HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 8

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53073

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-09-29 00:10:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / sci-fi
Szerző: A. K. MrazFeltöltés dátuma: 2022-09-11

Az utolsó emlék - 12# novella (záró rész)

Most



Csak akkor teszik szabaddá a szemét, amikor megérkeznek. Jellegtelen, sötét sikátorban állnak, az autó szélvédőjén lefolyó esőcseppek kaleidoszkópként törik meg a szemközti fényeket.

- Kint leszek - szólal meg a sofőrjük. Kettesben hagyja őket, beáll egy kapualjba dohányozni.
Naomi a hátsó ülésen vár, ujjai közt morzsolja a puha kendőt, amit az imént vett le. Felnéz, amikor a férfi is kiszáll. Átül mellé, és egy mappát ad a kezébe. A lány felemeli a borítót. Papírlapok. Nem is emlékszik, látott-e bármilyen digitális adattárolót mióta itt él. Egy vagyon lehet fenntartani ezt a rendszert, de így biztonságos. Legalábbis a férfi ezt mondta neki.
- Benne van minden igazolás, és az ajánlásaid - mondja, aztán ránéz. A műszerfal kék derengéssel ellensúlyozza a kinti vörös világítást. - Ideges vagy?
- Te nem? - kérdezi a lány.
- Akkor mesélj, amíg várunk!

Naomi megrázza a fejét.
- Te mikor mesélsz nekem?
- Majd, idővel - mondja a férfi. Közelebb húzódik, átkarolja, és ettől a lány ellazul. - A másik nővéredről még nem hallottam.
- Meggondoltam magam. Nem akarom felidézni - mondja Naomi, aztán egy idő után mégis folytatja: - Közel álltunk egymáshoz. Tíz éves voltam, amikor lelépett.
- Stormmal is közel álltatok egymáshoz?
- Mint testvérek... tudod, úgy nőttünk fel, hogy mindig tudtuk, hogy ki az egyetlen, igazi Ryker. Ez összetartott minket. Könnyebben gondoltam rá testvérként, mint Maeve.
- Szerinted ő gondolt rá valaha testvérként?
- Legfeljebb iskolás korunkig - mondja a lány. Kinéz, mert a dohánycső fénye elmozdul, de a sofőr csak egy távolabbi kapualjba sétál.

- Egyszer azt ígérted, mesélsz arról, amikor utoljára láttad Stormot - veti fel a férfi.

Ígért ilyet? Naomi zavartan pislog. Az elmúlt időszak, a munka és a magánbeszélgetéseik egybefolynak.
- Hát... nem túl izgalmas - mondja tétován. - De ez olyasmi, amire tisztán emlékszek. Tipikus nap volt. Maeve szokás szerint ki volt készülve.




Bonafide, 3 évvel korábban



- Ne csinálj úgy, mintha ez lenne a világ vége! - mondta Naomi, miközben megdöntötte az anyjuk dugi italkészletéből lenyúlt borosüveget. - Tudod, mire van szüksége a világnak a Rykerektől? Egy kis lazaságra.

Maeve olyan megkeseredett grimasszal nézte a gyümölcslével elkeveredő italt, mint aki teljesen lemondott az életéről. Pedig csak egy nyomorult szóbeli figyelmeztetést kapott, azt is azért, mert az apjuk által szervezett önkénteskedés miatt egyszer kimaradt egy laborgyakorlatról.
- Hallottad, kinek a kutatása nyert? - kérdezte cérnavékony hangon.
Szóval nem is a figyelmeztetés törte le. Naomi odatolta elé a fröccsöt a konyhapulton. Látta az eredményhirdetést. Az egyetem központi helyre tűzte ki a hatalmas digitális falon. Maeve neve - egy évnyi megfeszített munka után - nem került fel az öt kitüntetett közé.
- Amy előtt nedvesre nyalják az utat az ősei - mondta Naomi. - Nekünk meg nem jár más, mint az elvárás. Jaaaj, a főorvos asszony lányai...
Az utolsó szavakat olyan fejhangon ejtette ki, ahogy az anatómia professzor beszélt vele, amikor nem látta benne megcsillanni Myrtle Ryker zsenialitását. Ilyenkor szerette volna a képébe nyomni, hogy nehéz úgy örökölni a zseniális géneket, hogy egy prostituált szüli meg az ember lányát, aztán kirakja egy pont arra járó Ryker útjába.

Egy új pohár után nyúlt Maeve feje mellett, de nem tudta megállni, hogy megborzolja a haját.
- Tizenkilenc vagy, nem hatvan. Ráérsz elismeréseket gyűjteni - mondta, aztán mégsem vette ki a poharat magának. - Tudod, mit? Ne idd azt meg! Anya mindjárt végez, vigyük el valahova. Majd ott helyre rakjuk a lelkiállapotod.
Maeve elgyötörten nézett fel rá.
- Amikor utoljára csináltunk ilyet, lerészegedtél.
- És? Zavart bárkit?
- Egyszer beárul valaki az egyetemen, és egyik kórház sem akar majd felvenni.
Naomi nevetett.
- Bocs, de... én a főorvos asszony lánya vagyok. Aki időnként szintén becsíp.

