HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 19

Tagok összesen: 1930

Írás összesen: 52066

Hangya közösség jótékonyság
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-05-21

Lepketánc (26/17 rész)


EMLÉKEK

Persze, akkor még mit sem tudtam Atyám mesterkedéseiről - később meg már...
Mindegy. Hagyjuk az egészet!

Belépek a templomba, és a szenteltvíztartóba mártom az ujjaim. A szentély üres! Nincs mitől félnem. Tudom, hogy nincs ott.
Nem szereti a hűvös, üres helyeket!

Képzeletem régmúlt eseményeket csal elő agyam leghátsó zugából. Kornéliám lép be. Keresztet vet, kezébe veszi az olvasót, megcsókolja az azon lötyögő feszületet.
Kis, barna kereszt, rózsákkal futtatott, szirmuknál pirosra színezve. Az Úrjézus vére színezte ilyenre egykor a könnyes fát, ahogy azt véneink mesélik.
Mily csodás nap volt az!

Kilépett a gyóntatószékből, piros felsőjében, és besétált a padok közé, hogy elvégezze az elégtételt.
- Miatyánk, ki vagy a mennyekben... - kezdett hozzá imájához.
A hatalmas ajtó tövében kuporogva figyeltem törékeny mozdulatait.

Mennyire csodáltam! Fekete fürtjeit, melyek sápadt-szép, ovális arcát keresztezték, meggyszín ajkait, a szép bogárszemeket, amikért egy időben ölni tudtam volna...

- Miért maradtál odakinn? - kérdezte, mikor végzett, s közben gyengéden belém karolt.
- Úgy sem jött ma el... - mondtam, s balommal megragadtam jobbomon megtámasztott karját.
Cinizmusom az egekig csapott. Három forró csepp hullott alá a mennyből, és cseppent szét a templom kőlépcsőin...
- Miket beszélsz, Antal? - kérdezett.

Lehunytam a szemem, és a Kezdetekre gondoltam. A Nagy Vizek színén lebegő békére, a mindent betöltő harmóniára, és arra a minden hajnalokat megelőző, első hajnalra...
- Itt vagyok - rikoltottam. Egy hullám alig pár arasznyira hibázott el. Elrugaszkodtam, és elszöktem a magasba.
- Megmondtam, hogy mellőzd a beszédet - dübörögte alattam az óceán.
Aztán, megragadott egy erős forgószél, és úgy kent egy szirt falához, mint ahogy tollat sodor tova a tomboló orkán.
Karmaim behúztam, és megpróbáltam elrugaszkodni, ám ekkor a combomba iszonyú fájdalom hasított...

- Hamarosan elered... - mondtam és a keze után nyúltam.
- Eső...
- Mint egy rossz regényben - mondtam, majd elhúztam a szám. - A hangulatfestés legósdibb eleme...

Csak egymás szemébe néztünk, s egyszeriben kikristályosodott a világ.
- Itt repül a kismadár! - kiáltotta egy láthatatlan fényképész, s a szél is elült egy percre, ledobta magával hordott szemetét, nehogy megzavarja a csendéletet.
Mozdulatlanságunkba dermedten, ismét megízleltük egymás szépségének titkai:
Keringőztünk egy ezüstvizű tavon. Hattyúk szálltak körülöttünk, és jeges gyönyörrel köszöntött ránk az éjszaka...

Az ördögök kívül rekedtek: a partról bámultak bennünket, szitkozódva ördöginek tűnő szerencsénken. A lágyan fodrozódó tó vizébe hajigálták mankóikat, és Istent átkozták, amiért betekintést engedett számomra is a tökéletesség misztériumába...
Őrült, őrült Légió! Édes, édes, mozdulatlan tánc! Nincs szó, dal, netán mese, mely nyomába érhetne!

Aztán elszállt az a bizonyos kismadár.
Kár, hogy mindez már a múlté. Viszlát kismadár...
Kék volt, ha a színe számít valamit. Azúrkék, apró gombszemekkel.

Korni belém karolt, s elindultunk a templom melletti park mentén. Elkerültük a tűzoltó szertárat, az áruházat és betértünk egy kiskocsmába.

Hogy miért nem lett az egészből semmi?
Ki szerencsétlen a kártyában... - így tartja a mondás. Nos, a lapjárásra soha nem panaszkodhattam...

Lelépett a lépcsőről és ismét belém karolt. Csendesen andalogtunk a vasárnapi verőfényben. Akkor, utoljára...
Lesétáltunk a nagy víztározóig: a Leves-tóig.
Egy sárkány lakta a mesterséges tavat, még a régi időkben. A város keleti végében élt, majd harmincnégy méter mélyen. A Leves alig volt három-négy méternél mélyebb, ám a közepén, réges-régen egy kutat fúrtak, hogy elérjék a Pokol tornácát, és győzzenek a Sátánon...

Lehunyom a szemem, majd újra kinyitom. Ismét magam vagyok, a hűvös padok között. És én ott állok, a bejáratnál támaszkodva, és még mindig őt várom...
Nem jön. Egy idő után megunom, és tovább sántikálok...

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

gleam bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

Krancz Béla bejegyzést írt a(z) Tavaszi zönge című alkotáshoz

Krancz Béla bejegyzést írt a(z) Az elvarázsolt kastély című alkotáshoz

Ötvös Németh Edit alkotást töltött fel Kavalkád címmel a várólistára

szilkati alkotást töltött fel Lánykérés címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Hulló levelek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) csapongjon még a méh című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Születésnapodra című alkotáshoz

Madár bejegyzést írt a(z) Hűség című alkotáshoz

Fekete Miki bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A medve barátsága című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Nem adhatom vissza koszosan... című alkotáshoz

Fekete Miki bejegyzést írt a(z) A piaci légy című alkotáshoz

Fekete Miki bejegyzést írt a(z) ellenségeinken című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Hűség című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Békétlenség című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A lángok őrzői című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

black eagle alkotást töltött fel Hűség címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Őszapóka című alkotáshoz

történetmesélő alkotást töltött fel A medve barátsága címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Születésnapodra című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Születésnapodra című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) csapongjon még a méh című alkotáshoz

hundido alkotást töltött fel Őszapóka címmel

Madár alkotást töltött fel A világ és én címmel a várólistára

mandolinos bejegyzést írt a(z) Ivan Bunyin: Őszirózsáit szórja a kert... című alkotáshoz

magam alkotást töltött fel Születésnapodra címmel

szilkati bejegyzést írt a(z) Nyár végi tűnődés című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Hulló levelek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nyár végi tűnődés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Nyár végi tűnődés című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hulló levelek című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Hulló levelek című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Lélekoázis című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021