Statisztika

Lét és nemlét közt.

Elfáradva megnyugodni.
Számot vetni a világgal;
Lassú, csöndes, észrevétlen
Pusztulásba menni által;

Méla, hallgatag közönnyel
Nézni a napok folyását,
Nézni, hogy a futó percek
Egymás sírját hogyan ássák;

Virradatnak, alkonyatnak
Nem örülni, nem búsulni;
Bölcsőnél, mint koporsónál
Mosolyogva leborulni;

Tudva, hogy itt minden, minden
Futó mámor, tünde álom:
Vágyak nélkül, remény nélkül
Mélázgatni a halálon;

Örökkévalóságtól sem
Várni már se' jót, se' rosszat;
Mert, mit itt bírtunk s vesztettünk,
Többet annál az se' hozhat:

Lét s nemlét közt e középút
Nyílt-e már meg halandónak?
Nem tudom; de nekem, érzem,
Megnyílik ez út maholnap.

E. Kovács Gyula 1839 -1899

Zwischen Sein und Nichtsein.

Erschöpft sein und ruhigstellen.
Sich mit der Welt bereinigen;
langsam, leise und unbemerkt
zu Verfall sich abfertigen;

Wehmütiger Gleichgültigkeit
schauen, wie die Tag' verlaufen
und die laufenden Minuten
Hand in Hand die Gräber schaufeln;

Im Tagesanbruch, im Dämmerung
nicht zu jubeln, nicht zu trauern;
an der Krippe wie bei dem Sarg
lächelnd, um sich zu verbeugen;

Zu wissen, dass hier all ‘d alles
der Rennrausch und der Elfentraum:
ohne Wünsche, ohne Hoffnung,
den Tod tief sinnend betrau'rn;

Beim Sein ‘d Nichtsein der Mittelweg
ist dem Sterblichen geöffnet?
Ich weiß nicht; doch mir, ich fühle,
diese Straße wird geöffnet.

Fordította: Mucsi Antal-Tóni

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Tüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom