HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1938

Írás összesen: 52462

Mantova fűszerolaj spray
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2022-01-18 09:41:19

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: T. Pandur JuditFeltöltés dátuma: 2021-12-03

A csúnya lány

Máriának hívták, mint általában a faluban az elsőszülött lányokat, csakhogy idősödő szüleinek ő lett az egyetlen gyermeke. Nem született utána már sem fiuk, sem lányuk. Az ő megszületésére is majdnem húsz évet kellett várniuk.
Mire a kis Marikából Máriává cseperedett, már ugyancsak őszbe csavarodott a hajuk a szüléknek, és alig várták, hogy egyetlen lányuk férjhez menjen, és az ifjú férj támasza legyen a családnak.
Hanem a várva várt kérő nem kopogott be az ajtón.
Hiába volt az ő lányuk az, aki legszebben fon, sző, varr, hímez a faluban, a legszebb a kertje, a legnagyobb tojásokat tojják a tyúkjai. Erős termetével, munkában edzett karjaival, a legnehezebb feladatokkal is megbirkózott, mégsem volt olyan legény a faluban, akinek a szeme megakadt volna rajta.
Mária ugyanis a falu csúnya lánya volt.
A vele egy ívású lányok csak madárijesztőnek hívták maguk között, és a legények is inkább pajtásnak tekintették őt, amikor - fiútestvér híján - kaszált, kazlat rakott, patkoltatni vitte a lovat, tehenet elletett, vagy kényszerűségből más férfimunkát végzett.
Amikor 1848. március 15.-én a pesti, szerdai piacról hazatértek Isaszegre a termelők, és meghozták a nap eseményeinek hírét, hamarosan elkezdtek megfogyatkozni a férfiak a faluban. Ötvenen önként jelentkeztek a haza védelmére, több, mint kétszázan beálltak nemzetőrnek, csak a legfiatalabbak, a legidősebbek és betegek-rokkantak maradtak végül otthon.
Az asszonyok, lányok csak reménykedhettek, hogy a férfiakat épségben viszontlátják még valaha.
Az osztrákokkal folytatott csatákról a faluba érkező hírek után 1849 április első napjaiban a katonák is megérkeztek Isaszegre, bár nem azok, akiket szívesen láttak volna a falubeliek. Az osztrák sereg főerőit vonta össze és helyezte védelmi állásokba Isaszegen Windisch-Gratz, a magyar szabadságharc ellen fellépő császári seregek fővezére.
A császári hadsereg katonái, az ütközetre készülve április 6.-án, nagyszombat reggelén, kifosztották a település szegényes házait, és minden élelmet elvettek. A falu lakossága a Nyíres erdőbe menekült a csata napján, ott igyekezett elrejtőzni, a harcoló felek útjából kitérni. Csak alig néhányan maradtak a faluban.
Közöttük Mária, a csúnya lány is, akinek hiába könyörögtek idős szülei, hogy tartson velük. Máriának megvolt a maga haditerve erre a napra.
Amióta megjelentek a falu körül a katonák, Mária az esti szürkületben - kis batyuval a kezében - mindennap elment a temető felé. A kezében lévő batyuban gyertyák, gyógynövények, konyhai eszközök, és élelmiszer lapult. Ezeket a Kálvária domb alatt felfedezett kis barlangba hordta.
Még gyerekkorában talált rá a domb alatti partfalban, a jókora mélyedésre, amit talán egykor egy forrás vájt ki, vagy borospince lehetett valaha. Ide bújt el, amikor a többi gyerek, csúfolta, kergette. Nehéz volt megtalálni a bejáratot a sűrű növényzet miatt, ő is csak véletlenül talált rá, amikor rejtekhelyet keresett a bokrok között, az üldözői elől.
