04

válasz eferesz (2021-10-06 22:56:52) üzenetére
Szervusz Szabolcs!

Én köszönlek! 😊
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2098
Időpont: 2021-10-07 06:06:14

válasz szilkati (2021-10-06 21:45:14) üzenetére
Szervusz Kati!

Nagy öröm számomra a megtisztelő figyelmed. Igazából az édesanyánknak való szófogadás fontosságát igyekeztem hangsúlyozni a mű végén, amit ugye a hősünk már csak idő után kezdett el értékelni, de az is elég volt, hogy megmentse az életét. Valójában a cím is erre utalt volna eredetileg (Hallgass anyádra!), de azt túl didaktikusnak éreztem. 🙂 Viszont lehet, hogy úgy több ereje lenne a befejezésnek. Megjegyzésedet szívből köszönöm.

Laca ⚘
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2098
Időpont: 2021-10-07 05:59:58

válasz pusztai (2021-10-06 17:41:59) üzenetére
Kedves Pusztai!

Elsétáltam egy temető mellett, egy park mellett, esett az eső... s mire hazaértem, kész volt a történet. Örülök, hogy tetszett. Köszönöm figyelmedet.

Laca 🙂
Alkotó
black eagle
Regisztrált:
2016-11-18
Összes értékelés:
2098
Időpont: 2021-10-07 05:57:07

válasz gleam (2021-10-06 16:47:32) üzenetére
Kedves Gleam!

Örülök, hogy tetszett, s szívből köszönöm figyelmedet. Örömmel láttalak.

Laca ⚘
Szerkesztő
eferesz
Regisztrált:
2013-09-06
Összes értékelés:
3262
Időpont: 2021-10-06 22:56:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca!
Köszónöm.
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
2394
Időpont: 2021-10-06 21:45:14

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Laca!

Végig érdekfeszítően szövöd a történetet. A legvége számomra kicsit didaktikusnak tűnik. Persze ez teljesen egyéni meglátás, lehet, hogy nem így van. A kioktatás helyett én csak a fenékre csapást írtam volna, amiért senki sem rótta meg a nőt.

Szeretettel: Kati
Alkotó
Regisztrált:
2021-05-08
Összes értékelés:
118
Időpont: 2021-10-06 17:41:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves black eagle!

Amolyan igazi eagle-s novellát olvashattam tőled!:-))Nem tudom, honnan "sasoltad" a történet alapját adó epizódokat, de azt tudom, hogy ragyogóan foglaltad keretbe! Kérlek, nézd el nekem, hogy nem is írhatok mást, csak az annyiszor koptatott véleményt: kiváló!
Barátsággal, és elismeréssel: pusztai
Alkotó
gleam
Regisztrált:
2007-04-08
Összes értékelés:
772
Időpont: 2021-10-06 16:47:32


Kedves Laca....hát...ez ismét egy nagyon jól megírt, izgalmas és ötletes alkotás!
Nagyon tetszik!
Igazi élmény volt!
Köszönöm.

Szeretettel: gleam

Legutóbb történt

pusztai bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

HaNocri bejegyzést írt a(z) Gerrő És Pamela --Tizennyolcadik Rész című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Bársonyábránd című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Barát - vagy ellenség? Ébredés című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Ne ölj! című alkotáshoz

jerrynostro alkotást töltött fel Hideg lánc címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Októbert hűlnek a párák címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ne ölj! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ne ölj! című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

gleam alkotást töltött fel Ne ölj! címmel a várólistára

pusztai alkotást töltött fel Indián nyár címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Egy nagy tűz címmel a várólistára

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Tornácos udvar rőt szil alatt... címmel a várólistára

Oratus alkotást töltött fel A gondoskodó Emily címmel a várólistára

aphrodite bejegyzést írt a(z) Véget ért című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A gyászoló című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Fésztufész című alkotáshoz

szhemi bejegyzést írt a(z) Levél című alkotáshoz

aphrodite alkotást töltött fel Ikerlángos rémtörténet címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) halk kopogtatás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) halk kopogtatás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) zajong a képzelet című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021