HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 9

Tagok összesen: 1949

Írás összesen: 52889

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2022-05-29 22:53:30

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2022-05-17

A lajtorja 132.

52. Jöjjön el a Te országod, (Negyedik Könyv, folytatás)

-Kimegyek Csömörre az anyósomhoz - mondta hajnalban Médy, az anyjának, Lenke néninek.
-Mit csinálsz? - tette le ijedten a kávéscsészét Lenke. A konyhában beszélgettek. A sparheltből már jó meleg áradt.
-Igen, mert nincs itthon ennivaló. Kifogytunk a készletből Anyuka. Se kenyér, se liszt, se krumpli, maga is tudja. Megpakolom Laci nagy szürke hátizsákját és jövök. Estére itt leszek.
Lenke nem értette. - Jól van kislányom, de a harcok miatt megszűnt a közlekedés arra fele. Hogy tudnál kijutni. Képtelenség. Nem jár a HÉV! Sem a gödöllői, sem a csömöri. Szétlőtték, vagy lebombázták, mit tudom én!
-Gyalog megyek.
-Gyalog? Az jó húsz kilométer, te lány, oda, és húsz vissza. Ne viccelj.
-Nem baj. Majd megállok útközben, ha elfáradok.

Lenke néninek leesett a tantusz. Ez tényleg menni akar. Sírva fakadt. Levette a szemüvegét, vastag dioptriát hordott, törölgette. Sírva könyörgött Médynek, hogy legyen esze. Minden érvet előhozott, amit csak ki tudott találni. Hogy lőnek arra. Hogy már ott vannak az oroszok, baja esik. Hogy fagy, hogy nagyon hideg van. És, hogy rossz emberek is lehetnek út közben.
Médynek mindenre volt ellenérve. Nem biztos, hogy pont azon a részen lőnek. Na zakson, majd, amíg lőnek, bebújok addig valahova, egy kapualjba, mit tudom én. Az oroszok? Lehetetlen, Anyuka. Hogy lennének ott? Ha ott lennének, akkor már itt lennének, s itt flangálnának fel és alá a Rákóczi út és a Szilva utca sarkán. Hogy hideg van? Na és. Ne féltsen engem. Nem vagyok cukorból, jól felöltözöm és kész! Rossz emberek, Anyuka? Ugyan már. Hol él maga!
Hiába volt sírás, rívás, és ahogy mondani szokták, a fogaknak csikorgatása. Megpuszilta a kiságyban a gyerekeket, megigazította Ancikán a kockás plédet, búcsút intett az anyjának, fogta Laci hátizsákját és elment.

Ahogy a házból kilépett, borzasztó látvány tárult a szeme elé. A szoba ablakából fentről csak a fele, vagy a negyede látszott a rémségeknek. A Szilva utca és a Rákóczi út sarkán lévő épület, amelyben a kocsma volt, eltűnt, füstölgő romok voltak a helyén. Találatot kapott a kórház. Két, kocka alakú iker-épülete közül a közelebb lévő teljesen megsemmisült, a másik állt, de az ablakok helyén üregek tátongtak.
Összedőlt a kórházzal szemben lévő lakóház. A jobboldali szomszéd háznak csak a belső oldala maradt meg, a homlokzatot, mintha éles késsel hasították volna ketté, szétfűrészelte egy iszonyatos erő. A túloldali gang meg volt még, de középen beszakadt. A kísérteties megvilágításban (csak a telihold világított) látni lehetett az elgörbült vaskorlát mögött a lakások belsejét, az egyik szobában dupla ágy egyensúlyozott a mélység szélén, máshol háromkerekű gyerekbicikli, és rádióasztal a csodálatos módon éppen maradt rádióval.
A sarkon megfeketedett hullába botlott a sötétben. Iszonyodva kerülte ki. Hányingerrel küzdött. Legszívesebben visszafordult volna, de erősen dörömbölt belül valami: ennünk kell, gondoskodnom kell a kis családomról. A Rákóczi út házai nem voltak többé. Egyetlen épen maradt épület volt a Baross tér szélén, az innenső oldalon, különös látványként hatott a romházak között. Éles, kemény szél fújt. Összehúzta nyakán a sálat. Fültépő hanggal, víjjogva megszólaltak a szirénák. Légvédelmi riadó. A romok közé kuporodott. Szíve úgy vert, majd kiugrott a helyéről. Semmi nem történt. Várt néhány percet, aztán felállt és ment tovább. Baross tér. Kiégett villamos a Keleti pályaudvarnál, körülötte hullák. Mind fekete. Az egyiknek nincs keze, a másiknak mindkét lába hiányzik. A pályaudvar Kerepesi úti oldala belövést kapott. Előtte a téren bombatölcsér. Ment tovább. HÉV végállomás. Szétlőve. Még több hulla. Futva menekült onnan, mert az egyik hulla váratlanul felült, rábámult, majd visszafeküdt szépen a többi közé és végleg meghalt. Emberi árnyak mozogtak a halottak között. Talán...? Nem. Iszonyodva ismerte fel, hullarablók!