Mire eljött a csata napja, már sok mindent sikerült apránként áthordani a házuk padlásáról, kamrájából. Még egy ágy félét is eszkábált a földön, ágakból, szénából, és rongyokból. Ide bújt el a csata idejére, és midőn az ütközet folyamán a község kigyulladt, és minden ház leégett, a falu népének mindene odaveszett, ő akkor is biztonságban volt.
Amikor leszállt az éjszaka, a lövöldözés elcsitult, magához vett egy nagy, éles, disznóölő kést, hogyha kell, megvédje magát, és egy mécsest.
Elindult férjet keresni a csatatérre.
Végig ment a hajdani falun, a házak üszkös maradványai között, de nem törődött a borzalmas pusztulással. A csatatérhez érve megállott, elmormolt egy imát a sok-sok, fiatalsága virágában elpusztult halott férfiért.
Azonban nem csak halottak, hanem sebesültek is hevertek a csatamezőn a hideg tavaszi éjszakán. Némelyik hangosan ordított a fájdalomtól, mások halkan, vagy keservesen nyögtek, nyögdécseltek, imádkoztak. A fehér mundéros osztrák katonákat kikerülte, a barna és a kék kabátos katonák arcába világított a mécsessel, azt kereste ki az élő közülük, és ki a holt.
Nézte, hogy kinek van meg minden végtagja, kinek nincsen golyó ütötte sebe, csak kardvágása, amit meg tud gyógyítani ő is. Az élők közül sokan a szoknyájába próbáltak kapaszkodni, segítségért vagy vízért rimánkodva, de kirántotta a nem megfelelő kezek lankadó ujjai közül a ruháját. Csak keresgélt, csak keresgélt a sok halott és félhalott között.
Már kezdte feladni a reményt, amikor talált egy megfelelő férfit.
Nem volt testes, hanem vékonyka, minden végtagja megvolt, az egyik combján volt egy nagy kardvágás, meg az egyik karján sebesült meg csúnyán egy szablyától. Kicsit kába volt a vérveszteségtől, de még élt.
A csúnya lány lehajolt, a mécsessel az arcába világított. A férfi picit idősebb volt nála, szőke szakálla véres, az arca piszkos, de a szeme még nem csillogott lázasan, a testét hűtötte a hideg éjszaka. Mária letérdelt, a férfi zubbonyába dugta a kezét, a férfi szíve kicsit lassan, de egyenletesen vert.
A saját arcához tartotta a mécsesét, hogy a férfi jól láthassa őt, és jó hangosan - elnyomva az éjszakai csatatér hangjait - megkérdezte tőle:
- Ha segítek rajtad, meggyógyítalak, hogy ne halj meg, akkor leszel-e a férjem? Ha visszaadom az életedet, nekem adod azt?
A férfi hideg, piszkos, véres keze rákulcsolódott az övére, és halkan, de érthetően azt mondta:
- Igen!
Mária erős lány volt, a sok munka megedzette, vállára vette a sérült katonát. Vigyázott, hogy az ép kezét vesse át a vállán, és az ép lábát fogja. Lassan elcipelte a barlangba. A barlang szájánál meggyűlt a baja, amíg átvitte az egyre nehezebb testet a sűrű bokrokon. Mire letette a hevenyészett ágyra, a katona elájult.
Talán jobb is így - gondolta, miközben levágta a sérült testrészekről a ruhát. Vízzel megtisztította a sebek környékét, majd a sebeket addig nyomkodta, amíg minden föld, megalvadt vér, kibugyogott belőlük, akkor erős pálinkával lelocsolta a sebeket, majd vékonyra hasított, kifőzött disznóbelet fűzött egy vastag, görbe tűbe, amit előzőleg láng fölé tartott, és összevarrta a tátongó sebeket. Végül tiszta rongyokkal bekötözte őket. Mire ellátta a sérült katonát, már hajnalodott.
- Meggyógyítlak, ne félj! Állom a szavam! - suttogta az ájult férfi fölött.
A barlangból kilépve nagyot szívott a friss levegőből, amiből az éjszakai eső és a reggeli harmat vége kimosta az ágyúk és a csatában felgyújtott Királyerdő füstjét.
