HONLAPUNK

Tagjaink Rólunk Szabályzat Kereső Statisztika Fórum Aktívak Gy.I.K.

ALKOTÁSOK

Cikkek Prózai művek Versek Receptek Ajánlják magukat Alkotók könyvei Hangos verstár Láncvers Verspárbaj

EGYÉB

Linkajánló Közös regény Emlékoldalak Főoldal
Napvilág Íróklub

Statisztika

Online tag: 0

Online vendég: 14

Tagok összesen: 1951

Írás összesen: 53244

ÚJ HONLAPUNK IDE KATTINTVA ÉRHETŐ EL!
Véletlen
Fórum

Utolsó hozzászóló:

Árvai Emil
2022-12-31 16:54:16

Szülinaposok
Reklám

Prózai művek / egyéb
Szerző: eszesgFeltöltés dátuma: 2007-06-12

A harangszó


Fodros fehér felhők kúsztak az égre, és ahogyan szemből a nap megvilágította olyan tiszta lett egyszerre minden abban a vakító nagy fehérségben, mint a téli havas táj, amit nem csúfít el az ember nyoma. A templomtéren játszó gyerekek is a felhőt nézték, és azon tanakodtak, vajon hogy lehetne felszállni abba a hatalmas puhaságba, és megérinteni a fodrokat. Vasárnap volt, mindenki a templomba igyekezett. Zsúfolásig megteltek az utcák, nyüzsgött a falu a sok járókelőtől. Főként asszonybeszédet lehetett hallani, meg gyermeki kacajt. A férfiak inkább csendben vonultak az áhítat felé, hogy ott számadást adjanak nehéz, munkával teli hétköznapjaikról.
Az ütött-kopott templomkapu nyitva volt. Sokan ültek már a padokban átadva magukat a csendnek. Egy pisszenés sem hallatszott. Az idő megállt, melyet az összekulcsolt kezek szorítottak közre. Mindenki imádkozott, pedig a pap még meg sem érkezett, hogy megkezdje prédikációját, de tudták, hogy most nagy szükség van az imára. Egy lélekért mormolták az oly gyakran használatos könyörgő szavakat. Egyetlen egyért. A Mihály feleségéért, Katalinért. A héten temették szegényt. Nagy láza volt, az vitte el. Az orvos sem tudott tenni semmit. Hívni kellett a papot, aki megáldotta lelkét, habár anélkül is a mennybe került volna. Nem volt olyan ember a faluban, aki ne szerette volna. Mosolygós, igazi szép asszony volt, és ráadásul dolgos is. Mihály is csupa öröm volt mellette, nem úgy, mint most a padban ülve, arcán kiülő fájdalommal, kisírt szemekkel, kettéhasadt szívvel. Arcát kezeibe temette. Nem akarta, hogy lássák, és ő sem akart látni senkit.
Ferenc atya aznap késett, aminek csak ő tudta okát, így a gyülekezetnek várnia kellett. Hát vártak. Szájukon imával, szívükben szomorúsággal. Katalinra gondoltak és az összetört Mihályt nézték. Miért kellett ennek így történnie? Miért veszi el Isten az embertől a boldogságot? Miért?
És ekkor Mihály talpra ugrott. Furcsa volt, tisztára megrészegült valamitől. Szemeiben szikrázott a fény, a remény, hogy még egyszer utoljára láthatja talán... És a fény egyre ragyogóbbá vált.
- Honnan jön ez a halkan zengő furcsa hang? Honnan? - kérdezte suttogva, félve attól, hogy elnyomja a hangot, és akkor nyoma vész. Mindenki visszafojtott lélegzettel figyelte. Valami nagy dolog van most készülőben, amit nem látni csak nagy ritkán.
Ferenc atya éppen akkor érkezett. Csendesen jött, mint ahogyan szokott. Egy pár lépést tett csupán az oltár felé, de érezte, hogy félre kell most vonulni, mert a levegőben ott volt már az áhítat prédikáció nélkül is.
- Mi ez a hang? Harangzúgás hangját hallom! - mondta Mihály az örömtől megrészegülve.
Az emberek egymásra néztek, mert csodát véltek felfedezni a szavak mögött, hiszen a faluban egy éve már, amikor utoljára megszólalt a harang. Le kellett szedni, mert a romos templomtorony nem bírta a súlyt. Nem volt hát harang, mert a tornyot azóta is toldozták-foldozták, és még nem értek a végére. De Mihály mégis hallotta zúgását.
- Úgy zúg, mintha szélvihar rázná! Beleremeg a föld is! Halljátok emberek? - kiáltotta könnyes szemmel az oltárra nézve. - Az én Katalinom az! Most lép be a mennybe, és örömtől sugárzó arccal kongatja a harangot! Halljátok emberek? Ettől még a hegyek is megindulnak, és tajtékot vet a tenger! Drága Katalinom! Kongasd csak, hadd nyíljon meg az ég lábaid előtt! Vonulj be a Paradicsomba, mert ott van a Te helyed! Mily gyönyörű teremtés! Látjátok emberek? Lázasan kongatja! Úgy segítenék neki, de nem lehet! Rám néz! Egyenesen a szembe! Mosolyog! Mosolyog! Boldog! Látjátok emberek? Boldog!
Furcsa morajlás hallatszott a sorok közül. A hitetlenek moraja, ami egyre jobban elnyomta a halkuló harangzúgást Mihály szívében.
- Eltűnt. Elment. - csüggedt el Mihály.
A szemek fürkészőn tekintettek rá. Már nem csodát láttak, mert a moraj elűzte azt. Ferenc atya nézte csak átszellemült arccal az ifjút, mindenki más azt gondolta, megbolondult.
Mihály a tömeg felé fordult, mert mardosták a gonosz emberi pillantások, melyek valamiféle hamisat akartak leleplezni.
- Azt képzelitek, hogy bolondot beszéltem? - kérdezte vádlón. - Én tudom, hogy két parányi, selymes, puha kéz húzta a harangot! Én tudom! Katalinom keze volt! Az ő két kis fehér keze! Az övé!
Senki nem szólt semmit. Voltak, akik szégyenükben elfordították fejüket, de voltak, akik továbbra is vádlón néztek Mihályra. Aztán Mihály kilépett a padból. Ő sem szólt semmit. Keresztet vetett, majd kiballagott a templomból. Szemében volt valami megnyugtató, valami tiszta, amitől a kétkedők kissé összezavarodtak, aztán becsukódott a templom kapuja, és akkor mindenki meghallotta a konduló harangszót.

