HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 2

Online vendég: 36

Tagok összesen: 1927

Írás összesen: 51852

Mantova fűszerolaj spray
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: komaFeltöltés dátuma: 2007-04-18

A parton

A zöld lassan sárgába ment át. A ló patái alatt már nem bársony-smaragd párna hajladozott, hanem aranyszínű homok sercegett. A lovas elérkezett ahhoz a vonalhoz, ahol a kvarcszemcsék végtelenjébe fullad minden.

Olyan volt, mintha ez a sárga szétmálló tenger maga alá temetné a mezőt. Mintha a nemrég még határtalannak látszó zöld szőnyeg itt szétfoszlana.

Megállította lovát ott, ahol a fű megszűnt. Nem ereszkedett le a vízhez, csak végig nézett a hullámzó szürke láthatáron, majd megfordult a nyeregben és a háta mögött elterülő másik, zöld színű óceánt figyelte.

- Ahol a két végtelen összeér - mormogta maga elé. Amikor lelépett, lába kicsit belesüppedt a laza talaj ölelésébe. Lehajolt és a kezébe vett egy marék homokot. Összeszorította a markát, majd felemelte és magasra tartotta. Lassan szétnyitotta az ujjait és figyelte, ahogy a szél elsodorta a szemcséket.

- Mint ahogy mi sodródunk a világban - gondolta.

Szétnyitott tenyerét most a talajba fúrta. Mélyen, egészen csuklóig hatolt az egyre nedvesebb és hűvösebb parti homokba. Kifordított egy maréknyit. A nedves anyag sötét foltként feküdt a száraz, csillogva fénylő parton. Szinte látni lehetett, ahogy a Nap sugarai elpárologtatják a vizet és egyre világosabb lett a kis kupac felszíne.
Hírtelen egy erősebb szélroham érkezett a tenger felől. Felkapott a szemcsékből egy adagot és mint egy felhőt dobta fel az égre valamennyit.
Az imént kifordított halom tetejéről is lesodorta a már megszáradt szemcséket. A felröppent homok a szél útján folyamatosan hullott vissza a földre, egyetlen szem sem repült nagyon messzire, de mégis más helyét foglalták el a partnak.

- Épp olyan ez a part, mint az emberi élet. Együtt, de mégis egyedül élünk mi is, mint homokszem a tengerparton. A mindennapok átitatnak bennünket, mint a víz a szemcséket és a gondjaink lehúznak, nehézzé tesznek. Ezért a gondokkal teli ember nehezen mozdul, nehezen lehet lelkesíteni, felkapni, megismertetni vele a repülés és a zuhanás örömét. Nem ismernek meg új helyeket, új környezetet, új lehetőségeket.
A száraz homok, mint a gondtalan emberek, minden könnyű szellőbe belekapaszkodik, mert hajtja a megismerés vágya, a repülés öröme és a földet érés izgalma, az újdonság varázsa.

...és a két végtelen is. Itt élünk a szellemi és az anyagi világ határán. Anyagba zárt szellemekként és örök harcot vív bennünk a két létezés, a kétféle késztetés, az ösztön és a magasrendű szellemi lét. Folyton az egyensúlyt keressük. Egyszerre szeretnénk lenni mindkét világban, de azt nem lehet.
Így ha testünknek engedünk a lélek fájdalma görnyeszt össze. Ha pedig a lelki parancsok szerint élünk a test sorvad és sanyargatja a lelket is.

Felegyenesedett. Megállt néhány pillanatra és végignézett a végtelenből érkező hullámokon. Futottak felé. Először, a távolban még elrejtőztek a felszín alatt. Látni sem lehetett őket, ahogy előre törtek a mélyben, de a víz felszíne mégis sima maradt. Ahogy azonban közeledtek, egyre magasabbra emelkedtek... csökken a tér, de alig fogy az akarat... Amikor pedig elérték a partot, szinte kétségbeesve vetették habos tajtékjukat a sima homokra. Kicsit még kúsztak előre, és közben egyre inkább elsimultak, majd erőtlenül visszahúzódtak ismét. Szinte vergődtek. Mindenáron a pusztulást keresték. Hiszen mi vár rájuk a parton...? Elnyeli őket a homok, felszívják a növények, a Nap... és eltűnnek, mintha nem is léteztek volna soha. Valójában azonban tovább léteznek a homok alatt, a növényekben, állatokban a felszálló láthatatlan párában és az emberekben.

Állt a parton. A kékes-szürke végtelen és a zöld végtelen határán. Egy vékony sárga csíkon, ahol elhaltak a tenger hullámai, ahol megfulladtak a puszta füvei... Egyedül volt. Vágya húzta mindkét irányba, de Ő a parton maradt... sehová sem tartozott...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
koma
Regisztrált:
2006-05-17
Összes értékelés:
464
Időpont: 2007-04-24 08:52:59

Szép napokat kívánok!

Szervusz Edit!

Néha úgy érzem, nem csak megálltam, hanem már régen itt állok és mintha el sem tudnék indulni...
Köszönöm!

Üdv: koma


Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

sailor bejegyzést írt a(z) a beismerés újat szült bennem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a beismerés újat szült bennem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Halk eső című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Halk eső című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Halk eső című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) a beismerés újat szült bennem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Mindent a maga idejében című alkotáshoz

gleam alkotást töltött fel Halk eső címmel a várólistára

aphrodite alkotást töltött fel Barát - vagy ellenség? Ébredés címmel a várólistára

hundido bejegyzést írt a(z) Tűnődések című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) a beismerés újat szült bennem című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Emlék című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Legyünk, legyünk, legyünk! című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Reggeli ébresztő! című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Száll a tekintet című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) messziről minden szép, a közel oly rideg című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Ha az állatok beszélni tudnának című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Reggeli vihar után című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) messziről minden szép, a közel oly rideg című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a beismerés újat szült bennem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a beismerés újat szült bennem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a beismerés újat szült bennem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a beismerés újat szült bennem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) messziről minden szép, a közel oly rideg című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) messziről minden szép, a közel oly rideg című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) gombócba gyűrt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) gombócba gyűrt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Ha az állatok beszélni tudnának című alkotáshoz

Vári Zoltán Pál bejegyzést írt a(z) Majd című alkotáshoz

Tóni alkotást töltött fel Víz Zoltán: Egyedül / Allein címmel

Pecás alkotást töltött fel Reggeli vihar után címmel a várólistára

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel gombócba gyűrt címmel a várólistára

Susanne bejegyzést írt a(z) Egy perc című alkotáshoz

ElizabethSuzanne alkotást töltött fel Ha az állatok beszélni tudnának címmel a várólistára

Madár alkotást töltött fel Mindent a maga idejében címmel a várólistára

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az élet értelme című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) ősrobbanás című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az élet értelme című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021