HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 6

Tagok összesen: 1949

Írás összesen: 52983

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2022-05-29 22:53:30

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: A. K. MrazFeltöltés dátuma: 2022-07-19

Fojtó kötődésvágy - 8# novella 2/2

Ernest segélyszervezetének kiterjesztését egy nap alatt nyélbe ütötték a bombázás után. Az Alsó Negyed szélén rendezkedtek be, és az utcáról vették fel az embereket dolgozni. A megnyitás órájában már kígyózó sor állt az épület előtt a támadás károsultjaiból.
Myrtle meghosszabbította a szabadságát. Nem árulta el senkinek, hogy a földre került az első robbanásnál. Aggódott a magzat miatt, de az utcán talált kislányt nem bírta volna másra bízni.

Ernest ugyan nem volt elragadtatva a váratlan felelősségtől, kiküldött egy embert, hogy járjon utána a környéknek. Az épület helyén, amiben Ivy a szüleivel és nagyszüleivel élt, csak romok maradtak.
- Talán volt idejük elmenekülni - mondta Myrtle-nek négyszemközt. - A lánynak nem érdemes elmondani.
Mire az első segélyszállítmány megérkezett Bonafidéről, fényképet készítettek Ivy-ról, és kifüggesztették az új irodában. Ernest azonban hallani sem akart arról, hogy ott várjanak a családra.

Myrtle azt hitte, megőrjíti majd a várakozás, de Ivy mintha direkt ügyködött volna azon, hogy lekösse. Először a könyvgyűjteményét fedezte fel. Aztán az élhető világ holografikus térképét Ernest irodájában.
A legszegényebb rétegből származott. Lépten nyomon olyan dolgokra bukkant, amit még sohasem látott.
Este, amikor Ernest hazaért, együtt vacsoráztak. Az utolsó falat után lecsatolta a kommunikátorát, és kitette az asztalra. Egy férfi arca jelent meg a képernyőn.
- Ismerős neked, kislány? - kérdezte, és közben megtörölte a száját.
Ivy megrázta a fejét. Erre kikapcsolta a képernyőt, és többet szóba sem hozta, hiába kérlelte Myrtle. Harmadnap délben jelent meg a szálláson. Mutatott egy újabb arcot Ivy-nak, ami ezúttal ismerős volt. Az édesapja munkatársának mondta.

Ebéd után Ernest az irodájába hívta Myrtle-t.
- Az a fickó, akit először mutattam, a lány nagybátyjának adta ki magát. Jelenetet rendezett, aztán ma jelentkezett ez a másik. - Megállt, és egy megviselt, kis hátizsákot emelt az asztalra. - Ezeket a romok alól gyűjtötte össze a lánynak. A családja halott. Már egy igazolást is kiállítottak, nehogy valaki felvegye az anyjának járó segélyt a nevében.
Myrtle egy darabig csak hallgatott. Elképzelni sem tudta, hogy fogja ezt elmondani Ivy-nak.

- Mit akart az a másik férfi? - kérdezte végül.
- Ez egy szép lány. És ahol nyomor van, ott virágzik az emberkereskedelem.
Mintha gyomron vágták volna a nőt.
- Nincs egy rokona sem?
- Valóban van egy nagybátyja. Valaki felvette nekem a kapcsolatot vele.
- Befogadnák?
- Nincs módjukban gondoskodni róla.
- Akkor maradjon velünk - vágta rá Myrtle ösztönösen.
Ernest összevonta a szemöldökét.
- Az otthonunk a saját gyermekeinké - mondta. - Nem járhatsz körbe a világban, és szedhetsz össze akárkit az utcákról.

Myrtle az ajkába harapott. Inkább hátat fordított, és elindult a kislány szobája felé, de akárhogy igyekezett visszafogni magát, az arca felforrósodott a dühtől.
A saját gyermekeik. Persze. Még több apasági teszt. Még több megalázás. Még több hideg hitvesi ágy. Még több érdekből fakadó érintés. Nem... a házassági szerződés legalább egy utódról beszél. Lesz is egy, de több nem.

