HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 7

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53073

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-09-29 00:10:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: A. K. MrazFeltöltés dátuma: 2022-08-12

Ártatlanok bűnhődése - 9# novella 1/2

Opal az ablakon át figyelte, hogy löki a hintát Storm az udvaron. Hiába állt mellette a dada ugrásra készen, nehezen fordult vissza a munkához. A fia hároméves múlt, és az akaratosságával hozzánőtt a nevéhez.
Az ajtó nyílása zavarta meg a csendes pakolászást Opal körül. A szobába lépő férfi láttán a nő megdermedt. A férje titkára volt az. Emerald mellett kellett volna lennie a szomszédos tartományban, nem itt.
- Ne hagyják abba!
Az Opal mellett álló nőkre mutatott. Épp csomagot állítottak össze, hogy a nagyszülőknél töltsenek egy hetet vidéken.
- Emerald is itthon van? - kérdezte a nő.

A férfi nemet intett a fejével, aztán jelzett, hogy kövesse. Amint az ajtó becsukódott, elválasztva őket a személyzettől, fojtott hangon megszólalt.
- Emerald azt parancsolja, azonnal hagyjátok el az országot a gyermekkel.
- Hogyan? - kérdezte Opal.
- Azt ígérte, megpróbál utolérni a kikötőben, de ha nem sikerül, át kell kelnetek a tengeren.
- Mégis hova?
- A bonafidei szigetekre.
Opal kinézett a folyosó ablakán át, de innen nem látta a fiát. Az este puha fényei kopni kezdtek, és árnyék hullott a falakra. Évek óta várták, hogy egyszer minden széthullik körülöttük. A biztonság ingatag papírtornya most dőlt össze, csak néhány szó kellett.
- Védelmet kell kérned Ernest Rykertől - folytatta a férfi. - A családjaitok közti jó viszonyra kell hivatkoznod.
A név hallatán Opal keserűen nyelt. Ez egy rossz tréfa.
- Mi történt? - kérdezte.
- Merénylet a Ryker Monarcha ellen. Egy percet sem késlekedhettek.

Opal hiába ellenkezett, hiába könyörgött, hadd húzzák meg magukat a szüleinél, a férfi nem engedett Emerald kéréséből. Már besötétedett, mire a hajóra felszálltak. A nő nem tágított a fedélzetről az indulás utáni percig.
Emerald nem érkezett meg.

*



Amikor Myrtle utoljára benézett Ernesthez éjjel, az íróasztala fölé görnyedve ült, előtte a kommunikátora. A bonafidei vezetés belső hírfolyama fehér fénybe vonta az arcát.
Napkeltekor ugyanott találta. Myrtle letette a reggelitől illatos tálcát az asztal szélére. Nem akarta, hogy a személyzet hozza fel. Várt. Úgy érezte, mondania kéne valamit, de mióta megtudták a hírt, Ernest nem szólt senkihez. Még a nagynénje hívásait sem fogadta.

Myrtle tőle tudta meg, hogy rajtuk kívül mindenki halott. Mindenki. Az apósa, az anyósa, a sógornője, a távolabbi rokonok. Együtt voltak a sógornője házassági szerződését ünnepelni, és egyikük sem érte meg a reggelt.
Mire a személyzet rájött, hogy a bor volt mérgezett, Meliora serege átlépte a határt. A bonafidei haditengerészet csak tarasai segítséggel tudta megakadályozni, hogy a szigetek is elessenek.
Az emberek azóta is százával próbáltak átszökni a tengerszoroson, ki halászhajóval, ki csónakban, hogy a megszállás elől meneküljenek. A fővárosban már minden kormányzati tagot elfogtak. Ernest az utolsó hírt tartotta megnyitva maga előtt. Előző este tették közzé, mielőtt a hadsereg elvágta volna őket a külvilágtól.

Myrtle bizonytalanul lépett közelebb. A férfi egy rezzenéssel sem reagált, amikor megérintette a vállát. Akkor sem mozdult, amikor köré fonta a karjait. Sejtette, hogy nem a férjének van nagyobb szüksége erre.
Kifelé menet magával vitte az érintetlenül hagyott vacsorát. A földszintre vezető sétát arra használta, hogy rendezze a vonásait. Akárhogyan igyekezett tartani magát, a gyerekek így is megérezhették a feszültséget. Naomi és Maeve rosszul aludtak éjszaka. Ivy szokatlanul szótlan volt.
Épp mindhárman a játszósarokban voltak. A két kicsi hason, egymás közelében, gőgicsélve nyúltak a játékok után, amiket Ivy rakosgatott eléjük. Myrtle rámosolygott a dadusra, aztán a konyha felé fordulva megborzongott. Régen nem lett volna képes nyugalmat színlelni. Egyre jobban hasonlított a férjére.

