Hamarosan megérkeztek a házhoz, ahol Zsuzska lakott. Útközben beszélgettek, a lányok megtudták, hogy a szülésig még legalább három hét van, és hogy a férje mostanában túlságosan feszült, ingerlékeny, figyelmetlen. Zsuzskából csak úgy dőlt a panasz. Az asszony elmesélte, hogy nehezen viseli az időjárás szeszélyeit, sokat fekszik, nem jár el sehova. Szóval, leginkább unatkozik.
- Most is otthon ülnék, ha a férjem gondoskodott volna fagyiról. De nem! Elfelejtette. Olyan furcsa mostanában.
- Biztos izgul, vagy tart attól a naptól, amikor majd bejelenti neki, hogy itt az idő, indulni kell. Tipikus férfi mentalitás - jegyezte meg Gréti.
- Hát, nem tudom - mondta Zsuzska. - Meg is érkeztünk.
Belépve a lakásba szép, rendezett otthon fogadta a látogatókat.
Enyhe festékszagot lehetett érezni.
- Most festi a férjem a gyerekszobát - mentegetőzött Zsuzska. - Ma még egyszer lekeni, és kész is! Kukkantsanak be!
- Klassz ez a babakék! - lelkendezett Lilla. - Szóval kisfiú érkezik. Hogy fogják hívni?
- Úgy, mint a férjemet, Ferenc - válaszolta Zsuzska.
- Jé, az én barátom is Ferenc! - nevette el magát Lilla. - Micsoda véletlen! Manapság nem gyakori név. A szülők inkább a mai trendnek megfelelő utóneveket választanak.
- Kedves Zsuzska, irány az ágy! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon Gréti.
- A nappaliban szoktam napközben pihenni. Jöjjenek beljebb! A fagyit, amit hoztam, mivel a szédülés miatt a cukiban nem tudtam megenni, az most jólesne! Máris lefekszem, csak hozok kanalat.
- Nem, nem! Szó sem lehet róla! Majd én! Megtalálom a konyhát és a kanalakat - mosolygott Gréti. kedves kismama, irány az ágy!
Azzal már ki is sietett a konyhába. Lilla leült, Zsuzska pedig elhelyezkedett a kanapén.
- Meséljen, persze, csak ha van kedve, a barátjáról! - kérte Zsuzska a lányt.
- Hát, az én Fercsim is kicsit ideges típus és szétszórt. Gyakran keresik telefonon, mert nagyon fontos pozícióban van. Ez engem azért zavar, mert nem tudunk teljesen kikapcsolódni. A telefonálások után meg nagyon ingerült. Ennek ellenére azért sokat kirándulunk, nevetünk. Nagyon szeretjük egymást. Az ő lakását is pont most festik, és panaszkodik a szakemberekre, mert elhúzódik a felújítás. Milyen jó, hogy az ön férje ilyen ügyes! Mennyi pénzt, időt, idegességet lehet így megspórolni!
- Igen. De azért türelmetlenség, idegesség, mint említettem, az van. Ő is fontos beosztásban dolgozik. Mostanában gyakran el kell mennie munkaügyben, és többször késő este jön haza. Mit sem törődnek a munkahelyén azzal, hogy várandós a felesége. Kimerült szegény! Én meg itthon unatkozom - mondta Zsuzska.

Beperdült a kanállal Gréti. Zsuzska jóízűen kanalazni kezdte a jeges finomságot.
- Ő a férje? - kapott le egy képet Gréti a könyvespolcról. - Nagyon jóképű!
- Igen - válaszolta Zsuzska. - Ugye milyen csinos? Nagy nőcsábász volt, mielőtt elvett. Mára azonban megváltozott.
Gréti átnyújtotta barátnőjének a képet. Amikor Lilla megpillantotta a fotón lévő férfit, elsápadt.
- Ő Ferenc? Ő a férje? - nyögte halkan.
- Igen, igen. Jaj, kislány rosszul van? Kedves Gréti, gyorsan hozzon neki a konyhából egy pohár vizet! Mondtam, hogy ez a bolondos időjárás mindenkit kikészít!
-
Lilla nagyot kortyolt a hideg vízből.
- Na, jobban vagy? - kérdezte aggódva barátnője.
- Igen - mondta Lilla.
- Vegye csak el azt a másik képet, Gréti! Ott meg Feri ikertestvérével, Fábiánnal állok. Ugye, hogy hasonlítanak egymásra? Mint két tojás!- kacagott Zsuzska.
- Azta! - kiáltott fel Gréti. - Elképesztő!
- Az iskolában is nagy kópék voltak! - folytatta Zsuzska. - A tanárok nem tudták megkülönböztetni őket, ezt időnként ki is használták. Fábián remek volt matekból, Feri meg magyarból. Bizony, többször is feleltek egymás helyett. Fábián más, mint Feri. Ő visszahúzódóbb, soha sem volt egy csajozógép, mint anno az én férjem. Mikor kiderült, hogy Ferinek van egy ikertestvére, az elején aggódtam, hogy a randira, nehogy egyszer Fábián jöjjön el Feri helyett. Szerencsére ez nem következett be. Vagyis azt állítják.