Szinte tánclépésben ment le a faluba, ahol a szülei sírva álltak a leégett házuk mellett. A kezük kormos volt, ahogy a pernye és az elüszkösödött fák között kutattak hátha találnak valami használható dolgot, de nem találtak semmit, csak néhány elgörbült vasat, és törött cserépdarabokat.
Értetlenül néztek Máriára, aki szinte vidámnak látszott, és nyugalmat árasztott. Egy kis batyu volt nála, amiből kenyér, szalonna, és kés került elő. Csodálkozva bámultak a lányukra:
- Ezt hogy sikerült megmentened az osztrákoktól? - kérdezte az apja.
- Elvittem még előbb, ahogy ők kifosztották a falut, és eldugtam - válaszolta a csúnya lány, olyan természetességgel, mintha csak ez lenne a dolgok rendje.
Leültek a földre és elfogyasztották sovány reggelijüket. Utána Mária magabiztosan mondta:
- Egyet se féljenek édes szüléim, felépítjük újra a házat, nagyobbat, szebbet építünk.
Az öregek megdörzsölték a szemüket, hiték is, nem is, amit a lányuk mondott.
Mária fáradhatatlannak bizonyult. Fát vágott, vályogot vetett, megtisztította a házhelyet, és a kölcsönadott szerszámai fejében megszervezte a falusiak segítségét a házuk újjáépítésében. Mindenkire jó hatással volt a sürgése-forgása, rendelkezett, lelkesített, és mások is követni kezdték a példáját. Annak ellenére, hogy szinte hiányzott a teljes férfi lakosság, a kis falu egész gyorsan talpra állt.
Mária minden nap reggel, délben és este eltűnt egy kis időre, senki sem tudta hová lesz olyankor. Elővigyázatosan meglátogatta a barlangban lábadozó katonát, aki először belázasodott, és ezért fűzfa kéreg teával kellett itatnia. Aztán kicsit megduzzadt és begyulladt a lábsebe, ahogy a hevenyészett ágyon mocorgott. A csúnya lány cukrot szórt a sebre, átkötötte tiszta ruhával, és három hét alatt bezáródott a seb, és gyors javulás mutatkozott.
Mária soha nem töltött sok időt a barlangban. Megkérdezte az ápoltját, hogy éhes-e szomjas-e, fáj-e a sebe. A katona pedig meleg, bársonyos hangján, mindig helyeselt:
- Igen. Igen.
Megetette, megitatta, átkötözte a sebét, és ment vissza a faluba házat építeni. A házukat építeni. Készült a nagy meglepetésre, amikor felgyógyul a katona, a családja elé áll, és megkéri a kezét. Már előre örült a szülei örömének, a férfikéznek a házban, a születendő gyerekeiknek. Építkezés közben eltűnődött, hogy vajon milyen jövő vár rájuk, nehezen tudta elképzelni a gyermektelen jövőt, az örökös magányt.
Aztán lassan-lassan felgyógyult a katona, már a lábra állást próbálgatta, amikor Mária magára hagyta.
Nyár elején, egyik nap felöltözve várta a csúnya lányt. Egy maga fabrikálta mankóra támaszkodva felállt, amikor Mária a barlangba lépett.
- Dziękuję Ci za wszystko! /Mindent nagyon köszönök!/ - mondta lengyelül.
- Boże błogosław! /Isten vele!/ - köszönt el a lánytól, és a barlang kijárata felé sántikált.
A csúnya lány eléje állt, az egyik nyitott tenyerű kezét a katona mellkasára téve visszatartotta őt.
- Csak lassan, csak lassan! Mi lesz az ígértével? Amikor összeszedtem a csatatéren, akkor éjszaka, megmentettem az életét. Reggelre a kimerültségtől, a hidegtől és a vérveszteségtől, meghalt volna! Megfogadta, hogy ha megmentem az életét, akkor nekem adja azt, elvesz feleségül, és velem marad... Tessék betartani az ígéretet! - csuklott el a lány hangja.
A katona mosolyogva hallgatta a szóáradatot, és azt mondta:
- Dziękuję za opiekę! / Köszönöm, hogy ápolt!/
Megkerülte a csúnya lányt, és kisántikált a barlangból. A barlang szájánál intett Máriának, azt az egyetlen szót hagyva a lánynak búcsúzóul, amit tudott magyarul:
- Igen!

