HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 3

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53244

ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2022-12-31 16:54:16

Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: BödönFeltöltés dátuma: 2022-11-27

A lajtorja 151.

13. Imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. (V. Könyv, folytatás)

Leggyakrabban az Erzsébet térre vitték ki levegőzni a gyerekeket. Általában Emike volt a kísérő. Hajnalban kelt, bevásárolt, megfőzött. 10-re elkészült, s már tudtak is indulni. Volt egy hosszú, piros kötél, azt fogták a gyerekek jobbról-balról, úgy sétáltak Erzsébetváros magas, több emeletes bérházai között. Elől ment az óvónő, mögötte a gyerekek, hátul Emike. A Szilva utcában, az Élmunkás utcában, vagy a vele párhuzamos Péterfy Sándor utcában alig volt forgalom, legfeljebb csak a HÁGI-ból fordult ki időnként a Huszárkatona utca felől egy egy lovaskocsi, szép, szőke, széles-farú muraközi pacikkal, a kocsi platóján, vasalt, nehéz sörös-hordókkal. De az ördög nem alszik, és fő a biztonság.
A templom előtt áll Árpád-házi Szent Erzsébet szobra, annak talapzatánál lepakolóztak, s elengedték a csoportot, hadd szaladgáljanak, labdázzanak a rózsalugas mögötti füves területen a kicsik.

Emike néha látta plébános urat, ahogy átjön a túloldalról, a plébániáról, és bemegy a templomba. Nagy-hasú, alacsony emberke volt, barátságtalan, mogorva. Köszönt neki: laudetur Jesus Christus. In aetenum amen ? morgott vissza a pap pléhpofával. Elkapta a tekintetét, és fellépett a bejárathoz vezető lépcsőre, a homlokzati részt ékesítő, késő-gótikus rózsa-ablak alatt.
Nehéz volt szóba elegyedni vele, azt beszélték, kerüli az embereket. ?Béke-pap? ? mondták róla a rosszakarói. Volt, aki védelmébe vette. Neki se lehet könnyű. Tudjátok mi történt Mindszentyvel? Az ország hercegprímásával? Összeverték, megalázták, megkínozták. Parrírozni kell szegénykémnek, különben úgy kicsinálják, mint a pinty.
Így volt-e, vagyis, hogy békepap volt-e vagy sem, nem derült ki. Jóval később, akkor más pap volt már ott, a hívek nagy meglepetéssel értesültek arról, hogy kiugrott a rendből, s visszament az eredeti szakmájába, lakatosnak.

Havonta péntek délelőttönként jól öltözött, elegáns fiatal férfi kereste fel. Mint aki ismeri a járást, nyíl-egyenesen besétált a templomba. Keresztet vetett, végigsietett a 60 m hosszú főhajón, térdet hajtott az oltár előtt, s belépett a sekrestyébe. Dominus vobiscum. Et cum spirito tuo, fogadta a plébános. Hogy vannak? Köszönöm szo-szo, de foglaljon helyet. Igazán kedves. Tudja miért jöttem? Nem. Majd elmondja. Rendben. Figyeljen ide plébános úr! Jelentették nekem, hogy a prédikációiban még mindig túl sok a klerikalitás. A klerikalitás? Igen, a sprituális elemeket értem alatta. Múlt vasárnap kíváncsi lévén, eljöttem, és én is végighallgattam. Ne haragudjon, de tényleg túl sok, az egész szertartás alatt túl sok. Értem, mondta a pap. Pap vagyok, ez a foglalkozásom, ebből élek. Nézze, ez rendben lenne, ezzel semmi bajunk. A mi országunk, a Magyar Népköztársaság szabad ország, mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását, és, maga is tudja, az egyház tevékenységét sem korlátozzuk. A szocialista államnak sok pénzébe kerül, maguk is, mint a többi plébánia havonta kapják a Hivataltól az Egyházmegyén keresztül az apanázst. Így van? Így, mondta a plébános. A perselypénz önmagában nem lenne elég, hiába vagyunk tele minden vasárnap zsúfolásig, a padok között is állnak, fel egészen a két oldalon lévő oltárokig, jobb oldalon, úgy képzelje, a Szűz Mária oltárnál még a hívek, gyógyulásukért kifüggesztett, hála-adó márványtábláinál is, sőt, elől, a főoltár korlátjánál, ahol áldozáskor szoktak térdepelni. Az emberek szegények, mint a templom egere. Filléreket dobálnak a perselybe, tette hozzá a vállát vonogatva. Na, látja. De ezen könnyen lehet segíteni. Tényleg? Persze. Magának, értem alatta a plébániát, magának is jól jönne időnként egy kis külön pénz.
Hát, ami azt illeti?.