Az ablakon keresztül vette észre, hogy egy egyenruhás férfi közeledik a bejárathoz. A testőrök egyike volt, akiket Ernest a külföldi útjaira bérelt fel. Korábban sosem kellett az otthonukat őrizni, most Myrtle még a kapun sem tehette ki a lábát.
Kinyitotta az ajtót, úgy várta meg, hogy a férfi közelebb érjen.
- Elnézést, hogy zavarok - mondta. - Nem érem el a férjét.
- Ő most... elfoglalt - mondta Myrtle zavartan.
Hiszen a kommunikátor ott volt Ernest előtt. Figyelmen kívül hagyta volna az őrség üzeneteit is?
- Egy nő van a kapunál a fiával. Védelemért könyörög. Azt mondja, ő Opal Sallow.
A tálca megzörrent Myrtle kezében.
- Megkérdezem, mit csináljunk - mondta halkan, aztán becsukta az ajtót.

A sógornője - a halott sógornője - pletykált neki Ernest régi viszonyáról azzal a nővel, akit végül Emerald Sallow vett maga mellé. Akkor nem akarta elhinni, hogy van ember, aki nem a férje saját vére, és mégis kötődik hozzá.
Amikor benyitott az irodába, a reggeli ott volt, ahol hagyta. Halkan elismételte a testőr szavait, mire Ernest arca megrándult.
- Tessék? - szólalt meg rekedten.
Myrtle sóhajtott.
- Opal Sallow. Mit csináljak vele?
Amikor felnézett, a férfi tekintete ködös volt, mintha nem lenne egészen tudatánál.
- Hozd be! - mondta egy idő után, és kiegyenesedett. - Mindjárt jövök.
A nő hitetlenül meredt rá. Mióta nem reagált egyetlen szavára sem, erre idejön egy idegen nő, és mindjárt jön? Legszívesebben rávágta volna, hogy akkor intézze nélküle, de a kíváncsisága nem hagyta megszólalni. Ki volt ez a nő? És egyáltalán, hogy jutott át a tengeren?

Mire egy testőr bekísérte Opalt a birtok határáról, Ernest lejött az emeletről. Rácsukta a játszósarok ajtaját a dadusra és a gyerekekre, aztán bevonult az étkezőbe.
Opal úgy hozta magához szorítva a fiát, mintha totyogós lenne. Myrtle nem tudta elfelejteni, azt a családi látogatást, amikor az apósa azt latolgatta a fél éves Maeve-vel a karjában, melyik környező nagycsaláddal köthetnek majd szerződést rajta keresztül.
Myrtle azt sem tudta, hogy köszöntse őket, amikor kinyitotta előttük az ajtót. Még sosem találkoztak személyesen, ráadásul az utóbbi évben az apósának nézeteltérése támadt Emeralddal, ami aztán Ernestet is összeugrasztotta az apjával. Ő csak annyit tudott, hogy valami területkérdés, de a vitát sohasem rendezték. A családi ünnepről is a megromlott viszony miatt maradtak távol.
- Hol van apa? - szólalt meg a kisfiú, amikor körülnézett a nappaliban.
Opal szemét elfutotta a könny.
- Van egy dadusunk - mondta Myrtle, és elfordult tőlük. A nő kétségbeesésétől őt is elfogta a szorongás. - Talán könnyebb lenne beszélgetni...

