2022. novemberében honlapunk teljes felújításán dolgozunk, eközben előfordulhatnak hibajelzések, rossz megjelenések, kisebb kimaradások. A kellemetlenségért előre is elnézést kérünk, igyekszünk minél hamarabb befejezni a munkálatokat.

HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1952

Írás összesen: 53196

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2022-12-06 09:07:01

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyperces
Szerző: Tasnádi RitaFeltöltés dátuma: 2022-10-20

Ébredezés a kórteremben

Esteledett. Kint elaludtak a fények. Megint itt vannak, ahogy álmatlan éjszakákon, hozzám beszélnek:
- Most pihenj, s aludjál, ne aggódj, addig vigyázok, hogy ne történjen semmi rossz veled, aludj el, és ne ébredj fel sokáig. Pihenned kell, erőtlen vagy, alig kering benned a vér, ha nem fognálak, "elesnél".
- Már alszom is, erős vagy és biztonságban vagyok.
- Igen, és szeretlek.
- Tudom, én is téged.
- Ne aggódj már ennyire, nem olyan veszélyes minden, ahogy te gondolod. Becsuktam szemem, hallottam még, ahogy azt mondja:
- Gyere velem... - Gyönyörű helyen nyitottam ki szemeimet.
- A föld nem ilyen békés, tágas...
- Miért, milyen hely a Föld?
- Szépségei vannak, de azok veszélyesek, árvíz, tűz, földrengés, a Nap éget, a föld beomlik, egyik pillanatban békés minden, majd hirtelen minden össze omlik körülötted, az emberek hangosan jajgatnak, rengeteg halott...
- Ne ezt gondold, miért kell mindent tragikusan látnod?
- Másképp nem tudom, de mutasd meg, te hogyan tudsz örülni, meglátni a szépet ilyen szörnyű körülmények közt. - Lágy, fényes ezüst haját most lassan végig simította, elkomolyodott.
- Most vissza kell menned, elhoztalak ide megmutatni, hova kerülsz, ha a Földön meghalsz egyszer. Én leszek itt a te társad, és most, hogy vissza mész egy kis időre még, érezd,hogy a kezedet fogom életed minden percében, nem szólhatok majd, de fogod tudni, mire gondolok...
- Így könnyebb lesz... sőt, gyönyörűvé teszed sivár napjaimat...
Egy kéz karomat szorította, a sötét szobában térdeltem.
Egy új alak állt felettem, hosszú, fehér ruhában, közel hajolt arcomhoz, halkan szólt:
- Fogom a kezed, kelj fel a földről, elestél, tudsz róla?
- Egy ideje észre vettem, nem tudok fölkelni, hiába fogod a kezem.
- Erősen húzlak, engedd magad!
- Nem fog menni, mozdulni sem tudok, kezemmel nem tudlak fogni, a lábamat sem érzem...
Most kiengedett szorításából, mellém térdelt.
- Mit kívánsz, hogy megtedd nekem, hogy felhúzhassalak? Mit tegyek érted?
- Reményt adj...
- Az életedet neked kell élned, mindent neked kell tenned, gondolnod, még én sem tudom helyetted.
- Tudom, ezért nem reménykedem.
- Reményt adjak...
- Ha nekem kell mindent, akkor nincs reményem, képtelen vagyok rá, még az egyszerű dolgok is bosszantóan nehezek, nemhogy maga az élet.
- Tudom, én adtam neked mindezt, és tudom, hogy mindent ki fogsz bírni. Ebben nem kételkedem...
- Miben kételkedsz?
- Hogy nem adod-e fel idő előtt és végig éled az egészet, ahogy szeretném.
- Nem tudom... van, hogy olyan nehéznek látom, talán nem tudom ezt a sorsot tovább vinni, fontolgatom, folytatható-e?
- Ebben van a kételyem. Valóban olyan súlyos feladatot adtam most, ismerve téged, képes vagy kilépni belőle.
Egészen mélyen elgondolkodtam ezen, a fehér ruhás alak már nem beszélt, távolról figyelt... Egy durva hang törte meg hirtelen a csöndet:
- Gyere, menjünk ki innen a sötétből, itt nem látsz jól, miért vagy még itt? Mozdulj már, nézd, ott a kijárat, látod a fényességet, ami vár téged? Itt sírdogálsz, szenvedsz, miközben ott vár a szeretet és béke, és te meg sem mozdulsz, pár méter az egész, miért nem vagy képes rá? Szörnyű nézni ezt az iszonyatos szenvedést, ami veled történik. Mi akadályoz, hogy felfogd, nem jó ez neked, itt vagyok és segítek, húzlak, tudom, hova megyünk és te meg sem mozdulsz. Hallod te egyáltalán, amit mondok?
- Hallom, ne aggódjál, minden tagomat nehéz súlyok húzzák, örülök, hogy élek, már ez is nagy erőfeszítés egyelőre...
- Jó lenne, ha nem ragaszkodnál semmihez, semmit ne erőltess, ne gondold, hogy bizonyos dolgok kellenek, s ha nem sikerül, az végzetes. Ha ragaszkodsz, eltaszítod, ha elengeded, maga fog keresni, vonzódni hozzád, ami a tiéd, azt megkapod, ami nem, azt látod, hogy nem kapod meg, akárhogyan akarod.
- Igen, ezért fogjuk egymást, mert egyet értünk, ez a legszebb, együtt lenni...maradjunk így, ne hagyj el soha!
- Ezt szeretném én is...
- Hadd bújjak hozzád!
- Most aludjál, én is alszom.
- Hamarosan meghalok.
- Olyan rossz ez?
- Borzasztó érzés, hogy vége lesz, és ilyen rossz volt...ez nagyon fáj...
- Hogyhogy, hiszen te akartál meghalni!
- Mert akkor elviselhetetlen volt!
- Most nem az?
- De, csak most tisztán látom a dolgokat!
- Szerintem nem egészen...
- Miért?
- Még sötéten látod, tragikusnak, végzetesnek, és ez nem tiszta gondolkodás, nem egészséges! Ne drámaként éld meg az eseményeket, hanem szomorú tényként, van sok rossz, de közben lásd meg a jókat is! Ha nincs, keresd!
Lassan jött közelebb egy áttetsző rózsaszín ruhás, arany hajú fiatal, angyalnak láttam, olyan kedvesen, értőn nézett nagy, világos zöld szemeivel, hosszasan, nyugalom áradt minden mozdulatából. Hangja halk és csengő, távolról jött, alig hallottam szavait.
- Ne törődj most ezzel az életeddel! - szólt - Ez lényednek csak egy része, ennél tágasabb a lelked. Ne merülj el így benne, legyél könnyű, emelkedj fel testi létedből olykor, és ne szenvedj tőle! Ha fent vagy, nézd onnan magad, nyújtsd ki karod, mutass le rá, igen, ez itt egy életem. Itt fenn semmilyen szenvedést nem érzel, valójában a teljes lelked nem is szenved. Testi létedben szenvedsz, a lelked szabad, tudjál róla! Légy békés, fogadj el mindent, bármit, amit az emberek tesznek vagy mondanak, fogadd, türelmesen, engedd magadba, s ahogy jött, átjárt, már el is hagyott, távozott, s nincs több fájdalom...fájdalom... - közel hajolt, szeretetet sugárzó zöld szemében színes üveg gömbök lebegtek, egyre homályosabbnak tűntek...
- Fájdalom... hol fáj, fáj valamije? Tudja hol van? Hogy hívják? Tudja milyen nap van ma, hanyadika van?
Testem rázkódott, szemem kinyílt, egy fehér köpenyes férfi hajolt fölém. Egy orvos...tényleg, hol vagyok...?
Fekszem, szinte meztelenül, karomban infúziós tűvel, az orromban is van valami, egy cső, ébredezem. A zajokat kezdem beazonosítani, két nővér is járkál, egy kórteremben vagyok, az ablakon át friss, hűvös levegő, és gyönyörű napsütés jön, minden olyan nyugodt, az orvos még ott áll, és faggat.
- Hétfő, június 10.
- Rendben, pihenjen, most itt hagyom, de hamarosan vissza jövök, és mindent megbeszélünk!

