HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1938

Írás összesen: 52462

Mantova fűszerolaj spray
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

dpanka
2022-01-18 09:41:19

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / mese
Szerző: történetmesélőFeltöltés dátuma: 2021-12-11

Morcos

Morcos a medve, nem véletlen kapta a nevét. Mindenkivel utálatosan viselkedett, állandóan megsértődött, egyszóval elviselhetetlen volt. Kerülték is őt, ha tehették.
Egy őszi este, tábortüzet raktak az állatok, mályvacukrot sütöttek, énekeltek, táncoltak. Amikor Morcos is leült közéjük, egy pillanatra megfagyott a levegő. De a medve, ma nagyon csendes volt, így hát a hangulat visszatért a régi kerékvágásba. Későre járt, amikor már csak a felnőttek maradtak, elkezdtek vicceket mesélni. Az egyik vicc, a medvéket figurázta ki. Ekkor Morcos felpattant, felfújta magát, és dúlva-fúlva elrohant. Döbbent csend lett, majd szép lassan mindenki hazaszállingózott.
Morcos, ahogy hazaért, még mindig nagyon haragudott a világra. Fogta magát, a barlang elé görgette a télen ajtóként használt, nagykövet, majd bekuckózta magát és durcásan elkezdte a téli álmát, pedig még csak most kezdődött el az ősz.
Arra ébredt, hogy nagyon éhes. Háromszor futott neki az ajtónak, amíg résnyire kinyílt. Odakünn még javában a farkasordító és óriási hóhegyek voltak az úrak. Becsukta az ajtót és próbált visszaaludni, de csak forgolódott az ágyában. Végül is már végig aludta a szokásos idejét, de csúsztatva. Amikor rendes téli álmot durmolt, néhanapján fel is ébredt a téli álomból, odacsoszogott a hűtőhöz, falt valamit, és visszaaludt. De most átaludta az őszi kajabeszerző időszakot és a hűtőben, csak egy fél doboz romlott tejet talált. Ilyen időben pedig nem hozzák ki a rendelést sem.
Kezdett bepánikolni, felkapta a telefont, de az is süket volt. Idegesen járt-kelt a barlangban, megoldást keresve, de nem jutott semmi az eszébe.
Harmadnapra már látomásai lettek az éhségtől: rég elhagyott medvemama jelent meg előtte, amint valami csibészség miatt őt kergeti, mint rosszcsont kisbocsot.
Ekkor halk kopogást hallott. Először arra gondolt, hogy ez is a látomás része, de a kopogás megismétlődött és a régi emlékkép szertefoszlott. Kinyitotta az ajtót, három bebugyolált apró figura toporgott odakinn. Az egyik ruhakupac megszólalt:
- Ne haragudj medve, hogy zavarunk, de már napok óta látjuk, hogy ég nálad a villany. Először, csak arra gondoltunk, felébredtél nassolni, mint minden télen, de ez a hosszú ébrenlét aggaszt bennünket. Tudod, mi vagyunk az erdei kommandó, minden nap végig járjuk az erdőt, hogy nincs-e valakinek szüksége ránk, mert mindenkin próbálunk segíteni.
- Éppen, volna nekem is egy aprócska problémám...- mondta Morcos és betessékelte a jövevényeket.
A három ruhacsomag betipegett és levetkőztek így hát kiderült, kik is ők valójában. Őz Frigyes, Görény Árpi és Mókus Vendel szorongva ültek a kanapén. Szerencsére a medve jól bedurrantott a még tavalyról megmaradt fával, így gyorsan átmelegedtek.
- Sajnos nem tudlak benneteket megkínálni semmivel sem, mert üres a kamra, és a hűtő, éppen ez az én nagy bánatom. - és töviről-hegyire elmesélte a kálváriáját. A kommandó türelmesen végig hallgatta, majd szedelődzködtek is, mert megállapították, hogy itt vészhelyzet áll fenn.
Alig telt bele egy fertálynyi idő, mikor kopogtattak az ajtón. Mókus mama volt az, egy tál, friss mogyorópitével. Megköszönte, és ahogy kitette a lábát a vendég, egyből befalta az egészet. Ezután egymásnak adták a kilincset az adakozok. Még a méhek képviselői is tiszteletüket tették, egy hatalmas hordó mézzel, méhviasszal, és lépes mézzel megrakodva. Amikor elment az utolsó jótevő is, a medve végignézett a sok finomságon, fejét a mancsaiba temette és kitört belőle a zokogás. Valami felszakadt benne, nem tudta mi az.
Egyik nap megint kopogtattak. Vidáman nyitott ajtót, éppen nagytakarított így egy kötő volt előtte, a fején babos kendő. A kommandó volt az.
- Szia, Morcos, - mondta Őz Frigyes - tudnál nekünk segíteni?
- Hát persze, miről volna szó?
- Gyere velünk, útközben elmondjuk.
A medve levette a kötényt és a kendőt, helyette felvette a varjú néni által kötött bolyhos sapkát és a hozzá való sálat, majd a többiek után eredt. Közben Görény Árpi tájékoztatta a feladatról:
- Az erdő közepén él egy erdész a családjával. Nagyon rendes ember, mert télen ellát bennünket élelemmel. Ma a fiával eljött fát gyűjteni, de a szánjuk beszorult egy öreg fa gyökerébe. Ha nem segítünk, ott veszi őket az Isten hidege, a lovukkal együtt.
- Feladat, értve. - válaszolt a medve.
Az erdészt már a sírás kerülgette, mert sehogy sem boldogultak a szán kiszabadításával. Ekkor valami megzörrent mögöttük.
- Már csak ez hiányzott, fussunk, egy medve, és mekkora!
Hanyatt-homlok menekültek a biztonságot jelentő galagonyabokorig, onnan leskelődtek vissza.
- Szegény Sanyinak annyi, biztos széttépi a fenevad!
Ehelyett azt látták, hogy a böhöm nagy jószág, odament a szánhoz és egy határozott mozdulattal kiszabadította azt. Aztán megsimogatta a halálra rémült lovat, és mintha feléjük intett volna és talán még mosolygott is. Legyökereztek, de aztán felocsúdtak, felpattantak a szánra és uzsgyí haza. Már jó ideje baktattak, amikor megszólalt az erdész:
- Fiam, amit láttunk, az maradjon köztünk, úgy sem hinne nekünk senki...
Morcos ruganyos léptekkel ment hazafelé, nem tudta, hogy ilyen jó érzés másokon segíteni.
A tél hátralevő részében együtt járta az erdőt a kommandóval, aktívan kivette részét mindenben.
Tavasz lett. Az állatok, az ébredő természetet nagy tisztáspartival ünnepelték. Este a tűz körül, újra viccmesélésre került sor. Valaki óvatlanul, megint mackós viccet sütött el. A medve felpattant, teleszívta a tüdejét, és akkorát nevetett, hogy az erdő túl végén is hallani lehetett. A többiek megkönnyebbülve vele nevettek...
Amikor abbamaradt a kacarászás, Mókus Vendel felállt és szót kért:
- Javasolni szeretném, hogy Morcosnak adjunk más nevet, mert már egyáltalán nem illik hozzá.
Még mielőtt bárki hozzászólhatott volna, a medve felpattant:
- Maradjon csak ez, mert mindig emlékeztetni fog, hogy milyen voltam, és milyen ne legyek soha többé...

