HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 22

Tagok összesen: 1933

Írás összesen: 52318

Milbio hidratáló testbalzsam
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-12-08 08:29:16

Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: KankalinFeltöltés dátuma: 2021-11-01

Örökmécseseim

"Könnyeket hullathatsz, mert elment,
vagy mosolyoghatsz,
mert élt.
Becsukhatod szemed,
s kívánhatod, hogy visszajöjjön,
vagy kinyithatod szemed,
s láthatod, mi mindent hagyott hátra.
Emlékezhetsz rá,
s csak arra, hogy elment,
vagy ápolhatod emlékét,
hogy tovább élhessen."

(Ismeretlen szerző)



Sok évembe telt, mire a fenti mottót képes lettem alkalmazás szintjére juttatni. Egyik barátnőmtől kaptam azt a könyvecskét (Helen Exley: Őszinte részvéttel), melynek számomra legfontosabb üzenete ezekben a sorokban bújt meg. Akkor ajándékozott meg vele, amikor az eddigi legnagyobb csapás ért. Azóta rongyosra olvastam, és ez a vers még mindig támaszom, hiszen utunk során elénk kerülnek megváltoztathatatlan dolgok, amelyekkel együtt kell élnünk, és élni kell.

Ma gyertyákat gyújtanak mindenfelé, mécsesek fénye világítja meg a virágdíszbe öltöztetett temetőket, ám az igazi mécsesek szabad szemmel nem láthatók.
Mindenkinek vannak különleges mécsesei, melyek soha nem hunynak ki, beragyogják a hétköznapokat is.

A Példakép. Apai nagyapámat ismertem legrövidebb ideig, mégis olyan mély nyomot hagyott bennem, hogy még ma is kísér. Kántortanító volt - énekelt és tanított, de még hogy! Nemcsak diákjait bűvölte el, hanem engem is. Egészen kicsi koromtól foglalkozott velem, akkor is dalolt, amikor már eluralkodott rajta a gyógyíthatatlan kór. Gyerekként észre sem vettem, hogy a cserépkályha mellett, vastag pokrócba burkolózva is vacog, ügyesen titkolta, hogy minden csontja fáj. Ölébe ültetett, és én tátott szájjal hallgattam csodálatos hangján megszólaló varázsdalait, majd vele énekeltem. Ha egy kicsit visszatért ereje, magával vitt a fenékpusztai uradalmi kastélyba, ahol az ő imádott iskolája működött, az olajos padló illata mellett áradt felém a szerény tanító által sugárzott alázat - génjeimben hordozom elhivatottságát. Fülembe csengenek a dallamok, élnek a tanítások, melyeket szinte észrevétlenül adott át nekem.

Az Adakozó. Anyai nagyanyám, Eszti mama érettségim előtt néhány nappal távozott az élők sorából, súlyos betegségben szenvedett. A kórház az ország másik végében volt, így nem állt módomban találkozni vele, de még időben eljutott hozzá tablóképem, melyet a nővérek kis szekrényére tettek. Később ez megnyugtatott. Ballagásom napján már nem volt velünk. Nekem nem mondták el, hogy ne legyek zaklatott a vizsgákon, csak később tudtam meg, hogy többé nem láthatom, amikor majd Kapolcs felé vezet utam. Gyomorszájon vágott a felismerés, hogy már nem mehetek a csöppnyi vályogházba, ahol rengetegen elfértünk, kitágult a tér, amikor mi, csintalan unokák viháncoltunk az apró épületben.
Csodanő volt. Kemény munkát végzett, szegénységben élt, de azt a keveset is odaadta a nála jobban rászorulóknak, és amikor már nem maradt semmije, szeretetét osztogatta, mert az is varázserővel bírt. Talán emiatt is volt nála különlegesebb a bicskelekvár, tisztább és finomabb a kocsonya. Azóta sem ettem olyat, verhetetlen. Beletette szívét-lelkét - annyira, hogy megmaradtak bennem az ízek és a szavak nélküli nevelés is, hogy milyen csodálatos érzés, ha másoknak adhatunk, akár csak magunkból is egy kis szeletet.