Sokáig vesződtek azzal, hogy a gyermeket elválasszák az anyjától. Végül Ivy-nak sikerült lekötnie őt egy mesekönyvvel, de addigra Ernest kilépett az étkező ajtaján.
Myrtle figyelte Opal vonásait, amikor becsukták maguk mögött a szoba ajtaját. Megremegett az ajka, és lesütötte a szemét. Egészen addig nem nézett fel, míg le nem ültek az étkezőben. Ernest kérdésére reszkető hangon elmondta, hogy jutottak ide, és milyen üzenetet küldött neki Emerald.
- Annyira félek, hogy ő lesz a következő - mondta a végén, aztán a szájára tapasztotta a kezét.
Myrtle tekintete találkozott Ernestével. Míg ő állva maradt a nő közelében, a férje mellette ült, az asztal sarkának túloldalán.
- Nem is tudsz arról, hogy őt gyanúsítják? - kérdezte a férfi, mire Myrtle felkapta a fejét. Erről még ő sem hallott.
- Mégis ki? - szakadt ki Opalból.
- A Renol Monarcha - válaszolta a férfi.
Erre Opal remegni kezdett, az asztal szélébe kapaszkodott.
- Tudod, hogy sosem ártana senkinek! - mondta hevesen. - A saját országát is feladta. A Monarcha csak el akarja terelni a gyanút magáról. Hiszen most foglalta el az országotokat!
- Emerald vitában állt az apámmal - jegyezte meg Ernest.
Opal felnyögött. Egy kis ideig csak a fejét rázta, és nagyokat nyelt.
- Hidd el, könyörgöm, hogy nem lehetett ő - mondta aztán, szinte hangtalanul. - Tudom, hogy nem értettek egyet, de mindig tisztelettel beszélt róla.

Ernest hosszan nézett rá, aztán kieresztett egy sóhajt. A keze a nő keze felé mozdult, de félúton megállt. Felcsippentett egy lepottyant virágszirmot az asztalt díszítő virágcsokor mellől. Myrtle torka mégis elszorult.
- Túl nagy a zavar - mondta a férfi. - Túl sok a hír... azt mondtad, ő is át akart kelni a határon?
- Ezt ígérte.
- Ha hírt kapok róla, idehozatom. Addig maradj nálunk.
Myrtle vontatottan bólintott.
- Van egy lakás a ház túloldalán - mondta. - Szólok, hogy készítsék elő.

Ellépett Opal mellől, a keze mégis megremegett a kilincs felett. Erővel kellett rávennie magát, hogy elhagyja az étkezőt - hogy kettesben hagyja a férjét a volt szeretőjével.
Az az idő elmúlt, nem? Hiszen Ernest érte hagyta el Opalt. A szíve pedig talán végleg bezárult mindenki előtt, amikor a családját elvesztette.
Myrtle szeretett volna hinni ebben.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2022-01-19
Összes értékelés:
111
Időpont: 2022-08-29 10:03:21

válasz Bödön (2022-08-28 10:53:52) üzenetére
Szia Bödön!

Irulok-pirulok. Köszönöm :D Örülök, hogy fenntartja az érdeklődésed!

Szeretettel,
Anna
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10598
Időpont: 2022-08-28 10:53:52

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Emberi érzelmek, történések világhatalmi játszmák előterében. Színesen, érdekfeszítően írod meg Anna!
Egy percig nem unatkozik az ember. Klassz vagy!!!! üdv: én
Alkotó
Regisztrált:
2022-01-19
Összes értékelés:
111
Időpont: 2022-08-15 08:52:33

válasz sailor (2022-08-12 17:54:22) üzenetére
Kedves Sailor!

Köszönöm, hogy olvastad, és hogy kiemelted, mi fogott meg benne!
Szép napot neked is!

Szeretettel,
Anna
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9439
Időpont: 2022-08-12 17:54:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nagyon nehéz idök jöttek!
Meliora serege átlépte a határt:
Myrtle Ernestöl tudta meg,hogy "hogy rajtuk kívül mindenki halott. Mindenki. Az apósa, az anyósa, a sógornője, a távolabbi rokonok"
A bor volt mérgezett!
A megszállás elöl mindenki menekülni próbált át a tengerszoroson.

Érdekel a folytatás!

Elismeréssel gratulálok egyéni,ötletes írásodra!

Szeretettel:sailor

Szép napot!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9439
Időpont: 2022-08-12 17:29:55

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Anna!

Az elöbbi részben írtam:"Nagyon tetszett Myrtle visalkedése!"
az örökbefogadásról,ahogy meggyözte Ernest!
Itt most saját maga került egy különös helyzetbe,ugyanis
Opal érkezése nagy hatást tett rá,ugyanis azt állították,
hogy Ernesztnek viszoya volt Opállal!
"Erővel kellett rávennie magát, hogy elhagyja az étkezőt - hogy kettesben hagyja a férjét a volt szeretőjével."
folyt

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Őszi eső című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) be című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Mit tegyek című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Égboltozat című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú mondja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) apály után című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) apály után című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Vidéki ősz címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel apály után címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Demófelvétel című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Októberi éj / Oktobernacht címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nagyvárosi ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Durcáskodó című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A nap könnye című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Örök Páros című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022