Záporok könnye mos
kipp,kopp,kopp,
kiskalapomra csepp
csókot dob,
házeresz lesz maga
cintányér,
ha eső gyöngysora
hozzáér.

Égre ver ott fenn az
üstdobos,
villám a dobverő,
ágbogos,
zöld mező szőnyege
lics-lucskos,
kiskanász bősz ebe
kint futkos.

Szélzene szűköl a
padláson,
Ott furulyázik a
vasrácson,
fújja a kormot a
kéményben,
átfut a gádoron
mérgében.

Nagyapó szunnyad a székében,
álmában repül a kék égen.