Ennek az alkotásnak a tetszésátlaga: 5

Alkotó
eszesg
Regisztrált:
2006-03-29
Összes értékelés:
405
Időpont: 2011-12-02 08:19:59

válasz T. Pandur Judit (2011-11-30 23:17:16) üzenetére
Kedves Judit!

Ezt a novellt Dsida Jen Harangoz cm verse ihlette. Olvasd el ezt a verset. Gynyr!!!!!
A "belehalls" irodalmt nem ismerem mg, de utna fogok olvasni. Ennek ellenre gy gondolom, hogy az ilyen hangok sokszor tisztbbak, mint a flnk ltal rzkeltek.
Ksznm a vlemnyedet!

u.i.: Nagy kedvencem ez az alkots. Nagyon j volt megrni, mg ha sok hiba is maradt benne.

dvzlettel:
Sanyi
Szenior tag
T. Pandur Judit
Regisztrált:
2008-10-21
Összes értékelés:
5606
Időpont: 2011-11-30 23:17:16

a felhasználó által leadott szavazat: * * * * *
Kedves Sanyi!

A "belehalls" nyelvi jelensgre a nprajzkutatk figyeltek fel, a hangok szavt lefest magyarzatok kapcsn. Nem tudom, hogy ismered-e ezeknek az irodalmt, de Te is ezt rtad meg az alkotsodban. Mihlynak mg a valsgos harangszt sem kell hallania ahhoz, hogy szve fjdalmt "belehallja" a vlt harangzgsba.
Napjainkban a harangsz magyarzatok eltnben vannak, ritka kincs az ilyen rs, ami mg emlkeztet rjuk.

Judit
Alkotó
virágének
Regisztrált:
2007-08-15
Összes értékelés:
480
Időpont: 2007-10-27 10:27:17

Tovbb barangoltam rsaid kztt s jra szp gondolatokra bukkantam. Nagyon j szerintem a vasrnap dleltti templomba mens hangulata. Ezt csak akkor lehet gy lerni,rtkelni, ha ltl benne megtapasztaltad. A stlus gyakorlssal sokat fejldik. n gy szoktam, hogy megrom s hagyom egy ideig rleldni aztn elveszem s olvasom ,olvasom tbbszr is s mindig van mit javtani,kifejezseket kicserlni. Messze lkl tlem a kritika.Csak szintn beszlgetni akartam mert tetszik a stlusod s a szellem,amely thatja rsaidat. J ihletet kvnok! M. Katalin

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Legutóbb történt

Kalocsa Zsuzsa alkotást töltött fel Szól a szív címmel a várólistára

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy másik emlék - 11# novella című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) Egy emlék - 10# novella című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 38. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 37. című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Krómer Ágnes bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

black eagle bejegyzést írt a(z) A lajtorja 36. című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Az Ó és az Új című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Az Ó és az Új címmel

Bödön bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Így, újév felé? címmel

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) A lajtorja 155. című alkotáshoz

Bödön alkotást töltött fel A lajtorja 155. címmel

sailor bejegyzést írt a(z) Gömbölyű című alkotáshoz

sailor bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Így, karácsony múltán? című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Teremtésem című alkotáshoz

eferesz bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

eferesz alkotást töltött fel Évgyűrűk címmel

Tóni alkotást töltött fel Petőfi Sándor: Hazámban / In der Heimat címmel

Tóni alkotást töltött fel Kis János: Hajós ének / Schiffers Gesang címmel

Árvai Emil bejegyzést írt a(z) Általános csevegés fórumtémához

szilkati bejegyzést írt a(z) Régi regék erdeje című alkotáshoz

szilkati bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

szilkati alkotást töltött fel Gömbölyű címmel

Tóni alkotást töltött fel Szabolcska Mihály: Újév / Neues Jahr címmel

Tóni alkotást töltött fel Sértő Kálmán: Kívánság / Wunsch címmel

sanna alkotást töltött fel személyiség címmel a várólistára

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Kankalin bejegyzést írt a(z) Szavak című alkotáshoz

Toplista

A Napvilág.Net hírei:

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjai

Csurgó Csaba: Kukoricza - János vitéz újragondolt kalandjaiTüzesen süt le a nyári nap sugára... egy plüssjuhászra? Rá bizony. Aki amellett, hogy egy véres, forradalmi hangulatú, sebes sodrású kémtörténetbe csöppen, talán képes lesz újrafogalmazni a gondolatainkat Petőfi klasszikusáról. Fiókba az előítéletekkel, és lássuk, hogy boldogul Kukoricza Jancsi egy egészen más kontextusban!

2014. 10. 20. - Irodalom

 

thegpscoordinates.net

Zenit Futárszolgálat

Minden jog a szerkesztőség és a szerzők részére fenntartva! © 2004 - 2023