- Szervusz édes Rozikám -
- hát hogy vagy ? hát mi történt? Tudod milyen rémesen nézel ki? Mint akin átment az ekekapa- mondta az idős hölgy egy szuszra és óvatosan leereszkedett a betegágy szélére
- jaj ne is mondd Gizikém ! - de jó hogy bejöttél?
- Már olyan éhes vagyok ! hoztál valamit? remélem pépeset! -
mert képzeld a kórházi kosztot nem tudom megenni ! Mert annyira darabos ! A műfogamat meg nem tudom betenni, mert beleállt az inyembe! Meg kell várni, míg begyógyul - Hát most mondd meg, micsoda szörnyű pech ! -
ebből már rögtön ki is derúlt, hogy Rozika sem marad le barátnéjától, ami az egy szuszra ledarált beszédet illeti. Bár ő meglehetősen sejpített, a hiányzó fogsora miatt
-Hát ez rettenetes Rozikám ! - de hát mi történt? hát ki tette ezt veled? - réműldözött Gizike
- az az áldott jó szivem ! amiatt van az egész ! -
- hogyhogy? -
- Tudod én úgy imádom ezeket a fiatalokat! Mindig megvárom a villamosnál őket, amikor jönnek az iskolából. Képzeld segítenek felszállni, átadják a helyet és olyan jó hallgatni amint beszélgetnek útközben. Nem tudod Gizikém ? - húzta fel kérdőn a szemöldökét Rozika
- most megint Királyság van nálunk?
- Ugyan hogy lenne Rozikám ! - Népköztársaság van ! nem emlékszel? De lehet, hogy Népi Demokrácia - húzódtak egy pillanat alatt ezer kérdőjellé Gizike arcának ráncai.
- Ja, ja tudom már, demokrácia ! csak tudod ezek a diákok mindig a királyt emlegetik ! hogy így király, meg úgy király ! Gondolod hogy vissza akarják állitani a királyságot?
- Ugyan Rozikám ! ne beszélj butaságokat ! Inkább azt mondd mi történt, hogy a kórházban kötöttél ki?
- Ja tegnap még ki voltam kötve , mert nem voltam magamnál, nehogy leessek az ágyról .
- értem, de veled mi történt? hol vertek így agyon ?- bontogatta idegesen a cukrászcsomagot Gizike, szerencsére krémes volt benne, amit mindjárt mindketten elkezdtek majszolni.
- ne beszélj butaságokat Gizikém- mért vertek volna agyon ? Csak a villamosra akartam felszállni, de ahogy feltettem a botomat, kiesett a kezemből és keresztbe beleakadt a két oldalsó korlátba. Ráadásul még hasra is estem, a lábaim az alsó lépcső alatt lógtak, a fejem meg beakadt a keresztben álló botba. Nézd, csak nézd ! Milyen lila a torkom ! mert az állam alatt volt a bot, aztán se fel- se le. Éppen jöttek a kedvenc diákjaim és hátulról megrpóbáltak feltolni a lépcsőm ! Jaj ha láttad volna! - ott volt ám az az aranyos fiú, hosszú - vállig érő szőke hajjal, csodálatosan kék szemeivel és mindig- mindig olyan jókat nevetett a szentem. Persze most nem láttam, mert hátulról tolt ő is! De én határozottan megéreztem, hogy ő az , mert én nem tudtam hátranézni, mert ugye az állam fel volt akadva. A villamos meg csöngetett csöngetett. - Sóhajtott egy nagyot Rozika.
- üditőt nem hoztál ? Kérdezte barátnéjától.-
- de! dehogynem - jutott végre szóhoz Gizike, ezt a hét uppot hoztam ! Ez biztos jó, mert külföldről gyártják.- mondta és nagy sziszegéssel lecsavarta a kupakot. Egy kicsi löttyent mindkettőjükre, de Rozika ügyet se vetett rá, gyorsan odatartotta a krámiabögrét, (alján egy kevés kávéval) nehogy a Gizi kiigya mind.
- No aztán mi lett - noszogatta Gizike a Rozikát.
- hát hogy annyira csöngetett a villamos, a fiúk megpróbáltak mégis felszállni, volt aki mellém préselte a bakancsát, volt aki egyszerüen átlépett, de ketten vagy hárman - nem is tudom - egyszerüen ráléptek a hátamra. Attól van a bordarepedésem ! kesergett Rozika. -
- A szégyentelenek,! - ugrott fel Gizike, - az ilyeneket be kell pörölni! Le kell csukatni ! - méltatlankodott. aztán mondd, mondd mi lett. -
- Hát tudod Gizikém az lett, hogy fönt a villamoson két nagy darab krapek elkapta a botom két végét és felhúztak az államnál felakadva. Akkor állt bele a fogsorom a fogínyembe és csak úgy dőlt a számból a vér. No, amint ezt megláttam! - csapta össze óvatosan a tenyerét ( a bordarepedés miatt )
- Tudod mennyire írtózom a vértől ! egyszeribe elájultam !. Képzeld a mentősök pofoztak fel ! - Rozika elégedetten terült el a párnán, és félig lehúnyta a szemét. De amint meglátta, hogy Gizike tollászkodik, újra magához tért.
- Csak nem menni akarsz Drágám ?
- de, de kérette magát Gizike. - segíthetek még valamiben ? - kérdezte. -
- Jaj kedvesem - ragadta meg a kezét barátnője, - Tegyél már egy nagy szívességet nekem, majd meghálálom, ha kimegyek .
- és mi lenne az ? - kérdezte komoran a másik.
- Milyen nap is van ma? - kérdezte izgatottan a beteg.
- Szerda - hangzott a válasz !
- Na jó, akkor holnap csütörtök! Légyszives menj ki a 99-es villamos megállójához, délután háromra, Akkor jönnek a fiúk a főiskoláról. Nézd meg az én hosszú-szőkehajú-kékszemű szentemet, kicsit nagy az orra, és a nyakában olyan tyúktojásnyi fagyöngyökből készült szoros nyakláncot visel. Nem történt-e baja szegénykémnek ?
Úgye megteszed? - nézett könyörgőn a barátnőjére
- Meg, meg - iszkolt komoran a másik.
- Aztán utána azonnal gyere ide elmondani - kiabált utána Rozika - és csak pépeset hozzál ám !