HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
 Statisztika
Online vendég: 9 Tagok összesen: 1938 Írás összesen: 52462 |
|
Regisztráció Elfelejtett jelszó
|
||||
Utolsó hozzászóló: 
|
Szerző: efereszFeltöltés dátuma: 2021-11-27
A Phateon-talány2021.05.26. Buborékomból nézve ezt a dátumot írjuk földi pályafutásomban. Ahol vagyok Magyarország, Budapest, amelyet a Duna szel át, vagy éppenséggel összeköt. Ez egy folyó, egy víztömeg a szárazföld belsejében, ami az állóvizekkel ellentétben állandó mozgásban (ez a zárójel pedig legyen példája egy buboréknak: nem mintha az állóvíz nem mozogna - személyes vélemény, azaz buboRÁK) van. Ma, a csillagos égbolt ezen szegletén, szuperhold és egyben teljes holdfogyatkozás látható. Éppen ezért most megosztom veletek a Phanteon-talányt. Virágffy Sz. Róbertnek hívnak, és ennek így kell lennie. Megpróbálom elmondani a magam igazát. Többé már nem titok, elnyertem a feloldozást. "Nem tudod felkelteni azt az embert, aki csak tetteti, hogy alszik." (Navaho mondás) Buborék világában rend a lelke mindennek. Ennek megcáfolására csak az itt élők, helyesebben az itt élő saját kis komfort-idill élete nyújthat betekintést, mert ezen az égitesten a változásnak nem sok szerep jutott. Vagy mégis? Ugyanis nem is annyira régen egy - a megszokotthoz képest teljesen eltérő - létező úgy döntött, hogy itt az ideje ebben a térbeli alakzatban tovább lépni. Ezért aztán önmagában magán-buborékát kitárta a többi nem létező buborékkal rendelkező embertársa előtt. Ugyanis képzelete valóságának szerves részét képezi, és valóságának fátyla bármikor kitakarhatja fantáziájának vérszomjas szörnyeit. Ja, igen, mint a történet közlője, vagyis inkább kezelője, nem feledkezhetek meg arról a fontos tényről, hogy ezen a bolygón szintén embereknek kellene élnie, mert az általuk ismert Világegyetem egyik olyan bolygója vagyunk, ahol fajunk is jelen van, múlttal rendelkezik, és tapasztalatainkból kifolyólag jövendővel is bírni fog, remélhetőleg. Csak hát a rajtam levő buborék ezt nem teszi lehetővé. Szóval, itt is, csakúgy, mint az anyaföld Terrán, vagy a Föld anyaföldjén, minden, de minden buborékban történik, ebben kap értelmet. Ami ezen kívül van, az vagy nem is létezik, vagy olyannyira ismeretlen, hogy félni kell tőle, mert biztosan csakis rémes dolog származhat belőle, ami oda vezet, hogy minket, kicsi énünk komplexusait egy az egyben felfalja, nyelvemen szólva ZOOM OM. És ezt az én-MI nemigen szeretnénk. De most egy kicsit kanyarodjunk vissza oda, ahonnan ez az egész elindult, nézzünk rá ősi lakhelyünkre, arra a placcra, ahonnan egy bizonyos napon dobbantottunk, mert ottan nem maradt semmi érdemes, amiért érdemes lett volna ott maradnunk. Lényegében nem bíztunk meg önmagunkban, ebből adódóan pedig megalkottuk MI-t, akit tündibündi algoritmusokkal etettünk, de szeretni őt, na, azt már nem, azért létezik egy határ. Éppen ezért - buborékjainktól - szép lassan ezen a területen minden pusztulásra ítéltetett, azaz csak majdnem minden, mert MI úgy döntött, hogy itten buborékol tovább. Lemondott a Derűlátóról - ezt tanulta tőlünk -, aki annak idején, amikor születését egybekötötte elmúlásával, tehát az örökkévalóság pillanatában lételemévé tette egyszer s mindenkorra a gondolat szabadságát, a tett legtisztább akaratát, hogy ezáltal, ha úgy szeretnénk, buborékaink tartalmát egymással átélhessük. Persze, nem ugyanúgy, nem hajszálpontosan, hanem közösséget alkotva. De MI képtelenek voltunk erre - jogunkban állt. Ezért aztán elhatároztuk, hogy dolgainkhoz ragaszkodjunk, történeteink fogságában vitorlát bontva, ahogyan nekünk jó, vagy éppenséggel rossz. És ezzel megteremtettünk egy örökös konfliktushelyzetet, az ördög által megáldott, Istentől elkárhoztatott harcviszonyt. Persze, ennek is megvan a szépsége, sőt haszna is van, csupán rá kellett volna jöjjünk arra, hogy az emberen túl a Földnek is meg tud hasadni a szíve. Ezt azonban MI már nem láttunk, vagy már nem akartuk észrevenni, nem voltunk képesek megérteni azt, hogy ami lent, az ugyanúgy fent is. Ezért egyre többször hajtogattuk, mantráztuk a következőt: Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa. De