Az országúton gyalogolt, a járdákat nem lehetett használni. Az üres hátizsák lifegett rajta és a fenekét verte. Olyan valóságos volt minden. Úgy érezte, ez a szétlőtt, lebombázott világ az igazi világ, az előbbi, amiben addig élt, csak álomkép. Csodálkozott magán, hogy lehetséges ilyesmit gondolni. Rákosfalva. A vasúti híd leszakadt vasait kerülgette. Sashalom. Nagyicce. Itt minden békés, mintha nem is lenne háború. A tüdőgondozó, ahol sógornője, Ica dolgozik, ép, de elhagyatottnak tűnik. Valahol veszett haraggal acsarkodik egy kutya. Ember ott, a kerítés léceit szögeli. Öregasszony kosárral. Hova a csodába megy? Mi van nyitva most? Mátyásföld-alsó. Kezd fáradni, már órák óta gyalogol. Középső Mátyásföld, Repülőtét. Vadgesztenye-fák kopasz, magas árnyai.
Megállt néhány percre pihenni. Jót tett az erős gyaloglás, kimelegedett tőle. Jobbra a villák közti résekben felpiroslott az érkező hajnal. HÉV megálló. Hát ez meg mi? Az, aminek látszik? Ne! Két ember állt a bádogtető alatt szorosan összetapadva. Egy férfi és egy nő. Ütemesen mozogtak. Azt csinálták. Állva. Szétnyitott télikabátban. Gyorsan elfordult. Szégyellte magát. Nem tudta, nevessen-e vagy sírjon. Olyan absztrakt volt. Olyan groteszk. A pályatest itt mélyedésben futott oldalt, és lenn egy szétlőtt szerelvény, menet közben, két megálló között találta el az ágyúlövedék. Már meg tudta különböztetni őket. A géppuska kicsi kerek lyukakat csinált. Az ágyúlövedék nagy, cakkos szélű szakadást. A bomba pedig, hát igen a bomba kettévágta az épületet, vagy a vonatot. Kivételt képezett a gyújtóbomba, ami felgyújtotta még a követ is. Cinkota. Strandfürdő. A síneken ment tovább, a talpfákon gyalogolt.