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
történetmesélő
Regisztrált:
2019-08-25
Összes értékelés:
64
Időpont: 2021-12-14 05:30:01

válasz Bödön (2021-12-13 11:22:32) üzenetére
Kedves Bödön!

Jogos a felvetésed, igyekszem aktíválni magam mások irányába...
Köszönettel:
történetmesélő
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10243
Időpont: 2021-12-13 11:22:32

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Történetmesélő! Jelentem, nekem is nagyon tetszett!
Egy megjegyzés, nem a meséhez, csak annak kapcsán, amit Sailornak írtál. Megnéztem az adatlapodat. Látom, hsz-t eddig csak magadhoz írtál, mintegy válaszként. Így ne csodálkozz, h senki nem ír hozzád (neked) Itt eléggé el nem ítélhető módon :) :) :) - ez vicc - az a szokás, h adok is , kapok is.
Bocsánat, de ez van!
Üdv: én
Alkotó
történetmesélő
Regisztrált:
2019-08-25
Összes értékelés:
64
Időpont: 2021-12-13 10:23:03

Kedves állandó olvasóm és beépített krittkusom, sailur!
Nagyon örülök, hogy ez is átment az ingerküszöbödön...
Üdv:
történetmesélő
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
8603
Időpont: 2021-12-12 13:13:35

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves történetmesélö!

Gratulálok nagyon szép ötletes írásodra!

A cím maga nagyon eltalált! Megtudjuk

hogy lesz a ´morcosból´segítökész egyén.

...és:"- Maradjon csak ez, mert mindig emlékeztetni fog, hogy milyen voltam, és milyen ne legyek soha többé..."

Gratulálok:sailor

Szép napot!

Legutóbb történt

mandolinos alkotást töltött fel Ilja Ehrenburg: Utolsó szerelem címmel a várólistára

pusztai alkotást töltött fel Feketerigó címmel a várólistára

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) folyópart című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Télen című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Télen címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A találkozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A Fekete Csillag - 1# novella című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Egy elhunythoz címmel a várólistára

Zoltanovic bejegyzést írt a(z) A találkozó című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Fritz kalandjai: Tudod mit...? című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) A Fekete Csillag - 1# novella című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Csillag című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Magamban című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Hol vagy? című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Félreértés című alkotáshoz

leslie b shepherd bejegyzést írt a(z) Magamban című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A találkozó című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Hol vagy? című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Havazott című alkotáshoz

mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Egy elhunythoz címmel a várólistára

Zoltanovic bejegyzést írt a(z) A találkozó című alkotáshoz

Zoltanovic bejegyzést írt a(z) A találkozó című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Kristályomhoz, szabadon című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Magamban című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) őszi tangó című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A Fekete Csillag - 1# novella című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A Fekete Csillag - 1# novella című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Kristályomhoz, szabadon című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hibernálva című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Oda van beírva című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Oda van beírva című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Oda van beírva című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022