Naomi az út felét lehunyt szemmel tette meg, hogy a lenyugvó nap felé fordíthassa az arcát. Tudta, mitől reménytelen minden próbálkozása Maeve felvidítására. Az ő neve ott volt az ötös listán. Mindig ez történt, ha ugyanabba kezdtek bele.
Amikor a környező épületek közül már kitűnt a bombázás után újjáépített szülészet, megbökte Maeve-et.
- Jövőre te nyered meg a pályázatot. Hidd el nekem! - mondta, aztán gondolatban hozzátette: ha ez kell, én nem indulok többet.


Az anyjuk szokás szerint elnyújtotta a műszakját, úgyhogy Naomi a szemközti kávézó felé vette az irányt. Maeve-et egy mirtuszfa alatt hagyta, a járdát és az utat elválasztó korlátnál, míg megvette neki a kedvenc süteményét.
- Miért csak egyet? - kérdezte Maeve, amikor visszatért, és felült mellé.
- Milyen telhetetlen vagy!
Naomi mosolygott a felé vetett gyilkos pillantáson, aztán vett egy mély lélegzetet.
- Most durva leszek - mondta. - Nem gondolkoztál még azon, hogy más pályát válassz?
- Mégis mit?
- Szerinted van esélye bármelyikünknek bármit csinálni itt - a kórház felé intett. -, anélkül, hogy anya árnyéka rajtunk legyen?

Maeve úgy fordult felé, mint aki kész egy alapos önvédelmi előadást megtartani, de a tekintete tovább siklott. Megrándult az arca.
Naomi hátranézett. A körülöttük sétáló járókelők közül egy alak éppen odalépett hozzájuk. Storm volt az. A sapkáját úgy húzta a fejébe, mint aki kerülni igyekszik a feltűnést.
- Mi a frász? - szakadt ki Naomiból.
- Jó látni titeket! - Storm szája sarkában bizonytalan mosoly jelent meg. - Épp csak erre jártam.
A kezét kihúzta a zsebéből, és már nyújtotta is. Naomi ült közelebb hozzá. A markába csúsztatott két apró, barna papírcsomagot, mire a lány megdermedt.

Ez vicc? Vissza a régi szokásokhoz, mintha mi sem történt volna? Régen mindig ajándékot hozott nekik, amikor hosszú idő után hazajött a fiúintézetből. Ösztönösen nyújtotta vissza, közben tekintetével a kórház bejáratát pásztázta. Az anyjuk akkor jelent meg az üvegajtón túl, de még hátra volt a kiléptetési procedúra.
- Nem érünk rá - mondta Naomi. Storm mellkasához nyomta a kéretlen ajándékot. A csomagok kis híján a földre estek. Lecsusszant a korlátról az úttest felőli oldalon, és maga után húzta Maeve-et. - Azért kösz, hogy eszedbe jutottunk.
- De... - nyögte Maeve, miközben már az úttest felénél jártak.
- Nem! - Naomi tovább vonszolta. - Felejtsd el, hogy láttad! Nem zaklathatod fel vele anyát. Sem magadat...
Mire elérték a kórház előtti parkos teret, már elhatározta, hogy ő viszont visszafordul. Storm bolond volt kitenni magát a haragjának.
- Jól vagytok? - kérdezte az anyjuk, amint szembe találkoztak.
- Megkaptuk a verseny eredményét, Maeve le van törve, fel kell mosnod őt - hadarta Naomi. - Menjetek a kedvenc helyünkre, jó? Nekem kell pár perc.
- Lassíts! - Az anyjuk zavartan körülnézett. - Mi ütött beléd?
Maeve duzzogva ráncolta az orrát, de volt annyi esze, hogy egy szót sem szólt.
- Csak pár perc - mondta Naomi, és hátrált pár lépést. Megvillantott egy műmosolyt. - De nekem a szokásosat rendeljétek ám!

Megvárta, míg elindulnak, aztán visszafordult a kávézó felé. Storm alakja még a mirtuszfa árnyékában sejlett. Amint a lány lelépett az úttestre, otthagyta a fát, és az ellenkező irányba indult, mint Maeve és Myrtle. Helyes.
- Csak erre jártál, mi? - szólt utána Naomi, amikor utolérte. Úgy forrt a feje, hogy alig bírta visszafogni magát. Így is többen odanéztek. - Jöttél, hogy újra felforgass mindent?
- Félreérted.
Befordultak egy sétálóutcába, és Naomi elállta az útját.
- Tudod, haláli vicces volt azon agyalni, hogy épp vígan éled az életed, vagy valahol a hulládon lakmároznak a madarak.
- Sajnálom.