Kormos ég alatt lángolt a téli Nap, amikor elérte végre Csömör szélső házait. Fekete füst szállt a levegőben. Minden csendes volt, minden nyugodt. A jegyzőlaknál Votán futott elébe a kertkapuhoz, vidám csaholással. Anyósa jött ki. Te vagy Médy? Igen, Anyu. Na, gyere be. Vótán hagyd már, ne rángasd a kabátját.
Teréz megpakolta a nagy szürke hátizsákot. Ide az aljára a kenyér! Fölé teszem a lisztes zacskókat, jó? Krumpli, rizs, cukor, só. Fejtett bab. Adok egy oldal-szalonnát. Kolbász, disznótoros, most volt, nem rég a vágás, minden friss. Laci jól van?
-Jól - mondta Médy. -Nem tudom. fent van a Várban.
-Remélem, nem fázik, van meleg holmija.
-Van, Anyu.
-Leülsz egy percre?
-Nem köszönöm. Messze van még haza. De. Lerogyok egy pillanatra, tényleg csak egy pillanatra.
-Jól van akkor. Menj. Isten áldjon. Várj csak, adok még valamit.
Befutott a szobába. A fiatalasszony követte. Kinyitotta a ruhás-szekrényt, előkaparta a valamit, papírba volt csomagolva.
-Mi ez, Anyu?
-Laci imakönyve. Itt felejtette. Ezt használta gyerekkorában.
Kibontotta, megnézte. Kis-alakú könyvecske barna bőrkötésben. Ahogy belelapozott szentkép esett ki belőle, és pergett le a földre. Utána kapott. Jézus Krisztust ábrázolta fűrésszel a kezében a fűrészbak előtt, egy vastag deszkát vágott ketté éppen az Isten fia, feje felett aranyba foszló, áttetsző glória. Kép-aláírás: ora et labora. Meghatottan tette el. Köszönöm. Megyek. Szervusz, kislányom. puszilom a gyerekeket, Lacit és Lenkét. Felvette a hátizsákot. Vigyázzatok magatokra. Majd' leroskadt a súly alatt. Anyósa megigazította a vállán a hevedert. Így. Laci nagyon szereti a szalonnát, remélem, örül majd neki. Kilépett a kerti útra, búcsút intett. Ment. Megpróbált nem imbolyogni. Bírod? -kiáltott utána Teréz. Nem akarod, hogy...? Nem, Anyu. Ment tovább, óvatosan lépkedett a kavicsokon. a kapu felé, hogy a bokája meg ne bicsakoljon.

Nem tudta, mire vállalkozott. A feladat meghaladta az erejét. Csak egy pillanatra vetődött fel a kétségbeesés önpusztító gondolatsora. Összeszedte magát. Vánszorgott tovább. Visszanézve még látta a jegyzőlak léckerítését. Összeszorított foggal lépkedett előre. Kiverte a víz. Úgy izzadt, úgy folyt rajta az undorító, csiklandós lé, mintha megzuhanyozott volna. Összefolyt minden. Fogalma nem volt, hogy jutott ki az országútra. Nem érzékelte a lövéseket, amelyek a háta mögül jöttek, s időnként, mint nyári zápor a friss vetésen végigsöpörtek a kerteken. Egyik láb a másik után. Egy kettő. Egy kettő három. Számolta a lépéseket. Ha százat megteszek, mondta magában, megállok pihenni. Csak 65-ig bírta, ott állt meg. Villanyoszlopnak támaszkodott. Lihegett. Nem merte levenni a válláról a nehéz hátizsákot, mert nem tudta, képes lesz-e újra felemelni. Ment. Előre dőlt a hátán lévő súly miatt. Egy kettő, három. Egy kettő három négy. Döglött ló. Kifordult a bele. Fúj. Ilyen belül egy állat? Valaki szólt hozzá. Hátulról, oldalról. Hová, hová kisfiam azzal a súlyos nagy zsákkal. Egy ember volt. Jaj, bocsánat. Ne haragudjon fiatalasszony. Nem láttam, hogy. Segíthetek? Elvette a hátizsákot. Na, jöjjön. Hová megy? Á, Pestre? A hídig el tudom vinni a cugehört, odáig megyek.

A Hungária körútig háromszor rogyott le. Szólt a sziréna az égből. Fekve maradt, fél oldalával a csomagjának dőlt. Nem volt ereje a légvédelmi riasztással foglalkozni. Túl volt minden földi realitáson. Egyetlen egy dolog motoszkált tudatának mélyén: menni kell, haza kell vinni az ennivalót. Minden szívverése ezt dübörögte.
Biciklista érte utol. Rongyos, ősz férfi, áttetsző kék szemekkel. Tolta a kerékpárt, az úton lévő roncsok miatt nem lehetett kerékpározni. Szívesen viszem egy darabon, ha megengedi? Mi van benne. Élelmiszer. Na, jó. adja csak. Feltette a vázra a hátizsákot. Futni kezdett vele. Médy elképedve utána. Jaj, ne! Álljon meg, Álljon meg. A férfi lefordult egy ösvényen, a senki földjén lévő viskóváros felé. Segítség! A fiatalasszony megrettent a saját hangjától. Segítség, segítség! Hang, éles, csattanó valahonnan. Halt! A férfi futott. Állj. Állj vagy lövök! Lövés dörrent. Elzuhant, oldalára esett, kijött a véres hab a nyitott száján. A bicikli eldőlt. Tessék asszonyom, itt van a zsákja. Árpádsávos fiatal nyilas. Snájdig, frissen vasalt. Mintha gyufás-skatulyából húzták volna elő. Tiszteleg. Heil Hitler, kitartás, éljen Szálasi! Mosolyog. Ne mászkáljon itt egyedül. Veszélyes.