*



Maeve erősen, egészségesen jött világra fél évvel később. A gyengédség, amivel Ernest először vette a karjaiba, Myrtle-ben egy életen át tüskét hagyott. Az a szeretet nem volt megjátszott, amivel a saját lányát szerette.
Miután hazavitte magával Ivy-t, Ernest egy hónapig szóba sem állt vele. Azóta eljutottak addig az egyezségig, hogy Myrtle gyámja lesz a lánynak.
Amikor a nő szülei látogatták meg őket tarasából, úgy tartotta maga mellett, mintha ő is a sajátja lett volna. Fél évvel a szülés után viszont, a Ryker család meglátogatásának idejére Ivy-nak a szigeteken kellett maradnia.

Ernest édesapja, a bonafidei Monarcha az ország földrészre eső felének fővárosában lakott. A család közelebbi-távolabbi tagjai úgy gyűltek körülötte, mint bolygóközi por egy hatalmas égitest körül.
Csak Ernest költözött távolabb, meg a nagynénje, aki tett a családi hagyományokra, és tisztességes házassági szerződés nélkül, egyedülállóként nevelte a gyermekét.

Myrtle türelmét már az első nap kimerítette a látogatás. Miután a rokonok többsége hazaszivárgott, rábízta Maeve-et a büszke nagyszülőkre. Maga mellé vette Ernest húgát, aki átlátott a megjátszott vidámságán, és sétálni indultak a városban.
- Sajnálom - mondta a sógornője, amikor a domboldalban kanyargó utcákon már elég messzire jutottak a családi rezidenciától. - Talán jobb lett volna, ha nemet mondasz neki.
Myrtle inkább elterelte a szót. Annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy csak sokára vették észre, milyen kihalt utcába értek. Késő délután volt, a trópusi forróság enyhült, mégis alig lézengett egy-két nő a környéken.

Visszafordultak. Pár lépéssel arrébb, egy fal tövében, kibélelt kartondobozra figyeltek fel. Halk nyöszörgés hallatszott belőle. A sógornője közelebb lépett, megtorpant, majd falfehér arccal hátrált el.
- Egy kisbaba - hebegte.
Az utcáról minden járókelő eltűnt. Vártak, tanakodtak. A gyermek hamarosan keserves sírásra fakadt. Myrtle önkéntelenül indult felé, de sógornője visszatartotta.
- Nem biztonságos.
Myrtle ingerülten nézett körbe. Sehol senki. Amikor először jártak az utcának ezen a szakaszán, nem látott embereket. A doboz sem volt itt, nyilván a gyermek is azért sírt, mert most hagyták magára.
- Fogd te, én meg vigyázok rátok! - mondta végül.
A sógornője tétovázott, de a kicsi szívszaggató sírása őt is megindította. A környék ugyanolyan mozdulatlan maradt, amikor kiemelte a rongyok közül, és egészen addig nem történt semmi különös, míg visszaértek a családi rezidenciához.
Addigra Myrtle átvette a gyermeket, és úgy csitítgatta, ahogy Maeve-et szokta. Nagyjából egyidősnek is tűntek.

A bejáraton túl Ernestbe botlottak.
- Ez mégis micsoda?
Közelebb lépett, és ahogy meglátta a rongyban rejtőző csecsemőt, ledermedt. A húga elmesélte mi történt, erre a férfi arcán rángani kezdett egy izom.
- Az a városrész tele van prostituáltakkal - mondta. - Hogy jutott eszetekbe kíséret nélkül kimenni?
- De akkor ez a gyerek... - kezdte a húga, de Ernest a szavába vágott.
- Az anyja biztos felismert titeket, kirakta elétek, tiszta sor. Holnap megkerestetem valakivel.

