HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 11

Tagok összesen: 1923

Írás összesen: 51447

RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

szilkati
2021-05-05 17:43:01

Szülinaposok
Reklám

Naturánia - Mantova F?szerolaj Spray
Prózai művek / egyéb
Szerző: gediFeltöltés dátuma: 2007-05-24

Út

Egyedül baktattam a sínek mellett. Mélyen a gondolataimba lehettem merülve, mert csak a harsányan és dühösen a csendet megölő vonatfüttyre jöttem rá, hogy tulajdonképpen a síneken gyalogolok. Ijedten leléptem, de csak távolinak és álombélinek tűnt az a káromkodásfoszlány, amit bizonyára a mozdonyvezető vagy épp a kalauz intézett felém.
Az út élményei hangosabban kiabáltak nála.
Szóval így baktattam a tavaszi napsütésben. A tavaszi már talán nyáriba is hajlott, gyűrött, fehér (vagy inkább fehéres) ingemen át éreztem izzadságom minden nyűgét. A madarak azonban csicseregtek, ki tudja, mi okból, de tudták, hogy ezt kell tenniük. A nyárillat belengte az üres semmivel telt száraz sárga tájat. Én nem csicseregtem - elég volt az is, hogy átizzadtam az ingem és már fogalmam se volt, hol vagyok.
Múlandóság? Eh, fáradtság... Elfáradtam.
Egy örökkévalóságnak tetszett az idő és végtelennek a táj, mit bejártam. Leültem a földre és ekkor különös dolog történt. Inkább úgy mondanám, különös dolgot láttam. Azt, hogy valóban meg is történt, nem merem biztosan állítani, de mikor véget ért, egy újabb, az előbbinél hangosabb, harsányabb és durvább káromkodás-sorozat csapta meg a fülemet - nem kellett sok az elrobogó vonatnak, de idejében ráeszmélten, hogy én tulajdonképpen a síneken fekszem, hát egy gyors mozdulattal legurultam onnan.
Az esemény, ami a közelgő mozdony zaját is eltompította, egészen rendkívüli volt. Hogy egy óráig ültem ott tágra meredt szemekkel vagy 2 pillanatig, nem tudnám megmondani. Csak azt, hogy révülten néztem az eltűnő szerelvény utolsó kocsiját, mint aki teljesen normálisnak tartja, hogy nem közlekedik semmi, amikor megnyílik az ég...

A kutat végül is hirtelen pillantottam meg, bár nyilvánvalóan nem mostanában építették. Hiányos ismereteimből is a gémeskút tűnt a legmegfelelőbb leírásnak, bár ennek a gémnek a lábait férgek rágták és évszázados por lepte szárnyairól esetlenül lógott az a kötél, melyet semmit se sejtően húztam fel és magam lepődtem meg legjobban, mikor csillogóan tiszta vízzel teli vödröt emeltem ki. Mielőtt bármi meggondolatlant tettem volna, belenéztem. Érdekes arc mosolygott rám vissza. Furcsa fény ragyogott a szemében és valahogy annyira tisztán mosolygott, hogy elhittem: szabad vagyok.
Ittam.

Ugyanolyan hirtelen értem be a faluba, ahogy megtorpantam a síneknél. Egyszer csak ott volt szegényes házaival, fehér falaival, rendezett utcácskáival. Vagy utcácskájával? Nem számoltam, de lehet nem jutottam volna el kettőig. A templomtorony felé vettem utam - utam, mely végéhez közelített.
Koszos rongyokba öltözött koldus ült a lépcsőkön. Úgy néztem, aludt. Belenyúltam a zsebembe (nem is tudom, miért hittem, hogy találok benne aprópénzt), mire váratlanul ezt mondta nekem:
- Bizony mondom neked, boldogabb vagyok nálad, mert semmim sincsen, mégis él a szívem!
Ahogy ezeket kimondta, megkondult a harang és minden kongása fájdalmasan lüktetett fülemben. Egyre szaporábban vettem a levegőt, zihálni kezdtem és úgy éreztem, menten összedől velem a világ... felnéztem a koldusra, de elködösült látásom nem látott senkit a lépcsőkön... már lépcsőket se láttam, templomot se, halvány fényesség derengett, kiáltottam valamit, amit azonban elnyomott egy erősebb, mélyebb, durvább hang:

- ELVESZÍTJÜK!!!



Félhomályos kórházi szobából bámultam ki a csillagos égre. Anyám csendes zokogásán és a tompa gépi zúgáson túl szárnyalt tudatom, fenn a végtelenben. Vércsíkos tekintetem kiüresedett, de szívem tudta, miért dobog még... s ez a szeretet.

2007. május 2/22.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Alkotó
gedi
Regisztrált:
2005-10-31
Összes értékelés:
12
Időpont: 2007-05-26 20:39:21

csalódni fogsz, ha azt írom: nem lesz folytatás..?:) ez ennyi, nincs tovább, az utat bejárta, a lényeget meglátta, mostmár csak élnie kell... :)

szeretettel.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Bálint István alkotást töltött fel Merre jársz címmel a várólistára

Susanne alkotást töltött fel Angyalok kísérjen címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Edelweiss narancssárga esőtáncán című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Tücsök-kórus című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Az asszony, aki sietett című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Alkonyi felhő bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 84. című alkotáshoz

szhemi alkotást töltött fel Egy eldugott kis rét címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 18. című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Az asszony, aki sietett című alkotáshoz

Alkonyi felhő alkotást töltött fel Edelweiss narancssárga esőtáncán címmel a várólistára

pusztai bejegyzést írt a(z) A jó öreg Rádi bácsi című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) A jó öreg Rádi bácsi című alkotáshoz

Madár alkotást töltött fel Vigyázz, Zeusz! címmel a várólistára

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 84. címmel

Madár bejegyzést írt a(z) Egy májusi esős napon című alkotáshoz

Pecás alkotást töltött fel Egy májusi esős napon címmel a várólistára

T. Pandur Judit alkotást töltött fel Holland hazugság 18. címmel

Madár bejegyzést írt a(z) Májusi kertünkben című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 17. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

T. Pandur Judit bejegyzést írt a(z) A jó öreg Rádi bácsi című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A jó öreg Rádi bácsi című alkotáshoz

hundido bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

pusztai alkotást töltött fel Az asszony, aki sietett címmel a várólistára

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 67. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Szürkenéma-ablakok című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) nem lettek aranyporosak a kezek című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) Holland hazugság 16. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 83. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 70. című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021 (Honlapkészítés: Mirla Webstúdió)