Lilla ámulva nézte a képet, amit Gréti a kezébe adott. Ha egymás mellé tette a két fotót, nem lehetett tudni, ki kicsoda.

- A szülei árulták el a titkot, hogy mi különbözteti meg őket. El sem hiszik! A fülük! - mondta nevetve az asszony. - Fábiánnak nagyobb és kissé elálló, míg az én páromnak kicsi, fejéhez simuló fülei vannak.

Lilla összezavarodott. Akkor ő vajon melyikkel találkozott? Feri lesz az, hisz ezen a néven mutatkozott be. De ha Fábiánnal, akkor miért Ferencet mondott? Próbált visszaemlékezni a férfi fülcimpájára. Aztán beugrott neki, hogy gyakran harapdálta meg a férfi fülét, melyek kicsit viccesen elálltak. Míg ezen tűnődött, csengettek.
- Majd én kinyitom! - ugrott fel Gréti. - Legfeljebb, meglepődik, aki az ajtóban áll.

Amikor beengedte az érkezőt, az visszalépett, és a névtáblára pillantott.
- Bocsánat! Azt hittem, eltévesztettem az ajtót, de látom, nem.
- Jöjjön csak! Zsuzska délután kicsit rosszul lett a cukrászdában, és a barátnőmmel hazakísértük. Most pihen, ezért én jöttem ajtót nyitni, kedves...
- Fábián, Farkas Fábián - mutatkozott be a férfi.

Gréti egyből a fülére pillantott, és elmosolyodott. A szobába lépve Fábián szinte sóbálvánnyá vált, amikor megpillantotta Lillát.
- Na! Megkukultál? - kérdezte sógornője. - Ő itt Lilla, Lilla, ő Fábián. Bemutatlak, ha már így megnémult a látványtól az én sógorkám.
Lilla felállt, közelebb lépett.
- Fábián? Nem Ferenc? - kérdezte a férfit, aki még mindig megnyúlt ábrázattal állt.
- Mi folyik itt? Fábián, ti ismeritek egymást? - kíváncsiskodott Zsuzska.
- Igen - felelte Lilla. - Csak nekem Ferencként mutatkozott be. Ugye, kedves Ferencfábián? De most, hogy tudom, mi a megkülönböztető jegy, így biztos vagyok benne, hogy veled találkozgattam. Ugye?
- Igen. Kérlek, megmagyarázom - nyögte elvörösödve a férfi.
- Az jó lesz! - szólt közbe Zsuzska. - Miért Ferenc nevét mondtad ennek a bájos kislánynak? Miért hazudtál? Akármi is az indok, szégyelld magad!
- Szégyellem is! Nem is tudom miért ezt a nevet böktem ki, mikor randira hívtalak. Ferenc olyan határozott, olyan talpraesett. Mindig is szerettem volna olyan lenni, mint ő. A neve mögé bújva, valahogy úgy éreztem, én is olyan karakán tudok lenni. Olyan jófej pasi, akiért odavannak a nők. Ne haragudj, kérlek! Meg tudsz nekem bocsájtani? Elmondtam volna...
- Igen? És mégis mikor? Hazugsággal indítani egy kapcsolatot, szerinted az fair? Hülyére venni engem, az oké? - kiabálta Lilla.
- Nem. Kérlek, ne haragudj - nyelt egy nagyot -, nagyon szeretlek, csak amikor ezt füllentettem, nem tudtam, hogy keveredjek ki belőle, mit is tegyek? Látod! Ilyen szerencsétlen flótással kezdtél. Az érzéseim tiszták. Hidd el!
- Na, barátném! Ez aztán a sztori! Ilyet se hallottam még! - vetette közbe Gréti. - Ha szereted, bocsáss meg ennek a nagyfülűnek!
- Nem tudom... - annyira sokkolt ez az egész. A lakásfelújítás, az igaz? Vagy azt is csak kitaláltad?
- Igaz! Tanúsíthatom! - szólalt meg Zsuzska. - Időnként azért alszik nálunk.
- Kérlek, Lilla! - ölelte át Fábián a lányt.

Lilla el akart húzódni, de Fábián magához szorította, és megcsókolta.
- Na, happy end van! - rikkantotta Gréti.
- Én, már ne is haragudjon Lilla, azért örülök ennek a kis füllentésnek! - mondta Zsuzska. - Mert jó, hogy nem az én férjemmel találkozgatott. Ha most ő állna itt, kikaparnám a szemét!
- Én is segítenék! - nevetett fel Lilla.
- Na, meg persze én is! - kiabálta Gréti.
- Akkor meg tudsz nekem bocsátani? Folytathatjuk?
- Nem folytatjuk, hanem elölről kezdjük. Tiszta lappal. Lilla vagyok.
- Engem Fábiánnak, Farkas Fábiánnak hívnak. Szeretnélek elhívni egy randira? Lehet róla szó?
- Rendben, de ugye, nem a buszpályaudvarra akarsz hívni? Te, te nagyfülű Ferencfábián! Vagy Fábiánferenc?

Azzal összeölelkeztek. Zsuzska és Gréti mosolyogva nézte őket.