Egy perc piciny álma: hatvan másodpercnyi lét.
Eldőlhet alatta, vajon mi is most a tét.
Egy percnyi boldogság vagy tán' röpke búbánat.
Szívedben ezalatt a sok szempár mit láthat?

Egy óra lüktető része: hatvan perc-parány.
Kevés-e, vagy sok? Számomra is bűvös talány.
Elég lehet, hogy egy életre szívedbe zárj,
és arra is, hogy tőlem ezer-évnyire szállj.

Léted parázsló tükre: hatvan évnyi álom.
Benne önmagamat is olykor megtalálom.
Kezed kérges bőrének lágy érintésében,
apró pupillád mosolygó szendergésében.

És drága Édesapám, már te is bennem élsz.
Halk dúdolásaimban is titkon te zenélsz.
Téged idéz dolgos kezeim mozdulata,
s merengő szembogaram illó-gondolata.

Hatvan másodperc, vagy hatvan perc, vagy hatvan év.
Megsúgni, mennyire szeretlek: egy sem elég.
Szavaim sincsenek, kiperegtek kezemből,
Olvass ki mindent Téged idéző szememből.