Elhagyatott romos templom
Legalsó pincéjében
Pihen régóta porlepte lelkem.

De jött egy lágy szellő
Mely fényességet hozott magával,
Lelkem újra tündököl
Isten országában.

Nem csak a lelkem,
A testem is életre kelt:
Egy símogató kéz a néhai homlokon,
Egy lágy csók, foszladozó ajkamon.

Egy Túlvilági Angyalszó,
És megnyílik minden ajtó:
Így jövök ki a romos templomból.

Végleg kinyílik szemem,
Látok már mindent,
Csak azt nem tudom,
Kinek köszönhetem mindezt.

Kinek köszönhetem?

Újra az Életet
Hogy láthatom még
A lombhullató őszt,
Hogy érezhetem a
Tél hidegét, hogy
Hó takarja el
Fejem tetejét?!

Hogy lássam, szépen, lassan
Zöldül és virágzik Minden
Újra tavasz van a lelkemben.

Hogy érzem újra a
Tűző Nap sugarát,
És van olyan ember,
Ki vár rám Odaát.