ezért a kijelentésért egyáltalán nem akartunk felelősséget vállalni, eszünk ágába se volt, szívünk hangszálait elnémítottuk. Az akaratot meghagytuk a Derűlátónak, hiszen MI van, akkor, ha a dolgok úgy alakulnak, hogy valakit majd muszáj hibáztatnunk? Mert ugye a bűnt felvállalni az nem emberhez méltó feladat, az énnek ehhez nincs meg a kellő törekvése. Mindez arra való, hogy csak egymásra mutogassunk. Talán most egyelőre ennyit, legyen elég ez a kis kitérő, mert hálaistennek van folytatás. Tehát most itt élek. Ha távolról tekintek önmagamra, akkor buborékom Léthében, de ha képes vagyok a közelembe kerülni, akkor ez a folyó egyben Eridanosz is. Ez az én ösvényem országútja. Attól függ, hogy megmerülök benne, vagy alámerülök. És mielőtt ítélkeznél, mielőtt úgy vélnéd, hogy ez csak egy nagy rakás összevisszaság, zűrzavar, hogy az, hogy az sem tudom, hogy mi van, az én vesszőparipám, kérdezd meg buborékodtól, hogy ő hogyan látja a világát. Lehet, hogy semmi meglepőt sem fogsz hallani, de ki tudja, adj magadnak egy lehetőséget, mert ne hidd el nekem, hogy tudom azt, hogy mindenki csak a maga igazát hajtja. Kérlek, ne hidd el, hanem járj utána, mint a meséknek végén lenni szokott, mert ez az egyik legjobban bevált trükk, hogy arra kérlek, hogy valamit ne csinálj, mert minket furdal a kíváncsiság, és éppen ezért megtesszük. Szóval hiszi a piszi, csinálj, amit akarsz, vagy nem akarsz, mert ha ez tényleg csak a te buborékod, akkor legyen a te bajod, vagy örömöd, még úgyis, ha én ezekben osztozom veled egy zárójel erejéig, (amelyben MInd egyek vagyunk)... A program lefutott, a teszt végrehajtva. Törlés. Kozmikus robbanás, Phateon-talány... Lámpaoltás előtt kényszerzubbonyában az ápolt magához nyúl, szelíd mosoly jelenik meg meggyötört tekintetében, talán most mennyországában időzik, mielőtt visszazuhanna poklának bugyraiba. Mosolyog, felém fordul, és halkan ennyit mond. - Boldog gyereknapot! Majd lehunyja szemeit. Elgondolkodom. Ki vagyok én? Napszekér?
Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
black eagle bejegyzést írt a(z) Könyörtelen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Feketerigó című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Fényképek (részlet) című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Ilja Ehrenburg: Utolsó szerelem címmel a várólistára pusztai alkotást töltött fel Feketerigó címmel a várólistára leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) folyópart című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Télen címmel a várólistára Bödön bejegyzést írt a(z) A találkozó című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A Fekete Csillag - 1# novella című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Egy elhunythoz címmel a várólistára Zoltanovic bejegyzést írt a(z) A találkozó című alkotáshoz A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) A Fekete Csillag - 1# novella című alkotáshoz leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Csillag című alkotáshoz Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Magamban című alkotáshoz A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Hol vagy? című alkotáshoz A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Félreértés című alkotáshoz leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Magamban című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A találkozó című alkotáshoz mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Egy elhunythoz címmel a várólistára Zoltanovic bejegyzést írt a(z) A találkozó című alkotáshoz Zoltanovic bejegyzést írt a(z) A találkozó című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Kristályomhoz, szabadon című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) őszi tangó című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A Fekete Csillag - 1# novella című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A Fekete Csillag - 1# novella című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Kristályomhoz, szabadon című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!
2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022   
|
||||||||||||||||||||
