HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 1

Online vendég: 34

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53073

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-09-29 00:10:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2022-09-19

A lajtorja 143.

5. Imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. (V. Könyv, folytatás)

Az asszony megtorpant a 8 -s számú ház előtt. Urára nézett. Nem szólt csak a tekintete mondta: hát itt vagyunk újra, visszajöttünk! Volt valami sötét fájdalom a szemében, és még valami, talán tétova remény.
A férfi értette. Annyi mindenen mentek keresztül együtt, egymás pillantásából kitalálták, mit akar a másik. Bementek a házba. Emike akkor vette észre őket, amikor az orvos lakása előtt bekanyarodtak a gangon.
-Valakik jönnek - szólt oda Médynek.
A fiatalasszony éppen a tyúklevest tette fel a tűzhelyre. A tyúkot Teréz, Médy anyósa küldte vidékről, s Baba hozta be Pestre, aki a Váci utcában dolgozott a Postán. Felpillantott. A konyhaablak üvegkockáin át ő is megpillantotta a nőt és a férfit. A nő alacsony volt és kövérkés, a férfi magas, sovány. Szegényesen voltak öltözve.
Megszólalt az előszobacsengő. Beengedték az érkezőket. -Mi járatban?
-Mi laktunk itt a háború előtt.
-Tessék? -Emike majd' hanyatt esett. Elfúló hangon kérdezte. Hirtelen felismerte az asszonyt. Hogy is hívták ezt a nőt, az egykori szomszédot? A neve nem jutott az eszébe.
-Jöjjenek be. Erre, erre - mutatta tökéletesen összezavarodva.

Bementek az udvari szobába. Médy anyja átküldte a gyerekeket a "nagyszobába" játszani, ott állt az ablak alatt a halvány-sárgára mázolt szép, új játékszekrény, Anci babáival, Jenőke autóival, s becsukta mögöttük az ajtót.
-Tessenek csak! Foglaljanak helyet!
Egy ideig egyikőjük sem szólalt meg, csak nézték egymást. Szinte lüktetett a levegő a feszültségtől. Vajon mi forgott a házaspár fejében? Mondták-e, magukban lám, lám, ezek a gojok foglalták el a lakásunkat? S vajon Médy és Lenke mire gondolt? Visszajöttek az elhurcolt zsidók? Ó szegények! De... de velünk mi lesz most? A nagyszobából áthallatszott a gyerekzsivaj, önfeledt kacagás, sikoltozás. Médy kávét hozott be, szódavizet, kis alpaka tálcán, letette az asztalra a vendégek elé.

-Nem akarunk bajt keverni - szólalt meg tompa hangon a férfi. - Nem azért vagyunk itt. Megbeszéltem a nejemmel, lemondunk a lakásról, ha kifizetnek bennünket. A Tanácsnál érdeklődtünk és ott azt mondták, hogy van erre egy legális lehetőség. Le lehet mondani a bérleti jogról másvalaki javára, ez szabályos és törvényszerű. Önök is tudják, a bérleti jog az államosítás miatt végül is minket illetne ugyebár...
-Mennyit kérnek? - kérdezte Médy gyorsan, Emikére pillantva. Meg akarta előzni a további okfejtést. "Tudja, csak egy szót kell szólnunk illetékes helyen. Manapság nem kell sok magyarázkodás a hatóságoknál...", Azzal sem volt értelme előhozakodni, hogy a háztulajdonos ajánlotta fel 44 decemberében a megüresedett lakást. Hol van már a háztulajdonos? Megváltozott a világ, ma már minden az államé.
-Tudniuk kell...-folytatta a fiatalasszony elfúló hangon.
-Hatezret.
Ezt az asszony vetette közbe, megelőzve az urát, akinek kövér verejtékcseppek ütöttek ki kopaszodó magas homlokán.
-Hatezret?!
Döbbenet erejével robbant be a közlés.
-Igen. Tudja...
-De nekünk nincs hatezer forintunk - fakadt ki Médy. Én havi kettőszázat keresek. A hatezer, majdnem három évnyi teljes fizetésem.
A férfi vette át újra a szót.
-Nekünk is laknunk kell valahol. Értsék meg.-Megpróbált nevetni, hogy oldja a feszültséget, de csak idétlen heherészés sült ki belőle. -Fizethetnek aranyban, vagy ezüstben. Karkötő, nyaklánc, fülbevaló, meg ilyenek. Talán még jobb is, mint a pénz. Ki tudja, meddig tart ki a forint mostani, fene nagy stabilitása.
-Rendben van - sóhajtott rövid hezitálás után Emike. Lehúzta újáról a jegygyűrűjét és a kék-köves kísérő gyűrűt, s az asztal közepére tette. - Tessék. Ez elég lesz, nem de bár?
A férfi, kézbe vette, megnézte. Rázta a fejét. -Sajnos nem. Az aranyért a zaciban ma csak a tényleges ár egytizedét adják. A fölött nem vesz senki.
Hát akkor?

Végül semmit nem tehettek. Nem volt ésszerű megoldás. Odaadták minden, háború előttről megmaradt ékszerüket, Médy jegygyűrűjén kívül. Elment Laci nagy pecsétgyűrűje, és az egyik ezüst cigarettatárca is, a Zsorzsin nénitől nászajándékba kapott ezüst étkészlettel együtt. Amikor az is a kupac tetejére került, bólintott a férfi. Rendben. Elég lesz, így már jó.
Megírták a bérleti jogot átruházó papírt. Másnap, hétfőn Emike átment a kerületi Tanácshoz, és a Lakásosztályon beadta a kérelmet. Három hét múlva, postán, ajánlott levélben megjött a helybenhagyó határozat: "VÉGZÉS" -ez volt a tetejére írva. Végérvényesen, hivatalosan és visszavonhatatlanul övék volt most már a lakás! (Tulajdonjogilag nem volt az övék, de ők lettek a "főbérlők.)