Talán adnom kellett volna neki egy szál kolbászt, mondta magában.
Javában sötét volt, mire a Szilva utcához ért. A Duna felett magasodó hegyvonulat taraja vérvörösen izzott messze elől a Rákóczi út fölött a lehulló alkonyat bíbor fényében. Arra van valahol Laci. Budán van Laci. Köszönöm én édes jó Istenem, hogy megsegítettél. Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy. Szenteltessék meg a Te neved.

A lépcsőházban Tóth Mihályba, a viceházmesterbe botlott. Pontosabban, a viceházmester botlott őbeléje. Ő szedte fel a lépcső alján, ahová hullafáradtan lekuporodott. Kapóra jött a viceházmester, egyedül biztos nem tudta volna felcipelni a batyut az első emeletre.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2022-05-19 08:52:20

válasz sailor (2022-05-18 11:10:18) üzenetére
Szia Sailor! Köszönöm! Jönnek majd a folytatások. :) Üdvözlettel: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9155
Időpont: 2022-05-18 11:10:18

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Nagyon érdekelnek a folytatások,a 133 -a137 ig!
és az V ik könyv!

Szép napot:sailor
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2022-05-18 09:02:55

válasz sailor (2022-05-17 17:53:17) üzenetére
Ezzel az epizóddal zárul a IV. Könyv, A következő már a kommunista érában játszódik. Megaláztatások, félelmek, nélkülözés - így indul.
Sailor köszönöm, h olvasod, és az értékes hozzászólásokat!
Remélem tetszik majd a folytatás is!

Köszönettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2022-05-18 08:57:51

válasz sailor (2022-05-17 17:53:17) üzenetére
A következő részek: 133.: DL egy zsidó transzporttal találkozik az elsötétített, rommá lőtt Budapesten. Mit tesz? 134.: menekülés Csömörről, Vótán (Laci kutyája) halála. 135.: votak akik nem tudtak elmenekülni, Erőszakos esetek. 136.:az oroszok elfoglalják Pestet, Orosz katona ront be a Szilva utca 8. sz, ház pincéjébe, lövésre emelt fegyverrel. 137.: Médy a két gyerekkel felmegy, hogy megnézze a lakást: Elszörnyed a látványtól. 138,: kitörés a Várból. Fogságba esés.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10490
Időpont: 2022-05-18 08:35:04

válasz sailor (2022-05-17 16:38:59) üzenetére
Szia Sailor! Hiteles forrásból származik ez a leírás. Most is mondom, szerencsém van ezzel a történettel, annyi adat áll rendelkezésemre, h Dunát lehet rekeszteni vele. Valaki elmesélte valakinek, s ő nekem. A hitelességet tekintve nem lehettek kétségeim. Ahogy leírom ezeket a sorokat, én is megdöbbenek. Tényleg ilyen volt? Így nézett ki Budapest? Voltak ilyen emberek, mint Médy, akik ,erték vállalni? Mintha csak a sarki üzletbe ugrott volna le tejért és kifliért. Számomra is döbbenetes, pedig én írom!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9155
Időpont: 2022-05-17 17:53:17

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
folyt

" Egyetlen egy dolog motoszkált tudatának mélyén: menni kell, haza kell vinni az ennivalót. Minden szívverése ezt dübörögte."...igen ez az életösztön parancsa!
Sok nehézség után,mégis szerencsésen hazaért.

Gratulálok nagy elismeréssel!
Csoda jól sikerült rész!
Olyan élethü!

