HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53073

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-09-29 00:10:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: A. K. MrazFeltöltés dátuma: 2022-08-15

Ártatlanok bűnhődése - 9# novella 2/2

FIGYELEM, felkavaró tartalom: halál, vér, öngyilkosság, családtag elvesztése




*




Emerald Sallow, a merénylő. Opal képtelen volt kiverni a szavakat a fejéből. Nem lehetséges.

Halványan érzékelte, hogy a fia mellette játszik, megérinti, mond valamit. Mégis, mintha lebénult volna, csak nézett maga elé mozdulatlanul. Egy hete várta, hogy a férje megjelenjen. Hogy azt mondja, minden rendben lesz. Hogy megpróbáljanak új életet kezdeni valahol nagyon távol Meliorától.
Aztán megtudta, hogy Emeraldot letartóztatták.

Megrezzent, amikor a fia sírását meghallotta. A nappali közepén ült, kölcsönkapott játékait a kezében tartva őt nézte. Mióta nem figyelt rá? Talán megijesztette. Odamászott mellé, az ölébe húzta és ringatni kezdte. Csak hagyja abba a sírást.
- Mit szólnál egy sétához? - kérdezte halkan, mire a fiú lenyelte a könnyeit.

Kint egy fokkal nehezebb volt lélegezni, de nem a párás trópusi levegő tette. Opal körbenézett, és a dús kakaó- és banánültetvényben, a fölé magasodó fehér házban, a talpa alatti térkőben, amit egyértelműen tarasából importáltak, Ernestet látta. Ismerős volt, mégis idegen és taszító.
Legszívesebben visszagyalogolt volna a kikötőig, csak hogy megszabadulhasson a régi emlékektől.
Hagyta, hogy Storm döntsön, merre megy, és pár percen belül az udvar másik oldalán találta magát, ahol Myrtle a lányaival a pálmák árnyékában ücsörgött. A két kisebbiket Ivy lökte egy kibélelt kosárhintában, és mire felfogta, a fia már ott állt mellettük.

Myrtle-re nézett. Az elmúlt héten többet látta őt, mint Ernestet, és akármennyire igyekezett nem elhinni, élt érzett a nő hangjában, mozdulataiban. Most azonban összevonta a szemöldökét, mintha valami bántaná.
- Jól vagy? - kérdezte.
Opal zavartan keresztbe fonta a karjait, de a nő már fel is állt, mellé lépett.
- Csak... segítségre van szükségem - mondta vontatottan, és a szavak nyomán felszakadtak az érzések is. - Meg fogok őrülni.
Myrtle megérintette a karját. Ez volt az első alkalom, hogy hozzáért - hogy bárki hozzáért a fián kívül - mióta elhagyta az otthonát, és Opalt megrázta a sírás.
- Menj vissza, pihenj kicsit! - mondta Myrtle halkan. - Vigyázok Stormra is, ameddig csak szeretnéd.
Ebben nem volt él. Opal kipislogta a könnyeit, hogy még egy pillantást vessen a fiára, aztán megszorította a nő kezét. Annyi ereje sem maradt, hogy a nappaliig jusson. A bejárati ajtó mögött kuporodott össze. A gondolatai vad csapongásba kezdtek.

Egyedül maradt. Jobban, mint eddig valaha. Ellenkeznie kellett volna, nem pedig hagyni magát felrakni egy hajóra.
Itt van egy család könyörületére bízva, akik mindent elvesztettek, és akik ellenségnek nézik őt. De talán Ernestben van jóindulat. Talán ő az egyetlen, aki elhiszi neki, hogy a férje ártatlan.
Felzokogott. Gyerekkorától kezdve arról álmodozott, milyen jó élete lesz, ha előnyös szerződést köt. Akkor kellett volna egyedül maradnia, amikor Ernest elhagyta. Már akkor fel kellett volna fognia, hogy egy férfi mellett nem lesz jobb az élete...
Milyen élet ez? Élet ez egyáltalán?


*




Két hét telt el a merénylet óta. Még túl korán volt ahhoz, hogy Myrtle ásítozás nélkül kibírja. Az irodában állt, míg a férje az országot ideiglenesen irányító hadseregparancsnok levelét olvasta.
Ernest ragaszkodott hozzá, hogy újra beszéljenek. Előző este először neki, aztán négyszemközt Opalnak is elmonda a híreket. Emerald Sallowt elítélték. A büntetése, Meliora barbár szabályai szerint nyilvános kivégzés. Ernesten keresték Opalt és a fiát, mert ott kellett volna lenniük, hogy végignézzék. A férfi azonban hallani sem akart erről.
Órákig maradt lent a nőnél, és Myrtle már aludt, amikor benyitott hozzá. A nő azóta sem értette, miért volt fontos az éjszaka közepén közölni vele, hogy pszichológust fog hívni Opalhoz. Enélkül is egyértelmű volt, hogy aggódott érte.

