4. fejezet
elmélkedések

Ebben a pillanatban Michael maga elé bámult, és elgondolkozott. Hogy min? Nem azon, amit Lucifer parancsolt neki, nem azon hogy vitába szálljon vele. Nem azon, hogy egyáltalán küzdjön ellene. Hanem azon, hogy azok után amin ő most keresztül ment, vajon higgyen-e Istenben?
- Mire vársz még? - rivallt rá az ördög Michaelre.
Kis gondolkozás után Michael feleszmélt mély gondolatmenetéből.
- Ő vajon létezik?
- Ő, ki? - kérdezett vissza értetlenül Lucifer.
- Hát ő! Az Isten, a mindenható, a Föld teremtője.
- Miért fontos ez most?
- Csak kíváncsi vagyok. Elvégre, ha te létezel, akkor ő neki is kell.
- Kihullnak a tollak a szárnyaimból, olyan okos vagy! Persze hogy létezik. Fönt fekszik az ő saját birodalmában, amit ő Mennyországnak hív, és tulajdonképpen nem csinál semmit!
- Honnan tudod?
- Miért, szerinted, ha csinálna bármit is, ha figyelne rátok, halandókra, akkor nem halna meg annyi ember.
Michael lenézett a kupola melletti kis toronyra, aminek viszonylag laposabb tetője volt. Felrepült a magasba, majd lassan leereszkedett, és leült a tetőre.
- De azok az emberek az autópályákon, nem Isten miatt hallnak meg, hanem saját hibájuk miatt, mert részegek, vagy elalszanak a kormány előtt...
- És ki hal meg ilyenkor? A részeg ember, vagy, aki békésen közlekedik az úton? Hmm?
Michael elgondolkodott, majd rövid gondolkodás után felelt:
- Isten dönti el hogy ki halljon meg!
- Hát igen! Isten ELDÖNTI, hogy ki halljon meg! A helyett, hogy inkább megmentené mind a két embert! De nem! Isten, a füle botját se mozgatja ilyenkor, csak nézi őket, és fogad az angyalokkal hogy ki éli túl! Isten egy gyermek, aki megalkotta a saját játékát, de bánni nem tud vele!
Hol itt az igazság? Milyen alapon kegyelmez, és milyen alapon pusztít?
- Isten segít nekünk! Csak kérnünk kell rá, és...
- És? És akkor mi történik? Letérdelsz este az ágyad mellé, összecsapod a két kezed, becsukod a szemed, és elmondasz egy olyan szöveget, amit csak azért mondasz el, hogy Isten meghallgasson. Mondd csak, mi értelme az imádkozásnak, ha sose tudod, hogy használ? Mi értelme az imádkozásnak, ha pár perc múlva egy részeg ember hajt beléd járművével oldalról? Mi értelme az imádkozásnak?
- Mert hisszük, hogy létezik.
- Hinni, bah! A hitnek mi haszna van? Bennem sem hittél, még is létezem. És vajon kinek fogsz ezek után hinni? Nekem, aki itt van, és beszél hozzád, és bármit megadhat neked, és bármit meg is ad neked, amit kértél tőle, vagy annak a lustának ott fönt, akit még életedben nem láttál, és az életedben sose segített neked.
- Segített, hogy jó családba kerüljek, és hogy mindenem meglegyen!
- És hogy én, a Pokol Ura, az öröktagadás bukott angyala megnézhesselek téged belülről.
Michael ismét a magasba repült, és visszaszállt a kupolára, megfogva az aranykeresztet, hogy le ne csússzon, majd ismét elgondolkozott:
- Én kerestem a bajt! Miért mentett volna meg tőled, ha egyszer... ha egyszer én kerestem a bajt.
- Ugyan már, egy kíváncsi gyerek vagy! Te különben sem engem akartál felkeresni, hanem valami mást, csak hát... hiba csúszott a terveitekbe, mi?
- Ne beszéljünk arról, így is lelkiismeret furdalásom van azóta.
- Ez csak természetes, én csak szemléltettem, hogy a te helyedben melyikünknek hinnék.
- Nem kellett volna felhoznom a témát. Olyan magányos voltam. Állandóan fantáziáltam, milyen lehet hősnek lenni, milyen lehet megismerni a világnak azt a részét, ahová sose juthatok el, és amiről azt hisszük hogy nem is létezik.
- Két vágyad már teljesült. Megkaptad az erőt amit kértél! És olyat láthattál, amit más nem! De most már ideje a feladatunkra koncentrálnunk.
- Erőt? Én nem vágytam ilyen erőre!
- Vágytál vagy nem vágytál, megkaptad! - emelte fel a hangját Lucifer
- Bár ne kaptam volna!
- Hálátlan kis dög vagy! Olyan erőt kaptál tőlem, amiről más álmodni sem mert volna. És most ilyen szavakkal dobálózol. Most utoljára érezhetted a levegőt! Nézd meg jól a Napot, mert többször már nem látod. Mozgasd meg az ujjaidat, mert ilyet többé nem érzel már! Eljött az én időm, és senki nem fog megállítani, senki nem fog feltartóztatni, különösen egy halandó nem! - dühöngött Lucifer
- Miről beszélsz? - dobbant meg rémülten Michael szíve.
- Ég veled Michael!
Michael rémülten nézett maga elé nagyra nyitott szemekkel. Ezután becsukta a szemeit, és aki ismét kinyitotta, az már többé nem Michael volt, hanem a Pokol Ura, az öröktagadás bukott angyala. Lucifer!