Naomi már visszavágott volna, amikor kiszúrt egy férfit a járókelők között. Céltalanul sétálgatott, úgy tűnt, mintha a sétány közepén húzódó tömött virágágyás kötné le. Hosszú haja kontyban volt.
A lány visszanézett Stormra. Most, hogy lelassított kissé, feltűnt, mennyivel kisportoltabb, mint három éve. Viszont mindkettőjük ruhája elütött a helyiekétől - nem színben, mert akinek ép esze volt, világosba öltözött. Az anyag árulkodott a déli származásról.
- Az a fickó veled van? - kérdezte Naomi.
- A barátom. Ne törődj vele!
Visszanézett. A fickó épp zsebre tett kézzel sétált el mellettük, hallótávolságon belül. A mozgása egyszerre tűnt hanyagnak és összeszedettnek. Naomi nem tudta eldönteni, hogy inkább megijeszti, vagy imponál neki.

Végül Storm keze felé bökött. Még mindig a két kis ajándékcsomagot szorongatta.
- Ez nem olyan, mint régen - mondta. - Nem fogsz kiengesztelni senkit. Legfőképp Maeve-et nem.
- Dühös rám?
Naomi felcsattant.
- Vak és bolond vagy. Itt hagytad életed legnagyobb lehetőségét. - Elhallgatott, amikor Storm mély lélegzetet vett. - Mi az? Megleplek? Egyedül te nem fogtad fel, hogy beléd volt zúgva...
- Ne firtassuk azt, aminek vége.
- Akkor mit keresel itt?
- Hiányoztatok.
- Fogalmam sincs mi a szándékod - kezdte Naomi határozottan. - De húzz el innen, ha nem akarsz küzdeni is érte.
Storm megütközve vonta fel a szemöldökét, miközben a lány folytatta.
- Egész életedben azt mondtad, nem akarsz kapcsolatot, miért is? Idézd csak fel! Jaj, mi lesz, ha belerokkanok - gúnyolódott Naomi, de aztán megállt. Keményen nézett a szemébe. - Gratulálok! Össze sem kellett jönnötök, anélkül is tönkretetted őt. Soha nem állt helyre...

A szájára tapasztotta a kezét, és elfordult egy kis időre. Megrémisztette a saját elfojtott dühe, de nem állhatott meg most. Biztosra akart menni.
- Tudom, hogy el kéne engednem - szólalt meg mögötte Storm. - De a francba is... csak pár percem van, és itt vagyok.

Ez már ismerős hang volt tőle. Naomi visszafordult hozzá. Eszébe jutottak a régi idők, amikor bármikor és bármivel megkereshették egymást. Még a távol töltött hónapokban is leveleztek.
- Akármennyire utállak, még mindig testvérek vagyunk... annyira jó lett volna, ha maradsz! - mondta a lány. Storm keserűen rámosolygott, de Naomi újra felvette a dühe páncélját. - Maeve mindennél fontosabb nekem. Nem hagyhatom, hogy bárki játsszon vele.
- Nem akarok játszani vele...
- Storm - vágott közbe. - Ígérd meg, hogy csak akkor jössz vissza, ha elhatároztad magad!
Kis ideig csend volt. A nap fénye közben annyira elkopott, hogy felkapcsolt a sétány fölött kígyózó hangulatvilágítás.
- Megígérem.

- Akkor ez most köztünk marad - mondta Naomi. Ezzel mindent elért, amit Maeve-ért megtehetett. De akkor miért rémisztette meg? Azt hitte ennél többre is képes.
- Vigyázol rá?
Naomi megemelte a fejét a kérdésre, és kivillantotta a fogait. Remélte, hogy a megingása nem látszik meg rajta. Csak tegyél úgy, mintha igaz lenne, és idővel rájössz, hogy úgy is van - ezt az anyjuktól tanulta.
- A galaxis legfelelősségteljesebb embere vagyok - mondta, mire Storm megforgatta a szemét.

Közben a fickó megmozdult a virágágyásnál. Naomi pont elkapta a pillantást, amit feléjük vetett, és elmosolyodott.
- Mennem kell - szólalt meg Storm. Lenézett a kezében tartott csomagokra, habozott, de aztán a zsebébe csúsztatta őket.
- Vigyázz magadra! - mondta Naomi, aztán visszafordult a kórház felé. Egy sóhajjal megszabadult a feszültségétől, és a kontyos fickóra szegezte a tekintetét. Az mindenáron kerülte az övét, de amikor megállt mellette, már ő is odanézett. A lány halkan szólalt meg. - Ha vissza meri kísérni ezt az idiótát, innia kell velem egy italt.
A fickó elvigyorodott, aztán a fejét ingatva elfordult tőle.
- Ne szedj fel idegeneket az utcán! - szólt utána Storm, ahogy Naomi tovább indult. Egy kiöltött nyelv volt a válasz.
Akkor látták egymást utoljára.