Ernest sóhajtására figyelt fel. A férfi megdörzsölte az orrnyergét a szemüvege fölött.
- Döntöttél? - kérdezte Myrtle.
- Lemondok a címről.
- Ha megteszed, nincs visszaút. Soha nem leszel Monarcha.
- Soha nem akartam az lenni - mondta a férfi sötéten.
Myrtle tudta, hogy kár vitatkozni, mikor maga is ezt látta a helyes lépésnek. Ernest nagynénje a káosz kitörése óta megállás nélkül dolgozott. Segítette a hadseregparancsnokot a döntésekben, maga köré gyűjtötte a kormányzatból megmaradt tisztviselőket. A levélben ott volt a sorok közé rejtett üzenet, hogy mindenki Audrey nénit akarta Monarchának.

Ellépett az íróasztal mellett, és kinézett az ablakon. Az udvart övező kerítésen túl pára szállt fel az ültetvényekről. A nap még nem emelkedett a látóhatár fölé, valaki mégis kint mozgott a kertben. Megdermedt, amikor felismerte Stormot.
- Ernest...
Többet mondania sem kellett, a férfi máris odalépett mellé. Egyszerre indultak lefelé. Myrtle a hintát egyedül lökő kisfiúhoz lépett, míg Ernest a ház fala mentén elindult az udvar túloldalára.
- Hol van édesanyád? - kérdezte a nő.
A fiú már nyújtotta is a kezét, hogy vegye fel. Myrtle felkapta.
- Nem válaszol - mondta Storm, miközben a ház felé fordultak. - Pedig hívtam.

Myrtle gyomra görcsbe rándult. Rábízta a fiút az első emberre, aki a személyzetből feltűnt, aztán rohant vissza az udvarra.
A lakás ajtaja tárva-nyitva állt. Elsodort szobanövény hevert keresztben az előszobában, a föld kiborult a szőnyegre. Myrtle óvatosan lépte át, hogy ne tapossa bele. A nappalin túl egy ajtó résnyire nyitva volt. Beszakadt a zár mellett, talán Ernest rúgta be.
Még oda sem ért, már meghallotta.

Szaggatott lélegzetvétel. Mintha egy sebesült állat nyüszítene.
Ernest az ágy mellett ült. Zokogott. Úgy szorította magához Opalt, mint egy rongybabát. Körülöttük vér áztatta a szőnyeget, a levegő nehéz volt a fémes szagtól.
Myrtle visszatántorodott. Elfordította a tekintetét, hogy a hányingerén úrrá legyen. Akkor vette észre a földön heverő tükröt. Vastag szilánkjai szanaszét hevertek a kiüresedett keret körül.

*



Neki kellett segítséget hívnia, mert Ernest nem mozdult. Nem engedte el a kihűlt testet. Nem szólt. Nem reagált semmire.
Myrtle cipője vérnyomokat hagyott az udvaron. Csak a bejáratig ment, ott találkozott szembe a házvezetőnővel.
- A gyerekek nem jöhetnek ki - ismételte meg sokadszor, miután megkérte, hogy értesítse a hatóságot, aztán tántorogva visszament.
Leült a kőkerítés tövébe, szemben a nyitott lakásajtóval. Először Ernest testőrei jöttek, aztán mentősök, rendőrök. Nem fogta fel az idő múlását, csak arra eszmélt, hogy valaki bekíséri a nappaliba.

Amikor Ernest végre kilépett a szobából, a nadrágszára csupa vér volt. Megfestette az ingét is. Színtelen arccal nyújtott egy papírdarabot Myrtle felé, majd leült mellé.
A nő keze remegett, ahogy az üzenetet tartotta: "Ne engedjétek vissza Stormot Meliorába!"
- Nem szabadott volna magára hagynom - szólalt meg a férfi rekedten.
Myrtle csak a fejét rázta. A torka elszorult a dühtől, az arca felforrósodott. Fel kellett állnia, ki kellett mennie a lakásból, hogy ne törjön össze valamit.
Hogy fogják elmondani egy háromévesnek, hogy az anyja eldobta magától az életét? Hogy képes egy nő cserben hagyni a saját vérét, akit kihordott, megszült, a testéből táplált?

Ebben a nyomorult világban miért az ártatlanok bűnhődnek a vétkesek tettéért?


*




Két nap múlva Meliora egyezségre jutott Bonafide új Monarchájával, hogy a szigetcsoportot - ami megmaradt az országból - elismeri autonóm államként.

Másnap a bitófához vezették Emerald Sallowt. Vele szemben sorakoztak azok, akiket a családjából meghagytak. Opal szülei, és a másik fiú, Silver, az anyjával. A többi rokon eltűnt. Egyesek azt suttogták, éjszaka hurcolták el őket.
Emerald szót kért, mielőtt szembenézett a hóhérral.
- Ártatlan vagyok - mondta. A szavai visszhangot vetettek a néma téren. - És ezt egy nap valaki bebizonyítja.