Üd.sailor

Szép estét!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9155
Időpont: 2022-05-17 17:10:29

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
folyt

" Egyetlen egy dolog motoszkált tudatának mélyén: menni kell, haza kell vinni az ennivalót. Minden szívverése ezt dübörögte."...igen ez az életösztön parancsa!
Sok nehézség után,mégis szerencsésen hazaért.

Gratulálok nagy elismeréssel!
Csoda jól sikerült rész!
Olyan élethü!

Üd.sailor

Szép estét!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9155
Időpont: 2022-05-17 17:01:33

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
folyt

Az úton hazafelé:
Itt szintén csoda jó sikerült leírnod azt a harcot a kemerüléssel!
Ilyenkor,mikor átélésröl van szó,az egyén
képes sokszoros eröt
felhozni.Ilyenkor felébred bennünk az életösztön,az életbemaradás
parancsa,az a belsö hang,mely szüntelenül hajtogatja:nem feladni!
...és Médy:" Összeszorított foggal lépkedett előre. Kiverte a víz. Úgy izzadt, úgy folyt rajta az undorító, csiklandós lé, mintha megzuhanyozott volna. Összefolyt minden."
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9155
Időpont: 2022-05-17 16:51:50

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
folyt

Médy meg nem is sejtette mi vár rá az úton!
...de az éhség,ahogy mondják nagy úr!

Micsoda képek tárultak útközben elébe,Itt is ki kell modanom,
nagyon hiteles képet adtál a dolgokról!
Szinte lépésröl lépésre mutatod mik mentek tönkre azon az úton ahol
Médy ment.
Nagy szerencse,hogy sértetlenül érkezett Csömörre az anyósához!
Ott:"Teréz megpakolta a nagy szürke hátizsákot. Ide az aljára a kenyér! Fölé teszem a lisztes zacskókat, jó? Krumpli, rizs, cukor, só. Fejtett bab. Adok egy oldal-szalonnát. Kolbász, disznótoros, most volt, nem rég a vágás, minden friss."
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9155
Időpont: 2022-05-17 16:38:59

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

E a rész ,ezt a részt annyira élethüen írtad le,hogy szinte
ott érezzük magunkat a pusztítás kellös közepében!
A képek még élesebbek lesznek azzal,hogy napota látunk
hasonlókat a mostani háborúkról...mert szinte mindenhol
mennek.
Nagy elismerésem,ahogy leírtad Lenke félelmeit,intéseit,amelyel
próbálta Médyt meggyözni,hogy ne menjen...míg Médy:
"Médynek mindenre volt ellenérve. Nem biztos, hogy pont azon a részen lőnek. Na zakson, majd, amíg lőnek, bebújok addig valahova, egy kapualjba, mit tudom én."

Legutóbb történt

inyezsevokidli alkotást töltött fel Frustrato, másképpen címmel a várólistára

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Lelkiismeret-furdalás című alkotáshoz

inyezsevokidli bejegyzést írt a(z) Lelkiismeret-furdalás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Lelkiismeret-furdalás című alkotáshoz

Tasnádi Rita alkotást töltött fel Nélküled címmel a várólistára

Madár bejegyzést írt a(z) olvadás című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Lelkiismeret-furdalás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Kopár vidék című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Keserű hűség - 7# novella című alkotáshoz

A. K. Mraz alkotást töltött fel Keserű hűség - 7# novella címmel a várólistára

inyezsevokidli alkotást töltött fel Lelkiismeret-furdalás címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Satnyár című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Kopár vidék címmel

sailor bejegyzést írt a(z) egyszer így, máskor úgy című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

A. K. Mraz alkotást töltött fel Pár szó a novellákról címmel a várólistára

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Az örökös - 6# novella 3/3 című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Tülekedés című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Tasnádi Rita alkotást töltött fel Lelkem rózsa címmel a várólistára

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) egyszer így, máskor úgy című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) olvadás című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ingyen könyvek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

Tyukody Ruben alkotást töltött fel Nyári hóbort címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) olvadás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel olvadás címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) közeleg az idő című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022