Myrtle azonban nem tudta letenni a fejét éjjel, hiába aludt mindkét kislány hosszan egyhuzamban. Az a nő járt a fejében, aki képes volt kitenni a lányát. Mit fog tenni vele, ha visszaadják neki?
Amikor hajnalodott, felkelt, kiosont a szobájából, be Ernesthez. Azóta aludtak külön, hogy Maeve megszületett. A férfi ébren volt, a munkája fölé hajolva pihentette homlokát a tenyerében.
- Beszélhetünk? - kérdezte Myrtle.
- Dolgozok.
Mint mindig. De a nő nem tágított.
- Nem viheted vissza.
Ernest felemelte a fejét, sóhajtása rövid volt és éles.
- Ez a terved? - kérdezte ingerülten. - Összegyűjtöd a világ kivetettjeit, hogy legyen kivel foglalkoznod?
Myrtle nem akart goromba lenni, de a férfi szavai a legfájóbb gondolatait érintették. Kihúzta magát, felszegte az állát, és határozottan szólalt meg.
- Szültem neked egy lányt. Egy igazi Rykert. Az a tiéd. Ivy és Naomi az enyém. Nem kell őket szeretned.
- Naomi?
- Így fogom nevezni.

*



Néhány évvel később, amikor a háborús árvák száma meredeken emelkedni kezdett, Myrtle elérte, hogy örökbe fogadják a két lányt. Könnyű volt Ernestet olyan elvek mentén támadni, amelyek mélyen érintették a társadalmi megítélését.
"Példát állítunk. Bíztatnunk kell az embereket, hogy vegyék magukhoz a kicsinyeket, különben mi lesz velük? Nem építhetünk árvaházakat egy egész generációnak."
És az érvelés hatott.

Myrtle megtalálta a helyét. A gyermekek betöltötték a magányát, úgy csüngtek rajta, mintha mind a sajátjai lettek volna. Nem Naomi volt az utolsó, akit a családba fogadtak. Azonban ahhoz, hogy nem szül több gyermeket Ernestnek, haláláig tartotta magát.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9253
Időpont: 2022-07-19 17:19:25

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Háborúk és az azokkal járó szörnyüségek.

akartam

Szép mapot:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9253
Időpont: 2022-07-19 17:13:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Anna!

Ez a rész nagyon hasonlít azokra az eseményekre melyek
manapság istöbb helyen történnek!Háborúk és azokkal járó dolgok!
Myrtle nem engedett Ernestnek,magánál,magukhoz vette
a kis Ivyt és késöbb Noemit is!
Késöbb sikerült meggyözni Ernestet is az örökbefogadásról
ezzel:""Példát állítunk. Bíztatnunk kell az embereket, hogy vegyék magukhoz a kicsinyeket, különben mi lesz velük? Nem építhetünk árvaházakat egy egész generációnak."
És az érvelés hatott.

Elismeréssel gratulálok1
Nagyon tetszett Myrtle visalkedése!

Szeretettel:sailor

Szép napot!

Legutóbb történt

A. K. Mraz bejegyzést írt a(z) Ártatlanok bűnhődése - 9# novella 1/2 című alkotáshoz

A. K. Mraz alkotást töltött fel Ártatlanok bűnhődése - 9# novella 2/2 címmel a várólistára

Ginko alkotást töltött fel Napcsók címmel a várólistára

Szabó András alkotást töltött fel A Minószi kultúra vallása a megfejtett szövegek alapján. címmel a várólistára

Kankalin alkotást töltött fel CS o d a V á r ó - (trilógia) címmel

Pecás alkotást töltött fel Felhőátvonulás címmel a várólistára

Pecás alkotást töltött fel Eljött a reggel címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Ártatlanok bűnhődése - 9# novella 1/2 című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ártatlanok bűnhődése - 9# novella 1/2 című alkotáshoz

A. K. Mraz alkotást töltött fel Ártatlanok bűnhődése - 9# novella 1/2 címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) ...ki tudja, hová című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Napnyugta címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Mindenhol nyomot hagyunk című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mindenhol nyomot hagyunk című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mindenhol nyomot hagyunk című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Mikor még című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Csendélet címmel

Vári Zoltán Pál alkotást töltött fel Mindenhol nyomot hagyunk címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Érzés című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Balaton címmel a várólistára

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Érzés címmel a várólistára

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Reggel című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Reggel címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Nem értem a szüleimet című alkotáshoz

Klára bejegyzést írt a(z) Mikor még című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Telhetetlen című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nagy találkozás című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) ha a lelkesedés kihal című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022