*



Ernest és Myrtle teljesítették Opal utolsó kívánságát. Megpróbálták elérni a nő rokonait, de a határokat lezárták. Egyikük sem hagyhatta el Meliorát, így ők vették magukhoz Stormot, gyámfiukként.

ez a harmadik novellaciklus záró része

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2022-01-19
Összes értékelés:
111
Időpont: 2022-08-29 10:17:17

válasz Bödön (2022-08-29 08:25:43) üzenetére
Robert A. Heinlein sci-fi író mondta azt, hogy a spekulatív fikció, mint a sci-fi részhalmaza, a technológia és tudomány által teremtett új helyzetre adott emberi cselekvésre koncentrál. Ursula K. Le Guin ő és Margaret Atwood alapján pedig azt szokták mondani, hogy a spekulatív fikció kapcsolódik a világhoz, amit ismerünk, de a világ, amiben történései játszódnak (még, vagy egyáltalán) nem létezik.

Így, hogy előrehaladtam ezzel a kis mellék-projekttel, már látom, hogy ezek a történetek arra pont nem éleződtek ki, hogy a regény által felvetett helyzetet bemutassák. Eddig sok mellékszereplőn végigmentem, de egyikükkel kapcsolatban sem merülhetett fel a regény alapkonfliktusa, mert az a főszereplőre specifikus: az ő gondolkodása, értékei azok, amik kiemelik és lényegessé teszik.

De hát ez egy kísérlet volt, és sokat segített a regény átdolgozásával, úgyhogy részemről elvégezte a feladatát :)
Alkotó
Regisztrált:
2022-01-19
Összes értékelés:
111
Időpont: 2022-08-29 10:12:13

válasz Bödön (2022-08-29 08:19:53) üzenetére
Szia Bödön!

Köszönöm, hogy olvasod, örülök, hogy érdekel a folytatás :)
Még van egy ciklus, szinte kész is vagyok mind a három részével.

Egyébként rég óta gondolkoztam már, mit reagáljak, amikor kifejezitek, hogy mennyire hasonlóak az események a maiakhoz. Rjöttem, hogy elég ennyi: "hát, igen".
Kicsit sajnálom, hogy sci-fi kategóriában kellett feltöltenem, mert ez egy elég stigmatizált kategória. Úgy érzem, jobban illene ide egy spekulatív fikció címke.
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10598
Időpont: 2022-08-29 08:25:43

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Nem szoktam elolvasni az előző hozzászólásokat mielőtt én magam el nem olvasnám az adott részt. Most is csak utána láttam Sailor hozzászólását. Ő is ezt emeli ki:" annyi,de annyi hasonlatossága van a mai eseményekkel!"
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10598
Időpont: 2022-08-29 08:19:53

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Anna! Micsoda drámai történések! Mintha a mai korban, itt a Földön játszódna le a történet. Látom a megjegyzésben, h ez a rész, a harmadik novellaciklus záró fejezete. Remélem lesz/van folytatása. Élmény olvasni! Üdvözlettel: én
Alkotó
Regisztrált:
2022-01-19
Összes értékelés:
111
Időpont: 2022-08-22 14:41:03

válasz sailor (2022-08-17 11:38:05) üzenetére
Kedves Sailor!

Köszönöm, hogy olvastad! Megtisztelő a figyelmed, és a véleményed.

Szeretettel: Anna
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9439
Időpont: 2022-08-17 11:38:05

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Különösen megrázó ez a rész:
"Ernest az ágy mellett ült. Zokogott. Úgy szorította magához Opalt, mint egy rongybabát."

...és mennyire igaz:
"Ebben a nyomorult világban miért az ártatlanok bűnhődnek a vétkesek tettéért?"

Nagy elismeréssel gratulálok!

Szeretettel:sailor

Szép napot!

Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9439
Időpont: 2022-08-17 11:32:07

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Anna!

Itt ennél a résznél különösen kifejezésre jut a cím:
"Ártatlanok bűnhődése "
A bitófához vezették Emerald Sallowt,ártatlanul!
Igen,ahogy figyeleztetsz az elején,hogy:"felkavaró tartalom:",
az is!
Mint ahogy többször is említettem sci-fi müfajban íródott regényednek
annyi,de annyi hasonlatossága van a mai eseményekkel!
Mindig jpbban értékelem írásaidat!
Tehetséged!

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Őszi eső című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) be című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Mit tegyek című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Égboltozat című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú mondja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) apály után című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) apály után című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Vidéki ősz címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel apály után címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Demófelvétel című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Októberi éj / Oktobernacht címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nagyvárosi ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Durcáskodó című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A nap könnye című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Örök Páros című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022