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

Legutóbb történt

Tóni bejegyzést írt a(z) Joseph von Eichendorff: Sehnsucht / Vágyakozás című alkotáshoz

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Egy kurtizán vallomása című alkotáshoz

Kankalin alkotást töltött fel Talantelen címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Karácsonyi béke címmel a várólistára

dpanka bejegyzést írt a(z) Átíratok /haikuk, Pilinszky János verseire/ című alkotáshoz

Rozán Eszter bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 152. címmel

Ginko alkotást töltött fel Kék balerina címmel a várólistára

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Ginko bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Bödön bejegyzést írt a(z) Hullám sodorta álmok című alkotáshoz

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

Tóni alkotást töltött fel Juhász Gyula: Szabadka / Szabadka címmel

szilkati alkotást töltött fel Egy kurtizán vallomása címmel

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Andrej Orlov: Chagall a várost rótta épp... címmel a várólistára

Rozán Eszter alkotást töltött fel Hullám sodorta álmok címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Elidegenülés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Elrejtőzve című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Elrejtőzve címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 151. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 151. címmel

Tasnádi Rita bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

Kankalin bejegyzést írt a(z) Büszkén jelentem fórumtémához

mandolinos alkotást töltött fel Joachim Ringelnatz: Mivel szeretlek én... címmel a várólistára

jerrynostro bejegyzést írt a(z) Minden a tiéd volt című alkotáshoz

mandolinos bejegyzést írt a(z) Nyikolaj Szokolov: Őszi vers című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2022