A vendég körülnézett. Szemügyre vette a kopott bútorokat, az agyonmosott terítőt az oltáron, a kereszt alatt. A javításra, festésre szoruló, málladozó falat.
Nem várunk el túl sokat, pusztán csak egy kis lojalitást. A néphatalomban nincs szükség Istenre, folytatta. Maga is tudja azonban, hogy a győztes proletár-forradalom után, amit a nagy Szovjetunió internacionalista segítségével sikeresen megvívtunk, a harc ideológiai síkon folyik tovább. Hosszú út vezet oda, hogy tudatos felvilágosító munkával, a nép nevelésével eljussunk az egészséges ateista világkép kialakításához. Majd egyszer, egy boldogabb, szebb jövőben. Addig járjanak csak templomba, imádkozzanak, bübájoskodjanak amennyit akarnak. Imádkozzon mindenki, akinek ez segít, akinek megnyugvást ad, a szocialista állam nem akadályozza meg az embereket a szabad vallásgyakorlásban.

Mit akar főhadnagy elvtárs konkrétan?
Mit? A férfi kurtán felnevetett. Idehallgasson plébános úr. A Biblia széles-körben jó lehetőséget ad arra, hogy a pap, a szentbeszédeket Jézus szociális érzékenységére hegyezze ki. Tegye ön is azt, s jóban leszünk. Beszéljen arról, hogyan segített a nincstelen halászoknak a Genezareti tónál halat fogni. Beszéljen a kenyérszaporításról a kánai menyegzőn. Beszéljen arról, hogyan próbálta gyógyítani a szegényeket. Hogy azt tanította: adjátok meg a császárnak, ami a császáré, az államnak, ami az államé. Beszéljen arról, hogy Jézus maga is nincstelen, szegény-sorban élő proletár, egy ács fia. Érti?

A pap gondolkodott. Meg lehet oldani. Egy bökkenő van csak, a prédikáció, mint maga is tudja, hiszen nálunk volt elsőáldozó gyerekkorában, és tanult hittant, az, aznapra rendelt evangéliumhoz kapcsolódik. Ez azt jelenti?
Igen? Kérdezte tisztelet-tudó mosollyal a férfi. Mit? Már elfelejtettem.
Azt, hogy ha például az evangélium Jézus megkísértéséről szól, vagy az Ószövetség valamelyik tanítása a téma, például a vízözön, az égő csipkebokor, vagy a Jákob lajtorjája, akkor nem beszélhetek a kánai menyegzőről, és a kenyérszaporításról, mondta a pap. Dehogy nem. Bármiről beszélhet. A hívek úgyse fogják észrevenni, néhány apró hozzáértő dramaturgiai fordulattal simán átvezeti a hallgatóságot oda, ahová maga akarja. Erzsébetről szólva például, ne arról papoljon, hogy milyen nagy csoda történt a kenyér rózsává változtatásánál, hanem arról, hogy I. András magyar király lánya kenyeret osztott az éhező népeknek. Hagyja a fenébe a Szent Erzsébet attribútumairól szóló spirituális, népbutító maszlagot, a lényeget emelje ki. Magyarázza el a szószékről, hogy a feudális államban a társadalom-fejlődés egy bizonyos, kezdeti fázisában szükséges rossz volt a királyság intézménye, hogy a királyok, kevés kivételtől eltekintve, romlott gonosz akarnokok voltak, a hatalmasok érdekeit érvényesítve az osztályharc során kizsigerelték, megalázták a szegényeket, vezetve egy logikai vezérfonal segítségével a hallgatóságot a felismeréstől a szocialista embertípushoz méltó állásfoglalásig.

Értem, főhadnagy elvtárs.

Még valamit, mondta. A liturgia szövege latinul hangzik el, s ez jó, mert így nem ért belőle senki egy árva kukkot se. Az egyházi énekek ellenben magyarul, ez viszont rossz, mert a közös éneklés komoly mozgósító-erő. s nekünk nincs szükségünk olyan irányú mozgósításra, ami a babonát táplálja. Tegyen arról, hogy a miséken minél kevesebb legyen az ének, s több a latin nyelvű liturgia. Ért engem? Igen, értem. Örülök, hogy mindig meg tudjuk találni egymással a közös hangot, plébános elvtárs. Nagyon sokat jelent, higgye el, s majd meglátja, nem leszünk hálátlanok.

