35. Jöjjön el a Te országod (Negyedik Könyv, folytatás)

A pénz nagyúr! Végre valahára összejött annyi belőle, amennyiből ki lehetett hozni az esküvő és a lakodalom költségeit. Lenke néni titokban pénzzé tette az anyjától, Ertsey Piroskától rámaradt nehéz arany nyakláncot (sem Médynek, sem Győzőnek nem szólt róla) öreg Dósa Jenő pedig megvált kedvenc vadászpuskájától a dupla csövű, sörétes Mausertól, s még egy zöld köves pecsétgyűrűt is bedobott.
A fiatalok is hosszú hónapok óta élire rakták a garast. Végül egy kalapba került a sok pénz, így döntött a családi kupaktanács, s elhárult az utolsó akadály.
Nagy esküvőre készültek. Ó, hogyne. Régóta világos volt Laci és Médy előtt, hogy ha nem akarnak sértődést, örök haragot, és magázást, akkor mindenkit meg kell hívni, aki számít, a másod unokatestvértől kezdve a nagyszülők legszélső oldalági leszármazottjáig.
-Hogy hagyhatnám ki például Czermanékat - vetette fel Médy - a lányok olyanok Anyuka számára, mintha saját lányai lennének. Én pici gyerekkoruktól kezdve ismerem őket, ráadásul Icukát én tanítottam járni egy éves korában! Aztán ott vannak Endre bácsiék Fonyódon. Nem is beszélve...

Laci nagyot sóhajtott. -Jó, persze. De képzeld, én is hasonló cipőben járok. Tudod te, milyen népes család a Lengyel család, és az Orosz család? Dósa Józsi bácsiék, ő apám unokatestvére, Orbán Ernő, Anyu keresztfia, és, és... Ha most elkezdem összeszámolni
Médy csengő hangon nevetett. - Ne számold Lacikám. Hanem tudod mit? Tegyél magad elé egy irkát, végy kezedbe tollat, s írd össze sebtében, aki eszedbe jut. Ne felejtsd ki a mefteres kollégáidat se, és csömöri barátaidat, barátnőidet (leírhatatlan, édes kis fintorral mondta a barátnőket, Laci majd megzabálta érte) ismerősöket! Én meg leülök veled szembe, s én is megpróbálom összeírni. A végén összevetjük a két listát, piros ceruzával alázúzzuk azokat, akiket a lakodalomba is meghívunk, nem csak a szertartásra, és punk tum. Jó lesz így?
Laci felpattant megkerülte az asztal sarkát, derékban meghajolt és kissé színpadias mozdulattal, mint ahogy fiatal katonatisztek a filmekben, kezet csókolt Médynek.
-Jó lesz Dulikám!
Rendben. A kislány írni kezdett. Írt egy darabig, aztán abbahagyta és elkerekedő nagy, ijedt szemekkel átlesett Lacihoz.
-Te Laci! Figyelj csak! Odáig rendben van, hogy összeházasodunk. -Elpirult, mint mindig, ha erről a témáról beszélgettek. -Csak azt nem tudom, mert erről még nem beszéltünk, hogy hol fogunk lakni? Mert, mert látod, ez a lakás itt kicsi. Az egyik szoba Győzőé, a másik Anyukáé. A harmadik a cselédszoba, de az csak néhány négyzetméter, s lifthofra nyílik az ablaka!

Laci letette a tollat, s nevető szemmel, de komoly képpel nézte a nyakig piros Médyt.
-Ha az egyik szoba Győzőé, a másik Anyukáé, akkor te hol laksz? Ne aggódj Dulikám! Majd kitaláljuk.
A kislány mérges lett. -Majd kitaláljuk? Csak nem...Csak nem akarsz apádékhoz költözni Csömörre?!
A fiú talányos mosollyal válaszolt, az ajka azonban nem ejtett szót. Összeszorította, ki ne bukjon belőle véletlenül valami, amit most még nem mondhat.
-De tényleg! Komolyan! Azt képzeled, hogy...?! -ütötte tovább a vasat Médy. -Én nem szeretnék...
-Van megoldás!
-Azt mondod, van megoldás. De mi, Laci, mi, az Isten áldjon meg? Én is tudom mondani -folytatta durcásan -hogy van megoldás. Mindenki tudja mondani.
Olyan szemeket vetett mátkájára, hogy az nem bírta tovább egy helyben, felugrott, odaszaladt, ölbe kapta és össze-vissza csókolta. -Édesem - kiáltotta - te vagy a legtündéribb kislány, mit kislány, kis tündér-boszorkány, szín-egyenest Szegedről, a boszorkány szigetről, akit valaha ismertem!
Szorította két karjával, ölelte, csókolta, ahol érte.

-Elég, elég - szabadkozott kacagva Médy. -Kézzel-lábbal kapálózva próbált szabadulni, de Laci szorosan tartotta. -Tegyél le! Bejön Anyuka és meglát! -Jaj, ne! Hagyj már!
Laci nem mondta el Médynek, hogy ő már intézkedett lakásügyben: tárgyalt a háztulajdonossal egy belső kerületi, Szilva utcai, szép, tágas három szoba, plusz cselédszobás, lakás bérbevételéről. Nem csak tárgyalt, többet is tett: kifizette a kauciót, s három hónapra előre a bérleti díjat. Egy hibája volt csak annak a lakásnak: udvari lakás volt, ablaka a hátsó udvarra, illetve a szomszéd ház tűzfalára nézett. Ezzel szemben csak az övék lesz, egyes egyedül az övék, nem kell osztozni rajta senkivel!
Titokban tartotta a dolgot. Esküvő után, amikor az első pohár pezsgőt megisszák, csak akkor fedi fel a kártyáit.