Valamikor a messzi jövőben járunk. 2088-at írunk. Ekkor a földön már minden fontosabb munkát a robotok végeznek. Embereket már alig találni, mivel a Hold felrobbanása után más bolygókra költöztek. Ez a történet egy a Földön maradt ember család robotjáról szól.
A Levingston család Los- Angelesben élt, egy éve fogadtak magukhoz egy robotot. De hamar kiderült, hogy ez a robot más mint a többi. Szürkés- fehér színű, csillámló szerkezete volt és kék szemei. De a tekintete mindig olyan emberi volt, mintha a szemében csillogna valami, amitől ő más mint a többi hozzá hasonló gép. Mindig ellátta a neki megszabott feladatokat, de mégis érezte, hogy ő más mint a többi robot. Egy nap elhatározta, hogy felkutatja eredetét. Odasétált a gazdájához, aki a családban a legjobb barátja volt és megkérte segítsen neki. Tom egy tizennégy éves fiú volt, mindig nagyon szerette a robotot, sokat beszélgetett vele és ő is érezte, hogy valamitől más mint a többi. A robot megkérdezett tőle pár dolgot.
- Elhatároztam, hogy felkutatom az eredetem, tudsz nekem segíteni? Szeretném ha előkeresnéd a papírjaimat és elmegyek a helyre ahol gyártottak.
- Rendben segítek, de ne mondd el anyuéknak, hogy elvesszük a papírjaidat. -mondta a fiú.
Majd elkezdett kutatni a fiókokban. Fél óra keresés után megtalálta amit kerestek és átnézte hova is menjen el a robot, melyik gyárba. Legnagyobb megdöbbenésére a papírokon, nem egy gyár neve állt hanem egy kórházé. Nem tudta mire vélni ezt, úgyhogy elmentek a robottal abba a kórházba amely a papíron állt. Majd a portán elmondták, hogy a robot gyártásáról szeretnének többet megtudni. A portán egy orvoshoz irányították őket, aki arról volt híres, hogy robotokkal és emberekkel kísérletezett. Az orvos fogadta őket.
- Jó napot. - mondta a fiú és a robot amikor beléptek az orvos szobájába.
- Sziasztok! Nos , miért jöttetek? -kérdezte az orvos.
- A robotom gyártási lapján ez a kórház volt feltüntetve, szeretném tudni, hogy lehetséges ez?
- Hányas számú robot a tiéd? -kérdezte az orvos.
- Ő a 283- as gyártmány.
- Pillanat ellenőrzöm. Majd elkezdte nézni a számítógépébe a robot adatait.
- Húú fiú, a te robotod tényleg más mint a többi. Ő ugyanis félig ember, félig robot. Ő a világon a harmadik emberszabású robot. -mondta az orvos.
- Az meg, hogy lehetséges? -kérdezte Tom.
- A te robotod, régen egy ember volt, Jacknek hívták és 25évesen egy repülőgép szerencsétlenségben, összeéget a teste 65%- a, csak úgy tudtuk megmenteni, hogy félig robotot csináltunk belőle, a szíve és a tüdeje megvan, de vannak mesterséges szervei is, és a teste mint azt te is láthatod fémből van.
A kisfiú és a robotja csak néztek egymásra értetlenül és csodálkozván, a robot arcán legördült egy könnycsepp és megkérdezte az orvost, hogy volt-e neki családja, és hogy láthatja- e őket?
- Igen van egy barátnőd és egy most körülbelül három éves lányod. Ők úgy tudják meghaltál, mert ha valakit robottá építünk annak az emberi adatait töröljük örökre.
- Kérem, adja meg a címüket, hadd láthassam a családomat csak egyszer hadd találkozhassak velük kérem. -mondta a robot.
Hosszas győzködés után az orvos megengedte, hogy találkozhasson a családjával. Két hétbe telt mire el tudta intézni , hogy találkozzanak. A kórház parkjában beszélték meg a találkozót.
Eljött hát a nap. Tom és a robot, izgatottan várták a családot. Egyszer csak a távolban egy hosszú fekete hajú nő tűnt fel egy kislánnyal. A kicsinek angyal arca volt és pont olyan kék szeme mint a robotnak. Mikor közelebb értek a lány nehezen tudta elhinni, hogy Jack áll előtte, hiszen csak egy gép volt az. A kislány a robot látványától azonnal sírni kezdett. A robot lehajolt a lányhoz adott neki egy plüss macit és megcsókolta az arcocskáját. Majd így szólt:
- Nagyon szépek vagytok mindketten. Úgy örülök, hogy végre találkoztunk.
De mire végig mondhatta volna amit akart, fekete ruhás fegyveres kommandósok jelentek meg a bokrok mögött, és azonnal lőni kezdtek a robotra. A kislány, Tom és a nő ordítani és sírni kezdtek mikor a robot a szemük előtt esett össze.
- Miért tették ezt vele? - kiabálta Tom és a nő.
- Mert a fülünkbe jutott, hogy az emberszabású robot a családjával találkozik itt, és ez törvényellenes. Sajnáljuk de le kellett lőnünk.
- Aljas, mocskos gazemberek, hogy tehették ezt vele? Takarodjanak!!!! - kiabálta a nő és Tom zokogva a robotra borulva.
A robot még utoljára kinyitotta a szemét majd így szólt:
- Ne aggódjatok, életem legszebb pillanata volt, hogy újra láthattalak titeket, ez még az életemnél is fontosabb volt. Tom kérlek vigyázz a családomra , örülök, hogy megismerhettelek. - mondta, majd lehunyta a szemét.
Tom ,a nő és a kislány még sokáig ott sírtak a parkban és nem értették meg miért ilyen kegyetlen az élet. Valaki visszakap mindent és akkor idegen emberek csak úgy elveszik tőle.
A robot még sokáig feküdt ott mozdulatlanul, majd jöttek a hulladék szállítók és elvitték. Csak úgy bedobták egy kocsiba és elszállították, mintha egy darab fém lenne. Az is volt. De a lelke, több volt mint néhány még ma is élő embernek.