Hajnali háromkor rágcsálásra ébredtem. A hálószoba.egyik sarok felől hallatszott.
Ebben a sarokban egy földtől a plafonig húzódó kb: hetven cm laphosszúságú és kb: húsz cm mélységű polcrendszer van építve, telepakolva mindennel is.
Itt kaptak helyet a fonalaim, két doboz bonbon, ajándékba kapott arcszeszek, arckrémek, samponok, talán soha hasznosításra nem kerülő apró kütyük garmada, kulcstartóról leszakadt, majd megjavított bézs színű állatka, talán valami nagymacska apró mása erőteljes kék szemekkel. Kettő db tekerővel felhúzható bajusz is lapul egy dobozkában, soha nem nyitottam még ki, de kíváncsi vagyok, hogy szaladnak majd körben az asztalon.
Van itt szájmaszk eredeti csomagolásban, félő hogy ez kellhet még, ajándéktasakok különböző méretben és színben, füstölők rúd alakú csomagolásban, fekete kisvakond műanyagból, fején piros sapkával, világított egykor, de már régen kifogyott az elem.
A polcok előtt egy alacsony ülőkén trónol a nagyméretű ( nagylányom fonta ) ruháskosaram. A hang innen jött.
Kiugrottam az ágyból és törölközővel kettőt suhintottam abba az irányba.
Csend lett. Visszafeküdtem. Hamarosan gyengén, de újra elkezdte csócsálni a nem tudom mit a vadállat.
Újra a lamináltra léptem és becsuktam az ajtót.
- Ha már itt vagy, itt is maradsz! - mormogtam félhangosan.
Ismét a takaró alá bújtam és füleltem. Lassan álomba ringatott a ropogtatás.
Képeket láttam, fekete-fehér elegáns csipkéből, a csuklójánál piros szalagból hurkolt masnival díszítve, kerekpáros kesztyű kaptam, igaz még nem fizette ki az ajándékozó, hanem kezembe nyomott egy nagy nylon táskát és a pénztárhoz irányított azzal, hogy nemsokára követni fog, de amikor hátranéztem, csak hűlt helyét láttam.
Hét óra után ébredtem, sebesen elhagytam álmaim nyoszolyáját, majd a konyhakőre halmozott edénykupacok közötti csapáson a szekrény alsó ajtaját kinyitva kivettem az éjszakára beélesített csapdákat és átcipeltem a hálószobába.
Szeretem az összhangot magam körül. A szabadságom alatti terveim között szerepelt a teljes rendrakás szelektálással egybekötve.
Most ahogy körbenéztem elkeserítő állapotok uralkodtak körülöttem.
A konyha egy harmadosztályú edényturkálóhoz hasonlít, az előszobában pedig két hatalmas kék táska tele olyan felszereléssel, mintha zoknit mennék árusítani házakhoz bekopogva, a másik ugyanilyen nagy egy svéd áruház logojával ellátott szatyorban a polcról lepakolt higiéniai kellékek pihennek.
Aludni biztosan be fogok menni a szobába, addig nem zavarom az egeret.
Az egyik csapda egy csíkos súlyos kaspó fél dióval alátámasztva, ezer egeret is elkapott már, tuti biztos módszer. A másik a hagyományos egérfogó, ami odaszorítja a delikvens fejét az alumíniumlaphoz, azonnal eltörve a nyakát, még meglepődni sem lesz ideje.
Sajt van benne, de mi van, ha nem szereti?!