HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 4

Online vendég: 26

Tagok összesen: 1931

Írás összesen: 52148

Hangya közösség jótékonyság
RegisztrációregisztrációElfelejtett jelszóelfelejtett jelszó
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Kankalin
2021-07-30 11:35:03

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / regény
Szerző: KuvikFeltöltés dátuma: 2007-05-27

Lepketánc (26/23 rész)

ÉDES BŰNÖK ÉS KESERŰ ÉBREDÉS

Másnap este táncba mentem. Egyedül indultam és barátok közt végeztem. Egy sem sejtette, hogy az ördöggel cimborál, he-he...
Korsó követett korsót. Füstkígyó képében környékezett meg a Gonosz, és szólított szolgálatába: pusztítsak egy keveset én is a világból - és átkoztam meg apám, és anyámat, és törtem össze egy széket és vagy egy tucat poharat; és loptam egy kalapot, és távoztam a számlám rendezése nélkül. És fel sem tűnt, mennyire forró odakinn a szél, hogy eltűnt az összes hó, és az emberek, akár egy színdarab gyenge színészei kóvályognak körülöttem, elfeledve a szövegüket, hogy kihez, és mikor kell szólniuk, és kedvem támadt írni...

Hogy miért? Mert nem olvasni akartam mások letét, hanem saját életet élni. Mert nem nézni akartam a táncolók hadát, hanem vállukra tenni a kezem, csizmát húzni, és beállni a körbe, a sorba, akárhová, s menni velük, bárhová is tartanak, vagy otthagyni őket, és egy személyesebb, saját táncba kezdeni...
S láttam őket aznap éjjel, és láttam hajnalban: a tavasz első napján, mikor még nem kelt a nap. Ritmusuk elveszett, szemük gyulladtam révedt a messzeségbe...
Olyanok voltak, mint Vég bácsi, a halála napján. Mint ...
Sérültek. Ez a lényeg. Sérült volt mind. Csonka, lelketlen, meggyalázott, a saját, éjszakai életébe beleszerelmesedett tecchalott...
Reggelre aludni tért az ő istenük, s saját hátukon kellett hazáig cipelniük. És oly messzinek tűnt aznap a virradat...

Akkor láttam először, igazán kristálytisztán - amit már megízleltem egy alkalommal, akkor a táncházban, a füstbe öltöztetett kártyaasztalnál: hogy mindenki mennyire más, és más! S hogy semmi szükségük az én világomra, ahogy nekem sincs semmi szükségem az övékre. És túlterhelt agyam elhitette velem, hogy én magam vagyok az ördög, és ez így is maradt vagy kilenc esztendeig, és ez sem érdekelt, sőt, azt mondtam, mindegy, és hogy hagyjuk, és akkor jó volt nekem, tudtam, mi miért történik, és miért állok én a negatív oldalon, miért jut nekem mindig az érem sötét oldala, és megmagyarázottnak éreztem a létem, és boldog voltam - igazán boldog. Igen...

De eljött a hajnal, s elhozta magával az ébredő élet minden varázsát. Eljött, mint mindenegyes napon.
Sápadtan pislákolt már csak a hold a ragyogó fényben. Az éj szépséges arcára széles, sárga vágást hasított egy repülőgép csíkja. Sötét kalapja homlokára csapva ígért langy, tavaszi esőt.
Hazaértem, és bort bontottam, de nem éreztem édesnek a tegnap esti bűnt. Visszatettem az üveget a hűtőszekrénybe és ledőltem a pamlagra.
- Mi volt? - kérdezte anyám. Az öreg sosem kérdezett. Hozzá vagy szólt az ember, vagy nem. Nem lehetett semmiről kérdezni, és ő sem kérdezett senkit, egyszerűen döntött...
Rólam. Rólunk. Mindenki másról a környezetemben.

Anyám töltött egy pohár vörösbort, és azzal kínált. A "Vigasztalás Poharával", Kornélia elvesztése felett érzett keserűségem enyhítésére...
Előhalásztam belső zsebemből a tükröm, és visszanéztem egy pillanatra a múltba, négy éves koromra:
Tudják, ki volt a kis leányka, a keresztelő-ingecskével a sírban?
Remény, meg nem született nővérkém, kit a "halál kötelei" még születése előtt lerántottak a pokolba...
Nem számít...
Akkor reggel, legszívesebben ott lettem volna vele. Ott feküdtem volna a sírban, hátulról karolva, a fülébe dúdolva. Felelevenítve a régi történeteket. Hét évvel lett volna idősebb nálam, és ez látszott is volna rajta: az arca gyönyörű, vörös haja hosszú és gubancos, keresztelési ingecskében, két pénzérmét szorongatva. Ő lett volna az idősebb, de én az életrevalóbb, a világlátott. S meséltem volna neki naphosszat dolgokról, amik az élők világában vannak, és boldogok lettünk volna, hogy halottak vagyunk - és már csak Dénes hiányzott.

De azt kezdtem el mesélni, hogy éreztem meg, hogy minden gyengeségem ellenére, nagyobb szükségem van apámra, mint a többi gyengére...

Tudom én, hogy igaza volt. Mindig tudtam.
Reggel volt. Megint hajnalig dolgozott. Hat után valamivel sétált le az emeletről, mögötte az emberei, aktatáskákkal, összetekert tervrajzokkal. Négyen voltak.
Angyalok.

- Lukács... - nyújtotta kezét az egyik felé. - Holnap, ugyanígy.
Az öregek meghajoltak, és távoztak.

Még nem szavaztak erre az alkotásra

Még nem érkezett hozzászólás ehhez az alkotáshoz!

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

túlparti alkotást töltött fel Mese a három kismalacról, (az egy farkasról), no meg a három huncut kiscicáról - címmel a várólistára

túlparti bejegyzést írt a(z) Az ebéd című alkotáshoz

túlparti bejegyzést írt a(z) Csőcs Elek című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

pusztai bejegyzést írt a(z) Őszi eső című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Robival az élet... című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Rügyet bontó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Rügyet bontó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Rügyet bontó című alkotáshoz

ElizabethSuzanne bejegyzést írt a(z) Sétáltam az erdőben című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Rügyet bontó című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hajnali disztichon című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Börtönvers című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Hangulatok - Holtomiglan... című alkotáshoz

Munkácsy alkotást töltött fel Mikor lesz elég? címmel a várólistára

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Marcsy bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) Ne ölj! című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) ...csak egy vers című alkotáshoz

gleam bejegyzést írt a(z) ...csak egy vers című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Hangulatok - Holtomiglan... című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Indián nyár című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) a bíró előtt című alkotáshoz

Krancz Béla bejegyzést írt a(z) Beérett a kalász című alkotáshoz

Krancz Béla bejegyzést írt a(z) Felhők című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Börtönvers című alkotáshoz

Kőműves Ida bejegyzést írt a(z) Utolsó találkozás című alkotáshoz

csiszkovics bejegyzést írt a(z) Száz lélek című alkotáshoz

csiszkovics alkotást töltött fel Fény címmel a várólistára

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2021