58. Jöjjön el a Te országod, (Negyedik Könyv, folytatás)

Karl Pfeffer-Wildenbruch SS-Obergruppenführer, és Hindy Iván vezérezredes Budapest német és magyar katonai parancsnokai az utolsó pillanatig reménykedtek abban, hogy a magyar főváros, Rómához hasonlóan "nyílt város" státuszt kap, s így megmenekedhet az ostromtól. Hitler azonban máshogy döntött, elrendelte, hogy a várost az utolsó töltényig védeni kell. Január 17,-n elesett Pest, s ezt követően a Vörös Hadsereg, a Dunán átkelve, már budai célpontokat támadott. Február első napjaiban körbezárták a Várhegyet. A védőkre 28 ezer német, és 30 ezer magyar katonára iszonyatos ágyú és aknavető-tűz zúdult. Orosz rohamcsapatok egymást követő hullámokban támadták az Úri utcai, homokzsák-sáncot, és a Bécsi-kapunál kialakított védelmi vonalat. Ez utóbbi helyen, magyar nyilas egységben két nő is harcolt. Váradi Klára, 32 éves háztartásbeli közelharcban, orosz szuronyrohamban kapott halálos sebet. Eldermann Enikővel, 22 éves egyetemista (szerelmi élete elég viharos volt, úgy mesélték), géppisztoly-sorozat végzett.

A lőszer fogytán volt. A főparancsnokság felismerte, hogy a további ellenállás értelmetlen. Elhatározták, hogy a parancs ellenére kitörnek, s így megpróbálják megmenteni az értékes "élőerőt". Február 10.-n két éket indítottak el. Úgy tűnt, sikerrel járnak. A meglepett orosz csapatokat visszanyomva, egy részük eljutott az Istenhegyi úton a Sváb hegyig. A Normafa-lejtő környékén, a sípályáknál (Radnóti Miklós, és Gyarmati Fanni is gyakran ment ki oda sízni télen) erős ellenállásba ütköztek, és elkeseredett küzdelemben, több csoportra szakadva felmorzsolódtak.

A Hármashatár-hegy felől a Pilisborosjenő - Csobánka felé kitörők megközelítették Pilisszentkeresztet, de valamennyien elestek. A Piliscsaba - Piliscsév felé kitörők egy, körülbelül 35 fős csoportja a Kesztölctől délnyugatra fekvő nádasig jutott, és körülbelül 1 km-re a külső vonal előtt ellenséges tűzben vesztette életét. A kísérő járművek közül 5 VW-166, 1 Sd.Kfz 251/9, 1 Sd.Kfz. 250/7 és egy magyar Toldi harckocsi kijutott Budapestről, ám a külső frontvonalat egyik sem érte el. A magyar kitörők közül 11 egyenruhás (köztük három egyetemista és egy csendőr), valamint 25 nyilas és 44 polgári személy jutott ki. X/

A védők jó része, Hindy parancsára február 11.-n a Vár titkos alagútján, amely a falakon kívül az Ördögárok alatti fedett folyosón fut, próbált kijutni egy olyan területre (Szép Ilonka közelében lévő villamos-szín), ami elvileg az orosz erők mögött volt. Az alagútból feljövőkre azonban váratlanul ellenséges fegyver-csövek meredtek! Árulás, rikoltotta hátra az elől haladó katona. Itt vannak a ruszkik! Néhány katona a menet végén erre megfordult, és elkezdett hátrafelé futni. A többiek fogságba estek. Polozsite pisztolet! (fegyvert letenni) Igyi szudá! (ide gyertek), kiabálták az oroszok, és egy kupacba terelték őket. Dósa Laci is köztük volt. A foglyokat Budafokra hajtották, egy drótkerítéssel körbevett területre. Laci innen üzent haza. "Azt üzenem Apunak, hozzon nekem civil ruhát". Egységének egyenruhájában, fegyvernemi jelzésével kevés esélye volt.

Dósa Jenő, Laci apja, megkapván az üzenetet, összeszedett pár hóbelevancot, nagykabát zakó, ing, pantalló, zokni, cipő, és nyakába vette a várost. Akkor már Médyéknél voltak a Szilva utcában mind a négyen, Teréz asszony, Jenő úr, Ica, és Baba. Csónakos vitte át a Dunán. Gyalogolt, ahogy a lába bírta. El is jutott Budafokra, de a fogolytábort akkorra már felszámolták. A hadifoglyokat tehergépkocsira tették, és elvitték valamerre. A helybéliek nem tudták megmondani öreg Dósa Jenőnek hová? Annyit mondtak csak: "teherautókon vitték el őket!"
Később kiderült, ez nem volt igaz, a hadifoglyokat gyalogosan hajtották el.
Apa és fia soha többé ebben a büdös életben nem találkoztak egymással.