HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1948

Írás összesen: 52886

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2022-05-29 22:53:30

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / dráma
Szerző: Sid CleverFeltöltés dátuma: 2022-05-31

Olthatatlan

Éji órán, tágas birtokon át, lenge hálóruhájában, istállóhoz lopakodik a lány. Lámpás gyenge fényénél, a fiú - lovászlegény - faládán üldögél, kezében zsebkés, aprócska lovat farag épp. Meglátja a belépő lányt, örömmel eléje ugrik, s rögvest csókban forrnak össze, hosszacska ideig. Ám hiába kedvesének minden hűséges ölelése, mégis komor a lány kedélye.
- Mi a baj? - kérdi a fiú.
Nehezen felel a lány:
- Búcsúzni jöttem. Elhagyom a szülői birtokot, mely nekem életet, neked pedig munkát adott.
- Mindez ily hirtelen? Hová? Miért?
- Fürkész apám megsejthette titkunkat, a forró szenvedélyektől mámoros, lopott óráinkat...
Értetlen a fiú, kétkedve néz a lányra:
- Ha így lenne, már nem élnék!
- Gondolkodj! Valamiért mégis idegen ország iskolájába küld, a tengeren túlra. Délelőtt indulok, bőröndjeim készen vannak az útra.
- Nyomon követlek, látatlanul megyek veled!
- Lehetetlen! Apám emberei kísérnek! Te földönfutó vagy, nincstelen, de hidd el, én így is szeretlek! Értsd meg, oda nem tarthatsz velem, és én semmilyen ellenvetéssel nem élhetek!
- Mikor láthatlak újra? - kérdi a fiú, s gondolatban máris tagadja, elánnal átkozza a nagybecsű égi szenteket.
- Évekbe telhet... - sóhajtja könnyeit nyelve a lány. - Mire ismét hazatérek, már érett Nő leszek.
- Türelmem végtelen! Várok rád bármennyit, ha kell!
Baljósabbak a hírek, ördögibb a kör:
- Nem érted, egyetlenem! Halálod közeleg! Miután elhagytam a házat, apám téged tüstént megölet!
Tehetős a lány atyja, Kinek hatalma messze kiterjedve, és még messzebbre elér a (gyakorta) véres keze. Ha szöknének is, széles-e világban sehol nem lenne menedékük. Apja ádáz zsoldosai legott nyomukba hágnának, felkutatnák kettejük rejtekét, a lányt hazavinnék, a fiút meg helyben felkötnék.

A fiatalok nyomasztó csendben, fagyos szorongásban állnak, nincs már idejük többé semmire, egyiküknek közeleg az elkerülhetetlen végzete.
- Menekülj! - kérleli a lány. - Hagyd el e vidéket, egyedül sokkal nagyobb lesz az esélyed!
Elszántan csattan a fiú:
- Inkább a halálba megyek, nem akarok létezni nélküled! Menj, találj magadnak mást, engem felejts el, ügyet se vess reám!
Felzokog a lány:
- Hogy mondhatsz ilyet? Nem kell más! Érted dobog a szívem, mely örökre tied! Nélküled én sem élhetek!
Dacos a válasz, már mindenre elszánt:
- Kell a borús igazság?
- Tudni akarom! Tőled semmi se fáj!
- Elvenném életed, s utána az enyémet, mintsem holnap elveszítselek!
- Kedvesem, tudom, hogy megteszed.
Elnémulnak mindketten, elakadtak a szavak. A fiú mindenképp bevégzi sorsát, de ő nem menekül, ha nem viheti magával szerelmes párját. Sötét képzeletükben látják a távolban síró lányt, valamint a fiút, nyakánál fellógatva egy terebélyes fán.
Kaján vigyorával lejti negédes táncát a keserű végzet, konok kedvében szolgálja fel a rútat, és rabol helyébe szépet. Gyalázza a jót, méltatja a kegyetlent, józan választást nem ad, gúnyosan felkínál egy végső lehetőséget. Serdülő szerelmesek, szívüket facsarja a bánat, pillantásuk mégis helyeslő a pillantásban, mindent kiolvasnak egymás gondolatában. Születik az egyhangú döntés, majd ők hirtelenjében írják át a részükre szánt tragikus befejezést!
Magához szorítja a fiú a lányt, és mint Ki többé sosem engedné el, úgy öleli át, szomorú homlokaik nyugszanak egymás vállán.
- Egy csók, csak még egy, mielőtt elmegyek! - bájosan mosolyog a lány, vonja magához a pengét, úgy nézik közben egymás szemét. Keblénél megtépi a hálóinget, fehér tenyerével szorítja a kést markoló, remegő kezet:
- Szerelmem, találkozunk odaát.
Nyomasztó a levegő, fojtja a friss széna illatát, hevesen csókol a fiú, és az átkos pillanatban szíven szúrja a lányt.

A kecses kezek, melyek eddig a vállát fonták át, elernyedve, haldokolva omlanak alá. Karjaiba kapja a végtelen álomba térő kedvesét, szénára fekteti Őt, s még utoljára úgy hajol fölé. Öröklétbe szenderül a szépség, csillogó tekintetéből a tolakodó végzet elorozza a szerelmes fényt.
Megfagy most az idő, elszürkül a tér, kihuny egy ártatlannak élete, terjengőben a pirosló vére. Súlyos könnyek a fiú szemében, és csak tehetetlen düh tombol lelkében, amiért így bánt el velük a cinikus végzet! Édes titkát immár sírba vitte a lány, de a hátrahagyott kedvesét gyilkos bűnbe taszítván. Ha most őt itt rajtakapják, nem kerülheti el brutális sorsát!
Egek felé pillant a magára maradt szerelmes, csalódott dühe mérhetetlen, mély megvetése tükröződik indulatos tekintetében: Ezt akartátok, ti szentségtelen gyávák? Legyen! Lesz értelmetlen halálért még egy felesleges halál!