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-09-01
Összes értékelés:
958
Időpont: 2021-12-28 20:40:00

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Drága Judit !
Sokáig betegeskedtem, de még nincs vége. Óvatosan üldögélek, de már nem bírtam ki, hogy ne olvasgassalak benneteket. Kicsit meglepett az egyik válaszodban / véletlen megakadt a szemem rajta, hogy sajnos sok gondod van és sokat sírdogálsz./ Vigaszt kívánok neked, és meglepett az erőd, hogy összeszedted magad és megírtál egy olyan történetet , ami talán törpítheti a te gondjaidat. Igaz a mondás, amint nincs olyan írás ami valahol a világban ne az életből lett volna merítve. Minden megtörtént már, vagy megtörténhet. Nemcsak a csúnya nőknek vannak ilyen gondjai, hanem a SZÉP NŐK IS szenvednek hasonlóan. Manapság kiismerhetetlenek a férfiak. Nem tudni mi felel meg nekik. A szerénység, a rámenősség, az okosság, vagy a butaság, az elérhetetlenség? Az utolsó sorban vigasz is lehet Máriának, legalább megkapta az IGEN-t.
Ölellek sok szeretettel , Zsófi.
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5610
Időpont: 2021-12-09 11:51:00

válasz szilkati (2021-12-06 22:57:42) üzenetére
Kedves Kati!

Egy ihletett pillanatban született ez a történet /amikből egyre kevesebb van sajnos, mert a gondok és aggodalmak letipornak/.
Köszönöm szépen a dicséretet. :)

Tanácsod szerint, Igyekszem állni a sarat, de közben elhagynak a szavak.

Judit

Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5610
Időpont: 2021-12-07 16:46:44

válasz Kankalin (2021-12-06 14:23:24) üzenetére
Kedves Kankalin!

Köszönöm szépen a "lenyűgözőt" :).

Ha az általad remélt folytatásban boldog családi életet írnék meg Máriának, nem lenne hiteles a történet, mert ahogy a "Mind elmentek a legények" című novellámban megírtam - aminek a témája szintén az 1848-49-es szabadságharc- :
"Az ő generációjából mind elmentek a legények, kik a csatákban haltak meg, nyomorodtak meg, kik a császárt szolgálatába kényszerültek, kik elbujdosva hazát cseréltek."

Judit
Szenior tag
Regisztrált:
2012-03-29
Összes értékelés:
6995
Időpont: 2021-12-07 16:15:23

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Szegény lány, hát nem erre számított. Biztosan ő is megtalálja majd azt, akit megérdemel, majd észreveszi valaki egyszer csak, hogy milyen nagylelkű, életrevaló és okos. Majd eljön az, akinek ez számít, nem a szépség... Persze, ez csupán mese... de biztosan így lesz! :)

Nagyon tetszett a novellád! Nagyon örültem, hogy láttalak, újra!

Szeretettel,
Ida
Szenior tag
szilkati
Regisztrált:
2018-01-26
Összes értékelés:
2497
Időpont: 2021-12-06 22:57:42

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Nagyon jól sikerült ez a "megtörténhetett volna" novella. Hiteles a történelmi háttér, a szereplők jellemzése, és érdekes, fordulatos a történet. Nagyon tetszett.


Szeretettel: Kati

/Vegyél példát Máriáról, a csapások között is erősnek kell maradni/
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
8603
Időpont: 2021-12-06 18:59:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
válasz T. Pandur Judit (2021-12-06 14:33:29) üzenetére
"Örülök neki, hogy sikerült ezeket úgy megírnom, hogy úgy adjanak vissza történelmi eseményeket /amik így, ahogyan megírtam NEM történtek meg, de megtörténhettek volna ;) /, hogy élvezetes olvasmányok legyenek!"
...írod!
Igen sikerültek!
Nagy elismerésem!

A legjobbakat!

Szép estét:sailor
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5610
Időpont: 2021-12-06 14:33:29

válasz sailor (2021-12-05 10:46:17) üzenetére
Kedves Tengerész!

Jövőre 10 éves lesz az AKIK /Alkotók, Költők, Írók Klubja Isaszegen/, a jubileumi alkalomból egy antológiánk jelenik meg - a tervek szerint - "IsaSzegről-Végről" címmel, amiben elsősorban Isaszeghez kapcsolódó alkotások jelennek majd meg.
Ez az alkotásom is célzottan ebbe az antológiába készült, mint a "Kirándulás", az "Aranyszemű lány" és a "Szelfipont".
Örülök neki, hogy sikerült ezeket úgy megírnom, hogy úgy adjanak vissza történelmi eseményeket /amik így, ahogyan megírtam NEM történtek meg, de megtörténhettek volna ;) /, hogy élvezetes olvasmányok legyenek!

Sajnos olyan sok csapás ért mostanában engem, hogy már sokszor nem tudok sem olvasni, sem írni, csak sírni, sírni, sírni...

Judit
Szerkesztő
Kankalin
Regisztrált:
2009-10-05
Összes értékelés:
7746
Időpont: 2021-12-06 14:23:24

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Judit! :)

Lenyűgöző ez az írásod (is).
Tetszik a történelmi háttér és az események folyása. Sejtettem, hogy lesz valami csavar a végén, de erre nem számítottam, pedig sok olyan eset történhetett meg, amikor nem ismerték egymás nyelvét, nemzetiségét, és ebből félreértések keletkeztek.
Sajnálom azt a szegény lányt, mert cselekedeteiből is kiderül, hogy a szépség valóban belülről fakad, de egyéb nagy igazságok is felszínre kerülnek: okosság, kreativitás, empátia, fondorlatosság, kitartás.
Mondanám, hogy folytasd, legyen szép élete, de ez így kerek és hatásos.
Köszönöm az élményt! :)

Szeretettel: Kankalin
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
8603
Időpont: 2021-12-05 10:46:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Judit!

Még mindig hatása alatt állok!
Ez legtöbbször így megy,ha Töled olvasok!
Annyira élethüen írod le a dolgokat,hogy szinte belesodornak
bennünket az eseményekbe.

Itt egy különös történet,az akkori szabadságharcok idejéböl.
Fantáziadúsan mutatod meg az akkori eseményeket...egy kis
falu psztulását ´es éppen annak a lányak a segítsége épiteti
újjá,aki nem talált férjet

A befejezés remek!

´Gratulálok!
Nagyon tetszett!

Szép napot:sailor

Ui...örülök,hogy ismét ´itt´!
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5610
Időpont: 2021-12-04 20:33:06

válasz hundido (2021-12-04 06:27:39) üzenetére
Kedves Katalin!

Az isaszegi csata minden előzménye, mozzanata valóságos a történetben /alaposan utána néztem/, csak a férj kereső csúnya lány alakja kitalált.

Örülök, hogy tetszett!

Judit
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
2458
Időpont: 2021-12-04 06:27:39

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Sza!
Nagyon tetszett ez az írásod! Remekül fontad a történetet, jól ábrázoltad az akkori helyzetet, Máriát. A vége meg igazi meglepetés vot. Élveztem az olvasását. Üdv hundido

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Feketerigó című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Fényképek (részlet) című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Ilja Ehrenburg: Utolsó szerelem címmel a várólistára

pusztai alkotást töltött fel Feketerigó címmel a várólistára

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) folyópart című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Télen című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Télen címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A találkozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A Fekete Csillag - 1# novella című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Egy elhunythoz címmel a várólistára

Zoltanovic bejegyzést írt a(z) A találkozó című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) A Fekete Csillag - 1# novella című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Csillag című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Magamban című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Hol vagy? című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Félreértés című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Magamban című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A találkozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hol vagy? című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Havazott című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Egy elhunythoz címmel a várólistára

Zoltanovic bejegyzést írt a(z) A találkozó című alkotáshoz

Zoltanovic bejegyzést írt a(z) A találkozó című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Kristályomhoz, szabadon című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Magamban című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) őszi tangó című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A Fekete Csillag - 1# novella című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A Fekete Csillag - 1# novella című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Kristályomhoz, szabadon című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Oda van beírva című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022