Most



Naomi addig babrál a ruhája szegélyével, míg a szorongása elviselhetetlenül fojtóvá válik. A tenyerébe temeti az arcát, és előrehajol. Mélyeket lélegzik, ahogy sorra tudatosul benne...

Soha nem fogja megtudni, hogy Storm visszatért-e. Soha nem tudja meg, hogy Maeve mire jutott az életben. Soha nem látja többé a nőt és a férfit, akik felnevelték. Még azt sem tudja, ebben a pillanatban hol a fenében van.

Ezt nem folytathatja tovább.

- Mi lett Maeve-vel? - kérdezi a férfi, miközben nyugtatón simogatja a hátát.
- Megmakacsolta magát. Nem beszéltünk róla többet - motyogja a lány.
- Talált valakit helyette?
- Egy év múlva, akadt egy randija... - Az emlék úgy hasít bele, hogy elakad a szava. - Aznap éjjel azért nem együtt mentünk haza.
- Amikor eljöttél otthonról? - kérdezi a férfi.

Naomi hideg pillantást vet felé.
- Amikor elraboltak.

A férfi halkan sóhajt. Átfogja a vállát, és magához vonja.
- Egyedül hagyott - mondja neki.
- Mindketten egyedül hagytuk egymást.
- Haragszol rá?
- Már nem - mondja Naomi. Letörli a könnyeit, és mély lélegzetet vesz.
A sikátorba akkor fordul be egy autó, fényszórója elvakítja őket, míg ki nem alszik. Egy pillanatig úgy érzi meg fog fulladni. A feladatára kellett volna koncentrálnia.
- Még mindig mondhatsz nemet - súgja a férfi.

Naomi megrázza a fejét.
Csak tegyél úgy, mintha igaz lenne - visszhangzik a fejében még mindig. Ez az egyetlen, amit tovább akar vinni magával.
Különben beleőrül.
- Nem akarok többet a régi időkről mesélni - mondja. Kihúzza magát, és lesimítja a ruháját. - Csak arra akarok gondolni, ami most van. Rád. Erre. - A másik autó felé int a fejével, ahol még nem nyíltak ki az ajtók. Az ő jelükre várnak. - Ez az új életem. Az egyetlen. És készen állok.

ez a sorozat záró része

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9439
Időpont: 2022-09-21 20:17:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
"Sajnos ezzel is megcsúsztam, így jövő év elején tudom leghamarabb beadni a kiszemelt kiadókhoz."

Sok sikert!********
Szeretettel:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2022-01-19
Összes értékelés:
111
Időpont: 2022-09-20 20:06:11

válasz sailor (2022-09-11 14:04:47) üzenetére
Kedves Sailor!

Köszönöm, hogy végig kitartottál, olvastál, nagyon sokat jelent. Igen, amikor a regényt írtam tudtam, hogy Storm és Maeve múltja fájó, de igazán csak akkor értettem meg mennyire, amikor kibontottam, megírtam.
A folytatás pedig gyakorlatilag maga a regény. Most arra megy a mindennapok szélmalomharcán túl megmaradó erőm, hogy felkészítsem a kéziratot és a szinopszist. Sajnos ezzel is megcsúsztam, így jövő év elején tudom leghamarabb beadni a kiszemelt kiadókhoz.

Szép estét neked!

Szeretettel:
Anna
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9439
Időpont: 2022-09-17 17:28:58

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Ui
várom a folytatásokat!

Szép napot:sailor
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9439
Időpont: 2022-09-11 14:04:47

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Anna!

Nagyon tetszett!
Még mindig eszemben van az elöbbi rész: Maeve és Storm
találkozása!
Ebben a részben is kerestem nyomot hozzá!
...és tényleg:
"- Mi lett Maeve-vel? - kérdezi a férfi, miközben nyugtatón simogatja a hátát.
- Megmakacsolta magát. Nem beszéltünk róla többet - motyogja a lány.
- Talált valakit helyette?
- Egy év múlva, akadt egy randija... - Az emlék úgy hasít bele, hogy elakad a szava. -"

Nagyon sajnálom mindkettöjüket!

Gratulálok!

Ez is fájóan...

Szeretettel:sailor

Szép napot!

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Illatod című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Őszi eső című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) be című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Mit tegyek című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Égboltozat című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú mondja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) apály után című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) apály után című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Vidéki ősz címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel apály után címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Demófelvétel című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Októberi éj / Oktobernacht címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nagyvárosi ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Durcáskodó című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A nap könnye című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Örök Páros című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022