Kedvenc lovához lép a fiú, közel bújik hozzá, megsimítja nyakát, fejét, dús sörényét:
- Vágtázz innen, menekülj! Minden, mi eddig színes volt és meleg, most hamarjában fakulni kezd, elfeketedik, majd kopár lesz és rideg... Nincs itt már más, csupán az elkerülhetetlen pusztulás.
Lódulnak a paripák, ösztökélve paskolja mindnek farát. A mének ijedt szökellésbe kezdenek, céltalan futásnak erednek, vágtájuk sebes, tekintetük tág, zsigereikben rettegik az orvul várakozó halált.
Míg az állatok menekülnek, a fiú az almokat több helyen gyújtja meg. Felemeli fénytelen tekintetét a szénapadlásra, mely a szerelmes együttléteiket oly sokszor rejtekül szolgálta. Arcán egy keserédes mosoly fut át, de el is komorul nyomban, és az odahalmozott kazlakba veti a lámpást.
Éled közben a birtok, az átkos idő fogytán, a fiú sietve dobja át a kötelet a gerendán. Még egyszer szétnéz, szemével keresné a lányt, de a sűrű füstön át, mindenfelé csupán őrjöngő táncú lángokat lát. Ez volt szerelmük máglyája, legyen is hát egyben a meleg fény, mely utat mutat a legyőzhetetlennek vélt idő mögé!
Fellép, hurokba dugja fejét, bicsaklik a faláda, megfeszül a kötél. Reccsenő nyakszirt, roppanó torok, de nem küzd a fiú, megadva lóg. Pár pillanat már csupán a lét, s míg érte jön a vég, gyötrelmesen vezekel égbekiáltó bűnéért. Életen innen, vetne még egy pillantást a lányra, de odaát, a halál mezsgyéjén, már újra viszontlátja. Ott várja, tündöklően pompázatos fénybe invitálja, nyújtja felé karját, jobbján látja gyermekkori önmagát...

Csapnak fel a lángok, mint kiéhezett bestiák, még le sem nyelték a kazlakat, de már harapják a fát. Emelkednek tovább, egyre fel, csócsálják a deszkafalakat, esznek minden ehetőt, kikezdik a mennyezetet, falkában marják a tetőt. Félig rágott gerendák lángolva hullanak alá, szerelmes érzelmeket, emberi testeket égetve hamuvá.

Hajnalra jár, mit sem ér a számtalan vödörnyi hűs kútnak vize, nem lankadnak a lángok, hiába locsolják, ütik, tiporják, a felperzselő enyészet tüzesen dühöng tovább. Midőn a Nap a látóhatárra kél, gyötrelmes szimfóniával mordul fel az ég. Sötétlő, komor felhők érkeznek, s akaratosan a pajtának izzó romjai fölé gyülekeznek. Villám hasít, haragosan cikázik a mélybe, és mint megkésett, felszentelt kenet, zivatar formájában érkezik a siratóének. Sűrű, kövér esőcseppek oltják az üszkös hamvakat, mely oltárként szolgál a két fiatal maradványának.

Forró még a parázs, melegek a csontok, könnyek közt olvassák össze a tüzeket oltók. Találják a lányét: egyik karja mintha kedvese után nyúlna (koponyája is feléje fordulva), másik keze lejjebb pihen, hamuvá lett öle felett. Arrébb nézik a fiúét: csontjai halomba hullva, mégis valahogy délcegen, halálban is büszkén. Két gerincet számolnak, mely előtte élő emberé volt, és a lánynak medencéjében még egyet, egy picikét, egy egészen aprót...


(Egy előző élet emléke nyomán)
Sid Clever

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

A. K. Mraz alkotást töltött fel Keserű hűség - 7# novella címmel a várólistára

inyezsevokidli alkotást töltött fel Lelkiismeret-furdalás címmel a várólistára

szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Satnyár című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Kopár vidék címmel

sailor bejegyzést írt a(z) egyszer így, máskor úgy című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

A. K. Mraz alkotást töltött fel Pár szó a novellákról címmel a várólistára

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Az örökös - 6# novella 3/3 című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Tülekedés című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Ne simogass! című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) a remény takarója alatt című alkotáshoz

Tasnádi Rita alkotást töltött fel Lelkem rózsa címmel a várólistára

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) egyszer így, máskor úgy című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) félnek hogy nyom nélkül tűnnek el című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) olvadás című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ingyen könyvek című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) A ligetben című alkotáshoz

Tyukody Ruben alkotást töltött fel Nyári hóbort címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) olvadás című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Kertelő című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel olvadás címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit bejegyzést írt a(z) közeleg az idő című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Ingyen könyvek címmel a várólistára

Madár bejegyzést írt a(z) Hőség! című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) a fenyegetőknek című alkotáshoz

szigi hsh bejegyzést írt a(z) Nézlek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nézlek című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

szigi hsh alkotást töltött fel Nézlek címmel a várólistára

gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú apja című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022