Eltűnődött, összeráncolta a homlokát. Ezen kívül, szeretném, ha folyamatosan jelentené a gyóntatószékben elhangzottakat. Csak azokat, amelyek potenciális veszélyt jelenthetnek. Hogy ki kivel kamatyol, hányszor veri ki naponta, vagy dugja fel magának, nem érdekel. Vezesse a nyilvántartást a hívekről, ahogy múltkor megbeszéltük, számon fogjuk kérni. Erről már volt szó, ugye emlékszik?
A nyilvántartás nem probléma, a gyónási titok azonban, mint a nevében is benne van, ugyebár?.
Hagyja, plébános úr. A gyónási titkot ki kell adni, ha az állam biztonságáról van szó! Ellenségeink a világ minden szegletéből habzó szájjal fenekednek ellenünk. Tudnunk kell, ki mit forgat a fejében, s ki, mikor, mire készül. Súlyos következményekkel jár a megtagadása, vagy, ha elhallgat valamit, amit nem kellene.

Frissen, ruganyosan, fiatal-ember módra felpattant. Rámosolygott a plébánosra. Szabadság, elvtárs. Éljen Rákosi, mondta a pap. Templom-ajtóig kísérte. Utána nézett, ahogy megy a titkos-szolgálat embere ruganyos léptekkel a tér sárga keramit-kockáin a Dohány utca irányába. Visszatért a templomba, letérdelt a bal oldali padsor előtt lévő Szűz Mária szobor elé a térdeplőre, összekulcsolt két kezére hajtotta a fejét és imádkozott.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Szenior tag
Bödön
Regisztrált:
2007-01-05
Összes értékelés:
10669
Időpont: 2022-11-28 15:34:59

Szia Sailor! Ma is megfigyelhetők hasonló próbálkozások. Egy" demokráciában" azonban kifinomultabbak a módszerek. Idézőjelbe tettem, mert idézőjeles ez a "d" - a pénz demokráciája. (Az nyer, akinek több pénze van) Valamikor egy Periklész nevű ó-görög úr leírta az un. "tiszta-demokráciát" , az azonban a p.-i formában soha nem létezett. A népi demokráciákban kicsit átértelmezték: rábeszélés (népnevelés) és nyers erőszak. Vagy a labda vagy a baba. Az államvédelmis tisztek kiművelt, intelligens, egyetemet végzett emberek voltak. S igenis, léteztek "békepapok" Hát Istenkém. Meg kellett valahogy élni. Mert a retrográd, visszahúzó erők ugye fenekedtek. S az imperialista ügynökök készen álltak. "Rárohanna szép hazánkra, csak parancsra, jelre vár" Hej te puska, puska vagy, nem csinos kis fruska vagy" -ahogy a katona nóta mondja. Köszönöm: én
Alkotó
Regisztrált:
2012-10-26
Összes értékelés:
9522
Időpont: 2022-11-28 12:35:22

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Szia Bödön!

Ez a rész is nagyon tetszett.
Ahogy már többször is említettem,itt is közel hozod hozzánk az akkori eseményeket,
olyan beleéléssel,minden apróság figyelmbevételével,hogy az olvasó egyszerüen ott találja
magát abban a légkörben és csak rázza a fejét,hogy létezhetett ilyen hozzáállás,ilyen
szinte hihetetlen tévelygése az emberi cselekedeteknek.felfogásoknak,elképzeléseknek!
Lehetett!Sajnos!
Nagyon szép kép:"Volt egy hosszú, piros kötél, azt fogták a gyerekek jobbról-balról, úgy sétáltak Erzsébetváros magas, több emeletes bérházai között. Elől ment az óvónő, mögötte a gyerekek, hátul Emike"
Különösen tetszett,ahogy "a főhadnagy elvtárs " próbálja rábeszélni a plébános urat mit
tegyen " a szocialista embertípushoz méltó állásfoglaláshoz!"
Remekül sikerült átadnod!
Nagy elismeréssel gratulálok!
Üdv:sailor
Szép napot!

Legutóbb történt

Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Gömbölyű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Évgyűrűk címmel

Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel

Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Gömbölyű címmel

Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel

Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel

sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023