HONLAPUNKTagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K. |
ALKOTÁSOKCikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj |
EGYÉBLinkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal |
Statisztika
Online vendég: 12 Tagok összesen: 1945 Írás összesen: 52776 |
|
Regisztráció![]() ![]() |
![]() Utolsó hozzászóló: ![]()
|
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2022-05-10
A lajtorja 130.50. Jöjjön el a Te országod, (Negyedik Könyv, folytatás) Jencike az íróasztal előtt állt, és a kalapáccsal hadonászott. A kalapácsot az íróasztal bal felső fiókjából vette elő. Már akkora volt, hogy elérte a fiókot és ki is tudta húzni. Nagyot fejlődött az elmúlt hetekben ügyesség tekintetében, alig volt 11 hónapos, amikor egyszer csak fogta magát felállt és járni kezdett. És horribile: egy éves kora előtt folyékonyan beszélt. Persze ember legyen a talpán, aki megérti, a kis Jencit, mert mondandója jó részét még azon az ősi nyelven mondja, amit az állatok, a kutyák, macskák, szarvasbogarak beszélnek, továbbá a sziklák és a zöld felhők a mesekönyvben. Baba vette észre először, hogy mi van a kezében. Összecsapta a tenyerét. -Jesszusom a gyerek! Nála van a kalapács! -Azonnal el kell venni, mert megüti magát, vagy lever valamit! - rémüldöztek a felnőttek a szobában. Laci jött be, a kisfiú papája kintről, kockás, kerek sapka volt a fején, nyaka vastag sállal körbetekerve. Fát vágott, abból hozott be egy nyalábolásnyit. Megtorpant húga utolsó szavára, gyors tekintettel felmérte, mi a helyzet. Sebtiben letette a hasábokat a kályha elé. -Nem kell elvenni. Ideadja ő magától, ha szépen kérjük. -Letérdelt a gyerek elé, nyújtotta a kezét. -Ugye, kisfiam. Kérem szépen! Ugye, ideadod nekem, Jenőke? A kisfiú habozott. Háta mögé dugta a kalapácsot, nagyra nyitott, ártatlan szemekkel ránézett az apjára, aki most, így térdelve majdnem olyan kicsi volt, mint ő. -Nem! -Légy szíves! Kérlek szépen! Kicsi Jenő az apját nézte. Nézte, aztán, felemelte a kezét a nehéz kalapáccsal. Alig bírta megtartani. De, nyújtotta az apjának. -Köszönöm. Aranyos vagy. -Laci óvatosan a kalapácsért nyúlt és elvette. Megpuszilta a kicsi feje-búbját, a szőke lokni mellett, amit minden nap nagy-nagy gondossággal, sütővassal készített el a nagyanyja. -Látod, most visszatesszük ide a fiókba. Így ni. Ez itt a helye. Nem szabad hozzányúlni, megütöd vele magadat kisfiam. Bezárjuk a fiókot ezzel a szép kis arany varázs kulccsal. Csiribí, csiribá. Jó? Betette a kalapácsot, a fiókba, kulcsra zárta - jól van, így ni, szépen - és ment a dolgára, alkalmasint újra fáért, ki az udvarra. Jenci nézte, csak nézte azt a fiókot, ott keringett körülötte. -Gyere, mesélek - csalogatta volna Ica, a másik nénje. -Gyere szépen! Na gyere, Jencike! Gyere, kapsz csoki-mokit. -Nem kéjek! Rángatni kezdte a kilincset a fiókon. -Ki akajom nyitni! -Nem lehet. Hagyd azt, Jencike! Apád bezárta. Légy jó kisfiú! -A kajapácsot akajom! Ica néhány lépéssel átszelve a szobát a kályhától az íróasztalig, odament hozzá. - Játszunk inkább, kicsim. Itt a kis piros teherautód! Nézd, csak nézd, hogy gurul! -Gurította a padlón. -Ide süss! --A kajapácsot akajom! -visította a kisfiú. Eldobta a kisautót. Levetette magát a földre. Sikított, dobálta magát. -A kajapácsot akajom, a kajapácsot akajom! Laci visszajött. Ölében fahasábok. Hullott a forgács a padlóra. Látta mi folyik, ott termett, szigorú hangon ráripakodott Jencikére. -Elég! Hagyd abba most már, megértetted! Nyújtotta a kezét. -Gyere ide. Jenci megmakacsolta magát. -Neeem! Nem akajok. A kajapácsot akajom! -Visított, toporzékolt. Na jó. Az apja nem teketóriázott többet. Elkapta kis Jencit, megragadta a hónaljánál fogva, és átvitte a szomszéd szobába, a sötétbe. Letette a földre. -Tessék! Itt toporzékolhatsz! Jenőke az ajtóhoz