A Derűs Aranykezű. Apai nagyanyámhoz tökéletesen illik az Aranka név. Bár bőven lett volna oka keserűségre, bennem úgy maradt meg emléke, hogy viccelődéseit raktároztam el azzal a képpel, amikor terítőket és egyéb holmikat varrt népművészeti boltoknak, mert ismerte a hímzés minden csínját-bínját, az öltéseket, a különböző tájegységek jellegzetes mintáit, színeit.
Még fiatal volt, amikor egyik lábát vonat kereke vágta le, térdig. Egy asszonyt segített le éppen a lépcsőről, és eközben elindult a szerelvény. Hosszas tortúra után műlábat kapott, megtanult élni vele, méghozzá derűvel élni. Munkát vállalt a keszthelyi Festetics-kastélyban, gyakran tartottam vele, hogy - miután cipőmre húztam a filcből készült papucsokat - milliószor megcsodáljam az ottani könyvtárat. Gyerekorom egyik kedvenc helyszíne volt, imádtam azt a légkört, és büszke voltam nagyanyámra, hogy anyanyelvi szinten csevegett hollandul és németül.
A kastélyok ma is vonzanak, és kézügyességemet is kamatoztattam, hiszen évekig egyedi pulcsikat kötöttem, a viccelődés pedig lételemem.

Pótnagyszüleim - Babi és Papa - anyukámat nevelték. Nekik nem lehetett gyermekük, ezért tíz éves korától magukhoz vették, ezzel segítve nagyanyámat, akinek egyedül kellett eltartani családját, és a kemény munka mellett is alig telt mindennapi betevőre.
Gyakran vendégeskedtem náluk, kényeztettek, mindent megkaptam, amit megálmodtam, de azt is megtanították, hogyan kezeljem az ajándékokat. Igazából nem ezt őrzöm leginkább emlékeimben, hanem a feledhetetlen kirándulásokat, Papa végtelen türelmét (melyre szüksége volt Babi harcias természete mellett), kacagtató vicceit, vidám kedélyét.
Babinak köszönhetem az olvasás szeretetét. Szenvedélyesen gyűjtötte az értékes könyveket, sorozatokat, rendelkezésemre bocsátotta ezeket a kincseket, és én örömmel merültem bele olyan regényekbe, amelyekhez máshol nem nagyon juthattam, talán azért sem, mert nem voltam elég idős hozzájuk. Könyvtárból biztos nem kölcsönözhettem volna korom miatt, mert szigorúan vették. Ott kezdődött el az irodalom iránti vonzódásom, faltam a könyveket, imádtam illatukat, éjt nappallá téve olvastam a világirodalom remekeit, még írásra is serkentettek ezek a "titkos" olvasmányok.
Már ők sem lehetnek fizikailag velem, mégis részemmé váltak.

Az Etalon. Legnagyobb csapás olyan embert elveszíteni, aki a másik felünk. Ezt alig lehet kiheverni, mert minden ünnep padlóra küld, hiába vannak segítő kezek, egyedül kell felállni, feldolgozni, átalakulni, elengedni, ugyanakkor magam mellett tartani. Pótolhatatlan.
Tizennégy éve létezem nélküle, mégis vele. Mindent megőriztem, ami az övé, glédában állnak a ruhái, és nem váltam meg hangszereitől sem, csak a Marshall erősítőtől, azt is megbántam, azóta is belesajdul a lelkem, ahányszor eszembe jut.
A modern technika lehetőséget nyújt, hogy felidézzem képét, mozdulatait, hangját, közös zenei felvételeket hallgathatok, így mindig velem marad.
Sokszor azon kapom magam, hogy vásárláskor neki is hagyok beleszólást, átgondolom, mit mondana, hogyan döntene, és általában "hallgatok szavára". A lakásban nem engedek változtatásokat, ragaszkodom ahhoz a környezethez, melyet ketten alakítottunk ki, pedig jól tudom, szükség lenne átalakításra. Eddig sikerült elodáznom, kapok is érte bőven fejmosást.
Már nem azon sírok, hogy a valóságban nem lehet velem, annak örülök, ami volt: az együtt eltöltött időnek, a tartalmas, szép életnek, és a legfontosabbnak, ami a tárgyakon kívül megmaradt belőle: két csodás gyermekünk hordozza vonásait, tulajdonságait, szokásait, így ő is velem maradt.

A Kortalan Konok. Így jellemeztem apukámat róla írt szonettemben. Kemény akaratú ember volt, határozott egyéniség, örök fiatal. A makacsságot tőle örököltem, ez a "csakazértis" tartott meg olyan helyzetekben, amikor mások felbuktak volna az akadályoknál. Szigorral nevelt, én ezt a szigort a magam javára fordítottam, kivettem belőle, ami építhet. Előfordul, hogy bizonyos történések jelentőségét nem azonnal, hanem csak később ismerjük fel, jelen esetben is így van ez.
A makacsság marad, mert kell a kitartás, hogy talpon maradhassak.