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10598
Időpont: 2022-09-22 11:27:29

válasz hundido (2022-09-22 10:03:45) üzenetére
Szia! Én úgy tudom, hogy azután, h megtörtént az államosítás, a bérházak az állam tulajdonába kerültek, de a kezelő az IKV volt. A korábban kötött szerződések a háztulajdonossal érvényben maradtak ill. elismerték azokat. Viszont, ha valaki igazolni tudta, h korábban ő lakott ott, de politikai okokból - elhurcolták - megszűnt a lakhatása, felülírták a ht.-al megkötött új szerződést, - ez is politika volt - és a javára ítéltek.
A D. család esetében levegőben lógott a dolog. Ők 44-ben "legálisan" jutottak hozzá a lakáshoz. A bérlő "eltűnt", nem fizetett, a tulaj ezért kiadta másnak. Jogilag nem egyszerű. Felmerül a kontinutitás kérdése. Abban az időben, ezt olvastam, egyes esetekben ragaszkodtak hozzá, más esetekben nem. A "nagypolitika" mindent felülírt. Köszönettel: én
Szerkesztő
hundido
Regisztrált:
2006-03-12
Összes értékelés:
2588
Időpont: 2022-09-22 10:03:45

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia!
olvastam lentebb, hogy valaki mesélte ezt, hogy annak idején így zajlott a lakás "átadás". Érdekes, nem gondoltam, hogy akiket elvittek, visszakaphatták esetleg a lakásukat, vagy így juthattak hozzá. Tetszett ez a rész is. üdv hundido
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10598
Időpont: 2022-09-20 07:57:35

válasz sailor (2022-09-19 14:58:37) üzenetére
Felvetődhet az olvasóban, h tényleg így történt-e, ahogy leírtam? Nos, az a helyzet, h a sztorit, olyan valakitől hallottam, akinek a szavához nem férhet kétség. Így mesélte. Én meg fogtam magam és leírtam emlékezetből, mert már régen történt.

Köszönöm, az észrevételeket Sailor, sokat jelentenek számomra!

Üdvözlettel: én
Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10598
Időpont: 2022-09-20 07:52:03

válasz sailor (2022-09-19 11:56:36) üzenetére
Szia Sailor! A 4 éves L. kérdezte valamelyik nap tőlem, miért mondom azt, h nehéz az élet? Mert, viccelődve ezt találtam mondani. Hát kicsit leegyszerűsítve ecseteltem neki, h a felnőtteknek mennyi gondja, baja, problémája van.
Itt, ebben az epizódban ilyesfajta problémák kerültek terítékre. Tényleg nagyon nehéz lehetett, el se tudom képzelni, mit éltek át egy ilyen szituációban az akkoriak?
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9439
Időpont: 2022-09-19 14:58:37

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
folyt

Minden ékszerüket odaadták Médy jegygyűrűjén kívül.
A pénz mit sem ért!
Elintézödött!
Elég lett!
Milyen hihetetlen érzéseken ment keresutül mind a két fél,
még elgondolni is nehéz!

ratulálok!
Csoda jó írás!
Az életetnek olyan megnyolvánulásait hozza elénk,
hogy nem találunk hozzá szavakat!

Elismerésem!

Üdv:sailor

Szép napot!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9439
Időpont: 2022-09-19 14:45:28

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
folyt

Nehéz bele is gondolni az ilyen szituációkba!
" Vajon mi forgott a házaspár fejében? Mondták-e, magukban lám, lám, ezek a gojok foglalták el a lakásunkat? "
Mindenesetre,nekik is kell lakni valahol és ezt úgy beszélték meg egymásközt,
hogy kifizettetik maguknak a bérlet jogát!
...és most:" az asszony vetette közbe, megelőzve az urát, akinek kövér verejtékcseppek ütöttek ki kopaszodó magas homlokán.
-Hatezret?!"
Mint a villámcsapás úgy hatott ez a szó:HATEURET!
Ha lenne,de nincs!
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9439
Időpont: 2022-09-19 11:56:36

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Ez a rész nagyon hatott rám!
Nehéz elképzelni,mit érezhetett Médy,mikor ezt
hallotta:"-Mi laktunk itt a háború előtt."
Mit érezhetett a házaspár,mikor a lakásukhoz
közeledtek
Szinte elképzelhetetlen mi minden ment akkor
végbe!
"Szinte lüktetett a levegő a feszültségtől."
folyt

Legutóbb történt

black eagle bejegyzést írt a(z) Tibor napján című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Illatod című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Őszi eső című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) be című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Mit tegyek című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Égboltozat című alkotáshoz

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) A tékozló fiú mondja című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) apály után című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) apály után című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Vidéki ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Éjszaka című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Vidéki ősz címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel apály után címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Demófelvétel című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ti örökbe tűnt csendek... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Nagyvárosi ősz című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ősszel című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Bluest szakító című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Ablakszem című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Októberi éj / Oktobernacht címmel

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Nagyvárosi ősz címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) találkozás magammal című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) Durcáskodó című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A nap könnye című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Örök Páros című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022