akart futni, hogy visszamenjen a kalapácsos szobába, az apja hangja azonban rádörrent. -Itt maradsz! Megértetted. Mert hét baj lesz, irgum-burgum! Kiment, becsukta maga mögött az ajtót. A kisfiú sírni kezdett a sötétben. Pesti nagyanyját kezdte szólongatni. Emi, Emikém. Emikééém! Lajcsi bácsi jött be, felkapcsolta a villanyt. Te vagy itt Jencike? Mi a baj? Emi, Emikém. Emiiiii! hüp, hüp, sírta a kicsi. Emikém. Lajcsi megállt vele szemben, háta mögött az ablaktábla vak, sötét foltja. A kisfiú látta az óriást, égig ért a feje. Bömbölt tovább. Egyre jobban belelovalta magát. Emi, Emikém, Emi, Emikém. Nagybátyja jóízűen nevette. -Emma, Emma! -Rugózott a térdein fel le, utánozta a kisfiút. -Emma, Emma, Emma! Hej de elkényeztetett téged valaki! Lenke öreganyád? Emma, Emma, Emma. Az emberi emlékezet fura egy valami. Néha homályba vesznek még a közelmúlt szinte kézzel fogható eseményei is, mi történt a múlt héten, vagy tegnap előtt? Néha pedig nagyon régi emlékek úsznak elő, tisztán, világosan, melyek soha nem törlődtek. Ifjabb Dósa Jenő felnőtt korában is élénken emlékezett a jelenetre. Nagyon pici még. Alig egy éves, vagy még egy sincs. Áll az üres szobában, sír, Lajcsi bácsi ott magasodik előtte. Óriás, égig ér a feje. Nevet. Rajta nevet. Rugózik. Fel, le, fel, le. Őt majmolja. Emma, Emma, Emma. Még egy emlékképe van innen. Hogy aznap volt-e vagy egy másik napon, azt már nem tudja. Este van. Állnak az udvaron, ő is, persze. A felnőttek felfelé, az égre néznek. Istenem! Ott mennek a repülők, bombázni Budapestet! Nem látja a gépeket, nem tudja, hol kell keresni őket a csillagok között, de a mély daráló zúgást hallja. És látja a rettegést a nagyok szemében: "mennek bombázni Budapestet!" Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5
|
sailor bejegyzést írt a(z) fúga és kantáta című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) Mini mesék XIX. című alkotáshoz hundido bejegyzést írt a(z) Történetek a Cseriberi erdőcskéből 5. rész című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) Nappalváros című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Nappalváros című alkotáshoz Tóni alkotást töltött fel Révai Károly: Őszi bolyongás / Herbstliche Verirrung címmel black eagle bejegyzést írt a(z) Történetek a Cseriberi erdőcskéből 5. rész című alkotáshoz black eagle alkotást töltött fel Benned bízom címmel a várólistára történetmesélő alkotást töltött fel Mini mesék XIX. címmel a várólistára mandolinos alkotást töltött fel Szergej Jeszenyin: Virágok - II. címmel a várólistára black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz gleam bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz Ginko bejegyzést írt a(z) Találd el szívemet béke című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Korkép- 2022 című alkotáshoz szilkati bejegyzést írt a(z) Korkép- 2022 című alkotáshoz Kocsis Örs alkotást töltött fel Nappalváros címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) E jussom örökeként... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) E jussom örökeként... című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Kocsis Örs alkotást töltött fel Nappalváros címmel a várólistára sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 133. című alkotáshoz Pecás alkotást töltött fel Alkony címmel a várólistára Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 133. címmel Tóni alkotást töltött fel Csengey Gusztáv: Mosolyog a szép múlt / Lächelt die schöne Vergangen black eagle bejegyzést írt a(z) Nincstelen című alkotáshoz black eagle bejegyzést írt a(z) Éhség című alkotáshoz A Napvilág.Net hírei:Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai![]() 2014. 10. 20. - Irodalom |
||||||||||||||||||||
Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022 ![]() ![]() ![]() |