Sorolhatnék még fontos személyeket, akikkel sajnos már nem találkozhatok, de nem térhetek ki mindenkire, aki fizikailag ugyan nincs jelen, mégis részemmé vált belőlük valami maradandó. Ezeket elraktároztam, és mosollyal nyugtázom, amikor felidézek egy-egy kedves arcot.
Előbb-utóbb én is emlék leszek, valószínűleg mécseseket is kapok, ez az élet rendje.

Nem az számít, hogy hány gyertyát gyújtunk szeretteinkért, hanem az, hogy örökmécsesként világítanak bennünk, és mi sugározzuk fényüket.

https://csillagokbairva.blogspot.com/2021/11/orokmecseseim.html

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7701
Időpont: 2021-11-03 23:16:46

válasz Krómer Ágnes (2021-11-03 21:37:54) üzenetére
Szia Ági! :)

Nem hiszem, hogy fogok ebben a témában könyvnyi anyagot írni, de valószínűleg előkerül még néhány történet.
Szerintem nagyon sok szépet írtál, jót tett a lelkemnek, és tényleg elraktároztam, mert örülök, hogy hatásos ez az emlékezés.
Hogy milyenek a karácsonyok? Már soha nem lesznek ugyanolyanok. Lehetnek gyönyörűek, meghittek, de valaki mindig hiányozni fog, üres marad a helye.
Köszönöm szépen, hogy elgondolkodtál. :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3687
Időpont: 2021-11-03 21:37:54

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kankalin!

Az nagyon jó ötlet, hogy segítesz a gyász feldolgozásban másoknak.Szerintem jó vagy benne.
Azt írod " Az első hármasban töltött karácsony borzalmas volt, még alig telt el néhány hónap a férjem nélkül. Belül én is meghaltam, csak a gyerekeim miatt tudtam talpon maradni. "gyerekem ugyan nincs, de gondolom, mit élhettél át.
Lehet meg fogom venni azt a könyvet amit említettél, bár lehet neked i kellene ilyen könyvet írni.
Szerintem sikerülne.Akartam még valami szépet íni, de nem találok megfelelő szavakat.
Még egy kérdés és hogy állsz a többi karácsonyhoz nagyjából már olyan mint régen?
Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt leírtad nekem!

Szeretettel:Ági


Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7701
Időpont: 2021-11-03 19:30:25

válasz Krómer Ágnes (2021-11-02 23:51:35) üzenetére
Kedves Ági, válaszolok a többi gondolatodra is.
A bevezető részben említettem, hogy kaptam a barátnőmtől egy könyvecskét. Az első hármasban töltött karácsony borzalmas volt, még alig telt el néhány hónap a férjem nélkül. Belül én is meghaltam, csak a gyerekeim miatt tudtam talpon maradni. Abban a könyvben sok hasonló vers van, mégis ez állt hozzám legközelebb. Annyira, hogy a sírkőre is a záró négy sort vésettem.
Nagyon meghatott, amit az írásom hatásáról osztottál meg velem. Ezt elteszem emlékbe, mert erőt adsz nekem.
Én köszönöm, hogy mindezt elmondtad. Én is örülök, hogy a sors elém dobott téged, mert kedvelem azt az őszinteséget és érdeklődést, ahogy a művek felé fordulsz. :)
Az "olyan volt, mintha angyal szállt volna a földre és írt volna" részt külön köszönöm. Néha nekem sem árt egy kis léleksimogatás. :)

Szeretettel: Kankalin
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7701
Időpont: 2021-11-03 18:55:18

válasz Krómer Ágnes (2021-11-02 23:33:36) üzenetére
Szia Ági! :)

Régebben nekem is nehézséget okozott ez a téma, lelkileg nem voltam elég erős hozzá, és nem tudtam volna megfogalmazni sem a bennem rejlő érzéseket. Ahogy telnek az évek, az emberek nagy része átmegy egy érési folyamaton, így történt velem is.
Örülök, hogy adhattam valamit ezzel az emlékezésemmel. Úgy éreztem, hogy magam miatt meg kell írnom, de egyre több visszajelzés érkezik hozzám azzal kapcsolatban, hogy másoknak is segítek a gyász feldolgozásában, vagy más lelkülettel tekintenek az elmúlásra.
Köszönöm szépen, hogy gondolatokat hagytál itt! :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3687
Időpont: 2021-11-02 23:51:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kankalin!


Könnyeket hullathatsz, mert elment,
vagy mosolyoghatsz,
mert élt.
Becsukhatod szemed,
s kívánhatod, hogy visszajöjjön,
vagy kinyithatod szemed,
s láthatod, mi mindent hagyott hátra.
Emlékezhetsz rá,
s csak arra, hogy elment,
vagy ápolhatod emlékét,
hogy tovább élhessen."

(Ismeretlen szerző)

Ez egy nagyon szép bevezető vers. Nem igazán akartam elolvasni semmit, de nem bántam meg.
Ritka pillanat a szomorúság meg a szépség együtt.Most megkaptam.
Ez kicsit nyála, de ez most olyan volt, mintha angyal szállt volna a földre és írt volna.
Van ebben valami megnyugtató amit és ahogyan írtál Köszönöm neked, hogy megírtad é a sornak, hogy elém dobta.

Szeretettel:Ági
Alkotó
Regisztrált:
2011-08-27
Összes értékelés:
3687
Időpont: 2021-11-02 23:33:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Kankalin!

Jó, hogy tudsz ilyesmiről írni. Na én nem tudnék, bár nem is kell.
Ma rájöttem a reakcióm " károsodott" én kiborulnék, ha ilyesmit kellene írnom.
Most valahogy Te is mécsest gyújtottál bennem.
Érdekes, hogy mások gondolataiba betekintést nyerve ismerjük meg az érzéseinket néha.
Mint most én most! Köszönöm!

Szeretettel:Ági
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7701
Időpont: 2021-11-02 18:25:48

válasz Kőműves Ida (2021-11-02 16:12:16) üzenetére
Szia Ida! :)

Miközben írtam, higgadt voltam. Biztos azért, mert a tartalomra, a szövegre és a kronológiára koncentráltam. Amikor befejeztem, elolvastam, elejétől a végéig sírtam, mint a záporeső, annyira megrázott.
Ennél hosszabban is ki lehetett volna fejteni, mert minden mondathoz külön történetem van, de igyekeztem csak a lényegre kitérni, mely a záró mondatban összegződik. Egyébként az volt a kiindulópont, először azt jegyeztem le.
Köszönöm szépen, hogy velem tartottál! :)

Szeretettel: Kankalin
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6998
Időpont: 2021-11-02 16:12:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Kankalin!

Nagyon találó a cím, a megemlékezések viszont szívbemarkolóak. Mindegyik szeretted nyomot hagyott maga után. Tehát, benned élnek tovább, az emlékeidben, kitörölhetetlenül.

Az utolsó mondatod nagyon találó. Magam is egyetértek vele. Nagyon szép, megható írás.

Szeretettel,
Ida

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Lóci Maci meséi 10. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a gondok sűrűjében című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Zorduló idő című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az élő költemény című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Hazugság hálójában 4/3. című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Sumákság című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ezüst hold csillagocskákkal című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) A hóember és a banya című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) A hóember és a banya című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ezüst hold csillagocskákkal című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Zorduló idő címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) [Adventi] című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Szegény kislány című alkotáshoz

Czövek Zoltán alkotást töltött fel Szegény kislány címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Hazugság hálójában 4/3. című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Hazugság hálójában 4/3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hazugság hálójában 4/3. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hazugság hálójában 4/3. című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szerkesztők üzenik fórumtémához

hundido bejegyzést írt a(z) Hazugság hálójában 4/3. című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Az élő költemény címmel a várólistára

Erdős Sándor alkotást töltött fel Életem delén címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Én nem - variáció című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ezüst hold csillagocskákkal című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Én nem - variáció című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Én nem - variáció című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Ezüst hold csillagocskákkal című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Én nem - variáció című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Én nem - variáció című alkotáshoz

Czövek Zoltán alkotást töltött fel Valentin nap 2001 címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ahogy című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ezüst hold csillagocskákkal című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ezüst hold csillagocskákkal című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Heinrich Heine:Auf Flügeln des Gesanges című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ezüst hold csillagocskákkal című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Csillagszilánk című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Eszterenter című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A csúnya lány című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021